Az állami gondozott gyerekek több szempontból is hátrányos helyzetűek. Már kisebb-nagyobb gyermekként traumákat kell átéljenek. Elszakadnak a vér szerinti családjuktól, nagyon gyakran a barátaiktól, és bár védett közegben nőnek fel, mégsem egy szerető család nyugodt légkörében.
A családban felnőtt gyerekek rengeteg olyan dolgot tanulnak akaratlanul is, ami az életük későbbi szakaszában nélkülözhetetlen. Így tanuljuk a kommunikációs mintát, a pénzgazdálkodást, a munkához, tanuláshoz való hozzáállást, az indulatkezelést, és még sok egyéb dolgot. Mintegy belenövünk ezekbe a dolgokba, pusztán azzal, hogy látva szüleink életét, egy mintát kapunk arra, hogy hogyan is kell ezt csinálni, esetleg arra is, hogy hogyan nem szabad. Sajnos sok gyerek nem lát ilyen mintát, vagy otthonról nagyon erősen hibás mintát hoz. A nevelőszülőkkel élő állami gondozottak családban élnek, ahol ezeket a mintákat elsajátíthatják.
Az állami gondozott gyerekek egy része azonban lakásotthonokban él, ahol a műszakokra osztott nevelők felügyelik és gondozzák őket. A sok kedvesség és jóindulat sem tudja pótolni azokat a dolgokat, amikkel nem, vagy csak érintőlegesen találkoznak ezek a gyerekek. Hisz természetes, hogy elrejtjük például a frusztrációnkat a munkahelyünkön, vagy nem élünk meg bizonyos élethelyzeteket. Csakhogy így nem is tudunk mintát mutatni arra nézve, hogy hogyan kezeljék ezeket. Természetesen az ilyen helyeken is vannak nevelő és gyermek közötti mély beszélgetések, és igyekeznek minden fontosat átadni a gyermekeknek, de mégis döccenő ez a gyermekek életében, sőt az otthoni minta eltér a lakásotthonban látottaktól, ami egy újabb gondot okoz.
Látva, hogy közülük sokan küzdenek indulatkezelési problémákkal, pénzgazdálkodási gondokkal, életvezetési- és kapcsolatépítési nehézségekkel, egy programot készítettünk számukra.
A nevelők munkáját segítve, és támogatva a gyermekeket a felnőtté válás útján, egy tízalkalmas beszélgetős, interaktív előadás-sorozatot indítottunk a fent említett intézmény központjában lévő lakásotthonban. Havonta egy vasárnap délután próbáljuk csepegtetni a felnőtt élethez nélkülözhetetlen dolgokat. Eddig szó került az ünnepeinkről, hogy hogyan is éljük meg ezeket; arról, hogy mindenkinek szüksége van tervekre, amik mentén halad az életében; a vágyakról és azok eléréséről. Beszélgettünk a függőségekről, köztük a keveset említett internet, társ- és vásárlás függőségről is, szót ejtettünk a pénzgazdálkodásról, amit a legközelebbi alkalommal folytatunk még; az indulatkezelésről, amin belül még a konfliktuskezelő típusokról is szó volt. A program folytatódik még néhány alkalommal.
Ezek az alkalmak nem helyettesítik a családi mintát. Sajnos a hibás mintát se tudják önmagukban közömbösíteni. Azonban, ha még egy helyről hallják a kívánatosat, ha az otthon nevelői, az iskola pedagógusai és még mi is egységesen közvetítjük feléjük a helyes, érett, felnőtt mintát, nagyobb eséllyel kerülnek el buktatókat a valós életben.
Pappné Szigeti Gyopár
ADRA önkéntes
