Hírek

Lelkészbeiktatás Tatabányán

Egy szép és ünnepélyes alkalomra került sor 2017 harmadik szombatján (január 21.) a Tatabányai Gyülekezetben. A tatabányai körzet új körzetvezető lelkészt kapott Stramszki István testvér személyében. 

Stramszki testvér ünnepélyes beiktatására eljöttek testvérek a körzethez tartozó gyülekezetekből, Fehérvárcsurgóról és Tatáról, illetve a Tatai Gyülekezet egyik szórvány csoportja majdnem teljességgel képviseltette magát. Ezenkívül még a Budapest Szüret utcai gyülekezetből is együtt ünnepelt velünk néhány testvér. A zenei szolgálatok, és költemények után Bihari Csaba testvér szólaltatta meg Isten üzenetét az Ige által. Bihari Csaba testvér az igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az isteni áldás kiáradása, a gyülekezet lelki és számbeli növekedése a lelkész és a gyülekezet együttmunkálkodása nélkül nem várható, de ha a lelkész és a gyülekezet mint munkatársak együtt végzik a szolgálatukat, akkor csodálatos tapasztalatokban lesz része a gyülekezeteknek is és a lelkésznek is.

A DET megbízólevelének átadása, Bihari Csaba testvér beiktató imádsága és köszöntése után, a jelenlevő gyülekezetek presbiterei köszöntötték Stramszki István testvért, majd Stramszki testvér gondolatait hallgatta meg az ünneplő gyülekezet.

Megtapasztaltuk a 133. zsoltár szavait: „Íme, mily jó, és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint drága olaj a fejen, mely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán, mely lefolyik köntöse prémjére.”

J. E.

Filmmisszió Miskolcon

Nagyon vártuk a Fegyvertelen katona c. film vetítését. Mi magunk is, testvéri körben, kíváncsiak voltunk a történetre, de látva benne a misszió lehetőségét is, készültünk és kerestük, mit is tehetnénk a film kapcsán ismerőseinkért, barátainkért.

Miskolcon két mozi is vetítette a filmet. Mi főműsoridőn kívül kértünk vetítést vasárnap délutánra, gondolván, hogy az a vendégeinknek és ismerőseinknek is megfelel majd.  A  film január 8-án került vetítése. A 70 fős moziteremre való jegyfoglalás pár nap alatt betelt, és sok ismerősnek már nem jutott  hely. Ezért ugyanarra a napra egy újabb vetítést kértünk, de ugyanúgy jártunk most is, a terem gyorsan megtelt jelentkezőkkel. Így megint kértünk újabb időpontot, hogy a film megnézését biztosítani tudjuk azoknak, akik szervezetten, csoportos vetítéssel szerették volna megnézni.

Úgy szerveztük a programot, hogy a mozijeggyel együtt mindenki kapott egy Glow-füzetet, a film megtekintése után pedig meghívtuk a vendégeket a gyülekezetbe egy forró teára, szendvicsre és sütire. Nagyon sokan elfogadták a meghívást, mintegy 40-45  fő jött el a gyülekezetbe, többségében vendégek. A vetítés után igyekeztünk beszélgetni azokkal a meghívottakkal is, akik nem jöttek el teázni a gyülekezetbe. Megkérdeztük a véleményüket a filmről, és nem találtunk csalódott embert közöttük. Akikkel beszélgettünk, hálával és könnyes szemmel köszönték meg a film megnézésének a lehetőségét. Némelyek zokogtak, és azt láttuk, hogy mindenki mélyen a film hatása alatt volt.

Látva a résztvevők reakcióját, egyikünk azon gondolkozott, hogy a főszereplő, Andrew Garfield, színészként eljátszotta egy igaz adventista magatartását úgy, hogy a nézőkre felejthetetlen hatást gyakorolt, és mélységes vágyat ébresztett az igazi értékek és cselekedetek után. Vajon nekünk, akik valóban adventisták vagyunk, sikerül ilyen vágyat ébresztenünk másokban? Mi is képesek vagyunk bemutatni, képviselni és elérhetővé tenni Krisztust mások számára az embertársaink megmentésére irányuló cselekedeteink által?

A gyülekezetben a beszélgetések kapcsán az elvhűség irányába mozdultunk el, és mindenki elmondhatta, hogyan hatott rá a film. Igazi lelki közösség bontakozott ki. A résztvevőket megajándékoztuk ingyenesen elvihető kiadványokkal és a tervezett programjaink ismertetőjével.

Imádkozni és küzdeni szeretnénk azért, hogy ezek az emberek a filmmisszió tapasztalata és az értük végzendő további szolgálat által közelebb kerülhessenek Krisztushoz.

Feketéné Trankusz Erzsébet, Bálint György, Suhaj Renáta

Isten hazatérője – A tékozló fiú története

Előadás-sorozat Mezőfelén, Romániában

Marosvásárhelytől néhány kilométerre található e kis település: Mezőfele. A falu színtiszta magyarságával (849 lélekszám) és adventista gyülekezetével (közel 200 tag) igazi ékszer az erdélyi térségben. Itt tartott evangelizációs sorozatot dr. Tokics Imre, az Adventista Teológiai Főiskola Ószövetségi Tanszékének vezetője a tékozló fiú történetéből, „Isten hazatérője” címmel a Dél-erdélyi Egyházterület, Szász Ernő elnök és Csabai Gyula helyi lelkész testvér, valamint a helyi közösség szeretetteljes meghívására 2017. január 6. és 14. között.

A gyülekezet tagjai között több Pécelen végzett hallgató van, köztük Balla Károly és Hegyi Árpád Gedeon. Igen jelentős létszámú gyermek- és ifjúság biztosítja a Mezőfelei Hetednapi Adventista Gyülekezet folyamatos fejlődését.

A helység tőszomszédságában található a Mezőménesi Egészségügyi Központ, amely igazán közkedvelt az adventista életmódot elfogadók és gyógyulni vágyók körében.

Mezőfele adott otthont a néhány éve épült adventista óvodának, általános- és középiskolának. Ezekben az intézményekben elhivatott tanítók és oktatók nevelik a fiatalokat. A tanárok számára a tanítás mindennap harminc perces áhítattal kezdődik, melyre többször meghívást kapott dr. Tokics Imre, aki előadásokat tartott az intézményben. A gyermekek számára a tananyagban biztosítják a bibliaismeretet. Busszal szállítják az iskolába a távolabb lakókat, és a nem adventista hátterű családok is szívesen adják gyermekeiket ezen adventista nevelési intézménybe.

E különleges helységben Kardos Csaba testvér egy idősek otthonát vezet, amelyben több mint száz gondozott ellátását végzik az ott dolgozók, akik közül többen rendszeresen ellátogattak az előadás-sorozatra.

Az evangelizáción estéről estére megtelt a gyülekezeti terem, kétszáz-háromszáz vendéggel és testvérrel. Voltak olyanok, akik életükben először léptek adventista templomba, noha évtizedek óta hangzott feléjük a meghívás. A sorozat vége felé már nem volt elég ülőhely a pontosan érkezők számára, akik vagy állva, vagy a karzat lépcsőjén ülve hallgatták Isten üzenetét.

A résztvevők általi csend és figyelem biztosította, hogy a hallgatók átadhassák szívüket a Lélek vezetésének. A világhálón pedig egy virtuális gyülekezet – 150-200 látogató – is figyelemmel kísérte az élőadások közvetítését: www.mezofelei-adventista.ro„Videó archívum”.

A Mezőfelei Gyülekezet kórusa és a Reménység Férfikórus énekei emlékezetessé és emelkedetté tették az evangelizációt. Isten gazdag áldását éreztük az előadások alkalmával.

(TIT)

Keresztény bábelőadás Újbudán, a Szüret utcai gyülekezetben

A Palánta Misszió szolgálata nem ismeretlen számunkra. Két alkalommal is meghívtuk őket a keresztény játszóházba szolgálni. Legutóbb a befogadó otthonban müködő játszóházba, ahol mintegy 25 gyermek és a nevelőnök is jelen voltak.

Ezután nagyot álmodtunk, elhatároztuk hogy meghívjuk őket a gyülekezetünkbe is! Sok-sok gyermekkel áldott meg minket az Úr! A szülők meghívták gyermekeik barátait, nagyszülők az unokáikat, és más gyülekezeteknek is hírül adtuk ezt a lehetőséget, és jöttek is.

Vendégeink A városi nyúl tévedése című darabot adták elő. Bibliai üzenetként kiemelve: vigyázzunk, mert Sátán mindig lesben áll, hogy elhitessen, becsapjon minket, de Jézus ott van melletted, csak rá figyelj, rá számíthatsz! A bábelőadást CD és foglalkoztatófüzet formában ajándékként megkapta az a negyven gyermek, barátok és nagyszülők, akik örömmel és élénk érdeklődéssel nézték végig a műsort. Együtt énekeltünk, majd teadélutánt szerveztünk. Jó hangulatban, áldásos beszélgetésben volt része mindenkinek! A vendég gyermekeknek szombatiskolai tanulmányt ajándékoztunk, és hívtuk őket alkalmainkra.

Hálásak vagyunk Urunknak e csodás missziós lehetőségért. Soha nem tudhatjuk, kit mikor érint meg az Úr Szentlelke, de egy biztos, minden alkalmat meg kell ragadnunk!Amit gyermekkorban lát a gyermek, azt sosem felejti el, a szívében mindig ott lesz az az érték, amit nekünk, felnőtteknek kell belecsepegtetnünk – „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Péld 22:6).

Kovács Zsuzsa

Lelkészbeiktatási istentisztelet a székesfehérvári körzetben

Ünnepélyes istentiszteletre készültünk január 14-én szombaton Székesfehérváron, az „A” Gyülekezetben. Bihari Csaba, a Dunamelléki Egyházterület titkára iktatta be Hites Gábor testvérünket Lovasberény, valamint Székesfehérvár „A” és „B” Gyülekezeteinek lelkészévé.

Közös éneklések, kórus- és versszolgálatok hangolták fel lelkünket már az alkalom elején. „Vágyunk-e szentelt életet élni? Jézus élete a példakép” – hallottuk a Lovasberényi Gyülekezet énekkarától. Tízéves kislány szólózott kedves hangján: „Szeretlek, ó, Uram, hálám szívemből fakad, és éneklem, hogy áldott légy, Uram.” De felzengett a nyáron alakult férfikar éneke és a Székesfehérvári „A” Gyülekezet kórusa is, kiegészülve a „B” néhány tagjával.

Az igehirdetés előtt Hites Gábor szólt a vidáman mosolygó legkisebbekhez. Hópelyhecskék képeit mutatta, milyen csodálatosan szépek, és nincs közöttük két egyforma, és lám, bennünket, embereket is „csodálatos módon megkülönböztetett” a jó Isten (Zsolt 139:14).

A beiktatási istentiszteletet Bihari Csaba testvér tartotta Filippi 2:20–22/a és 29. alapján. Kiemelte, mennyire fontos, hogy a lelkész és a gyülekezete ismerje fel a közös szolgálat szépségét, fontosságát. Pál mindig a gyülekezet javát kereste, ezért elengedte, elküldte Timótheust. Az apostol hatalmas munkát végzett, de Isten a hozzáállást, a lelkületet értékeli, az odaadás örömét, nem a szolgálat nagyságát. Szomorú, hogy mindig van két csoport a gyülekezetekben: a támogatók, akik aggódnak a testvéreikért, ezért dolgoznak értük, és a gyanakvók, a kritizálók, akik hátráltatják, akadályozzák az igazi munkát. Melyik csoportba akarunk tartozni? Engedjük-e, hogy Isten munkálkodjon bennünk és általunk? Akkor a szolgálatunk nem terhes feladat, hanem túláradó öröm.

Az igehirdetés után Bihari testvér áldást kérő imát mondott Hites Gáborért és a családjáért, akik a három gyülekezet presbitereivel együtt leborultak az Úr előtt.

Ezt követően Gábor köszöntötte a gyülekezeteket: „Velünk együtt munkálkodván ti is az értünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miértünk” (2Kor 1:11). Közös szolgálatra hívta a gyülekezeteket, a lelki ajándékok „összehordására”, hiszen „mindenkinek haszonra adatik a Léleknek kijelentése” (1Kor 12:3–7). Továbbá kérte, ne féljünk felkeresni őt a bajainkkal, attól tartva, hogy a munkája leterheli. Ne várjuk meg, hogy késő legyen.

Ezután üdvözlések hangzottak el. Először Nagy Imre, a Lovasberényi Gyülekezet presbitere köszöntötte: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli” (Zsolt 37:25). Majd Kohári Zsolt, a Székesfehérvári „A” Gyülekezet presbitere bátorította: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Péld 3:5–6). Végül Omischl Tibor, a Székesfehérvári „B” Gyülekezet gyülekezetvezetője szólította meg: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok és senki sem támad reád, mert nékem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:9–10).

Az ünnepélyes istentisztelet végén a három gyülekezet összevont vegyes kara zengett éneket, kifejezve az összefogás és az együttműködés vágyát, készségét is: „Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm.”

Mindannyian a jó Isten áldását, kegyelmét, vezetését kívánjuk az újonnan beiktatott lelkész testvérünk életére, munkájára!

Omischl Tibor, Sasvári Hajnalka

Életfejlesztés Nagykanizsán

Különleges programot indított a város számára gyülekezetünk Nagykanizsán kétheti rendszerességgel. Életfejlesztés címmel aktuális életkérdésekről tartanak előadóink előadás-sorozatot beszélgetés formájában, bibliai alapokon. 

Az első alkalommal, 2016. október 19-én a szeretet témáját boncolgattuk. Első előadónk Horváth Gábor, a Nágocsi Reménység Rehabilitációs Ház szakmai vezetője Kis István lelkészünk kérdéseire válaszolva őszinte egyszerűséggel vallott életéről, a családjához és a munkájához fűződő kapcsolatáról. Az est folyamán a hallgatóság kis csoportokat alkotva diskurálhatott az öt szeretetnyelv jelentőségéről. Megtudhattuk, hogy a szeretet tanulható, tudatos tevékenység, a függőségeink pedig mind csak szeretetpótlékok.

Az előadás alatt vendégeink friss pogácsát, gyümölcsöt és meleg teát kóstolhattak szorgos testvérnők jóvoltából, ezáltal is otthonosabb légkört varázsolva. Albert Schweitzer gondolatát szabadon idézve: miszerint az emberi nagyság azon múlik, hogy mennyi szeretet van benne. Úgy érzem ezen az estén sikerült egy szeletet adnunk ebből. A résztvevők szemmel láthatóan nagy megelégedéssel és lenyűgözve indultak haza. „Két hét múlva találkozunk és másokat is hozunk magunkkal!” – így búcsúztak vendégeink, mindannyiunk örömére.

Azóta is sorra látogatják alkalmainkat, és a létszám csak növekszik. Témáink voltak már a szereteten kívül az élet értelme, nyugalom, félelem és a megbocsájtás. Januártól ismét folytatjuk a halál, sorstárs-embertárs, kapcsolatok és depresszió kérdéskörével. Hála legyen az Úrnak a lehetőségért, és adja, hogy mindannyian közelebb kerüljünk az Úrhoz!

Várnagy Szabolcsné

Városföldi misszió

Városföld egy kis község Kecskemét mellett – és az otthonom is, most már 3 éve. Zenészként a leghálásabb közönséget mindig a kis helyeken, kis (falu)közösségekben, az egyszerű emberek közt találtam meg. Városföld lakói is pont ilyen emberek, akik tárt karokkal várják a szép zenét, és szívesen fogadják hozzá a lelki táplálékot is. 

A történetünk kezdetén már egyből Isten készre egyengetett útja fogadott. Én csak egy kis zenei hetet szerettem volna pár muzsikussal, templomi koncerttel. Engedélyre volt szükségem, … de sokkal többet kaptam. A falu örömmel vállalta magára az összes zenész és azok családjainak elszállásolását és étkeztetését erre az augusztusi hétre, a koncertek reklámozásával együtt. A helyi templom csak a miénk volt. Megható volt ez a feltétel nélküli bizalom és nyitottság, amit kaptunk, és ezt nagy örömmel viszonoztunk a vonószenekari- és kórusmuzsikával. A hallgatóság könnyes szemekkel hallgatta White testvérnő Pünkösdi gondolatait és a hozzá kapcsolódó felemelő dallamokat.

Ígéretet kaptunk, hogy egy év múlva is szeretettel várnak minket, amit örömmel teljesítünk. Meglepetésként ért azonban, amikor felkérték kis kórusunkat egy adventi koncertre is. Vacsorával és meleg szívvel fogadtak bennünket, csakúgy, mint nyáron. Dicsőség Istennek, aki már elkészítette számunkra az utat!

Ambrus Anett
Kecskemét, zenei osztály

Tizenkilenc és fél óra

Az utóbbi négy hónapban kétszer is ki kellett nyitni Ráckevén, a gyülekezetben a keresztelő-medencét. Szeptemberben Ócsai Evelin, decemberben Kirschner Enikő és Babarczi Ádám kötött szövetséget az Úr Jézussal. Míg Evelin adventista szülők gyermeke, addig Enci és Ádám úttörőként nyitotta meg az utat, hogy a Megváltó a családjukba költözzön. Enikő útja elég tekervényes volt, de végül egyértelműen, tiszta szívből Isten mellett döntött. Ádámról pedig a következőt szeretném elmondani: A keresztség előtti szombaton a ráckevei gyülekezetben szolgáltam, és a szünetben összefutottam vele. Mondom neki: „Nagy nap lesz holnap, igaz?” Ő ragyogó szemmel ennyit mondott: „Még tizenkilenc és fél óra!”

Aztán ugyanúgy ahogy pár hónappal korábban Evelin keresztségekor, most is zsúfolásig megtellett a gyülekezet. Akkor a kiterjedt rokonság, adventista és gyülekezetbe nem járó barátok, most viszont a gyülekezet boldog tagjain kívül Enikő és Ádám szülei, osztálytársai, barátai töltötték meg a termet. Az Igét Hites Gábor, a keresztségi szertartást Gyürüs István és az útravaló, bátorító igéket a gyülekezet presbitere, Erdődi Péter testvér mondta el.

Az alkalom végén még nagyon hosszú ideig együtt maradtak a vendégek, és őszinte, jó hangulatú ismerkedés, beszélgetés, közös étkezés töltötte ki a múló órákat.

Bízunk abban, ha a Szentlélek munkálkodik a gyülekezetben, a következő hónapokban is hasonló örömben lehet részünk.

Gyürüs Istvánné

Békés megyei ifjúsági szilveszter

2016. december 31-től 2017. január 1-ig került megrendezésre Orosházán az idei Békés megyei szilveszter. Nekünk fiataloknak, akik ott voltunk, három dolog biztosan eszünkbe jut, ha rágondolunk: közösség, nevetés és süti. A megannyi énekléssel tarkított, versekkel színesített és Palotás Kristóf lelkészünk által útravaló igékkel ellátott istentisztelet után közös vacsorára került sor, ahol élvezhettük az Isten által létrehozott közösséget. 

Vacsora után különféle közösségépítő játékok következtek egészen éjfélig, amikor is elsétáltunk a város főterére, ahol közösen töltöttük az óév utolsó és az újév első pillanatait, tűzijátéknézés közben.  Jó társaságban gyorsan repül az idő, és mivel szeretünk egymással időt tölteni, másnap – újév napján – folytattuk egy jó kis fürdőzéssel Gyopároson, ahol fel is ébredtünk, de meg is éheztünk. Egy kellemes, kiadós közös vacsora után – reményeink szerint – mindenki jóllakottan és jókedvűen, szép emlékekkel gazdagodva távozott az alkalomról.

Kívánjuk, hogy a jó Isten tegye áldottá, boldoggá az előttünk álló évet!

Dóri és Melinda

Idősek köszöntése

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor 4:16) – ezekkel az igei gondolatokkal nyitotta meg a bibliát lelkész testvérünk, Simon Zsolt november 26-án, amikor az időseket köszöntöttük gyülekezetünkben.

Sok félelem gyötri az embert, talán az öregség gondolata is, de Pál azt írja: kívülről tán itt fáj, ott fáj, de belülről napról napra megújulhatsz. Növekszik-e azért Jézussal való kapcsolatunk? Az erő forrása Isten, általa napról napra növekszik bennünk a szeretet, mely sugárzik mások felé. Ismerjük fel az Urat életünkben, általa felszabadulunk és bűnbocsánatot nyerünk, így tud lelki életünk növekedni. Ő megadja a bölcs, áldott, nyugodt életet!

Gyülekezetünkben hála az Úrnak, több idős testvérünk van, kiknek tapasztalatai, szeretete, hűsége, fáradhatatlansága erőt és útmutatást ad közösségünknek. Legidősebb testvérnőnk Zsengellér Ani néni a 93. évében van. Ő fáradhatatlanul imádkozik értünk!

Köszönjük, hogy vagytok nekünk! Az Úr vezesse lépteiteket, tanítsatok minket továbbra is a szolgálat örömére!

Kovács Zsuzsa