Hírek

Városnap Albertirsán

2016. szeptember 3-ára ismét városnapot szerveztek településünk lakossága részére koncertekkel, főzőversennyel, mászófallal, tűzijátékkal. A résztvevők az árusok kínálataiból vásárolhattak, a gyerekeket kalandpark és csúszda is várta.

Gyülekezetünk is készült erre az alkalomra. Imaórákat szerveztünk, és aki nem tudott rajtuk részt venni, az imaláncba otthonában is bekapcsolódhatott. A meglévő könyveinkhez még vásároltunk, hogy bővítsük a választékot, valamint cd-ket vettünk, mert nem mindenki szeret olvasni.

A gyermekek részére újdonsággal készültünk, célba dobós játékot és színezéshez kisasztalt és kisszékeket hoztunk. A célba dobás eredménye szerint választhattak a gyerekek ajándékot, bibliai színezőket színezhettek, valamint vihettek a történetes könyvekből, kifestőkből, képeslapokból. Nagy sikere volt a gyerekek között a játéknak, és a kapott jutalomnak is örültek.

Plakátokat és szórólapokat is csináltattuk, melyeken a művelődési házban október hónapban vetítésre kerülő „Új esély” című filmre hívtuk fel a figyelmet. A szórólapokból a könyvekbe is tettünk, úgy ajándékoztuk oda őket.

Lelkészünkkel együtt mentünk gyülekezetünkből néhányan a városnapra. Tudtunk az emberekkel beszélgetni, többen elmondták örömeiket, nehézségeiket, hitüket Istenben. Egy hozzátartozója elvesztése miatt bánkódónak el lehetett mondani, hogy Istennél találhat megoldást. Beszélgetés közben jó alkalom nyílt a könyvek felajánlására; volt, aki többet is vitt, volt, aki visszajött. Sajnos, olyan is volt, aki csak megnézte a kínálatot, és továbbment. Jöttek diákok is, volt aki már ismerte az egyik könyvet, mert az iskolában kaptak belőle. Elmondták, hogy hittan órára járnak, és amiatt is vittek Bibliát, könyveket.

Reményeink szerint a pavilonunkhoz látogató emberek a kapott könyvekből megismerhetik Istent, szeretetét, kegyelmét.

Köszönjük Istennek, hogy ismét volt lehetőségünk ajándékozni, vinni az Ő jó hírét, és kérjük segítségét további szolgálatunkra is.

K. Lné

XXVII. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia

2016. augusztus 29–31.

Közép- és Kelet-Európa legnevezetesebb biblikus tudományos konferenciáján több mint száz tudós szakember gyűlt össze, hogy a „Vallási és kulturális konfliktusok a Bibliában és az ősegyházban” címmel kapcsolatos előadásokat tartsanak és hallgassanak. A több kontinensről érkező és a tanácskozáson jelenlevő szakemberek katolikus és protestáns háttérből jöttek. 

Fotó: Gémes Sándor

Fotó: Gémes Sándor

Egyházunkat dr. Tokics Imre, az Adventista Teológiai Főiskola Ószövetségi Tanszékének vezetője képviselte, aki „Az istentisztelet, mint vallási konfliktus az Újbabiloni Birodalomban, Dániel könyve alapján” címmel tartott előadást. Kiemelve, hogy „Dániel az egyik legnagyobb próféta volt, aki feddhetetlenül élte meg misszióját a Babilóniai Birodalomban. Dániel könyvének magyarázói elismerik, hogy a próféta szorgalmasan és imádsággal tanulmányozta Ésaiás próféta Tóratekercsét, amely erős pozitív hatást gyakorolt rá és küldetésére.”

A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia már több mint negyed évszázada termékeny és tudományos színtér a Bibliával foglalkozó tudósok számára.

A reformáció közelgő ötszázadik évfordulója alkalmából – a protestáns és katolikus vezetők jóváhagyásával – egy magyar nyelvű katolikus-protestáns bibliafordítás létrehozásáról is tanácskoztak Szegeden, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány képviselői és a katolikus szakemberek.

A konferencia idejére készült el a Magyar Biblikusok Lexikona, amelyben három adventista teológus neve is szerepel: dr. Szigeti Jenő, dr. Tokics Imre, drs. Kormos Erik. Az adventista identitáshoz és misszióhoz nélkülözhetetlenül hozzátartozik az Isten Igéje iránti mély elkötelezettségünk. Küldetésünk még hatékonyabb lesz akkor, ha a szentírási igéket és igehelyeket jobban ismerjük, és alkalmazzuk egyházi életünk mindennapjaiban éppúgy, mint családi életünkben.

(TIT)

Jószoli

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer 2016. szeptember 8-án, hogy egy több mint harmincfős csapat útnak indult Erdély szívéből, Marosvásárhely mellől, Mezőfeléből, hogy több száz km-t megtéve örömöt vigyen egy távoli kisvárosba.

Dunaújvárosban már létezik egy nyolcfős gyülekezet, amelynek tagjai már hónapok óta azért imádkoztak, hogy tegyen az Úr valamit ezért a városért. Nehezen indult el a szervezés, de ismét beigazolódott a mondás: Minden jó, ha a vége jó! A kis nyolcfős csoport és barátaik fellelkesültek, és tényleg erejük felett mindent megtettek a program sikeréért. Volt, aki szállást keresett, többen szállást adtak, mások főztek, ajándékot készítettek – felsorolni sem tudom, hányféle ötletet, lehetőséget találtak –, és ami a legfontosabb: együtt voltunk. Együtt izgultunk, együtt énekeltünk, együtt terítettünk, együtt kísértük vendégeinket a kirándulásra.

Pénteken közösen elmentünk a Szelidi-tóhoz, ami egy természeti szépség. Kellemes idő, szép látvány – csakhogy – ősz lévén, a padokat már fölszedték, betéliesítettek. Kicsit sétálva a vízparton, felfedeztünk egy „eladó” éttermet, aminek az előterében rengeteg pad és asztal volt. A szomszéd tulajdonostól megkérdeztük, nem zavarja-e őket, ha mi letelepedünk oda? Senkit nem zavartunk. Több mint két órán át énekeltünk, testvéreink tapasztalatokat mondtak el, közülük több tapasztalatot megkönnyeztünk. És hát több száz méterre is hallani lehetett énekeinket.

A közös ebéd után indultunk Dunaújvárosba, az evangélikus templomba, ahol a Jószolgálati Otthon javára egy kb. másfél órás programot adtak Erdélyből jött testvéreink. Az utolsó énekek Jézus visszajöveteléről szóltak, a legvégén az Advent Himnuszt énekeltük el a hallgatókkal együtt, a kiosztott lapokról. Jó volt látni, ahogy énekelték: „Áldott reménység lángol szívünkben…” Hisszük, hogy Jézus hamar visszatér…

A Jószoli Zenekar is adott egy mintegy 15 perces műsort. Megható volt látni, ahogy a különféle testi fogyatékkal élő fiatalok milyen lelkesen, boldogan zenélnek, énekelnek; szívüket, lelküket beleadták. Ez számunkra különösen inspiráló volt.

A végén a Jószolgálati Otthon megvendégelte az est aktív résztvevőit.

Összegzésül elmondhatjuk a következőt: Az oroszlánrészt az Úr adta. Ő indította testvéreinket, hogy időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve, útnak induljanak a messzeségből, hogy énekeikkel bizonyságot tegyenek arról a Jézusról, aki nemsokára visszatér.

Az Úr indította a szállásadókat. Ő mutatta meg a találkozási pont helyét Dunavecsén, Ő késztette a segítőket, akik szívüket-lelküket beleadták a sütésbe, főzésbe, vendégfogadásba.

De az áldást is Ő adta. Ő, a mi hamarosan visszatérő drága Jézusunk! Ő adott örömöt a szívünkbe. Ő bátorított, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Mindenért Őt illeti a hála és a köszönet! Dicsőség az Úrnak!

Gyürüs Istvánné

Kirándulás a Debreceni Állat- és Növénykertben

2016. augusztus 28-án népes gyereksereg töltötte meg azt a buszt, amely Gáborjánból indult Debrecenbe, az állatkertbe. A gáborjáni Szünidei Bibliatábor keretében jött létre ez a kirándulás az idén, a kicsik nagy örömére, akik a sok különleges növény- és állatfaj megtekintése által is közelebb kerültek a természet nagy Alkotójához. Köszönet az Úrnak és a kicsiknek a rájuk felügyelő felnőttekkel együtt ezért a szép és eseménydús napért!

F. A.

Keresztség Békésen

Agusztus 27-én örömteli eseményben lehetett része a Békési Gyülekezetnek. Két fiatal, Makkai Fanni és Farkas Dávid úgy döntött, hogy átadja életét Istennek. Fannit és Dávidot Palotás Kristóf lelkész testvér keresztelte, aki prédikációjában arról beszélt, milyen szerető és kegyelmes az Úr, hogy minket, erőtlen embereket kiszabadít a bűn rabszolgaságából, amire önmagunktól képtelenek lennénk.

Kívánjuk, hogy Isten gazdagon áldja meg életüket, és rajtuk keresztül a körülöttük élőket is, hogy másokat is Őhozzá vezethessenek!

Hegyi Kriszta

Vikingföldön táboroztunk

Mi, a 431. Huenergardt János Frigyes és az 1301. Négylevelű Fa cserkészcsapat közel 80 tagja, nagy izgalommal készültünk többségünk eddigi legnagyobb táborára: a X. (pesti) cserkészkerület 1400 fős nagytáborába, a Bakonyba, Homokbödögére.

A fárasztó utat még fárasztóbb bozótirtás követte, ami után az őrsi körletek kialakítása szinte már gyerekjáték volt.

A legszükségesebbek rendben el is készültek időre, azaz szombatkezdésre. (Mi már pénteken, a hivatalos kezdés előtt egy nappal táborba szálltunk, hogy a szombatot a parancs szerint nyugalomban tölthessük.) Jutott idő közös éneklésre, kreatív egyéni imára, istentiszteletre, játékra, kötetlen beszélgetésre, pihenésre egyaránt, így szombat este testben-lélekben felüdülve vehettünk részt a Thingen, a nagy nyitóceremónián.

A tábor keretmeséje a viking korba repített vissza minket. A szervezők és közvetlen vezetőink mindent meg is tettek annak érdekében, hogy ez minél inkább sikerüljön.

Thorstein Lund jarl, azaz altáborparancsnokunk, Kassai Csaba, a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka

Thorstein Lund jarl, azaz altáborparancsnokunk, Kassai Csaba, a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka

Vasárnap még építkeztünk majd következtek a tábori hétköznapok. Annak érdekében, hogy minél több lehetőséget kapjunk a barátkozásra, a változatos programokon rajkeretben vettünk részt: a szervezők a 14 altáborban táborozó közel 200, átlagosan 7 fős őrsből korosztályok szerint hoztak létre összesen 26 rajt. Voltunk vizes programon, játszottunk élő Catant, kézműveskedtünk, volt többféle sport, csapatjáték és akadályverseny. Többen a Nem Adom Fel Alapítvány programját emelték ki:  „Hihetetlen jó volt látni és hallgatni ezeket a fogyatékkal élő embereket. Példát mutattak nekünk az emberségből, életvidámságból. Ahogy együtt kosaraztunk, röpiztünk járásra képtelenekkel, vagy amikor éppen origamizásra tanított minket egy értelmileg sérült, mind-mind rápillanthattunk a saját életünkre egy új szemszögből, átértékelve azt” – fogalmazta meg Várnagy András, a 1301. Négylevelű Fa cserkészcsapat parancsnoka.

Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk: a tábor második felében jobbára hideg, szeles és esős volt, az agyagos talaj fölázott és csúszóssá vált, és ezek bizony nemcsak a közös programok lebonyolítását, de sokszor az alapvető tábori életet is nagyban nehezítették. De ez nem ért minket készületlenül, és álltuk a sarat! 

Így köszöntött ránk az újabb szombat, amit egy különleges, ünnepélyesből kötetlenbe forduló, előbb éneklős, imádságos, utóbb beszélgetős éjszakai lakomával kezdtünk meg. Délelőtt az igei gondolatok után ki-ki Isten rászabott tervét igyekezett kikutatni egy kérdőív segítségével, délután pedig korosztályonként beszélgettünk a következő három rázós témáról: szerfüggőségek, képernyő/játékfüggőség és nemiség/pornó.

A tábornak további fénypontja volt a közös tábortűz a lángoló hajó fényénél és a fogadalomtétel. Csapatainkból tízen tettek fogadalmat arra, hogy a cserkésztörvény szerint fognak élni (l. a cikk végén).

„A nyári cserkésztáborok évről évre az egész esztendőben zajló cserkésznevelés megkoronázásai. Az idén nyáron lezajlott kerületi nagytábor arra volt remek lehetőség, hogy ezt harminc cserkészcsapat együtt élje meg, megtapasztalva, milyen hasonló módon dolgozunk szerte az országban. Jó lehetőség volt ez új ismeretségek, barátságok születésére, jó gyakorlatok átvételére, tapasztalatok megosztására, a közös célokért való munka erejének megtapasztalására, de emellett a türelem és az alázat, egymás elfogadásának gyakorlására is volt lehetőség, mint általában az ilyen léptékű rendezvényeken. Az egy évig tartó szervezésben több mint száz cserkészvezető vett részt a kerület számos csapatából, szabadidejüket önként erre szánva. Nekik köszönhető, hogy a visszajelzések alapján a tábor meg tudta valósítani céljait: minden korosztályunk számára élményekben gazdag, értékeinket, cserkész- és kerületi identitásunkat erősítő táborból térhettek haza a résztvevők” – nyilatkozta Ronkay János táborparancsnok, a Magyar Cserkészszövetség országos vezetőtisztje.

„Nekünk, adventista cserkészeknek, két területen adott új kihívást és egyben felfedezést a nagytábor. Egyrészt a számunkra megszokott bibliai alapútól eltérő, vikinges kerettörténet, amelyben a pogány világnézettel ütköztettük hitünket, hozott elő új ismereteket, megerősítéseket. Másrészt eltérő nézeteinkre folyamatosan magyarázatot kellett adjunk a többieknek, ezáltal sok, más felekezethez tartozó cserkésztestvérünkkel megismertethettük a hitünk alapjait képező bibliai igazságokat” – tette hozzá Kassai Csaba altáborparancsnok, a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka.

A vasárnap esti záró Thing után izgatottan tértünk nyugovóra. Tudtuk, hogy várnak ránk a másnapi táborbontás és hazaút fáradalmai. Sebaj! Megérte!

Dr. Hegyi Márton cserkész segédtiszt
431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat

A cserkésztörvény:

  1. A cserkész egyenes lelkű, és feltétlenül igazat mond. 
  2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik. 
  3. A cserkész, ahol tud, segít. 
  4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 
  5. A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szemben szigorú.
  6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. 
  7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik. 
  8. A cserkész vidám és meggondolt. 
  9. A cserkész takarékos. 
  10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

Életmódklub indító Nagybukónál

Augusztus 28-án gyönyörű időben és környezetben, a Tisza és a Túr találkozásánál (Nagybukó) közel ötvenen gyűltünk össze az életmódklub nyitó alkalmára.

Lázasan készült gyülekezetünk apraja-nagyja és barátkozóink (ők a létszám 2/3-át adták) a közös paprikás krumpli elkészítésére, amit egy 60 literes üstben készítettünk.

A bátrabbak kipróbálhatták a túr partján lévő, fáról lelógó kötélről való vízbe ugrálást, a csendesebbek horgászhattak, de akik kényelmesebbek voltak, azok sem unatkoztak, hiszen nagyon jó és tartalmas beszélgetések is kialakultak a nap folyamán.

A nap fénypontja talán mégis a délutáni röplabdabajnokság volt, amibe szinte mindenki bekapcsolódott, kortól, nemtől függetlenül. A táj csendjét a szurkolók törték meg, akik sok esetben jobbal beleélték magukat a játékba, mint maguk a játékosok.

A nap végére kellemesen elfáradva, egymáshoz közelebb kerülve, nem maradt más, mint a következő találkozás megbeszélése, ami már kis gyülekezetünkben fog folytatódni Soósné Jeszták Andrea lenyűgöző előadásaival.

H. Cs.

Fiatalok tábora Bózsván

Az idei tábor augusztus 7–14-éig tartott. Már az első nap örültem, mikor utazás közben találkoztunk olyanokkal, akik szintén a táborba mentek.

Fiatalok tábora BózsvánA táborban 120-an vettünk részt. Mindennap felejthetetlen programok voltak. Reggelente rövid áhítattal, majd beszélgetéssel kezdtük a napot, és naponta négy témából választhattuk ki, hogy miről szeretnénk beszélgetni. Az ebéd után különböző túrákon, sportprogramokon és beszélgetéseken vettünk részt, majd esti áhítat és csoportos beszélgetések következtek. A tábor témája a „Gondold újra a szeretetet!” volt, erről szóltak az áhítatok és a beszélgetések. A saját kis csoportunkban szerintem az esti elmélkedések voltak a legjobbak, ahol egy video-összeállítást is készítettünk a szeretetről.

A pénteki nap különleges volt, ekkor egy egész napos kenutúrán vettünk részt. A kenutúra sok helyen énekléssel és nevetéssel telt, a nap végén pedig fürödhettünk is a Tiszában.

A szombat rendkívül áldásos volt a táborozók és a vendégek részére is. Délelőtt egy rövid bibliai beszélgetésen és istentiszteleten vettünk részt, délután egy meghitt keresztségben volt részünk, amelyen hárman kötöttek szövetséget az Úrral.

Elmondhatom, hogy sok új barátot és tapasztalatot szereztem ezalatt az egy hét alatt. Hálás vagyok az Úrnak és a szervezőknek ezért az emlékezetes hétért.

Kis Anna

A hálaadás lelkülete…

Augusztus 13-án rendkívüli hálaadó istentiszteletet tartottunk Göncön. A hála szavai több dologért is felcsendültek: Graholy Krisztián és felesége Zsuzsa, valamint gyermekük, Bence, öt évvel ezelőtt jöttek haza Érdről. Ekkor fogadalmat tettek az Úrnak: kértek öt évet, hogy legyen munkájuk, házuk és rendezett családi életük a hegyközben, ahol „nincs munka” – mondják – és „nehéz az élet”. Az első perctől kezdve tenyerükön hordozta őket az Úr. Mindkettőjüknek állandó munkahelye van és a család azóta még egy gyermekkel gyarapodott: Gergővel, aki most hároméves. 

Krisztián édesapja, Graholy László testvérünk nemrégiben nagyon komoly szívműtéten esett át egy infarktus után. A gyülekezet és az egész körzet napi szinten imádkozott felépüléséért, több hónapon át. Ma már jól van, és ez alkalommal hálaadó költeménnyel dicsérte az Urat.

Az istentiszteletre sok vendég eljött a településről, akiknek bizonyságot tehettünk: nincs lehetetlen helyzet, nincs reménytelen betegség, Isten mindenkor hálára ad okot, akkor, ha az ember megfelelő módon viszonyul az Úrhoz!

Az istentiszteleti alkalmat a KerSongS körzeti zenekar szolgálata tette ünnepélyessé, amelynek szervezése teljes egészében Krisztián és Zsuzsa munkálkodásának köszönhető. Együttesünkkel – amely egy éve alakult – sikerült a környéket elérni, evangelizálni és jó bizonyságot adni az Úr szeretetéről. Az Igét Kormos Erik lelkész hirdette Lk 18:10–14 alapján, amely a hálaadás lelkületéről szólt.

-s -k

Peter-Bo istentiszteletet tart Szerbiában

Öröm, ami hitre vezet

Peter-Bo Bohsen szeret örülni. Az öröme fertőző, és terjesztette is szorgalmasan a nyáron szerbiai, norvégiai, dániai, nagy-britanniai és lengyelországi cserkésztáborokban. A Transzeurópai Divízió újdonsült cserkészigazgatójaként magas szintű tudásával gazdagította a résztvevőket mind a gyakorlati cserkésztudás, mind a kereszténység gyermekek és fiatalok számára valódivá és gyakorlativá tétele terén.

Szerbiában a nagytábor lelki vezetője volt, emellett elkápráztatta a résztvevőket cserkésztudásával, mindenfélét építve pusztán fa és kötél használatával.

Dániában ő volt a motorja a 800 fős skandináv nagytábornak. Wales-ben, a Brit Unió nagytáborában a reformáció korába repítette vissza a 800 résztvevőt egy éjszakai játékban, amely során számos akadályt legyőzve Bibliákat kellett csempészniük, hogy terjesszék az evangéliumot.

Körhinta fából és kötélből a szerbiai nagytáborban

Körhinta fából és kötélből a szerbiai nagytáborban

Miért teszi ezt?

„Van egy csomó ötletem, és megvalósítom őket. Azt gondolom, hogy megosztva őket másokkal, nekik még jobb ötleteik születnek. És minél érdekesebbé tesszük a cserkészetet, annál több fiatal kezd el cserkészkedni, ami által – reményeink szerint – közelebb tudjuk őket hozni Istenhez.”

Titus, egy brit cserkészcsapat őrsvezetője

Titus, egy brit cserkészcsapat őrsvezetője

Titus érti ezt. Mióta az eszét tudja, cserkészkedik, helyi táborok, országos és nemzetközi nagytáborok résztvevője. Saját csapatában most kezdett el vezetőként dolgozni.

„Ez nemcsak arról szól, hogy összejövünk. Minden tábornak üzenete van” – magyarázza, majd fejből idézi a legutóbbi 5 nagytábor jelmondatait. A táborban az ott folyó tevékenységet élvezi, de haza az áhítatok egyszerű, Krisztus-központú üzenetét viszi.

Nathan Stickland táborparancsnok a tábor jelmondatát hangsúlyozza: „Krisztushoz horgonyozva”

Nathan Stickland táborparancsnok a tábor jelmondatát hangsúlyozza: „Krisztushoz horgonyozva”

Ez a fontos Nathan Stickland táborparancsnoknak és csapatának is. Nagyon szereti az összes tevékenységet, de egyetért Titusszal abban, hogy a tábor végső célját az istentiszteletek adják. A jelmondathoz kapcsolódóan több régi horgonyt kiraktak a tengerpartra, ezzel is felhívást intézve a táborlakókhoz, hogy ők is horgonyozzanak le Krisztushoz. És ez úgy tűnik, sikerült is.

Peter-Bo Bohsen, a Transzeurópai Divízió cserkészigazgatója

Peter-Bo Bohsen, a Transzeurópai Divízió cserkészigazgatója

Bohsen álma, ahogy a tedNEWS video riportjában is kifejti, hogy Európa-szerte fejlessze a cserkészek tudását, és hogy azzal egymás programjait támogassák, összefoglalva, hogy Európát „kisebbé” tegye.

„Öröm fiatalokkal dolgozni, és öröm megadni nekik a lehetőséget a munkára, és látni, ahogy a kis dolgok, amiket átadtál nekik, bennük és általuk nagyra nőnek” – mondja. Mottója: „Fontos, hogy cserkészként és cserkészvezetőként örömöd legyen, mert ha öröm van benned, és azt megosztod a gyerekekkel, többet tanulnak.” Amikor ezt az öröm-koncepciót firtatjuk, mosolyog: „Ez jó öröm. Keresztény öröm. Ezzel az örömmel gyerekeket hozunk Istenhez.”

Victor Hulbert, tedNEWS

Forrás: http://ted.adventist.org/news/953-fnding-faith-through-fun