ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ

 

Az édeni "minta-otthon"

    Az ember első otthonát Isten készítette. - Ősszüleink első édeni otthonát Isten készítette. Amikor minden szükségessel ellátta, amit az ember megkívánhatott, így szólt: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (1Móz 1:26).
  Az Úr örült eme utolsó és legnemesebb teremtményének, és az volt a szándéka, hogy a tökéletes világ tökéletes lakója legyen. Azonban nem akarta, hogy az ember egyedül éljen. Ezért így szólt: "Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt" (1Móz 2:18).
  Isten maga adott társat Ádámnak. Ő szerzett neki "segítőtársat" - neki megfelelő segítőt, hozzá szabott társat, aki egy lehetett vele szeretetben és megértésben. Isten Évát egy bordából teremtette, amelyet Ádám oldalából vett ki, jelezve, hogy nem uralhatta fejként Ádámot, nem taposhatta lábbal őt mint alsóbbrendűt, hanem mellette kellett állnia mint vele egyenlő, akit Ádám szeret és véd. Az ember része, második énje volt, csont a csontjából és hús a húsából, tanúsítva azt a szoros egységet és szerető ragaszkodást, amelynek e kapcsolatban meg kell lennie. "Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja..." (Ef 5:29).
  
  Az első házasságot Isten alapította. - Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. "Tisztességes [...] a házasság" (Zsid 13:4). Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bűnbeesés után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, kielégíti az ember társas igényét, nemesíti testi, értelmi és erkölcsi természetét.
  
  Krisztus, aki Évát hitvestársként adta Ádámnak, első csodáját egy menyegzőn vitte véghez. Nyilvános működését menyegzőn kezdte, ahol barátok és rokonok együtt örvendeztek. Ezzel szentesítette a házasságot, és egyben elismerte mint olyan intézményt, amelyet ő maga alapított. Elrendelte, hogy a férfiak és nők szent házasságban egyesüljenek, családot alapítsanak, amelynek tagjait - a becsületesség koronájával homlokukon - a mennyei család tagjainak kell tartanunk.
  Krisztus megtisztelte a házastársi viszonyt azzal is, hogy a közte és megváltottai közötti kapcsolat egyik jelképévé tette. Ő maga a vőlegény, az egyház a menyasszony, akiről mint választottjáról ezt mondja: "Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!" (Énekek 4:7.)
  
  Az emberpár minden szükségletéről gondoskodott Isten - Ádám körül volt véve mindennel, amit szíve megkívánt. Minden szükségletéről gondoskodtak. A dicső Édenben nem volt sem a bűnnek sem az elmúlásnak semmi jele. Isten angyalai közvetlenül és szeretettel társalogtak a szent párral. A boldog énekes madarak Teremtőjüknek dalolták a dicséret szabad, örömteli énekét. A békés vadállatok boldog ártatlanságban játszottak Ádám és Éva körül, engedelmeskedve szavuknak. Ádám érett férfikorban volt, mint a Teremtő munkájának legnemesebbje.
  Egyetlen árnyék sem vetődött az emberpár és a Teremtő közé. Alkotójukat úgy ismerték meg, mint jóságos Atyjukat, és gondolataikat mindenben Isten akaratához alakították. Ádám jellemében Isten jelleme tükröződött. Dicsőségét az egész természet kinyilatkoztatta.
  
  A munka az ember boldogságát szolgálta. - Isten szereti a szépet. Ennek félreérthetetlen jelét adta keze munkájában. Ősszüleink számára az Édenben szép kertet ültetett. A földből különféle sudár fák nőttek ki haszonra és díszre. Ritka szépségű virágokat formált mindenféle színárnyalatban, amelyek illatukkal betöltötték a levegőt... Istennek az volt a szándéka, hogy az ember megtalálja boldogságát a teremtett dolgok gondozásában, és kielégítse szükségleteit a kert fáinak gyümölcseivel.
  Ádámra a kert gondozásának munkáját bízta. A Teremtő tudta, Ádám nem lenne boldog elfoglaltság nélkül. A kert szépsége gyönyörködtette őt, de ez nem volt elegendő. Munkára volt szüksége,
  
  hogy teste csodálatos szerveit tevékenységre bírja. Ha boldogsága semmittevésből áll, akkor szent ártatlansága állapotában az ember tétlen marad. De Ő, aki az embert teremtette, tudta, mi szolgálja boldogságát; és amikor megteremtette, ugyanakkor kirendelte számára a neki megfelelő munkát. Az eljövendő dicsőség ígérete és az a rendelkezés, hogy az embernek keményen meg kell dolgoznia a mindennapi kenyérért, ugyanazon királyi székből ered.
  
  A keresztény otthonban tisztelik Istent. - Azok a szülők, akik otthonukban az első helyre teszik Isten imádatát, akik megtanítják gyermekeiknek, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, azok megdicsőítik Istent az angyalok és az emberek előtt azáltal, hogy helyesen berendezett otthont és jól nevelt családot mutatnak be a világnak - olyan családot, mely szereti Istent és engedelmeskedik neki ahelyett hogy fellázadnának ellene. Otthonukban Krisztus nem idegen, mert jól ismerik nevét, tisztelik és dicsőítik Őt. Az angyalok gyönyörűségüket lelik az olyan otthonban, ahol mindenek felett Isten uralkodik, és ahol a gyermekeket a hitre, a Biblia és a Teremtő tiszteletére tanítják. Az ilyen család igényelheti az ígéretet: "...akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek..." (1Sám 2:30). Ha az apa ilyen otthonból indul el mindennapi kötelességének teljesítésére, a Lélek meglágyítja és szelíddé teszi az Istennel való beszélgetés által.
  Egyedül Krisztus jelenléte tudja boldoggá tenni az embert és az asszonyt. Krisztus az életnek mindennapi vizét át tudja változtatni a menny édes borává. Otthonunk a boldogság Édene, a család a mennyei család szép jelképe lesz.
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ