ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ

 

Jézus megáldja a gyermekeket

    Jézus mindig is szerette a gyerekeket. Elfogadta gyermeki együttérzésüket és nyílt, természetes szeretetüket. Tiszta ajkukról a zengő, hálás dicséret zeneként hangzott fülében, lelkileg fölüdítette, amikor lehangolták a fortélyos képmutatók. Amerre csak a Megváltó járt, szelíd, kedves modora megnyerte a gyerekek bizalmát.
  A zsidók közt szokás volt a gyermekeket elvinni valamelyik rabbihoz, hogy az kinyújtott kézzel megáldja őket. A tanítványok azonban túl fontosnak gondolták a Megváltó munkáját ahhoz, hogy ilyesmivel meg lehessen szakítani. Amikor az anyák hozzá jöttek kicsinyeikkel, a tanítványok neheztelve néztek rájuk. Úgy gondolták, ezek a gyerekek túlságosan kicsik, semmi hasznuk sem lesz abból, ha meglátogatják Jézust, s azt a következtetést vonták le, hogy Ő sem örülne nekik. A Megváltó tudta, milyen gond nyomasztja az anyákat, akik Isten Igéje szerint akarják gyermekeiket nevelni. Meghallgatta imáikat. Ő maga vonzotta őket színe elé.
  Egy anya elindult otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya gyűlt így össze gyermekeivel. Néhányan már kinőttek a csecsemőkorból: gyermekké vagy ifjúvá serdültek. Mikor az anyák előadták kívánságukat, Jézus együttérzően hallgatta a félénk, könnyes kérést. Azonban várt, hogy lássa a tanítványok viselkedését. Amikor látta, hogy elküldik az anyákat, mert azt hiszik, ezzel Neki kedveznek, rámutatott tévedésükre, mondván: "Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket: mert ilyeneké az Istennek országa" (Lk 18:16). Karjába vette a gyermekeket, kezét rájuk helyezte, és részesítette őket az áldásban, amiért jöttek.
  Az anyák megnyugodtak. Krisztus szavaiból erőt és áldást nyertek,
  
  úgy tértek vissza otthonukba. Bátorságot kaptak, új derűvel vették föl terheiket, s reménykedve dolgoztak gyermekeikért. A mai anyáknak ugyanilyen hittel kell fogadniuk Igéjét. Krisztus ugyanolyan személyes Megváltó ma is, mint amikor emberként élt az emberek között. Ugyanúgy segíti a mai anyákat is, mint azokat, akiknek gyermekeit karjába vette Júdeában. A mi otthonunk gyermekeit ugyanúgy vérén váltotta meg, mint a hajdaninkat.
  Jézus ismeri minden édesanya szívének terhét. Ő, akinek édesanyja szegénységgel, nélkülözésekkel küszködött, együttérez minden dolgozó anyával. Ő, aki hosszú utat tett meg, hogy könnyítsen az aggódó kananeita asszony szívén, ugyanezt megteszi a mai anyákért is. Aki a naini özvegynek visszaadta egyetlen fiát, s haláltusájában a kereszten is megemlékezett édesanyjáról, az ma is átérzi az anyák fájdalmát. Minden bajban, szükségben vigaszt és segítséget nyújt.
  Jöjjenek Jézushoz az anyák gondjaikkal! Elegendő kegyelmet kapnak Tőle gyermekeik neveléséhez. Minden anya számára, aki terheit a Megváltó lábához akarja lerakni, nyitva állnak a kapuk. Aki ezt mondta: "Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket" (Lk 18:16), az ma is hívja az anyákat, vezessék hozzá gyermekeiket, hogy megáldja őket. Az imádkozó anya hite által még az anyja karjában fekvő csecsemő is a Mindenható árnyékában nyugodhat. Keresztelő Jánost születésétől kezdve betöltötte a Szentlélek. Ha közösségben élünk Istennel, mi is várhatjuk, hogy a legelső percektől fogva az isteni Lélek formálja kicsinyeinket.
  Jézus az eléhozott gyermekekben kegyelmének örököseit, országának polgárait látta - férfiakat és nőket -, akik közül egyesek mártíromságot vállalnak majd Érte. Tudta, hogy ezek a gyermekek hallgatnak Rá, jóval készségesebben fogadják el Megmentőjüknek, mint sok világias bölcs, kemény szívű felnőtt. Tanításkor leereszkedett hozzájuk. A menny Uralkodója nem tartotta méltóságán alulinak, hogy kérdéseikre válaszoljon, s fontos tanításait gyermeki felfogóképességük szintjére egyszerűsítse. Elültette agyukba az igazság magvait, melyek majd évek múltán kikelnek, s az örök életre teremnek gyümölcsöket.
  Ma is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az evangélium tanításai iránt, szívük megnyílik az isteni befolyás előtt, s elég erős a kapott leckék megőrzésére. A kisgyermekek keresztényekké válhatnak, és
  
  koruknak megfelelő tapasztalatokra tehetnek szert. Lelki nevelést kell nekik nyújtani, a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy jellemük Krisztus hasonlatosságára formálódjék.
  Az apák és anyák az Úr családjának fiatalabb tagjaiként tekintsék gyermekeiket, kiknek nevelését a menny rájuk bízta. Amit mi tanulunk Krisztustól, azt tovább kell adnunk gyermekeinknek. Ahogyan zsenge elméjük felfogása tágul, apránként tárjuk fel nekik az égi igazságok szépségét. Ezáltal a keresztény otthon iskolává válik, ahol a szülők helyettes tanítóként szolgálnak, maga Krisztus pedig a fő oktató.
  Amikor gyermekeink megtérésén fáradozunk, ne heves érzelmeket várjunk a bűnről való meggyőződés megdönthetetlen bizonyítékaként. Nem szükséges tudni megtérésük pontos idejét. Arra tanítsuk őket, hogy vigyék bűneiket Jézushoz, kérjék bocsánatát, higgyék: megbocsát és elfogadja őket, csakúgy, mint azokat a gyerekeket, akik akkor éltek, mikor Ő személyesen a földön járt.
  Midőn az anya megtanítja gyermekeit, hogy szeretetből engedelmeskedjenek neki, tulajdonképpen a keresztény élet első leckéit adja. Az édesanya szeretete képviseli a gyerek számára Krisztus szeretetét, s az anyjukban bízó, engedelmeskedő kicsinyek megtanulnak bízni és engedni az Üdvözítőnek is.
  Jézus nemcsak a gyermekek példaképe, hanem az édesapáké is. Hatalommal szólt, szavából erő sugárzott. Amikor durva, erőszakos emberekkel érintkezett, akkor sem használt egyetlen goromba, illetlen kifejezést sem. A szívben lakozó krisztusi kegyelem mennyei méltóságban, illendő viselkedésben részesít. Finommá teszi ami durva, megfékezi ami nyers, sértő. Segíti az apákat és anyákat, hogy gyermekeiket értelmes lényként kezeljék, ahogyan ők is elvárják azt magukkal szemben.
  Szülők, gyermekeitek nevelésekor tanulmányozzátok a természetben rejlő isteni leckéket! Ha szegfűt, rózsát vagy liliomot szeretnétek nemesíteni, hogyan járnátok el? Kérdezzétek meg a kertészt, mit tesz, hogy minden ág és levél olyan gyönyörűen zsendül, szépen, arányosan növekszik. El fogja mondani, hogy ezt nem lehet durván csinálni. Az erőszak csak letörné a gyönge ágakat. Gyakran ismételt apró figyelmességek szükségesek. Öntözte a talajt, védte a fejlődő növényeket az éles széltől, a tűző naptól, Isten pedig megadta, hogy szépen kinyíljanak, kivirágozzanak. Gyermekeitekkel a kertész módszere szerint bánjatok.
  
  Gyöngéd érintéssel, szerető szolgálattal alakítsátok jellemüket Krisztus jellemének mintájára.
  Buzdítsátok az embereket, fejezzék ki Isten és egymás iránti szeretetüket! Azért van olyan sok kemény szívű férfi és nő a világban, mert az igazi érzelmet gyöngeségnek tekintik, letörik, akadályozzák. Az ilyen emberek jobbik énjét már gyerekkorukban elfojtották, s ha az isteni szeretet melege el nem olvasztja hideg önzésüket, boldogságuk örökre elvész. Ha szeretnénk, hogy gyermekeinkben Jézus szelíd lelkülete és az angyalok irántunk kinyilvánított rokonszenve lakozzék, akkor bátorítanunk kell a gyermekkori bőkezű, szerető kezdeményezéseket.
  Tanítsátok meg a gyermekeket Jézust látni a természetben! Vigyétek ki őket a szabad levegőre, a nemes fák alá, a kertekbe! A teremtés csodálatos művei láttatják velük szeretetének kifejezését. Tanítsátok meg őket, hogy Ő alkotta az egész élővilágot kormányzó törvényeket! Nekünk is adott törvényeket, hogy azok boldogságunkra, örömünkre szolgáljanak. Ne terheljétek őket hosszadalmas imákkal, unalmas erkölcsi leckékkel, hanem a természetből vett példákkal tanítsátok őket engedelmességre Isten törvénye iránt!
  Ha már megbíznak bennetek, mint Krisztus követőiben, könnyű lesz őket megtanítani arra a nagy szeretetre, mellyel Ő szeretett minket. Amikor megpróbálod világossá tenni az üdvözítő igazságokat, s a gyermekeknek személyes Megváltóként bemutatni Krisztust, az angyalok melletted fognak állni. Az Úr kegyelme által az apák és anyák felkelthetik kicsinyeik érdeklődését a bethlehemi Gyermek drága története iránt, aki valójában a világ reménye.
  Amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy engedjék a gyermekeket hozzá jönni, valójában minden időben élő követőihez szólt: egyházi tisztviselőkhöz, prédikátorokhoz, segítőkhöz, minden keresztényhez. Jézus vonzza a gyermekeket, s megparancsolja nekünk, engedjük őket hozzá menni. Mintha csak azt mondaná: jönnek, ha nem akadályozzátok őket.
  Krisztuséhoz nem hasonlító jellemetek ne mutassa be hamisan Jézust! Ne tartsátok távol tőle a kicsinyeket hűvösségetekkel, nyersességetekkel! Sohase érezzék, hogy a menny nem lehet kellemes hely számukra, ha ti is ott vagytok! Ne beszéljetek úgy a vallásról, mintha azt gyerekek nem érthetnék meg, ne tegyetek úgy, mintha nem kellene Krisztust már
  
  gyerekkorukban elfogadniuk! Ne keltsétek bennük azt a hamis benyomást, hogy Krisztus vallása a komorság vallása, s ha a Megváltóhoz jönnek, le kell mondaniuk mindenről, ami örömöt okoz az életben!
  Amikor a Szentlélek megindítja a gyermekek szívét, működjetek együtt vele! Azt tanítsátok, hogy a Megváltó hívja őket, semmi sem szerezhet neki nagyobb örömet, mint ha életük virágjában, ifjúságukban adják át magukat!
  A Megváltó végtelen gyöngédséggel tekint a tulajdon vérén megváltott lelkekre. Szeretete magának követeli őket. Kimondhatatlan vágyakozással tekint rájuk. Szíve szakad meg nemcsak a legjobban viselkedő gyerekek után, hanem azok után is, akiknek örökletes kifogásolható jellemvonásaik vannak. Sok szülő nem is tudja, mennyire felelős gyermekeinek jellemvonásaiért. Nincs sem türelmük, sem bölcsességük, hogy ezekkel a tévelygőkkel foglalkozzanak, akiket ők tettek olyanokká, amilyenek. Jézus azonban szánalommal tekint ezekre a gyerekekre. Ő az okból indul ki az okozat felé.
  A keresztény munkás Krisztus megbízottjaként terelheti ezeket a gyermekeket a Megváltóhoz. Bölcsességgel, tapintattal szívéhez fűzheti őket, reményt és bátorságot önthet beléjük, hogy aztán elmondhassák róluk: "Ilyeneké az Istennek országa" (Lk 18:16).
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ