ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ

 

Zákeus

    Útban Jeruzsálem felé Jézus "bemenvén, általméne Jerikón" (Lk 19:1). A Jordántól néhány mérföldnyire, a völgy nyugati szélén - amely itt síksággá szélesedik - terül el a város gyönyörű, termékeny trópusi zöld növényzet közepette. Pálmafáival, élő forrásokkal öntözött gazdag kertjeivel smaragdként csillogott a mészkő-dombok és kopár szakadékok ölén, melyek Jeruzsálem és a síksági város közé ékelődtek.
  Az ünnepekre jövet sok karaván haladt át Jerikón. Érkezésük mindig ünnepi esemény volt, de most fokozottabb érdeklődés tartotta izgalomban az embereket. Tudták, hogy a galileai Rabbi, aki nemrég életre hívta Lázárt, a sokaságban menetel. Noha elterjedt a suttogás a papok összeesküvéséről, a tömeg alig várta, hogy kifejezhesse hódolatát iránta.
  Jerikó ősidőktől a papok számára elkülönített város volt, ez idő tájt rengeteg pap élt ott. A város lakosságát azonban a tarkaság jellemezte. Jelentős csomópont lévén, római tisztviselők, katonák, különböző égtájak felől jött idegenek fordultak meg itt, a vám begyűjtésének lehetősége miatt pedig számos vámszedő telepedett le.
  Zákeus, "a fővámszedő", zsidó volt, akit polgártársai megvetettek. Rangja és vagyona gyűlölt hivatásának jutalma volt. A vámszedő név egyet jelentett az igazságtalansággal, zsarolással. A gazdag vámszedő teljességében mégsem volt egy érzéketlen csaló, mint amilyennek tartották. A világias és büszke magatartás mögött egy isteni befolyásra érzékeny szív rejlett. Zákeus hallott Jézusról. Annak híre, aki oly kedvesen, udvariasan bánt a számkivetett osztályokkal, széltében-hosszában étterjedt. A fővámszedőben vágy ébredt a jobb élet után. Keresztelő János a Jordánnál prédikált, mindössze néhány mérföldnyire Jerikótól, és Zákeus hallotta a felszólítást a bűnbánatra. A vámszedőknek szóló tanítást: "Semmi többet ne követeljetek, mint ami előtökbe rendeltetett" (Lk 3:13),
  
  látszólag nem vette figyelembe, de az befolyásolta gondolkodását. Ismerte az Írásokat, és meg volt győződve róla, hogy helytelen gyakorlatot folytat. Most, amikor közvetítették számára a Nagy Tanító szavait, úgy érezte, Isten szemében bűnös. Mégis, amit Jézusról hallott, az reményt gyújtott szívében. Számára is lehetséges a bűnbánat, az élete megváltoztatása, hiszen nem vámszedő-e az új Tanító egyik leghűségesebb tanítványa is? Zákeus azonnal követni kezdte a meggyőződést, mely hatalmába kerítette, s elkezdte kártalanítani azokat, akikből hasznot húzott.
  Ily módon már kezdett visszafelé haladni az úton, amikor elhangzott a hír, hogy Jézus megérkezett Jerikóba. Zákeus mindenáron találkozni akart Vele. Kezdte felismerni, milyen rögös ösvény áll előtte, ha vissza akar fordulni a rossz útról. Félreértik, gyanakodva, bizalmatlanul fogadják a hibái kijavítására irányuló erőfeszítést - ezt nehéz volt elviselni. A fővámszedő annak arcába akart nézni, akinek szavai reményt költöztettek szívébe.
  Az utcák zsúfoltak voltak, és Zákeus alacsony termete miatt semmit sem látott az emberek feje fölött. Senki sem engedett utat neki, ezért egy kicsit előreszaladt, megelőzte a sokaságot. Egy terebélyes koronájú fügefa hajlott az út fölé, s a gazdag adószedő felmászott rá, olyan helyet keresett magának a lombok között, ahonnan áttekintheti az alatta elhaladó menetet. A tömeg közeledett, elvonult alatta, s Zákeus sóvár szemmel figyelte őket, hogy észrevehesse, akit látni vágyott.
  A papok, írástudók zajongása, a sokaság üdvrivalgása felett Jézus szívéig hatolt a fővámszedő kimondatlan vágya. Hirtelen, éppen a fügefa alatt megállt a csoport, a társaság előtt és mögött haladók elcsöndesedtek, s fölnézett Valaki, akinek pillantása olvas a lélekben. A férfi a fügefán szinte nem hitt a fülének, amikor e szavakat hallotta: "Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom" (Lk 19:5).
  A sokaság félreállt, és Zákeus, mintha álomban járna, mutatta az utat háza felé. Az írástudók mogorva arcot vágtak, elégedetlenül és megvetően morogtak: "Bűnös emberhez ment be szállásra" (Lk 19:7).
  Zákeust lenyűgözte, ámulatba ejtette, elnémította Krisztus szeretete és kegyelme, hogy lehajolt hozzá, méltatlanhoz. Most a szeretet és a ragaszkodás újonnan megtalált Mesteréhez fordulva megnyitotta ajkát. Nyilvánosan akart bűnvallomást tenni, bűnbánatra jutni.
  
  A sokaság színe előtt "Zákeus [...] előállván, monda az Úrnak: Uram ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia" (Lk 19:8-9).
  Amikor a gazdag ifjú főember elfordult Jézustól, a tanítványok csodálkoztak Mesterük mondásán: "Mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!" (Mk 10:24). Egymástól kérdezgették: "Kicsoda üdvözülhet tehát?" (Lk 18:26). Most látták Krisztus szavait beigazolódni: "Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél" (Lk 18:27). Láthatták, Isten kegyelme által hogyan léphet be egy gazdag ember a mennyek országába.
  Mielőtt még Zákeus nézhette volna Krisztus arcát, már elkezdte a munkát, mely igaz bűnbánónak mutatta be őt. Még az emberek vádolása előtt megvallotta bűnét. Engedett a Szentlélek meggyőzésének, és elkezdte megvalósítani a hajdani Izraelnek és egyben nekünk is megírt igék tanítását. Az Úr régen megmondta: "Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. [...] Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől" (3Móz 25:35-37.17). Ezeket az igéket maga Krisztus szólta, amikor felhőoszlopba burkolózott. Zákeus mindenekelőtt azzal válaszolt Krisztus szeretetére, hogy kinyilvánította együttérzését a szegényekkel és szenvedőkkel.
  A vámszedők között létezett egy szövetség, úgyhogy elnyomhatták a népet, támogathatták egymás csaló eljárásait. Zsarolásukkal tulajdonképpen egy szinte általánossá vált szokást gyakoroltak. Még a papok és rabbik is - akik megvetették őket - bűnös utakon gazdagodtak, becstelen eljárásaikat szent hivatásuk leple alá rejtették. Amióta Zákeus engedett a Szentlélek befolyásának, minden módszert elvetett, ami nem egyezett a becsülettel.
  Nem őszinte az a bűnbánat, amely nem eredményez teljes megújulást. Krisztus igazságossága nem köpeny, mellyel eltakarhatók a meg nem vallott és el nem hagyott bűnök; sokkal inkább egy olyan életelv, amely átalakítja a jellemet, és a magatartást befolyásolja. Az igazságosság teljes
  
  átadást jelent Isten számára; hogy a mennyei elvek bennünk lakozhassanak.
  A kereszténynek üzleti életében a világ számára azt a módszert kell képviselnie, melyet Urunk is követne az üzleti vállalkozásokban. Minden egyességben meg kell mutatnia, hogy Isten a tanítója. "Szentség az Úrnak" (2Móz 28:36; 39-30) - ez legyen odaírva naplókra és főkönyvekre, okmányokra, nyugtákra, váltókra. Akik Krisztus követőinek vallják magukat, de nem járnak el becsületesen, azok hamis bizonyságot tesznek a szent, igaz és kegyelmes Isten jelleméről. Minden megtért lélek - Zákeushoz hasonlóan - a korábbi életére jellemző igazságtalan eljárások elhagyásával jelzi, hogy Krisztus a szívébe lépett. A fővámszedőhöz hasonlóan azzal bizonyítja őszinteségét, hogy megtéríti a kárt. Az Úr így szól: "Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: [...] Semmi az ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; [...] élvén él" (Ez 33:15-16).
  Ha másokat megkárosítottunk igazságtalan üzleti eljárásainkkal, kijátszottunk a kereskedelemben; vagy bárkit becsaptunk - még ha törvényesen is -, meg kell vallanunk hibánkat, és amennyire csak erőnkből telik, kárpótolnunk kell őket. Kötelességünk nemcsak annak visszatérítése, amit elvettünk, hanem mindannak is, ami kamatozott volna, ha helyesen és bölcsen használják föl, miközben az a mi tulajdonunkban volt.
  Zákeusnak ezt mondta a Megváltó: "Ma lett üdvössége ennek a háznak!" (Lk 19:9). Nemcsak Zákeust áldotta meg az Úr, hanem egész házanépét is. Krisztus az ő otthonába ment, hogy tanítsa az igazságra, s oktassa házanépét a mennyei dolgokra. A rabbik és a hívők megvetése kizárta őket a zsinagógákból, most viszont egész Jerikóban a legkiváltságosabb ház volt az övék. Saját otthonukban az isteni Tanító köré gyűltek, és hallgatták az élet igéit.
  Akkor jő el a lélek üdvössége, amikor elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. Zákeus nem pusztán futó vendégként fogadta Jézust otthonában, hanem, mint aki a lélek templomában fog lakozni. A papok és írástudók azzal vádolták, hogy bűnös, és zúgolódtak Krisztus ellen, amiért vendége lett, az Úr azonban Ábrahám fiának ismerte el a vámszedőt. Mert "akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (Gal 3:7).
  

ELŐZŐ | TARTALOM | FŐOLDAL | KÖVETKEZŐ