Kézzelfogható szeretet

„Kedves Kolléganők! Egy kéréssel fordulok felétek, szeretném egy program megvalósulásához a segítségeteket kérni! 2019. március 14–17-ig Szegeden egy keresztény országos ifjúsági konferencia (Ének és Sport Napok) szervezésében szombat délután karitatív programokat szervezünk fiataloknak. Az egyik állomás keretén belül az ADRA (Adventista Fejlesztési és Segély Alapítvány) jóvoltából élelmiszercsomagokat szeretnénk rászoruló családoknak házhoz vinni. Szeretnénk, ha a fiatalok megtapasztalhatnák az ajándékozás örömét és a szociális érzékenységük is fejlődhetne ezáltal. Ehhez lenne szükségünk 20 címre…”

Az első lépések egyike volt ez a levél, majd jött a következő és a következő, és a címek olyan tempóban, hogy már az első nap után vissza kellett mondanom, mert elfogyott a kapacitás.

Felhívott egy kedves védőnő az első nap, ő ajánlana 3 családot, de messze van attól a helyszíntől, amit kértünk, megérti, ha nem, de ha esetleg… Azt mondtam neki, hogy meglátjuk, mennyi cím jön össze, és majd visszatérünk rá. Külvárosi részt ajánlott, ott is tanyát. Védőnőként tudom, milyen nehéz sokszor egy-egy eldugottabb tanyára rátalálni, nem akartam ennek kitenni a fiatalokat. Majd, amikor elköszöntünk, annyit mondott, hogy mindig minden szociális támogatással így járnak, mert senki nem akar oda kimenni, és kedvesen elköszönt. Én pedig elszégyelltem magam. Majd később visszahívtam, és mondtam neki, hogy megoldjuk, biztosan lesz autóval valaki, de kértem, hogy úgy írja le a támpontokat, hogy megtaláljuk a helyet.

És az Úr gondoskodott! Három belevaló fiúból álló csapat is összeállt, láttam, ők megbirkóznak a feladattal, az egyikük autóval volt. Elvállalták. A végén csak annyit mondott: jó, hogy mi mentünk, mert terepjáróval voltunk, a nagy homok miatt egy személyautó nem ment volna végig azon az úton. Istennek hála a gondoskodásáért!

A külvárosi védőnőtől hétfőn ezt a levelet kaptam: „Kedves Kati! Csak szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget, és tolmácsolni a gondozottaim háláját a csomagokkal kapcsolatban. Volt, aki már szombat délután örömködve hívott telefonon. Nagyon megindító… Szép hetet!”

Volt olyan család, aki be is invitálta a fiatalokat és teával kínálta, így lehetőségük volt beszélgetni is. Találkoztak Istent kereső családdal is, akinél búcsúzáskor együtt imádkoztak. Akadt olyan család, aki este sms-t küldött nekem, hogy megkapták a csomagot, és nagyon szépen köszönik. Sok fiatal ment gyalog ADRA mellényben, mert 1-1,5 km-es körzetben több cím is volt, ők kézben cipelték a nehéz, ADRA felirattal és logóval ellátott táskákban lévő élelmiszert, tisztítószert.

Látványosságai lettünk Szeged belvárosának a többi programmal együtt. Erről szól az Ifjúsági Világnap. Felhívni az emberek figyelmét Istenre, a Szeretetre.

Köszönjük az ADRA támogatását, köszönjük a szegedi és a sándorfalvi fiatalok önzetlen szolgálatát az előkészületek során, és a résztvevőknek, hogy személyesen felkeresték a családokat!

Bátran szervezzünk minél több olyan programot, melynek középpontjában a kézzelfogható Szeretet áll. Isten áldása lesz rajta!

 

Polgárné Papp Katalin
(Sándorfalvi Adventista Gyülekezet)