A Hetednapi Adventista Egyház állásfoglalása

 

Irányelvek

Sok korábbi társadalom nézett szembe az abortusz erkölcsi kérdésével. Ez a konfliktus korunk számos keresztényére is hatással van, aki felelősséget érez a születés előtti emberi élet védelméért, ugyanakkor meg akarja őrizni a nők személyes szabadságát is. Kétségtelen, hogy szükség van irányelvekre, ha az egyház a Szentírást követve, erkölcsi útmatatást ad, miközben tiszteli a lelkiismereti szabadságot. Az adventisták úgy akarnak viszonyulni ehhez a kérdéshez, hogy kifejezzék az Istenben, mint Teremtőben, mindenek fenntartójában való hitüket, a keresztényi felelősség és szabadság megtartása mellett. Bár van véleménykülönbség az adventisták között is az abortusszal kapcsolatban, a következőkben megkísérljük, hogy néhány irányelvet adjunk. Az irányelvek bibliai alapelvekre épülnek, ezt a dokumentum végén bemutatjuk.

  1. Már a születés előtti emberi élet is Isten csodás ajándéka. Isten eszményképe az emberi lényről megerősíti az emberi élet szentségét Isten képében, és megköveteli a születés előtti élet tiszteletét. Az életről szóló döntést azonban a bukott világ kontextusában kell meghozni. Az abortusz sohasem jár kis erkölcsi következménnyel. A születés előtti életet nem szabad gondolkodás nélkül elpusztítani. Abortuszt végezni csak a legnyomósabb indok esetén szabad.
  2. Az abortusz az egyik tragikus dilemmája az emberi bukásnak. Az egyháznak jóindulatú segítséget kell felajánlania azok részére, akiknek személyesen kell szembenézniük az abortusszal kapcsolatos döntéssel. Elítélő magatartás nem illik azokhoz, akik elfogadták az evangéliumot. A keresztények arra hívattak el, hogy szerető, gondoskodó hitközösség legyenek, akik segítenek a bajban levőknek, miközben figyelembe veszik a lehetőségeket.
  3. Az egyháznak, mint támogató közösségnek, gyakorlatilag és kézzelfogható módon kell kifejeznie elkötelezettségét az élet tisztelete mellett. A következő módon tegye ezt.
    1. Erősítse meg a családi kapcsolatokat;
    2. mindkét nemet nevelje a nemiséget illetőleg a keresztényi alapelvekre;
    3. hangsúlyozza mind a feleség, mind a férj felelősségét a családtervezésben;
    4. szólítsa fel mindkettőjüket, hogy vállalják a felelősséget a keresztényi alapelvekkel összeegyeztethetetlen viselkedésük következményeiért;
    5. teremtsen bizalmi légkört az abortusszal kapcsolatos megbeszélésre;
    6. ajánljon fel segítséget és támogatást azoknak a nőknek, akik úgy döntenek, hogy kihordják a válsággal fenyegető terhességet;
    7. bátorítsa és segítse az apákat, hogy felelősen vegyék ki részüket gyermekeik felnevelésében.

Az egyház szintén kötelezze el magát, hogy közreműködik a szerencsétlen szociális, gazdasági és lelki tényezők csökkentésében, amik az abortuszhoz adódnak, és törődjön azokkal, akik szenvednek a személyes döntések következtében.

  1. Az egyház nem az egyének lelkiismerete; bár erkölcsi irányelveket kell adnia. Az egyház nem fogadja el az abortuszt, mint születésszabályozást, vagy a nemek kiválasztásának eszközét, vagy ha kényelmi szempontból történik. Lehetnek helyzetek, amikor a nők kivételes körülményekkel néznek szembe, ami komoly erkölcsi dilemmát jelent, mint például a terhes anya életveszélyes állapota, egészségének komoly kockázata, komoly vele született rendellenesség magzati diagnózisa, és nemi erőszak vagy vérfertőzés miatti terhesség. A végső döntést a terhesség megszakításáról a terhes anyának kell meghoznia, miután kielégítően konzultáltak vele. Alapos információval, bibliai alapelvekkel és a Szentlélek vezetésével kell segíteni a döntés meghozatalában. Ezenkívül, ezeket a döntéseket egészséges családi kapcsolatokban a legjobb meghozni.
  2. A keresztények elismerik, hogy elsősorban és elsőként Istennek tartoznak elszámolási kötelezettséggel. Egyensúlyt keresnek a személyes szabadság gyakorlása és a hitközösség felé való elszámolás, valamint a nagyobb társadalomnak és a társadalmi törvényeknek való megfelelés között. Döntésüket inkább Isten törvénye és a Szentírás alapján hozzák meg, mint a társadalom normái szerint. Ezért minden kísérletet, ami arra akarja kényszeríteni a nőt, hogy terhességét megtartsa vagy megszakítsa, vissza kell utasítanunk, mint a személyes szabadság megsértését.
  3. Az egyházi intézmények (kórházak) számára irányelveket kell biztosítani, hogy saját szabályaikat ennek az állásfoglalásnak az alapján alakítsák ki. Azoknak, akiknek vallási vagy erkölcsi kifogásuk van az abortusszal szemben, nem szükséges részt venniük az abortusz végrehajtásában.
  4. A gyülekezeti tagokat arra kell bátorítani, hogy az abortusszal kapcsolatos erkölcsi felelősség megállapításakor a Szentírás tanításának fényében járjanak el.

Az életről szóló keresztényi tanítás alapelvei

Bevezetés

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)

Krisztusban van az örök élet ígérete; mivel az emberi élet múlandó, az emberek nehéz kérdésekkel állnak szemben az élet és halál dolgában. A következő alapelvek az egész személyre (a testre, lélekre, szellemre) utalnak, mint egy és oszthatatlan egységre (1Móz 2:7; 1Thessz 5:23).

Az élet értékes ajándékunk Istentől

  1. Isten a teljes élet forrása, Ő az életadó, és életünk fenntartója (ApCsel 17:25–28; Jób 33:4; 1Móz 1:30, 2:7; Zsolt 36:9; Jn 1:3–4).
  2. Az emberi életnek egyedülálló értéke van, mert bár elbukott, Isten képére lett teremtve (1Móz 1:27; Róm 3:23; 1Jn 2:2; 1Jn 3:2; Jn 1:29; 1Pt 1:18,19).
  3. Isten nem az emberi teljesítmény vagy hozzájárulás alapján értékeli az emberi életet, hanem azért, mert Isten teremtményei és megváltó szeretetének tárgyai vagyunk (Róm 5:6–8; Ef 2:2–6; 1Tim 1:15; Tit 3:4–5; Mt 5:43–48; Ef 2:4–9; Jn 1:3, 10:10).

Az élet válaszunk Isten ajándékára

  1. Az élet értékes, bár az emberi élet nem az egyetlen vagy végső érték. Az Isten dicsőségére való önfeláldozás elsőbbséget élvez magával az élettel szemben (Jel 12:11; 1Kor 13).
  2. Isten felszólít az emberi élet védelmére, és számon kéri az emberiségen annak pusztítását (2Móz 20:13; Jel 21:8; 2Móz 23:7; 5Móz 24:16; Péld 6:16–17; Jer 7:3–34; Mik 6:7; 1Móz 9:5–6).
  3. Isten különösen törődik a gyengékkel, a védtelenekkel és az elnyomottakkal (Zsolt 82:3–4; Jak 1:27; Mik 6:8; ApCsel 20:35; Péld 24:11–12; Lk 1:52–54).
  4. A keresztény szeretet (agapé) életünk odaszentelése, hogy mások életét javítsuk. A szeretet tiszteli a személyes méltóságot, és nem nézi el az elnyomását, hogy ezzel is támogassa egy másik személy erőszakos magatartását (Mt 16:21; Fil 2:1–11; 1Jn 3:16; 1Jn 4:8–11; Mt 22:39; Jn 18:22–23; Jn 13:34).
  5. A hívők közösségét azért hívta el Isten, hogy szeretetét érezhető, gyakorlati és kifejező módon mutassák be. Isten arra hív minket, hogy gyengéden gyógyítsuk a megtört szívűeket (Gal 6:1–2; 1Jn 3:17–18; Mt 1:23; Fil 2:1– 11; Jn 8:2–11; Róm 8:1–14; Mt 7:1–2, 12:20; Ésa 40:42, 62:2–4).

Az élet döntési jogunk és felelősségünk

  1. Isten a választás szabadságát adta az emberiségnek, még akkor is, ha az erőszakhoz és tragikus következményekhez vezet. Mivel Ő nem akarta az emberiséget engedelmességre kényszeríteni, szükségessé vált, hogy odaáldozza Fiát. Elvárja tőlünk, hogy akarata szerint fogadjuk el ajándékát, de megítéli azokat, akik visszaélnek vele (5Móz 30:19–20; 1Móz 3; 1Pt 2:24; Róm 3:5–6, 6:1–2; Gal 5:13).
  2. Isten mindannyiunk figyelmét arra hívja fel, hogy egyénileg hozzunk erkölcsi döntéseket, és keressük azokat a bibliai alapelveket, amelyek megerősítik ezeket a döntéseket (Jn 5:39; ApCsel 17:11; 1Pt 2:9; Róm 7:13–25).
  3. Az emberi életről, a kezdetétől a végéig való legjobb döntést olyan egészséges családi kapcsolatban hozhatunk, amit egy hívő közösség támogat (2Móz 20:12; Ef 5–6).
  4. Az emberi döntéseket mindig Isten akaratának keresésére alapozzuk (Róm 12:2; Ef 6:6; Lk 22:42).

Ezeket az irányelveket a Generál Konferencia végrehajtó-bizottsága hagyta jóvá, és szavazta meg éves ülésén 1992. október 12-én Silver Springben, Marylandben.