[av_textblock size=” font_color=” color=”]
A Hetednapi Adventista Egyház rövid története
A 19. század első évtizedeiben – alig néhány esztendővel a középkori világrend arculatát gyökeresen átformáló nagy francia forradalom lezajlása után – igen jelentős hatású felekezetközi adventmozgalmak bontakoztak ki Európa és Észak-Amerika számos térségében. Mindez abban az időben történt, amikor a Brit és Külföldi Bibliatársulat (1804), valamint az Amerikai Bibliatársulat (1816) megalakulása révén immáron tömegek kezébe juthatott el a Szentírás és Isten Igéjét oly sokan kezdték el olthatatlan kíváncsisággal tanulmányozni, amire korábban még alig akadt példa.
Ezek a mozgalmak annyiban különböztek az utóreformáció egyéb, korábban lezajlott nagy vallási ébredéseitől, hogy követőik meggyőződéssel vallották: Jézus Krisztus második eljövetele (advent) a küszöbön áll, s erre a hatalmas, világraszóló eseményre rövid időn belül fel kell hívni az emberek tömegeinek figyelmét.
Az észak-amerikai adventmozgalom vezéralakja, William Miller (1792–1849) baptista igehirdető több éves intenzív bibliatanulmányozás után 1831-től kezdődően megingathatatlanul hitte és tanította, hogy Dániel próféta könyve alapján Jézus Krisztus visszajövetele valamikor 1843. március 21–1844. március 21. között be fog bekövetkezni és 1838 után már a különböző protestáns felekezetek lelkészeinek tucatjai, valamint hívők ezrei csatlakoztak mozgalmához. 1844-ig közel 1 millió embert ért el, sőt érintett meg az üzenet valamilyen szinten az ország akkor mintegy 17 millió főt számláló lakosságából.
A várva várt esemény azonban elmaradt és keserű csalódás lett osztályrésze az addig lelkes, adventváró hívők tömegeinek. Néhányan közülük ismét intenzív bibliatanulmányozásba kezdtek, melynek hatására egyértelműen felismerték, hogy Jézus második eljövetelének közelsége bár továbbra is történelmi realitás, de annak pontos ideje emberi számítás szerint nem határozható meg, hiszen Isten erről soha nem adott kinyilatkoztatást népe számára (Márk 13:32).
Világossá vált az is, hogy a bibliai próféciák által jelzett időpont meghatározásában az adventvárók nem követtek el hibát, de az 1844. október 22-i végső dátum nem Jézus visszajövetelével, hanem az Ő főpapi szolgálatának kezdetével áll kapcsolatban (Dán 8:14. vö. Zsidók 8–9.).
Fény derült arra is, hogy Isten törvénye, így maga a Tízparancsolat, s benne a szombat megünneplésére vonatkozó felhívás az idők végezetén túl is érvényben marad. Végül, de nem utolsó sorban a buzgó igekutatók megértették, hogy e mozgalom születése és elhívása kétségtelenül Istentől való volt, melyről az apostoli kor végén profetikus módon már János apostol is írt a Jelenések könyve 10. fejezetében (95–96).
A hetednapi adventista mozgalom hitelvi és szervezeti megszilárdulása 1848–1863 között fokozatosan ment végbe. A közösség 1860-ban vette fel a hetednapi adventista nevet, mint amely tökéletesen kifejezte utóreformációs küldetését. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok hat államában szervezték meg a kisebb szervezeti egységekként szolgáló ún. egyházterületeket.
1863-ban újabb előrelépés történt, amikor is ezek az egyházterületek Generálkonferenciává egyesültek, létrehozván az akkor még csak mintegy 3600 taggal rendelkező, de ettől kezdve bejegyzett státusban működő Hetednapi Adventista Egyházat. Az 1870-es években kezdődött el a tengerentúli misszió, melynek hozadékaként az évszázad végéig távoli tömegek ismerhették meg az Úr második adventjéről szóló bibliai tanítást Európában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában egyaránt.
Az európai misszió elindítása egy adventista hitre tért, korábbi katolikus pap, Michael Belina Czechowski nevéhez fűződik, aki az 1860-as évek közepén Svájcban kezdte meg működését. Néhány évvel később John Andrews már a Generálkonferencia hivatalos misszionáriusaként érkezett meg Európába, akit John Loughborough, Stephen Haskell, George Buttler majd Ellen G. White követett. Az európai misszió vezetését mindazonáltal évtizedeken át Ludwig Richard Conradi látta el.
Ausztráliában az 1880-as évek közepén hangzott fel a Jézus közeli visszatéréséről szóló üzenet, ahol a kezdeti bizalmatlan fogadatatást követően nagyon szépen haladt előre a könyvevangélista munka. Ebben a térségben elsősorban Ellen G. White komoly egyházszervezői tevékenységét kell kiemelnünk (1891–1900).
Afrika déli részén szintén ebben az időben hangzott fel először a hármas angyali üzenet, az ott élő holland telepesek körében. A megszerveződő adventista közösség hamarosan egy főiskolát, szanatóriumot, kiadóhivatalt és árvaházat is épített Fokváros környékén a gyémántbányászattal foglalkozó Wessels család nagylelkű adományai révén. Ázsiában csak a század legvégén tudott számottevő missziós tevékenységbe kezdeni az egyház, ahol külön ki kell emelnünk a kínai és a japán misszió jelentőségét.
A világszéles Adventista Egyház kezdetektől fogva vallja mindazokat a reformációs felismeréseket, amelyeket már a 16. század széles körben ismert hitújítói (pl. Luther, Melanchton, Zwingli, Kálvin) is töretlenül képviseltek, mint például a hit általi megigazulásról szóló tanítás vagy éppen a Sola Scriptura elv. Ugyanakkor küldetésének érzi, hogy az egész világ előtt képviselje a törvény és az evangélium, a hit és a cselekedetek csodálatos összhangján alapuló „örökkévaló evangéliumot”, méghozzá olyan módon, ahogy azt a Jelenések könyvében maga Jézus Krisztus tárta fel követői számára (Jelenések 14.).
[/av_textblock]
[av_video src=’https://youtu.be/Rv0UUCX-E7w’ format=’16-9′ width=’16’ height=’9′ custom_class=”]
[av_hr class=’default’ height=’50’ shadow=’no-shadow’ position=’center’ custom_border=’av-border-thin’ custom_width=’50px’ custom_border_color=” custom_margin_top=’30px’ custom_margin_bottom=’30px’ icon_select=’yes’ custom_icon_color=” icon=’ue808′ font=’entypo-fontello’]
[av_textblock size=” font_color=” color=” custom_class=”]
A magyarországi adventizmus rövid története
A hetednapi adventista misszió magyarországi kezdetei a 19. század végéig nyúlnak vissza. Egy lengyel származású egykori katolikus pap, Michael Belina Czechowsky önkéntes misszionáriusként már 1869-ben megérkezett Magyarországra annak érdekében, hogy az általa megismert bibliai igazságokat ebben a térségben is hirdethesse. Czechowsky mindössze egy esztendeig maradt nálunk, de ez idő alatt buzgó kitartással dolgozott.
Alig két évtizeddel később Ludwig R. Conradi (1856–1939) az európai adventista misszió igazgatója az erdélyi szombatos mozgalom után kutatott, amikor 1890-ben Kolozsvárott megismerkedett a baptista Rottmayer Jánossal és családjával. Rottmayerék néhány esztendővel később maguk is elfogadták az adventista tanítást és nagy lelkesedéssel kezdtek bele a Jézus közeli visszajöveteléről szóló hit terjesztésébe.
Conradi továbbra is rendszeresen látogatta a kolozsvári csoportot, de érdekes módon az első gyülekezet mégsem ott, hanem Fogarason alakult meg. A történelmi Magyarország területén 1898-ra mintegy 15 tagja volt egyházunknak, ami természetesen szerény kezdetnek tűnik az amerikai induláshoz képest.
Az egyház megszervezése ugyanakkor az amerikai származású John F. Huenergardt (1875–1955) lelkész nevéhez kötődik, aki mintegy húsz esztendőn keresztül látta el a magyarországi közösség szervezését és vezetését. Szolgálata végére az egyház taglétszáma már meghaladta a 2000 főt.
A mai Magyarország területén először Békéscsabán alakult gyülekezet (1903), jórészt az ott élő nazarénusok között tapasztalható igen élénk érdeklődésnek köszönhetően. Egy évvel később, 1904-ben jött létre az első budapesti gyülekezet Ősz B. Mihály presbiter és Szabó Nagy Anna áldozatkész tevékenysége nyomán. Ebben az időszakban került sor az első magyar adventista lelkipásztor, Kelemen István felszentelésére (1911), aki már ezt megelőzően a békési misszió megszervezésére kapott megbízást.
Kiemelten fontos, a szervezeti struktúra fejlesztését továbbvivő lépésként tarthatjuk számon a Duna Unió megszervezését, mely 1912-ben valósult meg. Az új unió megalakulásakor mintegy 1500 adventistát tömörített a térségben, központja Budapest lett, vezetőjévé pedig John F. Huenergardtot választották. Az első világháború és az azt követő békediktátumok sajnos az éppen csak éledező magyarországi adventista missziónak sem kedveztek.
Sok magyar adventista hívő szorult immáron az országhatárokon kívülre, az újjászervezett „Magyar Misszióterületen” pedig mindössze 17 gyülekezet és 6 csoport maradt meg 502 taggal. A határok átrendeződése ráadásul a korábbi unió szervezeti struktúrájának fenntartását is ellehetetlenítette. Ennek nyomán került sor a hetednapi adventisták Magyar Uniójának megszervezésére, majd alakuló ülésére (1925. március 6–8.).
A két világháború között a Hetednapi Adventista Egyház sajnos igen kedvezőtlen és jogi értelemben instabil körülmények között folytathatta szolgálatát, hiszen a rendszer a történelmi egyházakon kívül nem volt hajlandó elismerni semmilyen más egyházat vagy vallási közösséget. Az egyesületi léthez szorosan hozzátartozott, hogy minden egyes rendezvény előtt kérni kellett a hatóság hozzájárulását, amit vagy megadtak, vagy nem.
A második világháború idején a diszkrimináció tovább erősödött, hiszen kétszer is betiltották a közösség működését. E döntések hátterén az egyház átmenetileg Bibliakövetők Felekezete néven folytatta szolgálatát. Isten kegyelmének köszönhetően ezek a tiltások nem lehetetlenítették el az egyház fejlődését; sőt míg 1936-ban 2204 hetednapi adventista gyakorolta hiték az ország 86 gyülekezetében, addig 1947-ben már 4456 tag tevékenykedett 128 gyülekezetben.
A második világháborút követő rendszerváltás és a vallási intoleranciájáról is jól ismert ötvenes évek szintén nem hozták meg a várva várt enyhülést. Egyházunknak az állam által való elismerése így csak 1957-ben történhetett meg. A magyarországi egyházak működését azonban az állam szigorúan felügyelte. Hatósági szintű elismerésben kizárólag annak a kisegyháznak lehetett része, amelyik belépett az Állami Egyházügyi Hivatal által létrehozott összefogó szervezetbe, a Szabadegyházak Tanácsába. A SZET tagság jelentős mértékben meghatározta az Adventista Egyház missziós, oktatási és egyéb hitéleti lehetőségeit, egészen a pártállam egyházügyi szervezetének a rendszerváltás idején történő megszűnéséig.
A diktatúra évtizedei után, 1990-től komoly változásokon mehetett keresztül a magyarországi adventizmus, mely az egyházi élet megannyi területén éreztette hatását. Egyfelől megszűnt a misszió felülről való ellenőrzése, és sok külföldi, valamint hazai előadó bevonásával országszerte hatalmas ütemben indulhattak el a bibliai előadások és egészségügyi sorozatok.
[/av_textblock]
[av_video src=” format=’16:9′ width=’16’ height=’9′]