„Szeretek ebben az egyházban szolgálni” – Beszámoló a Generálkonferencia Éves tanácsüléséről

Vezetői szolgálatom egyik felemelő élménye a Generálkonferencia Éves Tanácsülésén való részvétel. Idén október 10–16. között vettem részt az egyház „főhadiszállásán”, az egyesült államokbeli Silver Springben (Maryland).

Immár 7 éve a Végrehajtó Bizottság minden éves ülése egy vezetőképző szemináriummal kezdődik egy-egy, az egyház egészének fontos témát megcélozva. Idén az ifjúsági szolgálatok voltak a célkeresztben. (Korábban téma volt az egyház szabályai, a Nevelési Osztály munkája, az egészségügyi üzenet stb.)

Csütörtökön és pénteken az ifjúsági szolgálat szerteágazó tevékenységével, kihívásaival ismerkedhettünk nagyszerű beszámolók, lelkesítő projektek és a fiatalok szolgálata által. A legfelemelőbbek azok voltak, amikor a lelkes fiatalok zenéltek: a cserkészek egy hatalmas dobzenekarral vonultak fel (csak úgy dübörgött a Generálkonferencia ülésterme), az egyik egyetem pedig egy barokk vonószenekarral szolgált. Mindkét bemutató hatalmas ovációt (taps) váltott ki a bizottság tagjaiból.

Az egyház Archiválási, Statisztikai és Kutatási Központjának vezetője előadásában arra emlékeztetett, hogy az egyház tagságának több mint fele a fiatal korosztályhoz tartozik. (És a gyerekeinket még nem is számoltuk…)

Ha visszatekintünk a múltba, megdöbbentő, hogy az egyház – nemcsak az Adventista Egyház, hanem az egész kereszténység – története során a fiatalok mindig döntő szerepet vállaltak a változásokban, a mű előre vitelében. Elég csak a reformátorokra gondolni, akik húszas-harmincas éveik elején voltak, amikor világraszóló tetteiket véghezvitték. De az adventista úttörők is ugyanilyen korúak voltak, amikor elindították a mozgalmat, ami mára világszéles, hatalmas egyházzá nőtte ki magát. (Az adventista úttörőkről és reformátorokról csalóka képek azt sugallják, hogy meglett, idős emberek voltak, pedig csak azzá lettek, akik megérték.)

Nagy kihívás, hogyan lehet fiataljainkat bátorítani a szolgálatra. Az egyik megoldás, hogy igenis meg lehet őket bízni felelősségteljes feladatokkal, hiszen a civil életben ezek a fiatalok sokszor vállaltok, vállalkozások sikeres vezetői, akik megfelelő intelligenciával, kitartással, lelkesedéssel és kreativitással végzik feladataikat. Ha a gyülekezetekben és a családban példamutató életeket látnak maguk körül, akik az egyházban értéket és nem kritizálni valót látnak, akkor örömmel szolgálnak.

Vasárnaptól a szokásos napirendi pontokkal folytatódott a bizottság ülése: a következő évek programjai, a Munkarend (Working Policy) módosításai, javaslatok a Generálkonferencia Ülésére. A sokak számára kevésbé izgalmas pénzügyi beszámolók most tartogattak érdekességet, hiszen a Generálkonferencia egy sok éve elindított folyamat lezárásaként véglegesítette, hogy az Észak-amerikai Divízió (NAD) is ugyanakkora tizedszázalékot fizessen a GK-nak, mint a többi 12 divízió. Így az eddigi 2%-ról 3%-ra emelkedik mindenkié, a NAD-é pedig 6%-ról csökken 3%-ra. Mindez hosszú évek alatt megy majd végbe, hogy ne legyen elviselhetetlen teher senkinek. Ez a módosítás komoly fegyelmezettséget vár a GK pénzügyi vezetésétől, hiszen átmenetileg csökkenhet a GK bevétele.

A pénzügyekhez tartozik a GK Revizori Szolgálatának (GCAS) jelentése is. Idén is hangsúlyos volt a jelentésben, hogy az intézmények, egységek (területek, uniók, divíziók, GK) jó részénél sok-sok, a szabályoknak nem megfelelő működést, a munkarendtől eltérő gyakorlatokat mutattak ki. Ezek többsége a nyilvántartások vezetése, bizonylatolási, belső ellenőrzés hiánya stb. Ezek nem szándékos szabálytalanságok, hanem fegyelmezetlenségek, amelyek azonban a működés tisztaságának, átláthatóságának biztosítása és a bizalom erősítése végett szükségesek.

A legtöbb napirend közvetlen kapcsolatban van a misszióval, melyek az egyes osztályok, intézmények, szolgálatok, divíziók missziós beszámolói voltak. Mindig nagy lelkesedéssel figyelem ezeket, hiszen számtalan jó minta, ötlet van, amit valamilyen módon hasznosítani lehet itthon is. Ezeket hazaérkezésemkor meg szoktam osztani vezetőtársaimmal…

A legnagyobb érdeklődést azonban két napirendi pont váltotta ki.

Az egyik az egyház abortuszról szóló új állásfoglalása. Már volt egy állásfoglalás korábban (ez elérhető magyarul is az egyház honlapján: adventista.hu), azonban a vezetés úgy látta jónak, hogy egy újat fogalmaznak meg. Nem mintha a régi elvek nem lennének érvényesek, de változik a környezet és a nyelvezet is, amit használunk. A most elfogadott állásfoglalás egy teológiai állásfoglalás a Biblia alapján. Alapvetően arról szól – számos bibliai példán keresztül bemutatva –, hogy Isten az élet Istene, aki a magzat életét is számon tartja, és ennek követnie kell az emberi gyakorlatokat. Ugyanakkor elismeri, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyekben mindenkinek saját lelkiismerete szerint kell döntenie, és a gyülekezet legyen egy támogató, óvó közösség, ahol az érintett nem támadást, hanem szeretetet kap.

Az állásfoglalás nem tartalmaz sok gyakorlati útmutatást, inkább csak elveket fogalmaz meg. Az egyház Egészségügyi Szolgálatok Osztálya kapta a megbízást, hogy a bibliai elveken alapuló állásfoglalás figyelembevételével majd fogalmazza meg azokat a protokollokat, amelyeket a gyülekezetek, lelkészek, egészségügyi intézmények használhatnak, ha kihívással találják szembe magukat.

A másik, sokak által várt napirendi pont pedig egy tavaly elfogadott dokumentum végrehajtása volt. Talán emlékeznek az AI olvasói, hogy beszámoltunk egy dokumentum elfogadásáról, amely azt tárgyalja, milyen eljárást kell alkalmazni, ha egy egység nem követi az egyház szabályait. Nos, a mostani ülésen a GK vezetése előterjesztésében 6 unió került figyelmeztetésre, amiért az egyház felszenteléssel, illetve egyházi engedélyekkel kapcsolatos szabályait nem tartja be. Ezek az uniók vagy nem szentelnek fel senkit lelkészi szolgálatra, vagy pedig nőket is felszentelnek. A határozat meghozatalát egy keresztényi lelkülettel lefolytatott vita előzte meg, ahol mindenki kifejthette álláspontját. Egyesek amellett érveltek, hogy nem a nyilvános megszégyenítés a megfelelő eszköz az egység munkálására; mások azzal érveltek, hogy vannak más egységek is, amelyek valamilyen módon nem tartják be az egyház szabályait, ezért miért csak ebben a kérdésben hozunk határozatokat; némelyek pedig az egyház egységes gyakorlata mellett foglaltak állást (a hozzászólások zöme a határozati javaslat ellen volt). A bizottság végül titkos szavazással megszavazta a nyilvános figyelmeztetést az érintett 6 uniónak.

Minden ilyen ülésen vannak könnyebb és nehezebb napirendi pontok. Vannak, akik nem értenek egyet a többiekkel, de hihetetlenül felemelő, hogy nem személyeskedő, támadó, hanem az egységet erősítő viták vannak az egyházban, ahol az ellenkező oldalon lévők nem kérdőjelezik meg a másik adventistaságát, Istenhez való hűségét.

Szeretek egy ilyen egyházhoz tartozni, ebben az egyházban szolgálni…

 

Ócsai Tamás
unióelnök