Bejegyzés

Mikulás Puttonya Cserkészprogram Kecskeméten

A 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Cserkészraja a Mikulás puttonya program keretében egy gyermekotthonba látogatott 2018. december 9-én, ahol középsúlyosan értelmileg akadályozott gyerekekkel találkozott. A cserkészeink hetek óta készültek arra, hogy egy cipősdoboznyi ajándékkal, bábelőadással, illetve énekes-zenés programmal ajándékozzák meg azokat, akik náluk sokkal nehezebb sorsúak. 33 cserkész (vagy leendő cserkész) és néhány segítő érkezett az otthonba, ahol 28 gyermeket ajándékozhattunk meg.

A korábbi érzékenyítő programunkon sokat beszélgettünk arról, milyenek is ők, hogyan élnek, hogyan közeledhetünk hozzájuk, hogyan segíthetünk nekik, mégis sokakban volt egy kis félsz, milyen is lesz velük találkozni. A kezdeti izgalmak azonban gyorsan oldódtak, amikor tapasztaltuk a sérült gyerekek közvetlenségét, baráti közeledését és gyermeki kíváncsiságát. Nagyon meleg szívvel fogadtak, így öröm volt nekik zenélni, énekelni. A két főszervező, Ambrus Anett és Árvai Pálma egy mesebeli történetbe repített el bennünket. A pásztor nagypapa (Pálma) és kis unokája (Anett) párbeszédén keresztül érkeztünk meg az elveszett kisbárány, Fehérke történetéhez, amit a Mustármag Bábcsoportunk adott nekik elő. A megható történetet minden gyerek figyelmesen hallgatta. Az előadás után pedig cserkészeink átadhatták a saját maguk csomagolt kis meglepetést egy gyerektársuknak. Örült, aki kapott, örült, aki adott. Ezt a lelkületet szeretnénk bennük erősíteni, és hiszem, hogy sokukban megmozdult valami ott belül. Az egyik kislány elmondása szerint az volt a legjobb, hogy örömet tudtunk nekik szerezni. Az együttlétet egy közös játékkal zártuk. Ekkorra a legcsöndesebbek is feloldódtak és vidám nevetés hangjától zengett a terem.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy szívesen fogadtak minket a gyermekotthonban és így lehetőséget biztosítottak a gyerekeknek megtapasztalni, milyen jó adni. Reméljük, ez is erősítette bennük azt a cserkésztörvényt, hogy a cserkész ahol tud, segít.

 

Ambrus Gyöngyi (rajvezető)

Érzékenyítő cserkészhétvége Kecskeméten

A 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Cserkészraj alakulásának 1 éves születésnapja november elején volt esedékes, így 2018. november 3-4-re cserkészhétvégét hirdettünk. Gyönyörű napsütést kaptunk ajándékba, és boldogan töltöttük együtt ezt a másfél napot a friss cserkészeinkkel. Az alkalmon mintegy 40 cserkész vett részt.

A hétvége alapjául Mt 25:31–46 szolgált, amelyben a jobb keze felől állók enni és inni adtak Krisztusnak anélkül, hogy észrevették volna. Árvai Tamás cserkész-lelkészünk tanítgatta a Kova-bárányokat az interaktív istentiszteleten, majd közösen elfogyasztottuk a gyülekezet által oly gondosan előkészített ebédet. Délután lefutottuk a felesleges energiáinkat és pihenésképpen megnéztük az elmúlt egy év cserkészélményeiről összeállított videót. (Köszönet érte Nagy Gabinak!) Elbeszélgettünk, mit jelent nekünk ez az 1 év, majd bibliai keresztrejtvényt fejtettünk. Az esti tábortűz népi hangulatban telt, melyet Mari néni vezetett a kis onokájával. A szülőknek aznap nem kellett altatniuk senkit.

Másnap egy kis arborétumos játék után körforgásban beszélgettünk gondozókkal, fogyatékkal élők tanítónénijével, hogy mit is tehetünk azokért, akiknek nehezebb sors adatott. Mi esik jól nekik, vagy épp mi az, ami gyógyír a lelküknek. Nagyon megmozgatott kicsit is, nagyot is ez a téma és látszott a szemekben, hogy mennyire megérintette őket. Az érzékenyítő program folytatásaként fogyatékkal élő gyermekeket szeretnénk majd megajándékozni a Mikulás puttonya program keretében decemberben, amikor is minden cserkész a saját maga készített és csomagolt ajándékot adhatja majd át egy gyermek társának. A cserkészhétvége zárásául egy jó nagy métameccset csaptunk a réten, ahol sokaknak megcsillanhatott az ügyességük és gyorsaságuk.

Így visszatekintve hála tölti el a szívem, hogy ennyi gyermekkel ajándékozott meg az Úr, akiket olyan szépen csiszol a kegyelem!

 

Ambrus Anett, Kova raj rajvezető helyettes

 

Világok arca

ANT 2018 cserkésztábori beszámoló

„Világok arca” – ez volt a mottója a magyarországi adventista cserkészcsapatok idei közös táborának. Amint a mottó is sugallja, a szervezők azt tűzték ki célul, hogy a gyermekek és fiatalok betekintést nyerjenek a világ népeinek különböző kultúráiba.

A 431. sz. Huenergardt F. János Cserkészcsapat, a 112. sz. Kubinyi Zoltán Cserkészcsapat, az 1942. sz. Michnay László Cserkészcsapat és az 1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat közös, országos nagytábora több mint százhatvan fő részvételével 2018. augusztus 13-tól 21-ig került megrendezésre. A tábor a Vácrátót község közelében található erdőségben talált otthonra.

„A nyolcnapos program célja egyrészről a jellemnevelés, az ifjúságnevelés, ami kinn a természetben, a cserkészmódszeren keresztül történik – mondta Várnagy András, a tábor parancsnoka. – Másrészről sok felnőtt van közöttünk, akik nem cserkészek, de szeretnék kipróbálni ezt a fajta életmódot és őket is bevonjuk ebbe a szolgálatba. Harmadrészt pedig célunk a fiatalok korosztályspecifikus megközelítése a nekik szóló programok által.”

Cserkésztáborok esetében megszokott, hogy kerettörténet alakítja a tábor programját. A történet szerint a résztvevők az Orient Expresszel utaznak Isztambul felé, amikor váratlanul – egy földcsuszamlás miatt – a vonat nem tud tovább közlekedni megszokott útján. Az utasok kénytelenek elhagyni a szerelvényt és letáborozni, az erdőben a környezetüket saját kultúrájuknak megfelelően kialakítani. Így a résztvevők korosztályonként, illetve altáboronként különböző népcsoportokat alkottak.

A nomád tábor első néhány napja természetesen a táborépítésről szólt, amelynek során kialakításra kerültek az őrsi körletek. A résztvevőknek ekkor alkalmuk nyílt próbára tenni kézügyeségüket, valamint a már korábban tanult cserkészcsomókat a gyakorlatban is alkalmazhatták.

A kerettörténethez kapcsolódóan nagyon sok feledhetetlen élmény részesei lehettek a táborozók. A szervezők igyekeztek a „világok arcait” megjeleníteni az esti tábortüzekben, a különböző játékokban és korosztályi programokban.

A tábori emlékek sorában ott vannak a Zámbó Zoltán és Balog Tibor lelkészek és segítőik által vezetett áhítatok, a táborra összeált zenész csapat – a „Muzsifák” – által vezetett közös éneklések. Feledhetetlenek lesznek az esti tábortüzek, a méta, VIP-, és a kereskedőjáték. Nagy élmény volt a cserkész-fogadalomtétel valamint kiscserkészek ígérettétele, a meseerdő, játszótér és az íjászat. A „vagonban” a teaház, amely kifejezetten az idősebb korosztálynak szólt. Az egész napos program a lovastanyán, az éjszakai „dropout” avagy „kidobás”, amelynek során a 16 év fölötti fiataloknak egy iránytű segítségével kellett visszatalálniuk a táborba, egy számukra ismeretlen külső helyszínről.

Lehetőség adódott a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben önkéntes munkára is. A tábor résztvevőiből egy 22 fős csoport segítette a Növényrendszertani Gyűjtemény ápolási feladatait. A nagy meleg ellenére a munkások nagy iramban és minden elismerést kiérdemlő módon tisztították meg a Pázsitfűfélék ágyásait.

„Csak jó élményeim vannak a táborról, minden program nagyon jó, szuper minden – értékeli a tábort Balogh Flóra őrsvezető. – Mindenki nagyon jól érzi magát. A közös játékok összefogták a csapatot és növelték a csapatszellemet.”

„Azt látom, hogy egyre inkább elmélyülnek a résztvevők ebben az erdei hangulatban. Amint az online világ elkezd megszűnni és lemerülnek a telefonok, úgy a figyelmünk nem az eszközeinkre – telefonjainkra és számítógépeinkre –, hanem egyre inkább egymásra irányul, s ez is hozzájárul a gyermekek boldogságához” – értékelt a táborparancsnok.

A tábor élményeit gazdagították a közös étkezések is. Nem kis kihívás volt százhatvan fő élelmezése és vízzel való ellátása a nomád körülmények között. Elismerés illeti meg a tábor konyháján és a logisztikában közreműködő cserkészeket és önkénteseket!

Köszönetet mondunk a Hetednapi Adventista Egyház Ifjúsági Osztályának, hogy anyagilag támogatta a tábor megvalósulását, ezzel is segítve, hogy megfizethetővé vált a részvétel azon családok számára is, akik szűkös anyagi forrásokkal rendelkeznek. Ugyancsak megköszönjük az egyház Dunamelléki, valamint Tiszavidéki Egyházterületének, hogy hozzájárultak a gyerekek és fiatalok részvételi díjához. Hálásak vagyunk az ASI Magyarországnak is a pénzügyi támogatásért. Köszönjük még az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészetének, hogy készségesen rendelkezésünkre bocsátotta a Vácrátót közelében található táborhelyet. Köszönetet mondunk a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztályának, hogy igen színvonalas történelmi témájú könyvekkel ajándékozták meg a tábor résztvevőit! Nem utolsósorban köszönetet mondunk Vácrátót Község Önkormányzatnak, hogy térítésmentesen lehetővé tette a tábor fürdő- és ivóvízzel való ellátását és a táborban keletkezett hulladék elszállítását.

 

Rácz Sándor Béla

Évzáró raji tábortűz Kecskeméten

2018. június 16-án este a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Raja évzáró tábortüzet szervezett az egyik őrsvezető gyönyörű szép tanyáján. 5 őrsben, 24 gyerek és 10 felnőtt érkezett az eseményre.

Az izgalmas, erdőn-mezőn át vezető, útjelekkel kirakott bevezető ösvényen a cserkészet alapítójának, Baden Powell életének egy-egy meghatározó állomásával ismerkedtek meg az őrsök. A tábortűzig a nagyobbak számot adhattak frissen szerzett cserkésztöri tudásukról, majd mindenki felfedezhette a hatalmas parkosított területet.

Az időjárást tekintve kezdéskor egy hatalmas zivatarfelhő közeledett, és el is kezdett cseperegni az eső. Valami „csoda” folytán azonban másik irányba fordult, és míg Kecskemét központjában mindenki bőrig ázott, addig mi, 1-2 km-rel arrébb, szép időnek örülhettünk. Nagyon hálásak voltunk ezért az Úrnak, hiszen az egész estét elmoshatta volna egy kiadós eső.

A tábortűz BiPi életével folytatódott, és – nagy meglepetésre – megérkezett közénk Baden Powell személyesen (Árvai Tamás). A közöttünk folyó kommunikációt segítve jelen volt BiPi csinos titkárnője fordítóként (Ambrus Anett), aki öltözetét tekintve láthatóan nem készült a természetközeli terepviszonyokhoz – és a cserebogarak is üldözőbe vették szegényt, ami okozott némi derültséget a gyerekek körében.

Sok vidám pillanat részesei lehettünk, amikor az 5 őrs tábortűzi számát láthattuk. Különböző nyári tábori jelenetek elevenedtek meg előttünk, ahol néptáncos, forma 1-es, focis, úszkálós vagy épp ejtőernyős közegbe csöppentünk. A vidámság mellett persze komoly dolgokról is volt szó, amit reméljük, minden gyerek magával vitt emlékeiben.

Ezzel az eseménnyel zártuk le a Kecskeméti Kova Raj megalakulása utáni első féléves őrsi munkát, és nagy izgalommal készülünk a nyári nagy cserkésztáborra (ANT-Vácrátót).

A cserkészet eddig is sok örömet, tapasztalatot és sok kihívást is tartogatott számunkra, de amíg érezzük Isten vezetését és jelenlétét, addig bátran megyünk előre. Azt kívánom, hogy sok helyen tapasztaljátok meg, milyen nagyszerű a cserkészeten keresztül is a gyerekekért munkálkodni.

 

Ambrus Gyöngyi rajvezető

Frissen végzett cserkésztisztjeink

Uniós cserkészvezetőnk, egyben a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka, Kassai Csaba és felesége, Gizi (lásd a képen balról) adventista cserkészvezetők közül elsőként szerezték meg a legmagasabb cserkészvezetői képesítést. Az egész Kárpát-medencéből kilencedmagukkal végezték el a Magyar Cserkészszövetség 2017/2018-as cserkésztisztképzését május 11-én. Velük készítettem ezt az interjút.

 

– Miért jelentkeztetek erre a képzésre?

Cs.: Megszoktam, hogy úttörőként megyek előre. Ösztönzött, hogy voltak, akik hittek bennem. Jó lehetőségnek tűnt ez a képzés arra, hogy gazdagítsuk az adventista cserkészetet, és egyúttal növeljük annak súlyát a Szövetségen belül. Meg aztán amúgy is rám fér a tanulás. 🙂

G.: Szerettem volna jobban átlátni a szövetség működését. Ezen kívül fontosnak tartottam, hogy közülünk is kerüljenek ki végre cserkésztisztek. Vezetői találkozókon a segédtiszti nyakkendő „szériafelszerelés”. A tiszti nyakkendő ehhez képest olyan „extra”, ami elismerést szerez a viselője által képviselt egész közösségnek.

 

– Mit vártatok tőle, és abból mi teljesült?

Cs.: Két dolgot feltétlen vártam tőle: kapcsolatokat és szélesebb látókört. Mindkettőt megkaptam. Olyan cserkészvezetőkkel ismerkedhettünk meg és tanulhattunk együtt, akik az általunk eddig ismert csapatszint fölötti: regionális, országos vagy akár nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek. A kiképzőkkel és a résztvevőkkel jó barátságok alakultak ki. Az oktatás és a kötetlen beszélgetések révén pedig mindnyájunk látóköre szélesebbé vált.

Mi kitekintést kaptunk pl. a Cserkész Világszervezetre, a hazánkon kívüli magyar és nem magyar cserkészetre, a hazai ifjúsági szervezetekre, ők pedig általunk ráláttak az adventista hitre és cserkészetre.

G.: Én azt vártam, hogy a részvételünk révén hatékonyabbá válik az együttműködésünk a Szövetség nem adventista többségével. Az eddigi tapasztalatok szerint ez így is lett.

 

– Hogyan zajlott a képzés?

G.: Ez egy több hétvégéből álló, egy tanéves képzés. A képzés módszertana változatos: vegyesen elméleti és gyakorlati, sok csoportos megbeszéléssel, nagy hangsúlyt fektetve a csapatmunkára.

Cs.: A hétvégi időpontok miatt számunkra a szombaton állt vagy bukott a képzés elvégezhetősége. A Cserkészszövetség vezetői rendkívül figyelmesek és segítőkészek, de nyilván nincsenek 100%-ig tisztában a határainkkal. Ebből fakadóan akadtak kihívások, sokat imádkoztunk és egyeztettünk. Nem könnyítette meg a helyzetüket, hogy a péntek estétől vasárnap kora délutánig tartó alkalmak java része értelemszerűen szombatra esik. Ezért velünk – rendhagyó módon – mindig előre egyeztették a programot, hogy mi az, ami a tervezettből számunkra szombaton „ehető”, és igyekeztek úgy intézni, hogy ami nem, az szombat naplemente utánra kerüljön. Ha ez mégsem sikerült, azon a képzési blokkon nem vettünk részt. És természetesen délelőttönként gyülekezetbe mentünk. Összefoglalva: a szombatból együtt voltunk a társasággal a reggeli és esti áhítatokon, étkezésekkor és a délutáni képzéseken, ha azok témáját összeegyeztethetőnek ítéltük a szombattal. (Ahogy gyülekezeti képzések is szoktak lenni szombat délutánonként, teljes összhangban Ellen White tanításával.)

De ami a legfelemelőbb volt számomra, amiben én Isten jelenlétét láttam: több ízben megkaptam egész hétvégére a képzést szervesen átszövő lelki program vezetését (zászlószertartások, áhítatok, étkezések előtti felolvasások…). Ezek a szombatok egészen felemelők voltak számomra. És még hónapok múlva is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mit jelentett a többieknek egy-egy igehelyhez fűzött gondolat, vagy hogy a hozzá kapott egy-egy jelképet még mindig őrzik.

 

– Mi tetszett benne nektek a legjobban?

Cs.: A kialakult barátságok és az előbb említett lelki feltöltődés, amit másoknak adhattam, és általa én is üdülhettem. 🙂 És persze a nagyszerű képzések és remek gyakorlati feladatok.

G.: Nagyon tetszettek a képzés során kapott kreatív feladatok és a megoldásukhoz szükséges csapatmunka. Az is nagyon jó volt, hogy új barátságokat köthettünk, és hogy képviselhettük a hitünket.

 

– Min változtattatok, változtattok a képzésen kapott tudás alapján?

Cs.: Volt egy nagyobb horderejű dolog, ami végigkísérte a képzésünket: csapatunk a tavaly tavaszi kb. 60 főről őszre 80-85 főre, télre pedig már 150-160 főre nőtt. Ez új szervezeti felépítésért kiáltott, hogy a csapat működése átlátható legyen, és alegységeinek, a rajoknak további fejlődési lehetőséget biztosítson. Ennek a rendszernek a felépítése végigkísérte a képzési időnket, és a frissen szerzett ismereteinket, tapasztalatainkat rendszeresen beépítettük ebbe.

G.: Az eddig végzett munkánkat kiegészítendő nagyobb hangsúlyt fektetünk csapatunk tagjainak képzésére és aktivizálására.

 

– Miért tartjátok fontosnak, hogy az adventista cserkészvezetők részt vegyenek a szövetség képzésein?

Cs.: Egy önkéntes szervezetben, mint a cserkészet – de egyébként az egyház is ilyen –, nagyon fontos szerepet játszanak a személyes baráti kapcsolatok. Ezek nélkül a csapatok elszigetelődnek, belterjessé válnak, és hanyatlásnak indulnak.

De számunkra nemcsak az fontos, hogy mi ismerjünk másokat, hanem missziónk szempontjából az is, hogy minket ismerjenek és jó hírnevünk legyen. A magyar társadalomban az adventisták aránya tízezrelékben mérhető, ugyanakkor a Cserkészszövetségnek 1%-át adjuk. Így sokak számára mi vagyunk azok, akiken keresztül először találkoznak hitünkkel.

Mindkét előny a képzéseken való részvétellel érhető el leghatékonyabban.

G.: Ennek egy másik vetülete, hogy minél több regionális és szövetségi szintű vezető és minél több kiképzőgárda találkozik adventista cserkészekkel, összességében annál hatékonyabban tudjuk képviselni hitünket és tudunk érvényt szerezni nézeteinknek.

Ha jobban megismerjük egymást, mindkét oldal részéről leomlanak az önkéntelen előítéletek, és jobban tudunk együtt dolgozni, amivel mindkét fél csak nyer.

És ne feledkezzünk meg a képzések tulajdonképpeni céljáról, arról, hogy módszertanilag és emberileg egyaránt jól felkészült fiatalok és felnőttek foglalkozzanak a gyülekezeteink vonzáskörzetébe tartozó gyerekekkel!

 

– Mik a további terveitek?

Cs.: Mindenféleképpen szeretném tovább szolgálni az adventista cserkészetet. Az adventista csapatok közti összefogást fontosnak tartom, de szorosan a Cserkészszövetséggel és az azt alkotó többi csapattal. Olyan módon, ami minden felet gazdagít.

G.: Segíteni az adventista cserkészetet.

 

– Az összes adventista cserkész nevében, köszönésünkkel kívánok hozzá: Jó munkát!

 

 

Dr. Hegyi Márton cserkész segédtiszt,

a Tábortűz Adventista Cserkészközösség elnöke

Tavaszi portya

Tavaszi portyánkat 2018. április 29-től május 1-jéig tartottuk Bugacpusztán, egy cserkészbirtokon. A portyára a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat 3 rajából (Székesfehérvári, Budapesti, Kecskeméti) 72 cserkész érkezett 5 éves kortól 49 évesig.

A „nyári” meleget és a homokos útszakaszt tekintve nagy próbatétel volt a cserkészeinknek a portya helyszínére eljutni, de bizonyították edzettségüket és kitartásukat. A minket körülvevő táj élővilágának látványosságai (őzek vonulása, mezei nyulak ugrándozása, fürge gyíkok felbukkanása) mellett cserkészeink vidám nevetése, sípjelzése, ostorcsattogtatása, játékos kedve, zengő éneke, tábortűzi mókája emelte a hangulatot.

A gyerekek kipróbálhatták magukat csapatjátékokban, eltanulták a tűzrakás mesterségét, a bőr megmunkálását, az agyag megformálását, íjat készítettek maguknak mogyoróvesszőből és bivakot (erdei menedékhely) ágakból és levelekből. Az idősebbek ez idő tájt gyakorolhatták a Holt-Tisza kanyarulatában a kenuzás művészetét. Száraz bőrrel ugyan nem úsztuk meg, de nagyon sok maradandó, vidám emlékkel gazdagodtunk. Igazi csapaterősítő program volt ez számunkra.

Az interaktív áhítatok is erősítették bennünk az egymásért tenni kész lelkületet és tanítottak minket arra, hogy hogyan formálódhatunk jobbá, engedelmesebbé. A gyerekek a portya alatt szorgalmasan kivették részüket a feladatokból, nem restelltek segíteni az asszonyoknak a főzésben, az előkészületekben, sátorbontásban és rendrakásban sem. Számos gyermek először vett részt nomád körülmények között cserkészprogramon, és bizton állíthatom nem utoljára.

Így készültünk mi tavasszal a nyári táborra. Az újratalálkozás reményében jó munkát kívánok!

 

Várnagy Anna

  1. HJF. cscs. budapesti raj parancsnoka

Cserkész szombat Kecskeméten

2017. november 11-én egy különleges és rendhagyó szombatot tölthettünk együtt a testvérekkel, cserkész barátainkkal és a gyülekezet gyermekeivel, ifjaival együtt.

Elhatároztuk, hogy a Generálkonferencia ajánlását követjük, és megadjuk az ifjainknak azt az örömet, ami HITRE vezet, vagyis a cserkészkedés örömét. Ezt a napot is azért szerveztük, hogy bemutathassuk a gyülekezetnek, szülőknek és gyerekeknek, mi fán terem a cserkészet.

Délelőtt egy olyan ÉLŐ istentiszteleten vehettünk részt Árvai Tamás lelkészünk vezetésével, ahol a szemünk előtt elevenedett meg, ahogyan Jézus tanít a hegyen, megszaporítja a kenyeret, vagy amikor a tanítványok nem engedik hozzá a gyermekeket. A gyermeksokaság, akik Jézussal a hegyen töltötték idejüket megtudhatták, hogyan lehet tiszta a szívük, miközben a megsokasított pászkából kóstolhattak. Az istentiszteletet a Bodzavirág őrs tagjaiból álló zenekar és a gyülekezet kórusa tette még szebbé.

A közös ebéd után Kassai Csaba, a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat parancsnoka tartott toborzó alkalmat és előadást a szülőknek, gyerekeknek és érdeklődőknek a cserkészetről. Ez alkalom különlegessége abban állt, hogy bejelenthettük három új őrs indulását, illetve a kecskeméti cserkészőrsök rajjá alakulását. Ennek megfelelően a csapatparancsnokunk megbízóleveleket adott át a következő személyeknek: Ambrus Gyöngyi (rajvezető megbízás), Ambrus Anett (rajvezető helyettesi megbízás). Új őrsök őrsvezetői: Árvai Tamás, Héjjas Tibor, Lakatos Dóra. Helyetteseik: Árvai Pálma, Szerémi Éva Krisztina, Ambrus Anett.

Délután 15 órától a cserkészek és leendő cserkészek tehették próbára bibliai tudásukat és állóképességüket, amikor a városban 5 állomáshelyet kellett térkép segítségével megtalálniuk. Ezeken a helyeken bibliai rejtvényeket tartalmazó borítékok rejtőztek. Öt csapatban 26-an vágtak neki a 7próbának, és még a hideg idő sem szegte kedvüket.

Árvai Pálmával egy közös szombatzáró áhítaton vehettünk részt a próba után, ahol mindenki egy kis útravaló igével lett gazdagabb. A finom vacsora után reformációs meseerdő és tábortűz várta a népes társaságot a természetben. A gyerekek lelkesedése és csillogó szemeik árulkodtak érzéseikről. Mindannyiunkat feltöltött a közösen együtt töltött idő.

A 11-től este 8-ig tartó színes program reményeink szerint lehetőséget adott mindenkinek, hogy betekinthessen a cserkészkedés örömeibe, kihívásaiba, és bízunk benne, hogy ez az ifjúsági misszió valóban Krisztushoz vezet. Köszönet minden szolgálattevőnek, segítőnek, cserkésznek, aki munkájával segítette ezt a napot, de leginkább hála Istennek, hogy indított és hívott minket erre a szép és nemes szolgálatra.

 

Ambrus Gyöngyi

(431. sz. HJF Cserkészcsapat, Kova Raj rajvezető)

Bolha a falon!

Karácsonykor? Nem, az nem lehet! A kórteremben? Nem, az pláne nem lehet! Pedig a 431. Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat megmutatta, hogy: de, igenis lehet!  Azt is megmutatták, hogy betegség miatt ágyhoz kötötten is lehet játszani és nevetni.

A „nagyobb boldogság adni, mint kapni” örömét láthattuk rajtuk, kedvesen jöttek közénk, játékokat, mézeskalácsot is hoztak, de mindezen túl a dalaikkal és játékaikkal élményt adtak azoknak a gyermekeknek, akik látogatásukkor éppen betegen a Kórházban feküdtek.

Hálás szívvel köszönjük a cserkészcsapatnak, és az őket kísérő vezetőknek, hogy eljöttek közénk!

Forrás – cikk és fotók: https://www.facebook.com/BethesdaGyermekkorhaz/posts/1322428404446573