Bejegyzés

Eltaláltuk!

Egy emlékezetes reformációs kirándulás

A Dunaújvárosi Bibliai Szabadegyetem hallgatói a Székesfehérvári Bibliai Szabadegyetem hallgatóival „Nyiss ajtót!” címmel reformációs körutat terveztek Pápára – a reformáció dunántúli fellegvárába –, és vágyuk volt megmászni a Ság hegyet – Celldömölkön –, amiről már olyan sokat hallottak. Mondom: „terveztek”. Merthogy április 19-et jelöltük ki a „nagy napnak”, ami végül valóban az is lett! 

Kicsit korábbról indulva. Miután kijelöltük a napot, elkezdtük leszervezni az utat. Felújítás van a Pápai Református Kollégiumban? Sebaj. Megbeszéltük a vezetőséggel, hogy számunkra kinyitják az egyébként zárt intézményt, sőt idegenvezetőt is kapunk. De ha már ott vagyunk, nézzük meg a híres Kékfestő Múzeumot. Felhívtuk őket; minden rendben, várnak.

Csakhogy húsvét hétfőn, két nappal az indulás előtt az Országos Meteorológiai Intézet nem sok jóval kecsegtetett. (Szerintük nagy szél lesz, meg 20 mm eső.) No, gondoltam, tévedtek már egyszer-kétszer, biztosan most is úgy lesz. Azonban kedden – indulás előtt egy nappal – kezdtem komolyan gondolkodni a jövőn. Fölhívtam a Pápai Református Templom lelkészét, Márkus Mihályt, ha esetleg még szerdán is rossz idő lenne, tudna-e biztosítani számunkra mondjuk egy imatermet, ahol együtt lehetnénk. Aztán fölhívtam minden jelentkezőt: Hozzatok meleg ruhát, esernyőt… Kissé megnyugodtam, mert senki nem mondta, hogy inkább maradjunk itthon. Elérkezett április 19. szerda reggel. Indulás előtt meglepődve láttuk, hogy sűrű pelyhekben hull a hó, és már mindent hó takar. Egész télen nem láttunk ilyent.

Megérkeztünk a találkozóhelyre, és hiánytalanul, mindenki készen állt a nagy utazásra. Fehérváron csatlakoztak hozzánk barátaink, így zsoltárolvasás és ima után továbbindultunk a Bakonyba, Pápára. Közel ötvenen voltunk. Közben szünet nélkül egyre csak hullt a hó.

Megnéztük a kiállítást, a könyvtárat, ahol az eredeti Heidelbergi Kátét is őrzik – ha jól tudom, egyetlen példányban az országban. A templom első lelkésze, Márkus Mihály egy igazi élménybeszámolót tartott a templomban, ahol roppant érthetően és élvezetesen végigvezetett minket a történelmen, a reformációtól napjainkig. Ezután a buszban tanult énekekkel kipróbálhattuk a templom akusztikáját. Szerintem jó volt minket hallgatni – mármint a csodás akusztika miatt (is).

Aztán átmentünk az imaterembe. Itt ebéd, majd interaktív ismerkedés következett. Majd a buszban kiosztott 25 db kérdés alapján (amit kettesével kaptak a résztvevők) összefoglaltuk a laodiceai üzenetet, Hites Gábor testvér vezetésével. A „prédikációban” így  mindenki aktívan részt vehetett a kérdésekre adott válaszával.

Innen átmentünk a Kékfestő Múzeumba, ami tényleg lenyűgözte csoportunk tagjait. Roppant jó idegenvezetőket kaptunk, és úgy elbámészkodtunk, hogy a buszsofőr ránk telefonált,  nem felejtettünk-e el neki szólni, hogy mikor indulunk tovább.

Ja, majd elfelejtettem, hogy közben, egész nap hullt a hó. És hát Pápa valahol a Bakony nyugati oldalán van! Még egy kis „megbeszélés”: Menjünk-e ilyen időben a Ság hegyre hegyet mászni? Kicsit megosztotta csoportunkat, de aztán a többség szava döntött, menjünk most inkább haza. Mondom, át a Bakonyon! Kb. 25 cm-es hóban araszoltunk. Több „esetet” is láttunk. Például tőlünk 50 méterre egy busz át akart menni a hegyen – ahol épp nem volt út, így az orra belefúródott a hegyoldalba, egy kocsi alaposan összetörött a busz oldalán, végül a segítségére jövő másik busz, aki az utasokat volt hivatva „kimenteni” össze-vissza csúszkált a hóban, és nem tudott megfordulni. Így az utasok más módon próbáltak célba érni. Én személy szerint ennyi balesetet egy utazás alatt még nem láttam, de három hóekét sem (áprilisban), akik próbáltak utat csinálni a nagy hóban az elakadt autóknak.

Kiértünk a 8-as útra, és megkönnyebbülve láttuk, hogy a tél a Bakonyban maradt, a 8-as jól járható. Minden résztvevő könyvajándékot kapott, és azt hiszem, több szempontból is felejthetetlenre sikeredett ez az út. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy velünk volt, hogy megőrzött, és hogy a szemüvegét és a jókedvét senki nem felejtette otthon.

Gyürüsné Panni

Bibliai Szabadegyetem Ózdon

Nagy örömünkre, kis városunkban is megrendezésre került a Bibliai Szabadegyetem. Hálásak vagyunk Istennek ezért a lehetőségért. Február 6-án indult az első félév, és május 29-ig tart. Meghirdettük a helyi televízióban, újságban, plakátokat készítettünk, és személyes meghívások is történtek (pl. egyházakban, iskolákban). 

Az előadások a Városi Művelődési Központ egyik termében zajlanak, szép környezetben, minden hétfőn 17.00 órától. A hallgatóság létszáma 35-40 körül mozog.

Örülünk annak, hogy ezzel a programmal újabb embereket sikerült elérni a városban.  Látszik az érdeklődés, mindig vannak kérdések, amikből kitűnik, hogy a hallgatóság otthon is sűrűn forgatja a Bibliát. Reméljük, hogy a Szentírás mélyebb megismerése tovább vezeti őket az úton, ami Isten országába vezet.

Raffainé Dr. Darmai Zsuzsanna

Bibliai szabadegyetem Dunaújvárosban

Befejeződött a 8. szemeszter. Talán ez volt az összes közül a leggyengébb. Legalábbis, ami a látogatottságot illeti. Egyszer-kétszer értük el csupán a 20 fölötti vendégszámot. Az Ószövetség kiemelkedő eseményeiről – Tízparancsolat, szentély tana stb. – szóltak az előadások. Azonban a „törzsgárda” kitartott. 

Szeptemberben közel 30 vendégünk érkezett Erdélyből, Mezőfeléből, akiknek nagyrészt a szabadegyetemesek adtak szállást. Ez nagyon sokat segített azoknak, akik addig is komolyabban vették a Bibliát és a lelki dolgokat. Együtt voltak velünk a Szelidi-tónál, amit egy „Csendes napnak” is nevezhetnénk, aztán a Jótékonysági koncerten az evangélikus templomban, majd Érden az egész szombatnapot velünk töltötték a gyülekezetben, végül Ráckevén láthattak egy felnőtt keresztséget. A közös búcsúebéd után a Tassi Szeretetotthonba látogattunk velük.

Több alkalommal adtunk könyveket a résztvevőknek, aminek nagyon örültek. Jenei Erzsikétől többször kaptunk küldeményt, amiket nemcsak a szabadegyetemeseknek, hanem más barátainkhoz is eljuttattunk. Az év folyamán összességében több mint 100 000 Ft értékű könyvet adtunk az emberek kezébe, csak Dunaújvárosban. A két ünnep között 20 db 2017-es áhítatos könyvet hordtunk szét. Minden családnál sikerült kicsit leülni, beszélgetni, „használati utasítást” adni a Prófétai szó című könyvhöz. Tapasztalataink, örömeink közül válogattam össze egy csokorral.

R. Marika. – „Jaj, de örülök a könyvnek! Amit a múltkor kaptam, odaadtam a szomszédasszonyomnak, miután elolvastam. Annyira jó volt!”

Cs. Marika. – „Van egy nagyon beteg rokonom B-n. Minden jegyzetet, könyvet, amit tőletek kapok, odaadok neki, és amikor elmegyek hozzá, meglátogatni, szoktunk ezekről a témákról beszélgetni. Néha fel is szoktam olvasni neki.”

Ági és Marika barátnők. Együtt járnak az alkalmakra. Egymásnak adják a kiolvasott könyveket. Ági azt mondja: „Mióta megtértem, mindent egészen másként látok.”

N. Terike minden könyvet elolvas. Nagyon boldog, mert Erdélyből, Mezőfeléből gyakran felhívják azok, akiknek ő adott szállást szeptemberben.

Ny. Ági nagyon beteg. Jár rendszeresen a szabadegyetemre, és újabban a gyülekezetbe is. Nagyon hálás az áhítatos könyvért.

F. Györgyi. Neki is vittünk egy Bibliai regisztert, áhítatos könyvet és egy Antenna lapot. Férjem és fiam volt nála. Annyira boldoggá tette a látogatás, hogy számtalan FB-üzenetet küldött, amiben kifejezte háláját és örömét.

Zsuzsa. Telefonált, hogy bár nem tud az utolsó alkalomra eljönni a Szabadegyetemre, de lélekben velünk lesz, és számítsunk rá a jegyzettel, és a kapott könyveknek is nagyon-nagyon örül.

Márti. Sokat utazik. Mindig úgy tervezi az útjait, hogy a szabadegyetemi előadásokon ott lehessen. Buszon, vonaton, mindig olvassa könyveinket, utána kölcsönadja azokat.

Edit. Minden alkalommal előhozza, mennyire örült erdélyi testvéreink látogatásának. Élvezettel mesél az együtt töltött órákról. Ő is nagyon szeret olvasni.

Miklós Jézus élete című könyvet kapott. Roppant érdeklődő személy.

A fentiek közül néhányan jönnek a Dunaújvárosi Gyülekezetbe. Láthatóan felszabadultan és jól érzik ott magukat.

Nagyon hálásak vagyunk mindezért a jó Istennek! Kérjük az Ő Szentlelkének vezetését, mert nála nélkül semmit sem tehetünk.

Gyürüsné Panni