Bejegyzés

Gyermekbemutató Újbudán

Lelkészünk, Simon Zsolt Mt 19:13–15 verseivel köszöntötte  a kis Meszter Mirát. Nagy kiváltság gyülekezetünknek, hogy ismét gyermekáldást kérhetünk, és Isten gondviselésére bízhatjuk a családot.

Hűséges gyermekiskolai látogató Bende a báty is, és Mira szintén. A szülők nélkül a gyermekek nem tudnának köztünk lenni. Nagy ajándék, ha hűségesen látogatjátok a közösséget, így gyermekeitek itt nőhetnek fel, és barátokra lelhetnek. Mi gyermektanitók igyekszünk megtenni mindent azért, hogy itt legyetek!

Köszönjük hogy vagytok nekünk!

Kovács Zsuzsa

Húsvét a kardiológián

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fil 4:4) – ezzel a bibliaszöveggel   kórházi körülmények közt élő beteg gyerekeknek, szüleiknek és az ápolószemélyzetnek vigasztalást, biztatást nyújtani nagy kihívás.

Nincs azonban olyan helyzet, amelyben az Úr ne lenne ott velünk! Ő mindnyájunkat fel tud használni, ha hívását meghalljuk, és készek vagyunk cselekedni. Ez évről évre, minden látogatásunkkor megtörténik a kórházban.

Tanuljuk meg az öröm játékát! Akarsz-e a legrosszabb helyzetben is örömet találni? Segíts másoknak a mosolyoddal, kedvességeddel örülni!

Még a 9 éves Tamarának is, aki szomorú arccal hallgatta a történetet, végül mosoly fakadt az arcán, amikor az ajándékkönyvet és a plüssjátékot a kezébe adtuk. Hát még akkor, amikor meglátta az édesapját! Nagy dolog, hogy ma már a szülők is ott lehetnek gyermekük betegágya mellett.

A szülők is velünk együtt énekeltek, együtt örültünk, hogy becsempészhettünk egy kis fénysugarat a falak közé, és a gyógyulást illetően a szívükben reményt és bíztatást tudtunk adni! „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11:25).

Kovács Zsuzsa

Eltaláltuk!

Egy emlékezetes reformációs kirándulás

A Dunaújvárosi Bibliai Szabadegyetem hallgatói a Székesfehérvári Bibliai Szabadegyetem hallgatóival „Nyiss ajtót!” címmel reformációs körutat terveztek Pápára – a reformáció dunántúli fellegvárába –, és vágyuk volt megmászni a Ság hegyet – Celldömölkön –, amiről már olyan sokat hallottak. Mondom: „terveztek”. Merthogy április 19-et jelöltük ki a „nagy napnak”, ami végül valóban az is lett! 

Kicsit korábbról indulva. Miután kijelöltük a napot, elkezdtük leszervezni az utat. Felújítás van a Pápai Református Kollégiumban? Sebaj. Megbeszéltük a vezetőséggel, hogy számunkra kinyitják az egyébként zárt intézményt, sőt idegenvezetőt is kapunk. De ha már ott vagyunk, nézzük meg a híres Kékfestő Múzeumot. Felhívtuk őket; minden rendben, várnak.

Csakhogy húsvét hétfőn, két nappal az indulás előtt az Országos Meteorológiai Intézet nem sok jóval kecsegtetett. (Szerintük nagy szél lesz, meg 20 mm eső.) No, gondoltam, tévedtek már egyszer-kétszer, biztosan most is úgy lesz. Azonban kedden – indulás előtt egy nappal – kezdtem komolyan gondolkodni a jövőn. Fölhívtam a Pápai Református Templom lelkészét, Márkus Mihályt, ha esetleg még szerdán is rossz idő lenne, tudna-e biztosítani számunkra mondjuk egy imatermet, ahol együtt lehetnénk. Aztán fölhívtam minden jelentkezőt: Hozzatok meleg ruhát, esernyőt… Kissé megnyugodtam, mert senki nem mondta, hogy inkább maradjunk itthon. Elérkezett április 19. szerda reggel. Indulás előtt meglepődve láttuk, hogy sűrű pelyhekben hull a hó, és már mindent hó takar. Egész télen nem láttunk ilyent.

Megérkeztünk a találkozóhelyre, és hiánytalanul, mindenki készen állt a nagy utazásra. Fehérváron csatlakoztak hozzánk barátaink, így zsoltárolvasás és ima után továbbindultunk a Bakonyba, Pápára. Közel ötvenen voltunk. Közben szünet nélkül egyre csak hullt a hó.

Megnéztük a kiállítást, a könyvtárat, ahol az eredeti Heidelbergi Kátét is őrzik – ha jól tudom, egyetlen példányban az országban. A templom első lelkésze, Márkus Mihály egy igazi élménybeszámolót tartott a templomban, ahol roppant érthetően és élvezetesen végigvezetett minket a történelmen, a reformációtól napjainkig. Ezután a buszban tanult énekekkel kipróbálhattuk a templom akusztikáját. Szerintem jó volt minket hallgatni – mármint a csodás akusztika miatt (is).

Aztán átmentünk az imaterembe. Itt ebéd, majd interaktív ismerkedés következett. Majd a buszban kiosztott 25 db kérdés alapján (amit kettesével kaptak a résztvevők) összefoglaltuk a laodiceai üzenetet, Hites Gábor testvér vezetésével. A „prédikációban” így  mindenki aktívan részt vehetett a kérdésekre adott válaszával.

Innen átmentünk a Kékfestő Múzeumba, ami tényleg lenyűgözte csoportunk tagjait. Roppant jó idegenvezetőket kaptunk, és úgy elbámészkodtunk, hogy a buszsofőr ránk telefonált,  nem felejtettünk-e el neki szólni, hogy mikor indulunk tovább.

Ja, majd elfelejtettem, hogy közben, egész nap hullt a hó. És hát Pápa valahol a Bakony nyugati oldalán van! Még egy kis „megbeszélés”: Menjünk-e ilyen időben a Ság hegyre hegyet mászni? Kicsit megosztotta csoportunkat, de aztán a többség szava döntött, menjünk most inkább haza. Mondom, át a Bakonyon! Kb. 25 cm-es hóban araszoltunk. Több „esetet” is láttunk. Például tőlünk 50 méterre egy busz át akart menni a hegyen – ahol épp nem volt út, így az orra belefúródott a hegyoldalba, egy kocsi alaposan összetörött a busz oldalán, végül a segítségére jövő másik busz, aki az utasokat volt hivatva „kimenteni” össze-vissza csúszkált a hóban, és nem tudott megfordulni. Így az utasok más módon próbáltak célba érni. Én személy szerint ennyi balesetet egy utazás alatt még nem láttam, de három hóekét sem (áprilisban), akik próbáltak utat csinálni a nagy hóban az elakadt autóknak.

Kiértünk a 8-as útra, és megkönnyebbülve láttuk, hogy a tél a Bakonyban maradt, a 8-as jól járható. Minden résztvevő könyvajándékot kapott, és azt hiszem, több szempontból is felejthetetlenre sikeredett ez az út. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy velünk volt, hogy megőrzött, és hogy a szemüvegét és a jókedvét senki nem felejtette otthon.

Gyürüsné Panni

Húsvéti koncert Lovasberényben

Április 8-án, szombat délután a lovasberényi adventista kápolnában ismét a zene és Isten dicsőítése került a középpontba. Húsvéti jótékonysági koncertre jöttünk össze, az összegyűlt adományokkal egy helyi, nehéz helyzetben lévő családot támogattunk.  

Az anyagiak mellett sokkal nagyobb szerepe volt a lelkieknek, amihez többen is hozzájárultak. A Lovasberényi Gyülekezet kórusa szívet melengető énekekkel, Bereczki Csaba testvérünk a pánsíp kellemes dallamaival, amit Bálint Dóra kísért zongorán, aki nem csak őt, hanem Gál Barbara fuvolajátékát is színesítette. Elhangoztak még költemények is, Bíró Irma és Hollósi Ibolya tolmácsolásában, és mindezek előkészítették szíveinket, hogy Isten Igéjét befogadhassuk, melyet Hites Gábor lelkész testvérünk nyitott meg előttünk. Beszédében felidézte a húsvét előzményét, a páskát és annak tanulságait részünkre.

Bízunk benne, hogy minden jelenlévő él azzal a lehetőséggel, amit Jézus kereszthalála és feltámadása biztosított. Nagyon jó volt érezni a Szentlélek jelenlétét, befolyását, és azért imádkozunk, hogy amit akkor ott elkezdett, azt vigye véghez a mi életünkben is.

Nagy Nikolett

Jézusról tudományosan Keszthelyen

A Hévízi Gyülekezet már egy ideje gondolkodott azon, hogyan lehetne megszólítani azokat az embereket, akik mindent a tudomány oldaláról szeretnek megközelíteni. De hogyan tegyük a tudomány középpontjába Jézust, Megváltónkat? Mivel az emberek észrevehetően jobban foglalkoznak Istennel a vallási ünnepek közeledtével, ezt kihasználva a húsvét, Jézusunk kereszthalála és feltámadása emlékünnepe előtti  időszakra kértük fel dr. Gürtler Kata régészt, hogy egy három alkalomból álló előadás-sorozatot tartson meg ebben a témakörben. Mindannyian nagyon vártuk, hogyan lehet a régészet és a történetírás eszközeivel bebizonyítani, hogy a Bibliában leírt események valósak.

A régésznő szerint az evangéliumok és a történeti régészeti források mindenben egyeznek. Ő maga teológiát végzett régész, és elsősorban az Ószövetséget kutatja, szentföldi ásatásokon is dolgozik, ahol a filiszteus kultúra egyik városállamát ássák. Jézus életéhez kapcsolódóan azt állítja: a régészeti leletek alátámasztják az evangéliumok tartalmát. Hiszen folyamatosan ássák Jeruzsálemet, ahonnan Jézus utolsó hetének valós helyszínei kerülnek elő. Már tudják, hol mondta ki Pilátus az ítéletet, hol vetett véget életének Júdás, és a via dolorosa helye is pontosodott.

Jézus mint történeti ember biztosan létezett, erre utalnak a régészeti bizonyítékok és a történeti források. Azt hiszem ez a válasz a fent feltett kérdésemre. Nekem ugyan soha nem volt kérdés Krisztus léte, de örülök, hogy a tudományban annyira bízó emberek is megkaphatták ehhez a bizonyítékokat.

P. T.

Változások a Péceli Gyülekezet életében

2016 októberétől az Adventista Teológiai Főiskola kezelésébe került a Péceli Gyülekezet, ami jelentős változást eredményezett a gyülekezet küldetésében. Mivel a Generálkonferencia Nevelési Osztálya évek óta szorgalmazza, hogy az Adventista Teológiai Főiskola az adventista elveknek megfelelően – a teológiai képzés mellett – gondoskodjon a hallgatók lelki neveléséről, arra kértük a Dunamelléki Egyházterületet, hogy tegye lehetővé, hogy a Péceli Gyülekezet olyan gyakorló gyülekezetté váljon, ahol a hallgatók ellenőrzött körülmények között kapcsolódhatnak be a gyakorlati gyülekezeti munkába. Ebből kifolyólag a nappali tagozatos hallgatóktól elvárjuk, hogy gyülekezeti tisztségeket töltsenek be, és rendszeresen részt vegyenek a szolgálatokban. Mindez lehetővé teszi, hogy a hallgatók olyan tapasztalatokat szerezzenek a gyülekezeti munkában, amit hasznosítani tudnak azokban a gyülekezetekben, ahol később szolgálni fognak. Ezen túlmenően a Péceli Gyülekezet küldetése, hogy összefogja és a város lakóinak evangelizálására késztesse azt a több mint harminc hetednapi adventista tagot, akik Pécelen élnek. A gyülekezet küldetésének harmadik területe, hogy segítse az Adventista Teológiai Főiskolát abban, hogy rendszeres, országos rendezvényeket tartva előmozdítsa a hetednapi adventista identitás és küldetéstudat elmélyítését az ország egész területén élő adventista testvériség körében.

A megváltozott küldetés már eddig is hozott néhány változást a gyülekezet életében, melyek hitünk szerint hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a Péceli Gyülekezet megfeleljen e hármas küldetésnek: a hallgatók bevonásának, a város evangelizálásának és az adventista identitástudat fejlesztésének. Októbertől napjainkig kilenc új tag csatlakozott a gyülekezethez levél által, ebben a negyedévben már minden nappali tagozatos hallgatót beosztottunk a szolgálatba, márciustól minden hónap első péntek estéjén – a város jóvoltából – egészségnevelő előadásokat tartunk a Kúria nevű közösségi házban. Ugyanitt megrendezzük a reformáció 500 éves évfordulóját, amit kiállítással, előadásokkal és zenei programokkal teszünk színessé. Emellett részt veszünk több városi rendezvényen, mindig hangsúlyozva a részvétel hetednapi adventista jellegét.

Ez utóbbi esetre mindjárt szeretnék egy gyakorlati példát is mondani. Az egészségnevelési előadás-sorozatot azzal kezdtük, hogy az előadó, Juhász Eszter, azzal kezdte előadását, hogy ezt az előadást a hetednapi adventisták helyi gyülekezetének képviseletében tartja. Mivel ez a gyülekezet pénteken este naplementével kezdi ünnepét, az előadó megkérte a résztvevőket, hogy csatlakozzanak a gyülekezet jelenlévő tagjaihoz a szombatkezdő imában, amit a hallgatók örömmel megtettek, majd a lelkipásztor imája után elkezdte az előadást, ami már természetesen arról az egészségügyi kérdésről szólt, amit a programban meghirdettek.

A gyülekezet életének egyik legszebb eseménye volt az április 8-án tartott keresztségi istentisztelet, ahol Juhász Eszter – aki mint hívő szülők gyermeke, korábban volt már egyházunk tagja, sőt dolgozóként szolgált Tasson, a szeretetotthonban, és elvégzett két évet a lelkészképző szemináriumon – visszatért, ahogy mondta, ahhoz a hithez, amit szüleitől tanult, és amit szíve mélyén akkor is őrzött, amikor az élet kihívásai messze sodorták az egyháztól. Tapasztalata szemmel látható igazolása annak a mondatnak, amit a „Fenséges kegyelem” című ének szerzőjének szállóigévé vált mondata kifejez a Római levél nyolcadik fejezetének üzenetét összegezve: „Ó szeretet, mely nem enged engem elmenni”. A keresztségi istentiszteleten a gyülekezet kórusa szolgált, a szertartást a gyülekezet lelkésze, Szilvási József vezette.

A Péceli Gyülekezet április 8-án délután tartotta úrvacsorai istentiszteletét, ahol a testvérek egy névre szóló, díszkötéses Bibliával ajándékozták meg Juhász Esztert, aki megköszönve azt, hogy a testvérek ilyen szeretettel fogadták be őt, elmondta: évtizedek óta intenzív terápiás nővérként dolgozik, mert úgy érzi, hogy Isten őt erre hívta el. Annak idején azért hagyta abba a lelkészi szolgálatra való felkészülést, mert úgy látta, hogy e kettős hivatásnak nem tud egyszerre megfelelni. Most azonban megértette, hogy e kettő valójában egy és ugyanaz: azok, akik az intenzív terápiára kerülnek, vagy a holtak birodalmába távoznak, vagy csodával határos módon kapnak még néhány évet. Bármi legyen is a végük, az, ahogy életüknek ebben a krízishelyzetében bánunk velük, kihatással lehet örök sorsukra. Mindez szorosan összefügg azzal, amit Luther Márton tanított a földi hivatásról: nemcsak azokat hívta el Isten, akik igét hirdetnek, hanem azokat is, akik világi hivatásukat úgy végzik, hogy nem embereknek, hanem Istennek szolgálnak vele.

A Péceli Gyülekezet az úrvacsora után szeretetvendégséget tartott, együtt fejeztük be a szombatot, egymás kezét megfogva énekeltünk és imádkoztunk, majd este fél tízig beszélgettünk a gyülekezet missziójáról és arról, hogy milyen nagy dolgokat cselekszik közöttünk az Úr.

(Szif)

Ésszerű hit – Lelkiség a XXI. században

Értékteremtő Konferencia, 2017

Március 24–26. között került megrendezésre Budapesten az idei Értékteremtő Konferencia a Dunamelléki Egyházterület és a Magyar Unió Ifjúsági Osztálya szervezésében. A konferencia főelőadója Tihomir Lazic, a Transzeurópai Divízió Ifjúsági Osztálya keretében a fiatal felnőttekért végez szolgálatot. Előadásaiban fantasztikus egyszerűséggel vezette be a résztvevőket a konferencia témájának a mélységeibe személyes, Istennel szerzett tapasztalatain keresztül. 

A programot felemelővé tette Isten dicsőítése a Célkereszt és az 8in1 együttesek vezetésével. Az egy évvel ezelőtt elindított „Szólj bele a vezetésbe!” programrészlet keretében a résztvevő fiataloknak lehetőségük volt csoportokban beszélgetni olyan aktuális kérdésekről, mint fiatalok és a vezetés, forma és tartalom, lelkiségi stílusirányzatok, generációs különbségek, nők helye az egyházban, társadalmi szerepvállalás stb.

Az esti alkalmak sokszínű lehetőségei voltak a közösségépítésnek: társasjátékok, beszélgetések, közös éneklés. Vasárnap lehetőség nyílt betekintést nyerni ötletes, motiváló, embertársainkat segítő prjektekbe rövid előadásokon keresztül. Hisszük, hogy ezen a hétvégén Isten nemcsak élményt, közösséget, hanem értéket is adott nekünk.

A konferencián elhangzott előadások megtekinthetőek a https://goo.gl/Bcshbc linken.

Ömböli Dávid és Szenes Eszter

Gyermekbemutató Gyömrőn

2017. március 11-én szép szombatra ébredtünk. A nap ragyogóan sütött, és a szívünk is örült, mert gyülekezetünkben újabb kisbaba született. 

Horváth Alinka és Horváth Sándor harmadik gyermekét, Hannát mutattuk be az Úrnak dr. Szilvási András lelkész testvér vezetésével.  A terem csordultig megtelt közelről, távolról érkező vendégekkel. A gyülekezet énekkara is készült szép programmal. Az Istentől megáldott alkalmat szeretetvendégség követte, ahol tovább erősödhetett a közösség.

Kísérje áldás Hanna életét, és a többi kisgyermek életét is, hogy majd ama napon hiánytalanul ott lehessünk Isten országában.

(stiv)

„Tavaszi Zsongás” – Gyömrőn

A február és a március hónap igen aktív időszak volt a Gyömrői Gyülekezet számára

Dr. Szilvási András testvér, a gyülekezet lelkésze tartott egy élményekben gazdag előadás-sorozatot a kisázsiai gyülekezetekről a város házasságkötő termében,  szombatról szombatra.  A hosszú, de tanulságos sorozat koronája az újjáalakult gyömrői Advent énekkar segélykoncertje volt, melyben a rászoruló gyermekek nyári táboroztatására gyűjtöttünk. A programot a helyi zeneiskola diákjai és tanárai is színesítették. A Zsoltárok gyöngyszemeiből hangzottak el részletek prózai és énekkari feldolgozásban.

Mindannyiunk számára nagyon felemelő volt a koncert. Jó érzés volt hirdetni az evangéliumot ilyen módon is, közben segíteni rászoruló családokon. Isten megáldotta erőfeszítésünket! Legyen dicsőség nevének, örökké!

(stiv)  

…akár csak egy embert is

Önkéntes evangelizátorképzés Budapesten

Mi az evangelizálás célja? Hogyan válhatunk alkalmassá arra, hogy Isten örömüzenetét hirdessük a környezetünknek? Mi Isten, és mi a mi szerepünk ebben? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a 2017. február 17–19. között Budapesten megrendezett, kilencedik Önkéntes evangelizátorképzésen. Ismereteink elmélyítésében Daniel Duda, a Transzeurópai Divízió Nevelési Osztályának vezetője nyújtott segítséget 8 előadáson keresztül. 

Péntek este a kezdő alkalom kellően megalapozta az azt követő két, tanulságokban és tanulásban gazdag napot. A szombat délelőtt Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnökének érdekes kérdésével indult: Miért kell már kilencedik éve képezni magunkat az evangélium hirdetésére? A felelet pedig nem váratott sokat magára: Azért, mert a világ folyamatosan változik, így a mi evangelizációs módszereinknek is folyamatosan változnia kell ahhoz, hogy eredményesek lehessünk. Az előadások során Daniel Duda ennek a változásnak az alapjait és lépéseit tárta elénk.

Megvizsgáltuk, hogy vajon milyen szemüvegen keresztül kell olvasnunk a Bibliát, hiszen ez meghatározza az Istenről alkotott képünket és így közvetlenül a jellemünket is – így hát azt is, hogy hogyan adjuk át az örömüzenetet. Megtanultuk, hogy a lelki ajándékoknak sokkal fontosabb szerepe van az életünkben, mint azt gondolnánk. Mindannyian más és más ajándékokat kaptunk a Szentlélektől, amelyek mind azonos értékkel bírnak. Mindenki rendelkezik legalább eggyel közülük, és mindenkiére szükség van. Ezek azonban nem számunkra ajándékok a Szentlélektől, hanem egymás, a gyülekezet és a környezetünk számára. Azt pedig, hogy kinek, mikor és milyen ajándékot ad, azt Isten dönti el.

Elgondolkodtunk azon is, hogy ma miért érezzük, hogy az evangelizálás kemény munka. Talán azért, mert nem vagyunk igazán büszkék arra az Istenre, akit szolgálunk és be akarunk mutatni? Vagy mert „elemmel működtetett” keresztények vagyunk, akik, mikor feltöltődnek, akkor még dúl bennük a tenni akarás, de túl hamar lemerülnek és végül semmit nem tesznek? Megismerkedtünk a különböző evangelizációs stílusokkal, amiknek segítségével a saját személyiségünknek megfelelő módon tudjuk megszólítani az embereket. Miután lehetőségünk volt felismerni a hozzánk legközelebb álló stílust, megérthettük, hogy fejlesztenünk kell azt, hogy minél hatékonyabbak tudjunk lenni. Végül pedig megnéztük, hogy mik a sikeres evangelizáció szervezésének szempontjai. Fel kell mérnünk a körülöttünk élők szükségleteit, hogy az őket valóban érdeklő témákról tudjunk beszélni. Az evangelizáláshoz használnunk kell a lelki ajándékainkat, kinek-kinek a sajátját. Az evangelizációs programot pedig rugalmasan kell kezelnünk és nyitottnak kell lennünk annak megváltoztatására.

Az evangelizálás, az emberek megszólítása nem könnyű feladat, azt hiszem, ezt a közel 150 résztvevő nevében mondhatom. Ez a hétvége azonban segítséget nyújtott abban, hogy merjük átalakítani a gondolkodásunkat. Tegyük fel a megfelelő szemüveget, vegyük észre az életünkben azokat a területeket, amelyekben fejlődnünk kell, mert ezzel nem csak a saját életünk, hanem másoké is megváltozik. Isten biztosít bennünket arról, hogy szeret minket, hogy értékesek vagyunk a számára és hogy mindegyikünkben van valami, amivel közelebb vihetünk hozzá akár csak egy embert is.

Ömböli-Lakos Anna

  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délelőtt
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 2/1.
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 1.
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 2/2.