Bejegyzés

Keresztség Dunaújvárosban

2017. június 11. Jó lenne sok ilyen napot jegyezni a naptárunkban! Két fiatalember kötött szövetséget az Úrral ezen a napon. Szabó István, aki Dunaújvárosi lakos, a Solti Gyülekezetet fogja erősíteni, Csanda Ernő Adonyból pedig a Dunaújvárosi Gyülekezet aktív tagja lett.

Testvéreink örömünnepében több mint 100-an osztoztak. Eljöttek Ráckevéről, Érdről, Soltról, Székesfehérvárról, Kiskunhalasról, de még a Tiszántúlról, meg a Dunántúlról is testvéreink, barátaink. A dunaújvárosi baptista kápolnát megtöltöttük. Velünk együtt ők is részt vettek az ünnepélyes istentiszteleten, együtt énekelve, áldva az Urat. Sok-sok énekszám, zene, vers hangzott el. Az Igét Hites Gábor testvér hirdette, a bemerítés szertartását Gyürüs István testvér végezte.

Nagyon szeretnénk még sok ilyen szép és megható istentiszteleten részt venni.

 

Gyürüs Istvánné

Bibliai szabadegyetem Dunaújvárosban

Befejeződött a 8. szemeszter. Talán ez volt az összes közül a leggyengébb. Legalábbis, ami a látogatottságot illeti. Egyszer-kétszer értük el csupán a 20 fölötti vendégszámot. Az Ószövetség kiemelkedő eseményeiről – Tízparancsolat, szentély tana stb. – szóltak az előadások. Azonban a „törzsgárda” kitartott. 

Szeptemberben közel 30 vendégünk érkezett Erdélyből, Mezőfeléből, akiknek nagyrészt a szabadegyetemesek adtak szállást. Ez nagyon sokat segített azoknak, akik addig is komolyabban vették a Bibliát és a lelki dolgokat. Együtt voltak velünk a Szelidi-tónál, amit egy „Csendes napnak” is nevezhetnénk, aztán a Jótékonysági koncerten az evangélikus templomban, majd Érden az egész szombatnapot velünk töltötték a gyülekezetben, végül Ráckevén láthattak egy felnőtt keresztséget. A közös búcsúebéd után a Tassi Szeretetotthonba látogattunk velük.

Több alkalommal adtunk könyveket a résztvevőknek, aminek nagyon örültek. Jenei Erzsikétől többször kaptunk küldeményt, amiket nemcsak a szabadegyetemeseknek, hanem más barátainkhoz is eljuttattunk. Az év folyamán összességében több mint 100 000 Ft értékű könyvet adtunk az emberek kezébe, csak Dunaújvárosban. A két ünnep között 20 db 2017-es áhítatos könyvet hordtunk szét. Minden családnál sikerült kicsit leülni, beszélgetni, „használati utasítást” adni a Prófétai szó című könyvhöz. Tapasztalataink, örömeink közül válogattam össze egy csokorral.

R. Marika. – „Jaj, de örülök a könyvnek! Amit a múltkor kaptam, odaadtam a szomszédasszonyomnak, miután elolvastam. Annyira jó volt!”

Cs. Marika. – „Van egy nagyon beteg rokonom B-n. Minden jegyzetet, könyvet, amit tőletek kapok, odaadok neki, és amikor elmegyek hozzá, meglátogatni, szoktunk ezekről a témákról beszélgetni. Néha fel is szoktam olvasni neki.”

Ági és Marika barátnők. Együtt járnak az alkalmakra. Egymásnak adják a kiolvasott könyveket. Ági azt mondja: „Mióta megtértem, mindent egészen másként látok.”

N. Terike minden könyvet elolvas. Nagyon boldog, mert Erdélyből, Mezőfeléből gyakran felhívják azok, akiknek ő adott szállást szeptemberben.

Ny. Ági nagyon beteg. Jár rendszeresen a szabadegyetemre, és újabban a gyülekezetbe is. Nagyon hálás az áhítatos könyvért.

F. Györgyi. Neki is vittünk egy Bibliai regisztert, áhítatos könyvet és egy Antenna lapot. Férjem és fiam volt nála. Annyira boldoggá tette a látogatás, hogy számtalan FB-üzenetet küldött, amiben kifejezte háláját és örömét.

Zsuzsa. Telefonált, hogy bár nem tud az utolsó alkalomra eljönni a Szabadegyetemre, de lélekben velünk lesz, és számítsunk rá a jegyzettel, és a kapott könyveknek is nagyon-nagyon örül.

Márti. Sokat utazik. Mindig úgy tervezi az útjait, hogy a szabadegyetemi előadásokon ott lehessen. Buszon, vonaton, mindig olvassa könyveinket, utána kölcsönadja azokat.

Edit. Minden alkalommal előhozza, mennyire örült erdélyi testvéreink látogatásának. Élvezettel mesél az együtt töltött órákról. Ő is nagyon szeret olvasni.

Miklós Jézus élete című könyvet kapott. Roppant érdeklődő személy.

A fentiek közül néhányan jönnek a Dunaújvárosi Gyülekezetbe. Láthatóan felszabadultan és jól érzik ott magukat.

Nagyon hálásak vagyunk mindezért a jó Istennek! Kérjük az Ő Szentlelkének vezetését, mert nála nélkül semmit sem tehetünk.

Gyürüsné Panni

Jószoli

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer 2016. szeptember 8-án, hogy egy több mint harmincfős csapat útnak indult Erdély szívéből, Marosvásárhely mellől, Mezőfeléből, hogy több száz km-t megtéve örömöt vigyen egy távoli kisvárosba.

Dunaújvárosban már létezik egy nyolcfős gyülekezet, amelynek tagjai már hónapok óta azért imádkoztak, hogy tegyen az Úr valamit ezért a városért. Nehezen indult el a szervezés, de ismét beigazolódott a mondás: Minden jó, ha a vége jó! A kis nyolcfős csoport és barátaik fellelkesültek, és tényleg erejük felett mindent megtettek a program sikeréért. Volt, aki szállást keresett, többen szállást adtak, mások főztek, ajándékot készítettek – felsorolni sem tudom, hányféle ötletet, lehetőséget találtak –, és ami a legfontosabb: együtt voltunk. Együtt izgultunk, együtt énekeltünk, együtt terítettünk, együtt kísértük vendégeinket a kirándulásra.

Pénteken közösen elmentünk a Szelidi-tóhoz, ami egy természeti szépség. Kellemes idő, szép látvány – csakhogy – ősz lévén, a padokat már fölszedték, betéliesítettek. Kicsit sétálva a vízparton, felfedeztünk egy „eladó” éttermet, aminek az előterében rengeteg pad és asztal volt. A szomszéd tulajdonostól megkérdeztük, nem zavarja-e őket, ha mi letelepedünk oda? Senkit nem zavartunk. Több mint két órán át énekeltünk, testvéreink tapasztalatokat mondtak el, közülük több tapasztalatot megkönnyeztünk. És hát több száz méterre is hallani lehetett énekeinket.

A közös ebéd után indultunk Dunaújvárosba, az evangélikus templomba, ahol a Jószolgálati Otthon javára egy kb. másfél órás programot adtak Erdélyből jött testvéreink. Az utolsó énekek Jézus visszajöveteléről szóltak, a legvégén az Advent Himnuszt énekeltük el a hallgatókkal együtt, a kiosztott lapokról. Jó volt látni, ahogy énekelték: „Áldott reménység lángol szívünkben…” Hisszük, hogy Jézus hamar visszatér…

A Jószoli Zenekar is adott egy mintegy 15 perces műsort. Megható volt látni, ahogy a különféle testi fogyatékkal élő fiatalok milyen lelkesen, boldogan zenélnek, énekelnek; szívüket, lelküket beleadták. Ez számunkra különösen inspiráló volt.

A végén a Jószolgálati Otthon megvendégelte az est aktív résztvevőit.

Összegzésül elmondhatjuk a következőt: Az oroszlánrészt az Úr adta. Ő indította testvéreinket, hogy időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve, útnak induljanak a messzeségből, hogy énekeikkel bizonyságot tegyenek arról a Jézusról, aki nemsokára visszatér.

Az Úr indította a szállásadókat. Ő mutatta meg a találkozási pont helyét Dunavecsén, Ő késztette a segítőket, akik szívüket-lelküket beleadták a sütésbe, főzésbe, vendégfogadásba.

De az áldást is Ő adta. Ő, a mi hamarosan visszatérő drága Jézusunk! Ő adott örömöt a szívünkbe. Ő bátorított, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Mindenért Őt illeti a hála és a köszönet! Dicsőség az Úrnak!

Gyürüs Istvánné

Dunaújvároson ilyen még nem volt

Március 26-án a kis, 8 tagú gyülekezetünk létszáma 26 főre emelkedett. Jöttek a szabadegyetemről – barátaink, és a Kőbányai Gyülekezetből testvéreink – lelkészükkel együtt. Áldásos, színvonalas, örömteli úrvacsorai istentiszteletünk volt. Megható volt Jézus haláláról, feltámadásáról prédikációt hallgatni, énekelni, verset mondani. 

A közös ebéd után a csoport nagy része délutánra is maradt, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, áldásban részesültünk.

Gyürüs István