Bejegyzés

Megújult a Terézvárosi Gyülekezet gyermekiskolája

A jó pár hónapos munkának, egyeztetésnek, újítgatásnak szépen lassan látszik az eredménye. Az „A” gyülekezet 2016-ra megreformálta a gyermekiskoláját. Új csoportok, új tanítók, új programok. Célunk, hogy a gyermekek otthonuknak érezzék a gyülekezetet, felszabadultak legyenek, és ugyanúgy kapjanak szerepet a gyülekezet életében, mint ahogyan a felnőttek vagy az ifjúság. 

Több olyan programot igyekeznek a tanítók szervezni, amellyel az egész gyülekezethez közelebb hozzák a gyermekeket. Nem is olyan régen, az egyik szombat délelőtt a gyerekeké volt a főszerep. A hirdetéstől kezdve az adománygyűjtésen át, a hálaima feladatát is a legkisebbjeink látták el.

Szintén nem olyan régen pedig kicsitől a nagyig, egy előadás keretein belül elmondták, mit jelent számukra a Jó Isten és mennyire szeretik. Erre a kis műsorra, olyan lelkesedéssel és szeretettel készültek, hogy kevés tag volt csupán, akinek nem csaltak könnyeket a szemébe a gyermeki őszinte szavak.

A gyerekek őszinte öröme, amikor a szemükben látszik, hogy jól érzik magukat együtt, és minden szombaton tanulhatnak valami újat, új barátokat szerezhetnek, nagyon nagy örömmel tölt el minden tanítót. De ami igazán élteti a gyermekiskolát az az, amit mi tanulunk a kicsiktől, hiszen az őszinteségük, tisztaságuk, szeretetük sokszor példaértékű lehet számunkra.

Célunk, hogy még jobb, még nagyobb közösséget alakítsunk ki. Minél több gyermekkel, szeretettel várjuk a kislányokat is – ugyanis elfiúsodtunk –, és így nyáron ne csak a foci várjon ránk a réten, hanem a röplabda, tollaslabda is.

Takács Dóra

Látogatás az Országos Kardiológiai Intézet gyermekkardiológiáján

Immár harmadszor jártunk az Országos Kardiológiai Intézet gyermekkardiológiáján. Célunk, hogy örömet szerezzünk a beteg gyermekeknek, és lelki feltöltődést nyújtsunk a szülőknek, ápolóknak.

Az elmondott gyermektörténet Isten mérhetetlen szeretetéről szólt. Ez alkalommal is az éneklés volt a középpontban. Az énekeket bulletin formájában a gyülekezet elérhetőségével ki is osztottuk.

A szülők, sőt a nővérek is lelkesen énekeltek velünk együtt. Ajándékaink, amiket vittünk, csupán csepp a tengerben ahhoz képest, hogy milyen lelki örömöt tudtunk adni, az Úr segítségével. Öröm és kikapcsolódás ez – még ha csak rövid időre is – a beteg gyermek mellett. Hiszen óriási próba a szülőnek, amikor a legféltettebb kincse, a gyermeke beteg.

Kérünk, imádkozzatok ezért a szolgálatért is, hogy folyamatosan végezzük! Beszámolónkkal bátorítani szeretnénk más gyülekezeteket is az ilyen jellegű missziós szolgálatra. Az Úr azt ígérte, a mag kikel, de vetni nekünk kell!

„Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen!” (Zsolt 72:19).

Kovács Zsuzsa

Gyermeki hit

Egy gyermektanító gondolatai a Terézvárosi Gyülekezetben

A gyermekiskolában épp a bűnesetről tanultunk. Felolvastuk 1Mózes 3. fejezetét, versről versre ment a Biblia, egyik kézből a másikba. Lelkesen és nagyon szépen olvasták az igét a 8-9 éves, szeleburdi kisfiúk. Miközben hallgattam és néztem őket, elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyit értenek meg belőle, nem túl nehéz-e a szöveg nekik? 

Eddig „elmeséltem” nekik a „történeteket”, de már „nagyfiúk” (híján vagyunk a kislányoknak). A többi tanítóval szeretnénk, hogy szokják a Bibliát, ismerjék meg, tanulják meg érteni és használni, de ami a legfontosabb, hogy szeressék meg. Fedezzék fel azt, hogy mennyire izgalmas, érdekes és csodálatos. Ne azért, mert azt mondjuk nekik, hogy kell, hanem saját élményből.

De elég erre ez a túlságosan is rövid együtt töltött idő? Szóval néztem őket, ahogy a „kötelességüket tudva”, nagyon komolyan olvasták a Bibliát, de közbecsempészték a gyermeki huncutságot, miközben továbbadták a könyvet: „Teeee jööösssszz!” Közben kicsit lökdösődtek, kicsit csipkelődtek és persze oda-oda sandítottak is felém, hogy szabad-e. Aztán jókat nevettek, látva a mosolyomat, hogy a komoly feladatot is lehet játékosabban végezni. Elolvastuk a fejezetet. Ezután az ő nyelvükre lefordítva újra akartam nekik mesélni a történetet, de előtte még feltettem egy kérdést, hogy lássam, melyik részek kevésbé egyértelműek. El tudnátok mondani miről olvastunk?

Tudták! Mennyire? Teljes egészében! Nevetgéltek-e közben? Persze, de megengedtem nekik. A hangulat oldott, közvetlen, barátságos és persze játékos volt. És a gyerekek figyeltek. A csapat együtt mindenre emlékezett. Nahát! Nem kell gyermeknyelven újramesélnem. Miközben végignéztem rajtuk, el is szégyelltem magam. Mennyire bekorlátozzuk gyermekeinket azzal, ha nem vesszük őket komolyan! Miután egyértelművé vált, hogy az olvasottakból mindenre emlékeznek, elkezdtük átbeszélgetni a leckét. Lépésről-lépésre igyekeztünk megérteni az Édenben történteket és azt, ami a háttérben meghúzódott.

A történethez hozzátartozik még valami. A gyermekiskola új asztalt kapott, hiszen a nagyfiúk mégse ülhetnek kisasztaloknál, kisszékeken! Ha komolyan vesszük őket, jár nekik a komoly nagy asztal, nagy székekkel, amit most avattunk. A történet tanulságairól gondolkoztunk, miközben a srácok a gyönyörű, nagy, masszív asztal alá bepréselődtek, de nagyfiúsan. Ez megteremtette hangulatot, a meghittséget. Fantasztikus beszélgetés alakult ki a fiúkkal a bűnesetről. Mennyire okosak ezek a gyerekek és mennyire világosan tud Isten szólni általuk! Gyermeki egyszerűségükkel, őszinte és megkérdőjelezhetetlen hitükkel, az ő szemüvegükön át nézve mennyire más megvilágításba kerül a hit! Mennyivel egyszerűbb, tisztább és világosabb, minden sallangtól mentes. Végül is most ki tanít, kit? Én őket vagy ők engem? Nem ok nélkül mondta Jézus, hogy az ilyeneké a mennyek országa. Éles tükröt tartanak. A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e belenézni a tükörbe. Minden ostoba gőgünket, tudásunkat félretéve, bemászni az asztal alá velük és meghallgatni őket. Úgy tanítani nekik a Bibliát, hogy közben ők is taníthassanak minket. Elgondolkozni az általuk feltett kérdéseken, figyelni a véleményükre, és van még egy fontos dolog. Miközben beszélsz hozzájuk, nézd az arcukat! Ez a legjobb visszajelzés. Minden szavad visszatükröződik az arcukon. Ha őszinte hittel beszélsz, úgy, hogy közben Jézus helyet foglal mellettetek, jelenléte látható lesz a gyermekek arcán. Amit a Biblia leír, számukra vitathatatlan. Ha szükséged van új erőre, a hited mélyítésére, beszélgess az Úrról egy kisgyerekkel!

 Város Viktória

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…” (Márk 10:14)

Gyülekezetünk évek óta sok programot szervez a kerület gyermekeinek. A 2007 óta tartó gyermekművészeti pályázatoknak sok kedves és hálára buzdító eredménye volt és van, és reményeink szerint a jövőben is lesz. Gyermekek tanultak hosszú évekig a „világ legjobb gyermek-bibliaiskolájában”, ahogyan az egyik szülő jellemezte az általunk indított bibliasulit. Egy részük már felnőtt, és életük meghatározó része lett az itt eltöltött idő. Ez látszik életvitelükön, és továbbra is ragaszkodnak hozzánk, illetve egyházunkhoz. Sok kisgyermek részt vett a Szünidei Bibliatáborban, akiknek az életén, érdeklődésén, viselkedésén maradandó nyomot hagyott az ott eltöltött idő. Ez a munka olyan, mint a diófaültetés, már látszanak a kicsiny hajtások, növekszik a fa, de termését majd csak később hozza, és gazdagon ontja hosszú évekig.

Az Úr megáldotta ez irányú szorgalmas fáradozásunkat, és megajándékozta gyülekezetünket saját kisgyermekekkel is. Az elmúlt évben adtunk hírt Hasznos-Székely Liliána baba bemutatójáról, aki azóta immár 20 hónapos lett. Érdeklődése, mozgékonysága korának megfelelő, nyitott, barátságos, nevetős, vidám kisleány, akit mindannyian nagyon szeretünk. Időközben másik baba is született, ő Dániel Tádé, és negyedik hónapos. Néhány hónapja jár egy fiatal pár a gyülekezetünkbe, az ő kislányuk Berta, kilenc hónapos. Ő is nagyon-nagyon aranyos kicsi lány, aki már saját lábacskáján járogat, és nagyon örül ennek a lehetőségnek.

Így született meg az elhatározás, hogy bár külön szobát nem tudunk nekik berendezni, de egy kicsiny sarkot igen. Az imaterem végéből kivettünk egy széksort, és kialakítottunk egy  babasarkot. A költségekhez jelentős adománnyal járult hozzá egy pár és egyikőjük felnőtt fia, a többit a gyülekezet állta. Nemcsak a mi örömünk határtalan, hanem a kicsiké is, akik az elmúlt szombaton birtokba is vették, úgymond „letesztelték” a babasarkot, és nagyon kiválónak tartották.

Örülünk, hogy időnként hangos gyermeknevetés töri meg a csendet, hiszen a jövő az övék, és mindannyian azt szeretnénk, ha ebben a fogékony életkorban megszeretnék a gyülekezetbe járást. Ezért most is és a növekedésük során folyamatosan figyelembe vesszük majd az ő igényeiket is, hogy mindig második otthonuknak érezzék a gyülekezetet.

Karancsi Ilona