Bejegyzés

A Soli Deo Gloria kórus koncertje a Miskolci Szimfonikusokkal

Magyarország kórusélete sok rétegből tevődik össze. Alul a minősítés nélküli amatőr kórusok állnak, akik lehetnek egy iskolának, egy gyülekezetnek az együttesei, vagy magánszervezésű kórusok. Ezek az együttesek többnyire saját szervezésű koncerteken lépnek fel. A sorban feljebb állnak a minősítést szerzett, versenyre járó kórusok, a félprofi együttesek, és a tetején a különböző intézmények által finanszírozott hivatásos együttesek. A hivatásos kórusok általában hivatásos zenekarokkal lépnek fel az ország nagy koncerttermeiben, gyakran bérleti előadásokon.

Azért tartottam szükségesnek ezt a kis bevezetőt, hogy érzékeltessem, mekkora kiváltságban volt része a közelmúltban egyházunk Soli Deo Gloria kórusának. Gál Tamás, a zenei táborunk karmestere felkért minket, hogy énekeljünk saját zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon, a Művészetek Házában, egy bérleti hangversenyen. Egy kényszerű műsorváltozás miatt egy koncertfélidőnyi helyre kellett műsort találnia, és ő éppen ránk és a zenei táborban énekelt Mendelssohn 42. zsoltárra gondolt. Javaslatát a szervezőbizottság örömmel és nyitottsággal fogadta.

A koncert szervezését – ahogy a zenei tábort is – hatalmas tapasztalatok övezték. A kórustagok lelkesen jelentkeztek, éppen akkora létszámban, ami ideális, és ami még nagyobb szó: éppen olyan arányban. Nem kellett semelyik szólamba idegen kisegítő embereket hívnunk, pedig számoltunk ezzel az eshetőséggel is. Beszálltak többen a zenei táboros zenekarból is énekelni, így egy tömör hangzású, felkészült kórussal tudtunk színpadra állni. A koncert napján az időjárás is segítségünkre volt, és nem utolsó sorban a kórustagok példátlan pontossága és fegyelmezettsége. Minden állomáson 5-10 perccel a tervezett időpont előtt el tudtunk indulni, így a helyszínre is korábban érkeztünk. Ez a fegyelem, figyelem és rendezettség mind a próbákon, mind a koncerten végig jelen volt. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a jó Isten jelenlétét és gazdag áldását mindannyian érezhettük.

Úgy gondolom, nagyon jelentőségteljes pillanat volt ez a hangverseny egyházunk zenei életében. Nem csak azért, mert egy profi zenekarral énekelhettünk egy olyan hangversenyen, ahol hivatásos együttesek szoktak fellépni. Hanem azért, mert ezáltal olyan embereknek énekelhettük a 42. zsoltár szavait, akik egy kimondottan egyházzenei hangversenyre talán el sem jönnének. Olyanoknak, akik talán sosem hallottak az adventistákról, de lehet hogy Istenről sem. Olyanoknak, akik talán egészen mást vártak ettől a koncerttől, és Isten szavával valami többet kaphattak. Nagy pillanat volt ez azért is, mert Isten megmutatta, hogy az Ő erejével többre vagyunk képesek, mint amit valaha gondolnánk magunkról. A hangunkat, a lelkiismeretes odaszánásunkat olyan szolgálatban tudta használni, mely már a megvalósulása előtt áldás volt.

Lázárné Nagy Andrea, kórusunk karnagya, a koncert előtti este továbbította nekünk Gál Tamás üzenetét: „Andi, nagyon várunk benneteket. A zenekar legalább fele keresztény, rengeteget beszéltem az egészről, Bózsva, tábor, élmények, rólatok adventistákról, mi hogyan alakult erre a koncertre, kórusról, zárókoncertről, mindenről… Itt sikerült kialakítani egy érző csapatot, nagy többségben! A szeretet itt lesz, hiszem! Várom, várjuk: Tamás”

A koncerten szinte telt ház volt. A helyi közönség mellett a Miskolci Gyülekezet és a kórustagok által hívott vendégek is helyet kaptak. Az előadás igazán jól sikerült, nemcsak az előadók, hanem a hallgatók szerint is.

A hangverseny után mind a karmester, mind a zenekari tagok kifejezték, hogy szívesen dolgoznának máskor is velünk. Mielőtt elindultunk volna, Gál Tamás a buszon is köszönetét fejezte ki és beszélt a további zenei táboros tervekről is. Megindító, szeretetteljes szavaira kórusként, énekelve válaszoltunk a buszból az esti énekünkkel: „A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot.” Örömkönnyekben úsztunk mi is és ő is. Még ezt az üzenetet kaptuk tőle SMS-ben aznap este, útközben a buszon: „Életem egyik legnagyobb élménye a veletek való találkozás.”

Adja Isten, hogy mint kórus, és mint magánemberek ilyen hatással lehessünk a környezetünkre, az Ő dicsőségére, amíg eljön értünk!

Juhász Zsuzsa

„..és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”

A Békés-Csongrád megyei Kórus tagjaiként Pörneki Attila vezetésével lelkesen vállaltuk fel a szolgálatot, mely szerint Gyulán 2016. december 10-én, Orosházán december 17-én és Hódmezővásárhelyen december 23-án a szeretet ünnepére való készülődésben üzenetünket, a Jézus születése fölötti örömünket adtuk át mindazoknak, akik adventváró hangversenyükre ellátogattak. 

A Csendes éj, Örvendj világ, Mária, tudtad-e? és a többi sok-sok karácsonyi dallam, szavalat, hangszeres szolgálat lelkileg felkészítette a hallgatóságot az igei gondolatok befogadására, melyeket Gyulán és Orosházán Palotás Kristóf lelkész, Hódmezővásárhelyen Kovácsné Bokor Sarolta lelkésznő hirdetett.

A Ige hirdetői Jézus születésének – ami köztudott, hogy nem is decemberben történt – körülményeit fedték fel. Jézus nagyságához méltó volt a pásztorok őszinte imádata, a bölcsek tiszta szívű hódolata. Isten Fia testet öltött, de mivel nem volt számára hely előkelőbb környezetben, egy jászolban született meg. És a földön új időszámítás kezdődött: értelem érkezett az értelmetlenségbe, rend a kaotikus összevisszaságba, remény a reménytelenségbe.

Jézus születésének misztériuma megérintette a hallgatóság szívét. Lélekemelő pillanatok voltak ezek. Sikerült vendégeink karácsonyra való készülődését szebbé tenni, ennek igazi értelmet adni, megértetni valamit Isten nagyságából, ráébreszteni őket, hogy keressék Istent.

Ugyanakkor nekünk is áldásban volt részünk: szolgálatunk során mi magunk is mélyebben megérthettük Jézus megtestesülésének titkát. A három színhelyen megrendezett áhítat ajándék volt számunkra is, s karácsonyra történő készülődésünk rendkívül értékes pillanataiként raktározhattuk el mi is őket.

Schiller Alíz

Soli Deo Gloria Egyházzenei tábor Bózsván

Különleges alkalom volt egyházunk zenei életében a július 27. és augusztus 7. közötti időszak, amikorra sikerült megszervezni egyházunk zenei táborát. Kezdetben a résztvevők száma körülbelül 40 fő volt, de a tábor végére mintegy 170-en dicsőítettük Istent.

Az énekkar és a zenekar munkájába számos zenebarát is bekapcsolódott: műkedvelő amatőrök, zenét tanuló diákok és hivatásos zenészek is. A családdal érkező táborozók közül a gyerekek is rendszeres résztvevői a tábor végén megtartott koncerteknek. Az idén is énekeltek két műsorszám erejéig a kórusban. Említésre méltó, hogy nagy létszámban voltak jelen olyan zenészek is, akik nem egyházunk tagjai, így táborunk egy nagyszerű missziós lehetőségnek is tekinthető.

A cél egy komolyabb, nagyobb szabású egyházzenei mű megszólaltatása volt. A tábor fő műve Mendelssohn: 42. zsoltára volt, melyet nagy örömünkre Gál Tamás, Liszt-díjas érdemes művész dirigált. Az említett mű mellett még három kórusmű hangzott el zenekari kísérettel, valamint a vonószenekar és fúvószenekar egy-egy önálló zeneművel színesítette a műsort.

A tábor végén két koncertet tartottunk. Az egyiket Pálházán, ahol mintegy 90-en, a másikat pedig Budapesten a Néprajzi Múzeum aulájában, amelyen 400-an kísérték figyelemmel a hangversenyt.  A 42. Zsoltárról mindkét helyszínen igei gondolatokat is hallhattunk Czinkota András, illetve Csizmadia Róbert testvérektől. Mindkét alkalom jótékonysági koncert volt. Pálházán a Reménység Alapítvány javára 90 000 Ft, Budapesten az ADRA részére 370 000 Ft gyűlt össze.

Egy ilyen alkalom csak a jó Isten segítségével és sok ember összehangolt, áldozatos munkája során jöhet létre. Így Isten iránti hálám mellett köszönettel tartozom Lázárné Nagy Andrea testvérnőnek azért, hogy ezt a tábort összefogta és megszervezte, valamint mindazoknak a testvéreknek, akik valamilyen formában azon munkálkodtak, hogy ez a több mint 20 éves múlttal rendelkező érték megmaradjon és tovább fejlődjön.

Pörneki Attila


Az idei nyár nagy meglepetése volt a bózsvai zenei tábor. Bár korábban a Keresztény Advent Közösség már 22 alkalommal szervezett ilyet, izgalmas volt számunkra, hogyan tudjuk átadni a lelkesedésünket azoknak, akik eddig nem ismerték a tábort. 

A tábor neve — Egyedül Istené a dicsőség — nem csupán név és küldetés volt, de élő tapasztalat is, már a szervezés során. Az Ő kegyelméből teljesen váratlanul Gál Tamás személyében szakmailag és emberileg kiváló karmesterünk lett. A rendelkezésünkre álló tíz nap során nagy vegyes karral, gyermekkórussal, szimfonikus zenekarral és fúvószenekarral készültünk a zárókoncertekre. Az első koncertet Pálházán tartottuk, a másodikat Budapesten, a Néprajzi Múzeum aulájában. A koncerteken nagyjából kétszáz fővel álltunk a színpadon, ebből majdnem száz fő a kórus tagja volt. Budapesten, a Néprajzi Múzeumban tartott jótékonysági koncerten közel 500 hallgató volt jelen, és 370 ezer Ft adomány gyűlt össze az ADRÁ-nak.

A szervezés izgalmai után a táborban olyan jól haladtunk a művek megtanulásával, hogy beiktathattunk a programba néhány kirándulást is. Kisebb-nagyobb erdei túrák indultak, volt bobozás és libegőzés. Csak az eső akadályozta meg, hogy egy lelkes csapat meghódítsa a Füzéri várat, de vigaszdíjként másnap együtt csobbantunk az erdők övezte Izra-tóban. De mind közül a legnagyobb élmény talán a Magyar Nyelv Múzeuma volt. Egy kis helyen annyi interaktív megismernivaló várt minket, hogy nem is végeztünk egy délelőtt alatt. Nyelvi játékok, kvízek és sok humor ébresztett rá minket, milyen nagyszerű nyelven beszélünk. Nem mellesleg megállapítottuk, hogy a holland operaénekes neve a mi kórusunkat is jellemezte: Johang van Boeven.

És bár jó sokat próbáltunk a koncertjeinkre, mindig voltak olyanok, akik még a szabadidejükben is a zenélést választották: minden reggel hétkor a fúvószenekar fújt ébresztőt, és este takarodót. De a kettő között is minden bokorból valami zene szólt. Jó volt látni és hallani, ahogy ügyesen zenélő fiatalok egymásra találtak a spontán alakult kis kórusokban.

Mi, akiknek már a többedik zenei táborunk volt, és azok, akiknek az első, különleges módon tapasztaltuk meg Isten áldását, és nagyon várjuk már a következő zenei tábort! Jövőre is várunk mindenkit a zenekarokba, a felnőtt- és gyermekkórusba. De addig is mindenki számára nyitott a facebookon a Bózsvai Zenei Táborok nevű csoport, ahol közöljük a legfrissebb híreket.

Juhász Zsuzsa

További képek: https://drive.google.com/drive/folders/0B3hxAoM9u4T5VHlvZEU5OVdaUXM

Zenei nap

Az unió szervezésében zenei napot tartottunk március 5-én a Terézvárosi Gyülekezetben. Délelőtt a helyi gyülekezet megszokott szolgálatai mellett Tarjáni Anikó énekét, három kórus – a Békés-Csongrád megyei kamarakórus, az Acapella and Musica énekegyüttes és a helyi kórus – szolgálatát hallhattuk. 

Pörneki Attila testvér, az unió zenei vezetője ismertette az új gyülekezeti énekeskönyv szerkesztésének előrehaladását és a nyári, bózsvai zenei táborral kapcsolatos előkészületeket. Osvald László lelkész testvér a tanítványságról beszélt igehirdetésében, Mt 28:16–20 verse alapján, miszerint a kételkedésre a legjobb megoldás az evangélium hirdetése. Vallásos életünk a hétnek ne csupán egy napjára korlátozódjon, hanem fogja át a hét minden napját. Jézus példázatában rávilágított, hogy a szőlővessző akkor terem gyümölcsöt, ha a tőkén marad, abból táplálkozik.

A délutáni istentiszteleten a három kórus szolgálata után az összevont kórus két szolgálatát hallhattuk. Pörneki testvér elmondta, hogy a Zenei Osztály is csatlakozik az unió programjához: minden tagot vonjunk be a szolgálatba. Ennek szép példája e délután is, amikor fiatalok hangszerekkel is csatlakoztak a gyülekezet énekéhez. Isten végidei népének két feladata van: felkészülni a Jézussal való találkozásra, másrészt pedig a délelőtt hallott misszióparancs teljesítése. Minden gyülekezeti tag érezzen felelősséget arra, hogy tegyen bizonyságot Jézusba vetett hitéről. Ez a Lélek átformáló munkájával történhet meg. Mit tud ebben a folyamatban tenni az unió zenei élete? Az osztály munkája istentiszteleteinket ugyanúgy szolgálja, mint a többi osztály. A zene nemesbítse valamennyiünk lelkét. A zene hallgatásakor, énekléskor érezzük azt, hogy istentiszteleten vagyunk! Ezt akkor tapasztaljuk, ha a Szentlelket befogadjuk Ef 5:18b–20 veresei szerint.

Fekete István