Bejegyzés

Farmoson járt a Terézvárosi Gyülekezet gyermekkórusa

2018. május 26-án Farmosra látogatott el a Terézvárosi Gyülekezet gyermekkórusa.
A gyülekezet nagy örömmel várta a kórust, a gyerekek pedig szintén érdeklődéssel indultak
a találkozóra, amire nagy szorgalommal és lelkesedéssel készültek.
A kitartó felkészülésnek be is ért a gyümölcse. A szépen csengő énekeket sugárzó
örömmel fogadta a hallgatóság. Néhányak szemébe még örömkönnyeket is csalt a gyerekek
tiszta éneke és a dalok szívhez szóló szövege. A gyermekkórus Istent dicsőítette énekével, de
örömmel hallgattuk még az egyik fiatal hegedűszólóját, valamint a megható versszolgálatot
a csapat legifjabb tagjától, a még óvodába járó kislánytól.
Az istentisztelet után a Farmosi Gyülekezet barátságos és szívélyes fogadtatással várt
mindenkit közös ebédre, ami közben felszabadultan beszélgettünk és ismerkedtünk
egymással, tapasztalatainkról beszélgettünk.
Valóban boldog szombatot töltöttünk együtt. Megismerkedtünk olyan testvérekkel,
akikkel még nem találkoztunk, a szolgálat közben közelebb kerültünk Istenhez és valóban
egymáshoz is. Mindannyian úgy éreztük, hogy szükségünk van az ilyen különleges
találkozókra, amikor örömet vihetünk más gyülekezet életébe is.
A Terézvárosi Gyermekkórus következő nagy eseménye szeptember 22-én lesz, amikor
gyerekkórus-találkozóra szeretettel hívjuk ér várjuk más gyülekezetek gyerekkórusait!

Nagypál-Roller Barbara

A szerelem a Bibliában

Beszámoló az Új Advent Kórustársaság hangversenyeiről

2018 március 10-én és 11-én két koncertet tartottunk Budapesten. A kórusművek mellett egyéb zeneművek is elhangzottak. Juhász Gábor, brémai testvérünk lanton játszott, illetve két vendég muzsikus, Tóth Emese Gyöngyvér énekkel, Szászvárosi Sándor pedig viola da gambán működött közre.

A zeneműveket az irodalom palettájáról színesítettük: a kórus házaspár tagjaitól páros szerelmes versek és Énekek éneke részletek hangzottak el. Két kórustársunk néhány percben azt is megvilágította, nekik mi jut eszükbe a szerelemről és az Istennel való intim közösségről. Hiszen a műsorban nem csupán az emberek közti szerelem bibliai alapú bemutatását tűztük ki célul, hanem ezen keresztül énekeltünk és beszéltünk Isten szerelméről az ember iránt. Hites Gábor szólt arról, hogy Isten milyen szerelmi bánatot érez, ha mi, emberek eltávolodunk tőle, Makkos Norbert pedig arról beszélt, hogyan szerethetjük viszont Istent – ha megtartjuk az Ő parancsolatait –, hogyan „randevúzhatunk” vele rendszeresen. A hangversenyt a nagy menyegzőről, Jézus második eljöveteléről szóló művel zártuk.

Az első koncertet a Práter utcai gyülekezetben tartottuk, telt ház előtt, a másodikat pedig a budafoki evangélikus templomban, ahova még visszavárnak minket. Mindkét helyen sok idegen ember hallgatott minket. Számunkra, a kórus tagjai számára is megindító volt részt venni ebben a szolgálatban; imádkozni egymásért a nehéz körülmények között; látni, hogy a kórus házaspárjai milyen szeretettel felelgetnek egymásnak a versek és az Énekek éneke szavaival; látni Norbi arcát, ahogy a sok ismeretlen embernek olyan természetes egyszerűséggel beszélt a negyedik parancsolatról; megélni, ahogy a kórus énekén keresztül Isten üzenetét adhattuk át.

A szolgálatot folytatjuk! Rövid felkészülési idő után április 15-én felújítjuk tavalyi reformációs műsorunkat. Tavasszal még egy új projektet indítunk, melyhez új tagok jelentkezését is várjuk április végéig. Jelentkezés és további információ: ujadvent@gmail.com

A korábbi koncertjeink felvételei hamarosan elérhetők lesznek a kórus youtube-csatornáján: https://www.youtube.com/channel/UCuj7jLRU4n18yKfOe5NVY2g?view_as=subscriber

További hírek és információk a kórus Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/ujadventkorustarsasag/

 

„Annyira lelkesítő volt a kórus és a zenészek, a versmondók egyszerű és alázatos emelkedettsége, ahogyan világosan és őszintén tálalták a koncert lényegét adó témát, a szerelmet, hogy a két óra hosszát meg sem éreztem, viszont nem tudtam összecsukni a szám, végig mosolyogtam az egészet.” (A közönség egy tagja.)

J.Zs.

„…lángot kaptatok”

2017 december 8-án megalakult a Gyömrői Gyülekezeti Kórus és Zenekar. A kórus tavaly ősszel szerveződött meg és azóta rendszeresen szolgál a gyülekezet evangelizációs alkalmain, istentiszteletein és ünnepein, mint az úrvacsora, keresztség vagy a gyermekbemutató.

A rézfúvósok egy hónapig próbáltak, mire mint zenekar mutatkoztak be a gyülekezet előtt, az alakuló ünnepségen. A kórust és a zenekart 32 testvér alkotja, melyből a zenekar 13 fős, de természetesen vannak átfedések. A rézfúvósok Szabó Attila és Szabó Ervin karmesterek vezetésével heti két próbát tartanak. A tagság vegyes összetételű, van köztük négy gyermek és van olyan is, aki csupán néhány hónapja kezdett el játszani. Ami közös bennük, hogy mind férfiak, akik Isten dicsőségét szolgálják, viszont nincs zenei végzettségük, azaz amatőrök vagy más szóval autodidakták, ennek ellenére a többség több évtizedes zenei tapasztalattal rendelkezik.

Az alakuló ünnepségen Marton Ödön zenekari tag elszavalta Moldován Vilmos „Egy lángot kaptatok” című versét, amely válaszolt a bennem megfogalmazódó kérdésre, hogy mi indítja a testvéreket arra, hogy a szekrény mélyéről elővegyék a hangszert és zenéljenek. A vers üzenete az, hogy ahová Isten adottságot, képességet és tehetséget ad, oda motivációt is ad a talentumok használatára.

A jövőbeli tervekről is őt kérdeztem, és jóleső érzés volt hallani, amint a célokat sorolta. Küldetésük az istentiszteleteken való szolgálaton és az evangelizáció segítésén kívül, hogy megéljék és az újabb generációknak átadják a zene szeretetét, a zenei dicsőítés örömét és a közösséghez tartozás érzését.

A zenekari tagok lelkesek, komolyak és elszántak, a zenéjükből erő és harmónia árad minden hallgatójuk felé.

 

Ferencz Lehel Tamás

A Soli Deo Gloria kórus koncertje a Miskolci Szimfonikusokkal

Magyarország kórusélete sok rétegből tevődik össze. Alul a minősítés nélküli amatőr kórusok állnak, akik lehetnek egy iskolának, egy gyülekezetnek az együttesei, vagy magánszervezésű kórusok. Ezek az együttesek többnyire saját szervezésű koncerteken lépnek fel. A sorban feljebb állnak a minősítést szerzett, versenyre járó kórusok, a félprofi együttesek, és a tetején a különböző intézmények által finanszírozott hivatásos együttesek. A hivatásos kórusok általában hivatásos zenekarokkal lépnek fel az ország nagy koncerttermeiben, gyakran bérleti előadásokon.

Azért tartottam szükségesnek ezt a kis bevezetőt, hogy érzékeltessem, mekkora kiváltságban volt része a közelmúltban egyházunk Soli Deo Gloria kórusának. Gál Tamás, a zenei táborunk karmestere felkért minket, hogy énekeljünk saját zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon, a Művészetek Házában, egy bérleti hangversenyen. Egy kényszerű műsorváltozás miatt egy koncertfélidőnyi helyre kellett műsort találnia, és ő éppen ránk és a zenei táborban énekelt Mendelssohn 42. zsoltárra gondolt. Javaslatát a szervezőbizottság örömmel és nyitottsággal fogadta.

A koncert szervezését – ahogy a zenei tábort is – hatalmas tapasztalatok övezték. A kórustagok lelkesen jelentkeztek, éppen akkora létszámban, ami ideális, és ami még nagyobb szó: éppen olyan arányban. Nem kellett semelyik szólamba idegen kisegítő embereket hívnunk, pedig számoltunk ezzel az eshetőséggel is. Beszálltak többen a zenei táboros zenekarból is énekelni, így egy tömör hangzású, felkészült kórussal tudtunk színpadra állni. A koncert napján az időjárás is segítségünkre volt, és nem utolsó sorban a kórustagok példátlan pontossága és fegyelmezettsége. Minden állomáson 5-10 perccel a tervezett időpont előtt el tudtunk indulni, így a helyszínre is korábban érkeztünk. Ez a fegyelem, figyelem és rendezettség mind a próbákon, mind a koncerten végig jelen volt. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a jó Isten jelenlétét és gazdag áldását mindannyian érezhettük.

Úgy gondolom, nagyon jelentőségteljes pillanat volt ez a hangverseny egyházunk zenei életében. Nem csak azért, mert egy profi zenekarral énekelhettünk egy olyan hangversenyen, ahol hivatásos együttesek szoktak fellépni. Hanem azért, mert ezáltal olyan embereknek énekelhettük a 42. zsoltár szavait, akik egy kimondottan egyházzenei hangversenyre talán el sem jönnének. Olyanoknak, akik talán sosem hallottak az adventistákról, de lehet hogy Istenről sem. Olyanoknak, akik talán egészen mást vártak ettől a koncerttől, és Isten szavával valami többet kaphattak. Nagy pillanat volt ez azért is, mert Isten megmutatta, hogy az Ő erejével többre vagyunk képesek, mint amit valaha gondolnánk magunkról. A hangunkat, a lelkiismeretes odaszánásunkat olyan szolgálatban tudta használni, mely már a megvalósulása előtt áldás volt.

Lázárné Nagy Andrea, kórusunk karnagya, a koncert előtti este továbbította nekünk Gál Tamás üzenetét: „Andi, nagyon várunk benneteket. A zenekar legalább fele keresztény, rengeteget beszéltem az egészről, Bózsva, tábor, élmények, rólatok adventistákról, mi hogyan alakult erre a koncertre, kórusról, zárókoncertről, mindenről… Itt sikerült kialakítani egy érző csapatot, nagy többségben! A szeretet itt lesz, hiszem! Várom, várjuk: Tamás”

A koncerten szinte telt ház volt. A helyi közönség mellett a Miskolci Gyülekezet és a kórustagok által hívott vendégek is helyet kaptak. Az előadás igazán jól sikerült, nemcsak az előadók, hanem a hallgatók szerint is.

A hangverseny után mind a karmester, mind a zenekari tagok kifejezték, hogy szívesen dolgoznának máskor is velünk. Mielőtt elindultunk volna, Gál Tamás a buszon is köszönetét fejezte ki és beszélt a további zenei táboros tervekről is. Megindító, szeretetteljes szavaira kórusként, énekelve válaszoltunk a buszból az esti énekünkkel: „A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot.” Örömkönnyekben úsztunk mi is és ő is. Még ezt az üzenetet kaptuk tőle SMS-ben aznap este, útközben a buszon: „Életem egyik legnagyobb élménye a veletek való találkozás.”

Adja Isten, hogy mint kórus, és mint magánemberek ilyen hatással lehessünk a környezetünkre, az Ő dicsőségére, amíg eljön értünk!

Juhász Zsuzsa

„..és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”

A Békés-Csongrád megyei Kórus tagjaiként Pörneki Attila vezetésével lelkesen vállaltuk fel a szolgálatot, mely szerint Gyulán 2016. december 10-én, Orosházán december 17-én és Hódmezővásárhelyen december 23-án a szeretet ünnepére való készülődésben üzenetünket, a Jézus születése fölötti örömünket adtuk át mindazoknak, akik adventváró hangversenyükre ellátogattak. 

A Csendes éj, Örvendj világ, Mária, tudtad-e? és a többi sok-sok karácsonyi dallam, szavalat, hangszeres szolgálat lelkileg felkészítette a hallgatóságot az igei gondolatok befogadására, melyeket Gyulán és Orosházán Palotás Kristóf lelkész, Hódmezővásárhelyen Kovácsné Bokor Sarolta lelkésznő hirdetett.

A Ige hirdetői Jézus születésének – ami köztudott, hogy nem is decemberben történt – körülményeit fedték fel. Jézus nagyságához méltó volt a pásztorok őszinte imádata, a bölcsek tiszta szívű hódolata. Isten Fia testet öltött, de mivel nem volt számára hely előkelőbb környezetben, egy jászolban született meg. És a földön új időszámítás kezdődött: értelem érkezett az értelmetlenségbe, rend a kaotikus összevisszaságba, remény a reménytelenségbe.

Jézus születésének misztériuma megérintette a hallgatóság szívét. Lélekemelő pillanatok voltak ezek. Sikerült vendégeink karácsonyra való készülődését szebbé tenni, ennek igazi értelmet adni, megértetni valamit Isten nagyságából, ráébreszteni őket, hogy keressék Istent.

Ugyanakkor nekünk is áldásban volt részünk: szolgálatunk során mi magunk is mélyebben megérthettük Jézus megtestesülésének titkát. A három színhelyen megrendezett áhítat ajándék volt számunkra is, s karácsonyra történő készülődésünk rendkívül értékes pillanataiként raktározhattuk el mi is őket.

Schiller Alíz

Soli Deo Gloria Egyházzenei tábor Bózsván

Különleges alkalom volt egyházunk zenei életében a július 27. és augusztus 7. közötti időszak, amikorra sikerült megszervezni egyházunk zenei táborát. Kezdetben a résztvevők száma körülbelül 40 fő volt, de a tábor végére mintegy 170-en dicsőítettük Istent.

Az énekkar és a zenekar munkájába számos zenebarát is bekapcsolódott: műkedvelő amatőrök, zenét tanuló diákok és hivatásos zenészek is. A családdal érkező táborozók közül a gyerekek is rendszeres résztvevői a tábor végén megtartott koncerteknek. Az idén is énekeltek két műsorszám erejéig a kórusban. Említésre méltó, hogy nagy létszámban voltak jelen olyan zenészek is, akik nem egyházunk tagjai, így táborunk egy nagyszerű missziós lehetőségnek is tekinthető.

A cél egy komolyabb, nagyobb szabású egyházzenei mű megszólaltatása volt. A tábor fő műve Mendelssohn: 42. zsoltára volt, melyet nagy örömünkre Gál Tamás, Liszt-díjas érdemes művész dirigált. Az említett mű mellett még három kórusmű hangzott el zenekari kísérettel, valamint a vonószenekar és fúvószenekar egy-egy önálló zeneművel színesítette a műsort.

A tábor végén két koncertet tartottunk. Az egyiket Pálházán, ahol mintegy 90-en, a másikat pedig Budapesten a Néprajzi Múzeum aulájában, amelyen 400-an kísérték figyelemmel a hangversenyt.  A 42. Zsoltárról mindkét helyszínen igei gondolatokat is hallhattunk Czinkota András, illetve Csizmadia Róbert testvérektől. Mindkét alkalom jótékonysági koncert volt. Pálházán a Reménység Alapítvány javára 90 000 Ft, Budapesten az ADRA részére 370 000 Ft gyűlt össze.

Egy ilyen alkalom csak a jó Isten segítségével és sok ember összehangolt, áldozatos munkája során jöhet létre. Így Isten iránti hálám mellett köszönettel tartozom Lázárné Nagy Andrea testvérnőnek azért, hogy ezt a tábort összefogta és megszervezte, valamint mindazoknak a testvéreknek, akik valamilyen formában azon munkálkodtak, hogy ez a több mint 20 éves múlttal rendelkező érték megmaradjon és tovább fejlődjön.

Pörneki Attila


Az idei nyár nagy meglepetése volt a bózsvai zenei tábor. Bár korábban a Keresztény Advent Közösség már 22 alkalommal szervezett ilyet, izgalmas volt számunkra, hogyan tudjuk átadni a lelkesedésünket azoknak, akik eddig nem ismerték a tábort. 

A tábor neve — Egyedül Istené a dicsőség — nem csupán név és küldetés volt, de élő tapasztalat is, már a szervezés során. Az Ő kegyelméből teljesen váratlanul Gál Tamás személyében szakmailag és emberileg kiváló karmesterünk lett. A rendelkezésünkre álló tíz nap során nagy vegyes karral, gyermekkórussal, szimfonikus zenekarral és fúvószenekarral készültünk a zárókoncertekre. Az első koncertet Pálházán tartottuk, a másodikat Budapesten, a Néprajzi Múzeum aulájában. A koncerteken nagyjából kétszáz fővel álltunk a színpadon, ebből majdnem száz fő a kórus tagja volt. Budapesten, a Néprajzi Múzeumban tartott jótékonysági koncerten közel 500 hallgató volt jelen, és 370 ezer Ft adomány gyűlt össze az ADRÁ-nak.

A szervezés izgalmai után a táborban olyan jól haladtunk a művek megtanulásával, hogy beiktathattunk a programba néhány kirándulást is. Kisebb-nagyobb erdei túrák indultak, volt bobozás és libegőzés. Csak az eső akadályozta meg, hogy egy lelkes csapat meghódítsa a Füzéri várat, de vigaszdíjként másnap együtt csobbantunk az erdők övezte Izra-tóban. De mind közül a legnagyobb élmény talán a Magyar Nyelv Múzeuma volt. Egy kis helyen annyi interaktív megismernivaló várt minket, hogy nem is végeztünk egy délelőtt alatt. Nyelvi játékok, kvízek és sok humor ébresztett rá minket, milyen nagyszerű nyelven beszélünk. Nem mellesleg megállapítottuk, hogy a holland operaénekes neve a mi kórusunkat is jellemezte: Johang van Boeven.

És bár jó sokat próbáltunk a koncertjeinkre, mindig voltak olyanok, akik még a szabadidejükben is a zenélést választották: minden reggel hétkor a fúvószenekar fújt ébresztőt, és este takarodót. De a kettő között is minden bokorból valami zene szólt. Jó volt látni és hallani, ahogy ügyesen zenélő fiatalok egymásra találtak a spontán alakult kis kórusokban.

Mi, akiknek már a többedik zenei táborunk volt, és azok, akiknek az első, különleges módon tapasztaltuk meg Isten áldását, és nagyon várjuk már a következő zenei tábort! Jövőre is várunk mindenkit a zenekarokba, a felnőtt- és gyermekkórusba. De addig is mindenki számára nyitott a facebookon a Bózsvai Zenei Táborok nevű csoport, ahol közöljük a legfrissebb híreket.

Juhász Zsuzsa

További képek: https://drive.google.com/drive/folders/0B3hxAoM9u4T5VHlvZEU5OVdaUXM

Zenei nap

Az unió szervezésében zenei napot tartottunk március 5-én a Terézvárosi Gyülekezetben. Délelőtt a helyi gyülekezet megszokott szolgálatai mellett Tarjáni Anikó énekét, három kórus – a Békés-Csongrád megyei kamarakórus, az Acapella and Musica énekegyüttes és a helyi kórus – szolgálatát hallhattuk. 

Pörneki Attila testvér, az unió zenei vezetője ismertette az új gyülekezeti énekeskönyv szerkesztésének előrehaladását és a nyári, bózsvai zenei táborral kapcsolatos előkészületeket. Osvald László lelkész testvér a tanítványságról beszélt igehirdetésében, Mt 28:16–20 verse alapján, miszerint a kételkedésre a legjobb megoldás az evangélium hirdetése. Vallásos életünk a hétnek ne csupán egy napjára korlátozódjon, hanem fogja át a hét minden napját. Jézus példázatában rávilágított, hogy a szőlővessző akkor terem gyümölcsöt, ha a tőkén marad, abból táplálkozik.

A délutáni istentiszteleten a három kórus szolgálata után az összevont kórus két szolgálatát hallhattuk. Pörneki testvér elmondta, hogy a Zenei Osztály is csatlakozik az unió programjához: minden tagot vonjunk be a szolgálatba. Ennek szép példája e délután is, amikor fiatalok hangszerekkel is csatlakoztak a gyülekezet énekéhez. Isten végidei népének két feladata van: felkészülni a Jézussal való találkozásra, másrészt pedig a délelőtt hallott misszióparancs teljesítése. Minden gyülekezeti tag érezzen felelősséget arra, hogy tegyen bizonyságot Jézusba vetett hitéről. Ez a Lélek átformáló munkájával történhet meg. Mit tud ebben a folyamatban tenni az unió zenei élete? Az osztály munkája istentiszteleteinket ugyanúgy szolgálja, mint a többi osztály. A zene nemesbítse valamennyiünk lelkét. A zene hallgatásakor, énekléskor érezzük azt, hogy istentiszteleten vagyunk! Ezt akkor tapasztaljuk, ha a Szentlelket befogadjuk Ef 5:18b–20 veresei szerint.

Fekete István