Bejegyzés

A reformációs éve vége és kezdete – Hitéleti konferencia a DET-en

Tizedik éve minden ősszel „zarándokünnepre” mennek a Dunamelléki Egyházterület tagjai. Az idei Hitéleti konferencia a korábbiakhoz hasonlóan sokféle áldást tartogatott. Reformációs séta, ének-zene, igehirdetések, Bibliai Olimpia döntő és eredményhirdetés, segélykoncert. De ez csak a keret, amit Isten Lelke és a hittestvérek közössége töltött meg örömmel és tartalommal. Az igehirdetések témája, mondhatni „adott” volt a reformáció 500 éves kezdetére utalva: Semper reformanda (állandó megújulás).

Ócsai Tamás unióelnök Péld 4:18 alapján fogalmazta meg üzenetét: „Istennek minden időben voltak emberei, akik készek voltak hatalmas áldozatokat hozni azért, hogy a Szentírás rég elfeledett igazságait újra napvilágra hozzák. A reformáció nem egy történelmi esemény csupán, hanem Krisztus zászlóvivőinek története, akik életüket arra szentelték, hogy a világosság növekedjen. A valdensektől a zarándok atyákon át az adventmozgalom kiteljesedéséig, egészen Krisztus második eljöveteléig szükség van erre a reformációra. Nem mondhatjuk, már befejeződött. »A reformáció e világ történelmének végéig tart. … állandóan új fény sugárzik a Szentírásra, új és új igazságok tárulnak fel« (NK 148.4). A kérdés: Te kész vagy-e belépni Krisztus zászlóvivői, a növekvő világosság hordozói közé?”

Dr. Ősz-Farkas Ernő igehirdetésében a következőkre helyezte a hangsúlyt: „Egy évvel ezelőtt, ezen a helyen elindítottuk a reformációs évet. A rossz hír az, hogy most nem tudjuk befejezni. Amíg marad egyetlen okunk is a megtérésre, nem mondhatunk le a reformációról. A jó hír: a reformációnak nincs vége. Az ajtó nyitva maradt, a hívás még jól hallható. Mi az ami változásra, reformációra késztet? »Azt remélem, hogy az a nap itt van közel, amikor a nagy Isten adventje megjelenik, mert minden forrong, ég, mozogásban van, süllyed, borul, nyög és sóhajt« – Luther Márton elfelejtett szavai ezek. Várta, annyira várta, hogy reformáció lett belőle. Aki vár, aki hisz abban, aki jön, nem marad közömbös, tétlen. A második advent reménysége nélkül nincs reformáció. Jel 21–22-ből megtudhattuk hogyan készül a menyasszony, ki készíti fel, és milyen az a folyó Isten trónjánál, amiből már itt lehet inni. Üzenetünk nem lehet a »béke biztonság« (1Thessz 5:3) üzente. Mint népnek, mely hiszi, hogy Krisztus hamarosan eljön, feladatunk, hogy hirdessük az üzenetet: »Készülj Istened elé« (Ám 4:12). »Emeljük magasra a mércét és hirdessük a harmadik angyal üzenetét, vagyis Isten parancsolatait és Jézus hitét« (2Szem 140.)”. A reformációs évet nem fejezzük be, folytatjuk. »Semper reformanda«, amíg Jézus visszajön.

A hitéleti konferencián a délelőtti istentiszteleten kihirdetett célokra és a délutáni segélykoncerten, a gyermekek étkeztetésével kapcsolatos célokra az alábbi adományok gyűltek össze. Délelőtt: 858 155 Ft, valamint 50 euró és 150 dinár. Délután: 609 910 Ft, valamint 10 (angol) font, 21 euró és 9 lej.

A délelőtti adományt egy speciális egészségügyi misszió költségeire használja fel az egyházterület, amelynek keretében egy mozgó – kamionban vagy buszban berendezett – egészségközpontot alakítunk ki. Ezt a járművet az egyházterület bármelyik körzete igénybe veheti majd. A délutáni segélykoncerten összegyűlt adományokat az ADRA Alapítvány Gyermekétkeztetési programja javára ajánljuk fel. Isten áldása kísérje az adakozókat és az adományokat egyaránt!

A program hanganyagai innen tölthetők le: https://drive.google.com/open?id=0BxFtFRtR6wtjMWxvVkZ3UEwta2s

A videóanyagok itt nézhetők meg (DET Facebook oldal):
DE:
https://www.facebook.com/233662563357737/videos/1546269188763728/

DU: https://www.facebook.com/233662563357737/videos/1550097718380875/

A konferencia délutánján lezajlott Bibliai Olimpia döntőjének eredménye itt tekinthető meg: http://bibliaiolimpia.org/donto/

(KI)

Reformációs séta 2017 Albertirsán

Bár Albertirsa nem tartozik az 500 évvel ezelőtti magyar reformáció központjai közé, Pál apostol elvét követve, Isten evangéliumának ott is szólnia kell, ahol ennek nincsenek több száz éves hagyományai (Róm 15:20–21). Ezért döntöttünk úgy, hogy október 8-án Albertirsán a Mirelite parkban bemutatjuk a város lakosságának a Reformációs séta 2017 nevű programot.

Luther minden kalapácsütésével Isten szeretetéről tett tanúbizonyságot. Kálvin Isten kinyilatkoztatásáról beszélt. Albertirsán is fölhangzott az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadsági törvénye. A gyerekek kipróbálhatták Károli Gáspárral a vizsolyi nyomdagépet. John Wesley-től ismét elhangzott a zavarba ejtő kérdés: „Albertirsa keresztyén város?” A látogatók együtt örülhettek Mary Jones-szal az új Bibliájának. És végül Desmond Doss is bizonyságot tehetett hitéről. Ez az utolsó sátor azért is volt fontos, mert a következő szombaton, október 14-én este a művelődési házban levetítettük A fegyvertelen katona című filmet, melyről akár Desmond Doss sátránál is értesülhettek a járókelők.

Bár nem özönlöttek úgy az emberek az albertirsai Reformációs séta 2017-en, mint a megyeszékhelyeken, még is voltak lelkes hallgatóink, akik miatt érdemes volt bemutatni a programot.

 

-i -s

Nők a Reformációban

„A férfi erőssége az asszony hitében van.” (Lorántffy Zsuzsanna)

 

A reformáció 500 éves jubileuma alkalmából a Női Szolgálatok Osztálya reformációs emléktúrát szervezett 2017. szeptember 30-án és október 1-jén Sátoraljaújhelyen, Göncön és Vizsolyban.

Drs. Kormos Erik, a Sátoraljaújhelyi Gyülekezet lelkésze adott átfogó betekintést a reformáció időszakába, az istentiszteleten.

Szőllősyné Nagy Annamária és Csalami Renáta testvérnők a híres Katharina von Bora (Luther Márton felesége) és Lorántffy Zsuzsanna élettörténetén keresztül mutatták be a reformáció jelentőségét, kiemelve a nők szerepét a misszióban. Mivel a reformáció terjedésének meghatározó férfi alakjai mellett fontos szerepet kaptak a feleségek. A fejedelem- és polgárasszonyok, a reformáció odaadó, hűséges és kitartó terjesztőiként éltek. Bőkezű támogatásukkal segítették a megújulást. A reformáció ügyét felemelve, példás módon fogtak össze a kor neves asszonyai, hogy javaikat, befolyásukat, adottságaikat felhasználva Isten Szava terjedjen Magyarországon is. Így nemes tetteikkel példaként állnak az utókor asszonyai előtt. Méltók arra, hogy emlékezzünk rájuk!

A Sátoraljaújhelyi Gyülekezettől, megköszönve vendégszeretetüket, jelképes ajándékkal búcsúztunk el.

A Női Szolgálatok Osztályának munkacsoportja készített egy figyelemre méltó kártyát (lásd a képen): „Nők a reformációban” felirattal, melyben a betűk egy-egy jellemtulajdonságot emelnek ki a testvérnők számára, hiterősítésként.

Szombat délután meglátogattuk a Károli Gáspár Múzeumot és Biblia Kiállítást Göncön, ahol helytörténeti ismeretekkel gazdagodtunk. Tárlatvezetőnktől hallhattunk a Biblia fordításának körülményeiről, a kor embereinek élettörténetéről.

Ezen a helyen megtekintettük a korabeli asszonyok keze munkáját, akik úrvacsorai terítőket hímeztek, mellyel méltóbbá tették az úrvacsora szentségét.

Megnéztük Károlyi Gáspár szobrát és Szenczi Molnár Albert síremlékét.

A Huszita-Ház, Tájház meglátogatása felidézte a kor lakosságának mindennapi életét, szokásait, iparát és vallásosságát.

Vasárnap Vizsolyban jártunk, az első magyar nyelven megszületett Biblia nyomában.

Láthattuk, és hallhattuk, Isten hogyan gondoskodott arról, hogy a Biblia magyar nyelven, az akkori ember kezébe kerüljön, a nagy Magyarország egész területén.

Megismerkedtünk az egykori nyomdatechnikával, kipróbáltuk a nyomtatást, amely bizony akkor elég nagy fizikai munkát kívánt.

Láttuk a szigorúan őrzött eredeti Bibliát, az ősi templom falai között.

Az emléktúra célja az volt, hogy lássuk, mit tettek a reformáció idején a nők, hogyan szolgáltak férjeik mellett, miként tudtak hűséges segítőtársaikká válni ebben a különleges időszakban. A résztvevőknek új ismeretek sokaságát nyújtotta a program, a reformkorabeli nők élettörténete által. Továbbá nagyobb küldetés- és hivatástudatot, erősebb hitet Istenben, aki őrizte hithű gyermekeit az üldözések alatt. Ugyanakkor közösségi élményt jelentett számunkra, valamint pihenést és kikapcsolódást, hiszen szeretnénk az osztály munkáját ismertebbé tenni. Gyönyörű napsütéses, meleg őszi időben kirándultunk, ami a természet, a környék szépségét és a reformációs túrát emlékezetessé tette.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy megvalósult a reformációs emlékhelyek felkeresése, amely örömtelinek és hasznosnak bizonyult!

 

Az Unió Női Szolgálatok Osztályának Munkacsoportja

 

Vizsolyi dalos templomtúra

„…mert a reformáció mindenkié”

A Nyíregyházi Gyülekezetben van egy aktív, szervezőkészséggel megáldott házaspár, Bozzay Tamás és felesége, Juditka, akik az utóbbi években nyári buszos kirándulásokat szerveztek a szabolcsi gyülekezeti tagok, valamint a Bibliai Szabadegyetem hallgatói részére. Ezek helyszíneit már hónapokkal előre bejárják, egyeztetnek, meghirdetnek, lefoglalják, megszervezik az utazást, az étkezést stb.

Mostani kirándulásunk a reformáció 500. évfordulója jegyében történt. A „Vizsolyi dalos templomtúrán” a római katolikus és a református templom évszázados falai között Kertész Tamás szuggesztív vezénylésével a Szabolcsi Adventista Vegyes és Férfikar Isten előtti áhítatra és mély hódolatra nyitotta meg az istentiszteleten résztvevők szívét. Hála és köszönet érte! Ami kijár a Gombár házaspárnak is, akik 109 főre főztek húsmentes, bográcsos babgulyást ebédre! A kiránduláson gyülekezeteink tagjai és különböző felekezetbeli barátaik, valamint a tiszavasvári „Tisza menti Emberek Lelki Segítő Egyesülete” is részt vett.

Köszönet a bennünket nyitott ajtókkal váró templomok lelkipásztorainak. Árvai Zoltán katolikus és Kovács Zsolt Levente református lelkipásztoroknak. Köszönjük Daruka Mihálynak, a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely vezetőjének a tárlatvezetést és a Biblia magyar nyelvű nyomtatásának emlékezetes, történelemszemléletű, látogatókat is bevonó előadását. A szíves fogadtatást mindhárom helyszínen könyvajándékokkal köszöntük meg. És nem utolsó sorban köszönjük a „Boldog Jövő Alapítvány” vezetőjének, Solnyikné Pócsi Ilikének a kiránduláshoz nyújtott anyagi támogatást.

Reménységünk, hogy lesz még ilyen felemelő, jól megszervezett, áldásos kirándulásban részünk, ahol barátainkkal együtt újra Isten színe elé állhatunk.

Pócsi Lné


»Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán.« (Zsoltár 1:1)

  1. június 11-én, a reformáció 500 éves jubileuma emlékére a nyíregyházi adventista közösség Vizsolyba, a Biblia falujába látogatott. Mindhárom történelmi felekezet (római és görög katolikus, valamint református) gyülekezetekben tiszteletüket tették, a református istentiszteleten pedig énekes és versszavalati szolgálatot is vállaltak.

Kölcsönös öröm, egymás értékeire való rácsodálkozás és a mi közös Megváltó Urunkba való együttes kapaszkodás és ünneplés volt találkozásunk legerősebb élménye. Az igehirdetés a fenti zsoltáridézet, az 1. zsoltár alapján hirdette felekezeteken felülemelkedő közösségélményünk hitbeli alapjait. Jézus Urunkhoz való odatartozásunk az igehirdető és az igében gyönyörködő, az abban benne élő hívő ember életútja mentén érhető tetten. Az istenes életút, az Igében zajló életünk, valamint az Igét megvető bűnösök polyva élete jelenti a fő különbséget emberi sorsok viszonylataiban, és nem pedig a hagyományok, rítusok, ünnepek és felekezeti-szervezeti különbségek. Krisztusban, az Ő magasztalásában és Igéjének hallgatásában, megélésében ma is egyek és testvérek lehetünk, mint ahogy eljövetelekor ez végérvényesen és örökre így is fog teljességre jutni. Addig pedig az első húsvét keresztény örömével és szent várakozásában várjuk azt az időt, mely a Mennyei Atya hatalmában van, és országának teljes helyreállítását fogja elhozni (ApCsel 1:6). Így végezzük a számunkra elrendelt és történelmi keretekben is meghatározott szolgálati területeket, melyeket magyar népünk életében Isten reánk bízott, legyünk akár katolikusok, reformátusok, vagy adventisták.

Vizsolyi szeretetünkkel, az Ige örömében megtalált közös hitünkkel köszöntjük adventista testvéreinket is a reformáció 500. évfordulóján!

Vizsoly, 2017. június 11.

Kovács Zsolt Levente református lelkipásztor

 


 

„2017. június 11-én (amikor a Római Katolikus Egyház a Szentháromságot ünnepelte), a reformáció 500. évfordulója alkalmából Vizsolyban, a Károli Biblia nyomtatásáról híres faluban mutatkozott be a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar. A római katolikus templomban meghirdetett hangversenyükre oly sok érdeklődő jött el, hogy Isten háza teljesen megtelt.

A helyi katolikus közösség vezetőjeként szívből örülök annak, hogy vendégeink előadása nem merült ki a zeneszerző mesterek egyházi műveinek egyszerű tolmácsolásában. Vendégeink szívből jövő, lelkes szereplése igazi misszióként hatott, melynek célja, hogy az emberek szívéhez közel hozza Jézus Krisztust és tanítását, az Örömhírt.

Amikor készek vagyunk feltétel nélkül átadni magunkat Krisztusnak, hogy egyedül Ő legyen életünk Üdvözítő Ura, akkor megtörténik a csoda: végbemegy a reformáció, a megújulás az egyes emberek, családjaink és a különböző nemzetközösségek életében!

Külön megköszönöm a vegyes kart elkísérő lelkészasszony igehirdetői szolgálatát! Igazán lelkesítő, életünk átgondolására és megújítására ösztönző gondolatokat hallhattunk tőle. Híveink nevében köszönöm az igés könyvjelzőket, melyeket ajándékba hoztak nekünk!

Kívánom, hogy még számos éven át dicsőítsék az egy Istent, aki Atya és Fiú és Szentlélek! Szolgálatuk által sok magyar (és nem magyar) ember szívét érintse meg Isten szeretete és kegyelme! Aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik!

Valamennyi kedves vendégünk életére, jóságos Istenünk bőséges áldását kívánom és kérem!

Vizsoly, 2017. június 13.

Árvai Zoltán római katolikus plébános

 

Katolikus templomban

Reformatus templomban

 

 

Reformációs séta Kiskőrösön

Kicsit kívülállóként írhatom meg, hogyan zajlott a reformációs séta Kiskőrösön. A nagy napot rengeteg előkészület – területfoglalási engedély, szereposztás, próba, szállítási feladatok – előzte meg.

Pünkösd vasárnapján egyesek már hajnalban útnak indultak, hogy a kellékeket, sátrakat a helyszínre szállítsák. A többség nyolc órakor gyülekezett, hogy Kiskőrös főterén, a Petőfi szülőháza előtti részen felállítsák a kilenc sátrat, a padokat, a gyerekek játszóterét. A 3., 4. sátor felállításakor már egészen profi volt a csapat. A térköves területet sátrak és egyéb kellékek lepték el. Nem kis kihívás az összeállítás, ezért aztán már szinte delet harangoztak, mire készen lett a tér. A helyi gyülekezet finom bablevessel és malomkerék méretű pizzákkal kedveskedett a munkában részt vevőknek. Ebéd után gyors beöltözés és egy utolsó  próba következett, és már jöttek is a vendégek – nem várva meg a „hivatalos” kezdési időpontot.

És ettől kezdve csak jöttek és jöttek, és jöttek… A tömegben ott volt az evangélikus esperes úr, a református lelkész és még sokan mások. A látogatók a 18 órai befejezést sem vették túl komolyan. Még fél hétkor is jött csoport. A helyi TV is felvételeket készített a nem mindennapos eseményről. Némely látogató megkérdezte: Honnan jöttek? Nem volt könnyű a válasz, hogy valaki ki ne maradjon. A felelet valahogy így hangzott: Cegléd, Baja, Kecskemét, Kiskunhalas, Soltvadkert, Dunaújváros, Kiskőrös… és egyéb helyekről.

A kiskőrösi gyülekezet bátorságát és szervezőkészségét dicséri, hogy kis létszámuk ellenére vállalták, hogy a város főtere a reformáció ünnepének színterévé váljon.

 

Gyürüs István

Reformációs séta Kecskeméten

Húsvét vasárnapján sokan sétálnak Kecskemét belvárosában. Templomba igyekeznek, vagy éppen onnan jönnek. Mások fagylaltozás miatt sétálgatnak a családjukkal, vagy csak egyszerűen mozogni vágynak. Ezek az emberek csodálkozva tapasztalták, hogy a Domus-parkolóban egy egész kis reformációs falu nőtt ki a földből. Mintegy 400-an barangolták be az elmúlt 500 év történelmét 7 + 1 interaktív sátorban. 

  • A járókelőket Márton testvér fogadta a wittenbergi vártemplom kapujánál. Arról beszélt, mennyire félreismerik Istent azok, akik azt hiszik, hogy pénzzel, vagy jó magaviselettel ki lehet érdemelni a Mindenható szeretetét. Tetzel János például azt hirdette, hogy csak annak bocsát meg Isten, aki búcsúcédulát vásárol. Erre tiltakozásul – vagy mondjuk stílszerűen, protestálva – Márton testvér kitűzte 95 tételét a vártemplomra, világossá téve, hogy Isten mindenkit feltétel nélkül szeret.
  • A második sátorban Kálvin János éppen fő művén, A keresztyén vallás rendszerén dolgozott könyvtárszobájában. De mikor meglátta a járókelőket, lelkesen behívta őket, és Isten megismeréséről beszélt nekik. A Mindenható megismerhető a természetből, a bibliai történetekből, de legjobban az Ő fia, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki Őt.
  • A harmadik sátorban az emberek az 1568-as tordai országgyűlésbe kapcsolódtak bele. Bárki érvelhetett pro és kontra a vallásszabadság kérdésében, és sokszor heves – ugyanakkor játékos – vita alakult ki Dávid Ferenc lelkész, és egy maradi magyar kardcsörtető nemes között. Végül azonban János Zsigmond király kihirdette a világ első vallási türelemről szóló törvényét:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki kénszerítéssel ne kénszerítse. De oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért pedig senki az szuperintendensök és püspökök közül az prédikátorokat meg ne bánthassa. Ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, mert a hit Istennek ajándéka. Midenik éljön az aranyos békességben egymással.”

  • A negyedik sátorban magával a nagy magyar bibliafordítóval, Károli Gáspárral találkozhattunk, aki abbéli reményét fejezte ki a járókelők felé, hogy talán eljön az az idő, amikor minden magyar kézben foghatja az Istentől ihletett Szentírást. Itt mellékesen még a lengyel nyomdász, Mantskovits Bálint nyomdagépét is ki lehetett próbálni.
  • Az ötödik sátorban John Wesley, a Metodista Egyház alapítója prédikált az oxfordi előkelőségeknek, és bátran nekikszegezte a kérdést: „Vajon Oxford keresztyén város?” De mielőtt a járókelők nyugodtan továbbmentek volna, Wesley tovább folytatta a faggatózást: „És Kecskemét, vajon Kecskemét keresztyén város?” Vajon mennyire vagyunk hitelesek? – tette föl mindenki magában a kérdést.
  • A hatodik sátor a gyönyörű Walesbe kalauzolta el a járókelőket. Egy kislány, Mary Jones 6 éven át gyűjti a pénzt, majd 42 km-t gyalogol, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon. A lelkészt annyira meghatja Mary története, hogy lelkésztársával megalapítja a Brit és Külföldi Bibliatársulatot, melynek célja, hogy minél olcsóbban és minél nagyobb példányszámban nyomtassanak nemzeti nyelvű Bibliákat. Az, hogy ma mindenki számára könnyedén hozzáférhető a Biblia, egy 16 éves kislánynak köszönhető.
  • A járókelők a hetedik sátorban egy katonai parancsmegtagadásnak lehettek tanúi. Desmond Doss amerikai katona ugyanis elhatározta, hogy nem öl embert, helyette inkább életeket ment. „A reformáció – hangzott az adventista katona szájából – nem csak egy 16. századi történelmi esemény, az a te életedben is meg kell történjen. A Biblia úgy nevezi ezt, megtérés.”
  • Végül pedig az utolsó sátorban a gyerekeket várták a szervezők, ahol egy reformátor karakterét kiválasztva barangolhatták be Európát, játszhattak a Luther-kártyajátékkal, vagy részt vehettek a kézműves foglalkozáson. Eközben a többiek ajándék tárgyakat vagy könyveket választhattak, vagy falra mászhattak.

Sok gyerek és felnőtt térhetett haza élményekkel a tarsolyában, ugyanakkor a kecskeméti gyülekezet közössége is jobban összekovácsolódott. Ha Isten is megsegít, jövő húsvétkor ugyanitt találkozunk…

Árvai Tamás