Bejegyzés

Nárciszpróba

Kértél már virágcsokrot Istentől? Én igen, de nem csak egyet… kétszázszor ennyit. Mert nála nincs lehetetlen.

Február közepe volt, hideg téli zimankó, amikor így imádkoztam: „Istenem! Vannak beteg, idős emberek a városban, akiknek szeretnénk fényt gyújtani a szívében. Kérlek! Ajándékozz meg 200 virágcsokorral! Nem saját részre kérem… csak azért, hogy továbbadhassam…, és ha ezen felül kérhetnék még valamit, az nem lenne más, mint az időpont meghatározása: április 6. 200 virágcsokor április hatodikára.”

Nem hangzik ez túl merésznek? – kérdezte a másik énem. Nem kaptam azonnal választ, de hamarosan el kezdett működöni a gondviselés.

Közben maradt a hideg tél és az emberek azt mondták: „A föld jeges, a nárcisz nyílása késni fog, talán… április közepe…?!”

De jött a tavaszi felmelegedés és a virágok szépen lassan kezdtek bimbózni. Aztán ez emberek azt mondták: „Az erőteljes felmelegedés miatt a nárciszok idő előtt el fognak nyílni…” De a kertész a nárciszok nagy részét árnyas fák alá ültette, ezért a virágfejek csak lassan-lassan bontották ki üde szirmaikat.

Ezután az emberek ezt jósolták: „Nem lesz elég munkaerő, így nem lesz elég csokor sem…” De jött egy seregnyi osztályközösség, diák önkéntesek, akik vidáman, játszva szüretelték és kötötték csokorba az aranyló virágfejeket.

A meteorológia esős időt jelzett. Igen, esett is, de már csak akkor, amikor a nárciszok csokrokba kötve várták küldetésük teljesítését.

Elérkezett április 6. Az időjárás-előrejelzésnek igaza volt, zuhogott az eső. Elmaradt a nárcisz-futás, ám a Pallagi Úti Idősek Otthonában 225 nárciszcsokor talált boldog gazdára. Idős, beteg asszonyok, akikről tudtuk, hogy valamikor ők is szedtek virágot, valaha ők is szereztek örömet másoknak. Tolókocsis bácsik, akik életük során hány és hány virágcsokrot adtak valakinek…! Ápolók, akik megerősödtek a tudatban, mily nemes munkát végeznek az idős emberekért.

A nárcisz világszerte a remény szimbóluma, számomra azonban a hit szimbólumává nőtt, mert akárhányszor megcsodálom szépségét, eszembe jut az a harc, amit vívtam „az emberekkel” és magammal.

Istenem! Köszönöm, hogy többet adtál annál, mint amennyit kértem, köszönöm a pontos időzítést! Köszönöm a lehetőséget, hogy egy csapatban dolgozhattam veled!

Szőllősyné Nagy Annamária
ReményPont Közösségi Iroda

Szeretetüzenet Észak-Írországból

Április 13-a van, a Pallagi Úti Idősek Házában járok, hogy megkérdezzem, milyen élmények maradtak meg az ott lakók szívében a nárciszosztásról. A kapu automatikusan nyílik, már várnak. Az intézményvezető, Kmetty Béláné Éva kedvesen fogad, az osztályvezető főnővérek útbaigazítására segítséget kapok Kerekes Zsuzsanna személyében, és felkeresünk négy idős lakót, hogy megkérdezzük őket a múlt heti „meglepetés ünnepről.”

Rácz Lili Ilona – „A virág a legszebb ajándék, virágot legutoljára anyák napjára kaptunk. Nagyon szeretem a virágokat, jómagam is szedtem sok nárciszt, mert volt, hogy húsvétkor a locsolóknak nárcisszal kedveskedtünk. A Naplóban megjelent egy cikk a múlt heti ünnepségről, ezt a cikket a virágon levő címkével gondosan őrzöm.”

Farkasné Miskolczi Beáta – „Az ünnepség megható alkalom volt, nagyon boldog voltam. Három évig nem láttam, csak fényeket, de most láthatom Isten csodálatos világát. A virágok a jó Istent dicsérik, segítői, eszközei a Teremtőnek. Hálás vagyok Istennek azért, hogy újra láthatok, csodálhatom a színeket, és hogy részesülhettem abból a jóságból, amit Önök diákok segítségével hoztak hozzánk. Már régóta figyelemmel kísérem ezt a kezdeményezést, melyet végeznek a beteg emberekért, tiszteletreméltó, felbecsülhetetlen munka. Én is a Dienesben végeztem és nagy szeretettel gondolok az ott tanuló új nemzedékre. Az idős, beteg embereknek kimondhatatlanul sokat jelent ez a szolgálat, amit Önök végeznek.”

Szabó Dániel – „Meglepő volt, hogy virágot kaptam, mert ilyet általában csak nőknek szokás adni, ám egy meglepetés virágcsokor arra is jó, hogy sok szép emlék visszatérjen hozzánk. Mint például egy régi szép nóta, amit most el is énekelek: »A rózsa azt jelenti hű vagyok/A szegfű azt, hogy a Nap ránk ragyog/A nefelejcs, hogy el ne felejts/S a gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok.«

A régi időkben is szokás volt egymásnak virágot adni, egyszerű, olcsó, szép ajándék egy saját kezűleg szedett csokor virág. A szeretet a csokorral átadódik, mert a virág az egymáshoz való tartozás jele. Őszintén szólva, meglepett a nárcisz csokor, de most jött el az ideje, hogy visszakapjam…”

Guba Tiborné Mária – „Ez az élmény nekem szívbe markoló volt nagyon, váratlanul ért, megrendítő volt. Rengeteg virágot hoztak, kivonult az egész kertészet. Gratulálok a szervezőknek, hogy eszükbe jutott ilyen sok idős embernek örömöt szerezni, mindenkinek köszönöm szépen hogy gondoltak ránk.

A gyermekeim Észak-Írországban élnek, ahol a nárciszok vadon teremnek. Szerettem volna meglátogatni a drágáimat, ám a betegség közbe szólt. Amikor a diákok megajándékoztak engem is egy csokor nárcisszal, olyan érzésem volt, mintha a gyermekeim üzentek volna általuk…”

Szőllősyné Nagy Annamária
ReményPont
irodavezető

Gyermekbemutató Gáborjánban

2017. március 25-én a Gáborjáni Gyülekezetben mutattuk be az Úrnak Harsán Sándor és Szilveszter Csilla második gyermekét, Rebekát. A gyermekre és családjára, valamint az őket segítő gyülekezetre Farkas Attila helyi lelkész kérte a Mindenható áldását.

Istenünk gazdag kegyelme kísérje a gyermek életét és testi-lelki fejlődését!

FA

Ki a sótartóból!

Missziótalálkozó és képzés

A Tiszavidéki Egyházterület 2017. április 1-jén rendezte meg a „Ki a sótartóból!” missziótalálkozó és képzés második alkalmát Debrecenben, ahol több mint 600-an jelentek meg, hogy hallhassák Kamil Metz misszióra inspiráló és eligazító előadásait.

Kamil Metz Csehországban született, jelenleg a Pacific Unió Könyvevangélista Osztályának a vezetője, és a Pacific Unió és a Generálkonferencia együttműködésével létrejött GLOW Misszió nemzetközi koordinátora is.

Előadásaiban arról a jelenségről beszélt, hogy gyülekezeteink annak ellenére, hogy szorgalmasak és tevékenyek, sok programot és missziós tevékenységet szerveznek, mégsem növekszenek. Uniójukban a keresztségek száma 793-ról (2008) 572-re (2013) csökkent. Alapos tanulmányozás után a csökkenést két okra vezették vissza: 1) a különböző szolgálati osztályok nem összehangoltan, együttműködve dolgoznak, hanem egymástól függetlenül, mindegyik megvalósította a maga programját és misszióját. 2) A gyülekezetek nem valósítják meg az evangelizációs ciklus minden fázisát. Egyesek csak vetnek, mások csak gondoznak, vagy arató munkát végeznek. Ha az öt fázisból csak egy is hiányzik és az evangelizáció csak egy esemény és nem egy folyamat, akkor a gyülekezetek nem növekszenek. Az unió az eredmények ismeretében összehangolta a különböző szolgálati osztályok missziós tevékenységét, és odafigyeltek az evangelizációs ciklus minden fázisára és arra is, hogy az evangelizáció ne csak esemény, hanem egy teljes folyamat legyen, aminek a következtében 2016-ban a keresztéggel és hitvallással csatlakozók száma 62%-kal növekedett.

Kamil Metz testvér bemutatta azt is, hogy a GLOW Misszió hogyan kapcsolódik be az egyház missziójába. Tapasztalatokat osztott meg a világ különböző tájairól, és útmutatást adott a Magyarországon is működő GLOW Missziónak. A délutáni alkalom után többen ki is próbálták ezt a fajta missziót a város különböző helyein. Ezt a munkát két fúvószenekar is segítette térzenével, ahol testvérek több ezer GLOW-füzetet osztottak szét. A városban dolgozók közül több mint 50-en visszajöttek a gyülekezeti terembe tapasztalatcserére, hálaadásra és arra, hogy imában újra odaszenteljék magukat az Úr szolgálatára.

Ez a program része volt a Tiszavidéki Egyházterület kezdeményezésének, amellyel segíti a gyülekezeteket missziójuk teljesítésében. A Tiszavidéli Egyházterület vezetése küldetésének tartja a testvérek misszióra való motiválását, képzését, eszközökkel való ellátását. Különösképpen pedig azt, hogy odafigyeljünk a Szentlélek munkájára, amely nélkül a munkánk erőtelen és eredménytelen.

HHG

A 90 éves Rácz István köszöntése

2017. március 25-én szombat délelőtt hálaadó napot tartottunk Nyírbogdányban. Rácz István testvér betöltötte a 90. életévét. Az igeszolgálat is a hála szavait visszhangozta: ,,Hálával zengedezzetek az Úrnak…” A teremtő Istent illeti a hála és a dicsőség, áldásaiért és életünk fölött tanúsított védelméért. Családias kis gyülekezetünkben a vendégekkel együtt örömmel hallgattuk a költemény- és énekszolgálatokat, Istent dicsőítve. Az ebédet is közösen költöttük el, hálát adva Istennek szeretetéért és gondoskodásáért. 

Bízzunk Istenünkben, aki óvja időseinket és gyülekezetünk minden tagját. ,,…Várván ama boldog reménységet, a mi megtartó Úr Jézus Krisztusunk megjelenését…” Néki legyen dicsőség örökkön örökké!

D.L.

Szövetségkötés Szabadkígyóson

2017. február 11. különleges, örömteli szombatnap volt a Szabadkígyósi Gyülekezet életében, mert egy újabb lélek adta át életét Jézus Krisztusnak. 

Bohus László több mint egy éve kezdte látogatni a gyülekezetet, szombatról szombatra jelent meg az imaházban, és közben egyre jobban erősödött benne az elhatározás, hogy Isten népének tagja kíván lenni. A szövetségkötésre a békéscsabai imaházban került sor. Az Igét Fürj György hirdette Lk 9:23 alapján: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.” Az istentiszteletet a szabadkígyósi énekkar szolgálatai tették még felemelőbbé. Az alámerítést is lelkész testvérünk végezte. Lászlót a keresztség után Balog Zsolt, a gyülekezet presbitere köszöntötte és szólta az Ige bátorító szavait.

A jó Isten áldása kísérje Lacit egész életén keresztül, hogy élete mindenkor Jézus Krisztus megváltó szeretetéről beszéljen!

Csiakiné Szerb Erika

Filmmisszió Miskolcon

Nagyon vártuk a Fegyvertelen katona c. film vetítését. Mi magunk is, testvéri körben, kíváncsiak voltunk a történetre, de látva benne a misszió lehetőségét is, készültünk és kerestük, mit is tehetnénk a film kapcsán ismerőseinkért, barátainkért.

Miskolcon két mozi is vetítette a filmet. Mi főműsoridőn kívül kértünk vetítést vasárnap délutánra, gondolván, hogy az a vendégeinknek és ismerőseinknek is megfelel majd.  A  film január 8-án került vetítése. A 70 fős moziteremre való jegyfoglalás pár nap alatt betelt, és sok ismerősnek már nem jutott  hely. Ezért ugyanarra a napra egy újabb vetítést kértünk, de ugyanúgy jártunk most is, a terem gyorsan megtelt jelentkezőkkel. Így megint kértünk újabb időpontot, hogy a film megnézését biztosítani tudjuk azoknak, akik szervezetten, csoportos vetítéssel szerették volna megnézni.

Úgy szerveztük a programot, hogy a mozijeggyel együtt mindenki kapott egy Glow-füzetet, a film megtekintése után pedig meghívtuk a vendégeket a gyülekezetbe egy forró teára, szendvicsre és sütire. Nagyon sokan elfogadták a meghívást, mintegy 40-45  fő jött el a gyülekezetbe, többségében vendégek. A vetítés után igyekeztünk beszélgetni azokkal a meghívottakkal is, akik nem jöttek el teázni a gyülekezetbe. Megkérdeztük a véleményüket a filmről, és nem találtunk csalódott embert közöttük. Akikkel beszélgettünk, hálával és könnyes szemmel köszönték meg a film megnézésének a lehetőségét. Némelyek zokogtak, és azt láttuk, hogy mindenki mélyen a film hatása alatt volt.

Látva a résztvevők reakcióját, egyikünk azon gondolkozott, hogy a főszereplő, Andrew Garfield, színészként eljátszotta egy igaz adventista magatartását úgy, hogy a nézőkre felejthetetlen hatást gyakorolt, és mélységes vágyat ébresztett az igazi értékek és cselekedetek után. Vajon nekünk, akik valóban adventisták vagyunk, sikerül ilyen vágyat ébresztenünk másokban? Mi is képesek vagyunk bemutatni, képviselni és elérhetővé tenni Krisztust mások számára az embertársaink megmentésére irányuló cselekedeteink által?

A gyülekezetben a beszélgetések kapcsán az elvhűség irányába mozdultunk el, és mindenki elmondhatta, hogyan hatott rá a film. Igazi lelki közösség bontakozott ki. A résztvevőket megajándékoztuk ingyenesen elvihető kiadványokkal és a tervezett programjaink ismertetőjével.

Imádkozni és küzdeni szeretnénk azért, hogy ezek az emberek a filmmisszió tapasztalata és az értük végzendő további szolgálat által közelebb kerülhessenek Krisztushoz.

Feketéné Trankusz Erzsébet, Bálint György, Suhaj Renáta

Békés megyei ifjúsági szilveszter

2016. december 31-től 2017. január 1-ig került megrendezésre Orosházán az idei Békés megyei szilveszter. Nekünk fiataloknak, akik ott voltunk, három dolog biztosan eszünkbe jut, ha rágondolunk: közösség, nevetés és süti. A megannyi énekléssel tarkított, versekkel színesített és Palotás Kristóf lelkészünk által útravaló igékkel ellátott istentisztelet után közös vacsorára került sor, ahol élvezhettük az Isten által létrehozott közösséget. 

Vacsora után különféle közösségépítő játékok következtek egészen éjfélig, amikor is elsétáltunk a város főterére, ahol közösen töltöttük az óév utolsó és az újév első pillanatait, tűzijátéknézés közben.  Jó társaságban gyorsan repül az idő, és mivel szeretünk egymással időt tölteni, másnap – újév napján – folytattuk egy jó kis fürdőzéssel Gyopároson, ahol fel is ébredtünk, de meg is éheztünk. Egy kellemes, kiadós közös vacsora után – reményeink szerint – mindenki jóllakottan és jókedvűen, szép emlékekkel gazdagodva távozott az alkalomról.

Kívánjuk, hogy a jó Isten tegye áldottá, boldoggá az előttünk álló évet!

Dóri és Melinda

„..és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”

A Békés-Csongrád megyei Kórus tagjaiként Pörneki Attila vezetésével lelkesen vállaltuk fel a szolgálatot, mely szerint Gyulán 2016. december 10-én, Orosházán december 17-én és Hódmezővásárhelyen december 23-án a szeretet ünnepére való készülődésben üzenetünket, a Jézus születése fölötti örömünket adtuk át mindazoknak, akik adventváró hangversenyükre ellátogattak. 

A Csendes éj, Örvendj világ, Mária, tudtad-e? és a többi sok-sok karácsonyi dallam, szavalat, hangszeres szolgálat lelkileg felkészítette a hallgatóságot az igei gondolatok befogadására, melyeket Gyulán és Orosházán Palotás Kristóf lelkész, Hódmezővásárhelyen Kovácsné Bokor Sarolta lelkésznő hirdetett.

A Ige hirdetői Jézus születésének – ami köztudott, hogy nem is decemberben történt – körülményeit fedték fel. Jézus nagyságához méltó volt a pásztorok őszinte imádata, a bölcsek tiszta szívű hódolata. Isten Fia testet öltött, de mivel nem volt számára hely előkelőbb környezetben, egy jászolban született meg. És a földön új időszámítás kezdődött: értelem érkezett az értelmetlenségbe, rend a kaotikus összevisszaságba, remény a reménytelenségbe.

Jézus születésének misztériuma megérintette a hallgatóság szívét. Lélekemelő pillanatok voltak ezek. Sikerült vendégeink karácsonyra való készülődését szebbé tenni, ennek igazi értelmet adni, megértetni valamit Isten nagyságából, ráébreszteni őket, hogy keressék Istent.

Ugyanakkor nekünk is áldásban volt részünk: szolgálatunk során mi magunk is mélyebben megérthettük Jézus megtestesülésének titkát. A három színhelyen megrendezett áhítat ajándék volt számunkra is, s karácsonyra történő készülődésünk rendkívül értékes pillanataiként raktározhattuk el mi is őket.

Schiller Alíz

Keresztség Gyulán

„Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szentlélekkel keresztel titeket.” (Márk 1:8)

2016 decemberében egy újabb lélek döntött teremtője, Isten mellett. Dr. Rákóczi Attila hosszú évek óta jár a Hetednapi Adventista Egyház Kétegyházi Gyülekezetébe. Régóta tanulmányozza a Szentírást és igyekezett Isten tanításai szerint élni. A nyáron határozta el magát végérvényesen abban a tekintetben, hogy Urát, Teremtőjét egy örök életen át kívánja szolgálni. 

2016. december 17-én a Gyulai Gyülekezet imaházában felesége, kislánya, családja és a gyülekezet előtt megvallotta a hitét, és megtette a keresztségi fogadalmat. Megható volt látni, ahogyan Attila tanárnője (Kovácsné Mokán Kornélia) kiált a gyülekezet elé, és méltatta Attila jóságát, emberiességét, szorgalmát, és egy szép útravaló versel szolgált, könnyeivel küszködve. Ezúton is megköszönjük a Gyulai testvéreknek, hogy befogadtak és szolgáltak. Köszönjük Hraboszkyné Nelli hegedűszolgálatát, „Ha szívemben Istennek békéje él”, a kórus szolgálatát, a versszolgálatokat. Egyszerűen mennyei volt…

A keresztelő-medencéhez felesége kísérte, a keresztelővízben Marik András testvér, keresztségi felkészítője, a gyülekezet presbitere várta. A keresztvízből történő kiemelését követően új emberként, teljes szívvel és lélekkel adta át magát a teremtő Istennek.

Kérjük az Urat, segítse őt abbéli elhatározásában, hogy örökké tartson a hűsége!

Marik András