Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

Sámuel második könyve

Cím                                                                                   

Sámuel első és második könyve arról a személyről kapta nevet, akit Isten a királyság megalapításához egyedülálló módon használt fel Izraelben. Sámuel nemcsak felkente Sault és Dávidot, Izrael első két királyát, de meghatározta Isten uralmának új rendjét is Izrael felett, ami a királyság szerkezetének létre-hozásával kezdődőt. Sámuel, mint Isten képviselőjének fontossága Izrael történetének ebben az időszakában Mózeséhez áll közel (lásd Zsolt 99:6; Jer 15:1), mivel ő mindenki másnál többet tett a szövetség fennmaradásáért a bírák uralkodásának időszakából a királyságba történő átmenet idején   

Sámuel első és második könyve eredetileg egy könyv volt. A Septuaginta (az ÓSZ görög fordítása) fordítói osztottak ketté és ezt a kettéosztást követte Jeromos (a Vulgata fordításban), majd a mai változatok is. A könyv címe időről időre változott, olyan elnevezéseket kapott, mint „A királyságok első és második könyve" (Septuaginta), „Első és második királyok" (Vulgata) és „Első és második Sámuel" (héber hagyomány és legújabb változatok).

Irodalmi vonások, szerzőség és időpont

Sok a kérdés Sámuel első és második könyvének irodalmi jellegét, szerzőségét és időpontját illetően. A könyv bizonyos irodalmi jegyei arra utalnak, hogy több, eredetileg önálló forrás felhasználásával állították össze, melyeket a szerző, amennyire csak lehetett eredeti, szerkesztés nélküli formájukban foglaltbele saját művébe.

Hogy ki volt a szerző, nem tudhatjuk biztosan, mivel maga a könyv nem utal kilétére. Egyesek szerint Zabud, Nátán próféta fia, akit az 1Kir. 4:5, mint Salamon király „főtanácsosát" említ. Dávid uralkodásáról információhoz juthatott apjától, Nátántól, valamint az udvari feljegyzésekből is. Bárki is volt a szerző, biztos, hogy nem sokkal Salamon halála (Kr.e. 930) és a királyság megosztása után élt (lásd: utalások „Izráelre és Júdára”, 11:8; 17:52; 18…16; 2Sám 5:5; 24…1-9 és a „Júda királyai” kifejezés az 1Sám 27:6-ban).  Kétség kívül hozzáférhetett a Sámuel, Saul és Dávid életére és korára vonatkozó feljegyzésekhez is. Maga a könyv csak egy ilyen forrásra utal nyíltan (Jásár könyve – 2Sam 1: 18), de a Krónikák írója négy másikat is megemlít, melyek ugyanerre az időszakra vonatkoznak (Dávid király krónikáinak könyve, 1Krón. 27:24; Sámuel, a látnok feljegyzései; Nátán, a próféta feljegyzései; Gád, a látnok feljegyzései, 1Krón. 29:29).

Tartalom és téma: Királyság és szövetség

Sámuel első könyvének főszereplői Sámuel próféta és Saul király. A második könyv Dávidot az ideális teokratikus király igazi (bár nem tökéletes) megtestesí­tőjeként ábrázolja. Először Júda törzse kiáltotta királlyá – Délen, Hebronban (1. rész), a többi törzs később fogadta el Saul egyik életben maradt fia, Isbóset meggyilkolása után (5:1-5). Dávid vezetése ha­tározott és hatékony volt. Elfoglalta Jeruzsálemet a jebúsziaktól és királyi városává, lakhelyévé tette (5:6-14). Röviddel azután az Úr ládáját elvitte Abinádáb házából Jeruzsálembe, nyilvánosan elismerve az Úr királyságát és uralmát önmaga és a nemzet felett (6. rész; Zsolt. 132:3-5).

Dávid uralkodása alatt az Úr megadta a népnek a gazdagodást, ellenségeik legyőzését és, ígérete be­teljesítéseként (lásd 1Móz. 15:18), határai kiterjesztését Egyiptomtól az Eufráteszig (8. rész); Dávid templomot akart építeni az Úrnak - királyi házat, ahol helyet kap trónusa (a frigyláda) és ahol Őt Izráel imádhatja. De Nátán próféta megmondta Dávidnak, hogy nem ő az, aki házat (templomot) fog épí­teni az Úrnak, az Úr épít majd (uralkodó) házat Dávidnak. A 7. rész kijelenti az Úr ígéretét, miszerint a Dávidi uralkodóház örökké fenn fog állni. E középponti fejezet beszámol még a Dávidi szövetség létre­hozásáról (lásd Zsolt. 89: 35-38), mely szövetség végső győzelmet ígér a gonosz felett Éva utódjain ke­resztül (lásd 1Móz. 3:15 és magy.). Ez az ígéret, mely Sémre és utódaira vonatkozott (lásd 1Móz 9:26-27 és magy.), később Ábrahámra és utódaira (lásd 1Móz. 12:2-3; 13:16; 15:5 és magy.), majd Júdára és (királyi) utó­daira irányult (lásd 1Móz. 49:8-11 és magy.), most kimondottan Dávid királyi családjára vonatkozik. A későbbiekben a próféták kimondják hogy Dávid egy utódja, aki Dávid trónján ül majd, tökéletesen betölti a teokratikus király szerepét. Ő viszi majd véghez Isten népének megváltását (lásd Ézs. 9:6-7; 11:1-16; Jer. 23:5-6; 30:8-9; 33:14-16; Ez. 34:23-24; 37:24-25), s így képessé teszi őket arra, hogy ki­vívják vele a megígért győzelmet (Róm. 16:20).

Dávid dicsőséges és sikeres uralkodásának bemutatása után a 10-20. részek uralmának sötétebb ol­dalát festik le, Dávid gyengeségeit és kudarcait mondják el. Bár Dávid Isten szíve szerint való király volt, mert kész volt elismerni és megbánni bűnét (12:13), mégis messze került a teokratikus eszmény­től és el kellett szenvednie az engedetlenségéből fakadó fenyítéseket (12:10-12). Bethsabéval elkövetett bűne (11-12. rész) és engedékenysége egyrészt fiai gonoszsága (13:21; 14:1,33; 19:4-6), másrészt Joáb engedetlenségével szemben (3:29,39; 20:10,23) viszályhoz, erőszakhoz és vérontáshoz vezetett saját csa­ládján és a nemzeten belül is. Ezek miatt végül elhagyta Jeruzsálemet Absolon lázadása idején. Az Úr mégis kegyes volt Dávidhoz és uralkodása a későbbi királyok mércéjeként szolgált (lásd 2Kir 18:3; 22:2).

A könyv végén Dávid saját szavaival dicsőíti Istent, aki megszabadította minden ellenségétől (22:31-51) és kifejezi várakozását, hogy Isten ígérete beteljesedik, és király származik majd Dávid há­zából, aki "igazságosan uralkodik az emberek fölött" (23:3-5). Ezek az énekek Anna énekének témáit idézik (1Sám 2:1-10), és együttesen keretbe foglalják (és értelmezik) az alaptörténetet.

Dávid – pásztor és király - az egyik legfontosabb előképe Krisztusnak.

Betlehemben születtek, közös ősük Isai, mind kettőjük ifjúsága csendes ismeretlenségben telt. Dávid több ízben kockára tette életét juhaiért többször üldözték, megvetették, de visszatért Melkisédek trónjára. Bűnei ellenére ő isten szíve szerinti ember marad hűséges magatartása miatt. Néha elbukik, de soha nem mond le az istennel való kapcsolatáról. Soha nem engedett a bálványok kísértésének. Uralkodását igazságosság jellemzi.

Szerkezet

Íme a 2Sám szerkezetének rövidített változata. A teljes változatot lásd 1Sám Bevezetéséhez adott anyagban.

IV. Dávid trónra kerülése; Saul uralkodásának folyamatos romlása és vége (1Sám 16:1 - 2Sám 5:5)

A.    Dávid felkenetése titokban, majd Saul király szolgálatába lép és életéért menekül
(1Sám 16-26)

B.     Dávid Filiszteában keres menedéket, Saul és fiai elesnek a csatában (1Sám 27-31)

C.    Dávid Júda királya lesz (2Sám 1-4)

D.    Dávid egész Izráel királya lesz (2Sám 5:1-5)
 

V. Dávid királyságának beteljesedése és dicsősége (2Sám 5:6-25)

A.    Dávid elfoglalja Jeruzsálemet és legyőzi a filiszteusokat (2Sám 5:6-25)

B.     Dávid Jeruzsálembe viszi a frigyládát (2Sám 6)

C.    Isten örökké tartó uralkodást ígér Dávid háznépének (2Sám 7)

D.    Dávid királyságának külső terjeszkedése és uralkodásának belső igazságossága (2Sám 8)

E.     Dávid hűsége Jonathánnal kötött szövetségéhez (2Sám 9)
 

VI. Dávid királyságának gyengeségei és kudarcai (2Sám 10-20)

A.    Dávid paráznaságot és gyilkosságot követ el (2Sám 10-12)

B.     Dávid elveszíti fiait, Amnont és Absolont (2Sám 13-20)

VII. Végső elmélkedések Dávid uralmáról (2Sám 21-24)

id. Szőllősi Árpád

2004. ápr. 17.