Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

exodus - Mózes második könyve

Mózes második könyve nem csak a mai Bibliánknak, hanem a héber kánonnak is a második könyve. A héber kánon három fő részből áll: 1. törvény – TÓRA, 2. próféták – NEBIIM, 3. írások – KETUBIM. A Tóra vagy Pentateuchos, az általunk Mózes öt könyvének nevezett írásokat tartalmazza (Genezis, Exodus, Leviticus, Numeri, Deuteronomium).

A Genezis arról szól, hogy Isten teremtett egy világot, míg az Exodus szerint Isten teremtett egy népet. Az Exodus kivonulást jelent, mivel a könyv fő témája az izraeliták Egyiptomból való kivonulása. Eredetileg nem ezt a nevet használták, hanem követve egy sablont, a könyv első szavai alapján így nevezték el: „Ezek azok a nevek”.

Szoros értelemben az Exodus nem egy különálló könyv volt a héberek számára. A Biblia első öt könyvét egy könyvként kezelték. A Tóra volt a Szentírás legfontosabb része a zsidók számára. Úgy kezelték, mint a legkorábbi, a legszentebb és a legnagyobb tekintéllyel bíró könyvet a Szentírásban. Ez a könyv tartalmazza számunkra egyrészt azokat a kulcseseményeket, amelyek a nemzet és a vallás megalapításához vezettek; másrészt pedig azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek vezették és igazgatták az életük minden területét.

A Pentateuchos kulcsfontosságú a keresztények számára is. Sok keresztény elfelejtkezik arról, hogy Jézus követőinek első generációja nem rendelkezett az Újtestamentummal. Csupán a héber Szentírás állt  rendelkezésükre, aminek a Pentateuchos volt a központi része. A keresztények az Exodust használva prédikálták Jézus evangéliumát.

A muzulmánok úgy hiszik, hogy Isten különböző szent könyveket küldött számtalan prófétán keresztül, mielőtt kinyilatkoztatta volna a Koránt Mohamed prófétának. Az első ezek között a törvény könyve, amit Mózesen keresztül adott. A Korán mintegy 196 alkalommal említi Mózest, és úgy írja le, mint az egyetlen prófétát, akivel Isten szemtől szemben találkozott.

A könyv jelenőségét az is mutatja, hogy hány alkalommal idézik a későbbi bibliai könyvek. Az Exodus szinte páratlan ebben a vonatkozásban is. Az ótestamentumi próféták rendszeresen visszautalnak az egyiptomi szabadításra. Az Újtestamentumban pedig legalább 149 idézet és hivatkozás van az Exodusból. A Zsoltárok könyve és az Ézsaiás könyve még több hivatkozást tartalmaz. Az Újtestamentum nem csak idézi az Exodust, hanem a témáit és a szókincsét is széles körben használja.

Az Exodus, de az egész Pentateuchos névtelen, vagyis nem nevez meg szerzőt. Egy régi tradíció viszont ezt a könyvet Mózes nevéhez köti. Az Újtestamentum is Mózes könyvének feltételezi, hiszen ő az első számú személy a könyv mögött.

Tartalmilag az Exodus kétféle írást tartalmaz: elbeszélést és jogi írásokat. Az alapvető szerkezetét az elbeszélés adja meg, de ezek tele vannak tűzdelve különböző jogi szövegekkel és törvényekkel. Nagyon fontos tekintetbe venni, hogy a törvények nem érthetők meg az elbeszélések nélkül. Ez nem csak azt jelenti, hogy a történelmi és kulturális hátteret biztosítják a különböző törvényekhez és rendeletekhez. A törvények igazán az izraeliek Istennel szerzett tapasztalatának az összefüggésében érthetők meg. Komoly félreértések származnak abból, ha a törvényeket az isteni szabadítás történetéből kiragadva próbáljuk értelmezni.

Mi lehet akkor a központi tartalma ennek a könyvnek? Ahogy említettem: hogyan teremtett Isten magának egy népet, az Izraelt. Isten egy csoport elnyomott rabszolgával kezdte Egyiptomban, és a könyv végére látunk egy szabad népet, a saját vezetőikkel és imádati rendszerükkel.

Az Exodus fő témái

Ígéret és beteljesedés – Isten ígéretei az egész Tóra egyik fő témája. Az Ábrahámnak adott ígérettel kezdődik a Genezisben, és újra és újra ismétlődik. A szabadítás alapjául Isten múltban adott ígérete szolgál. Minden ígéret az alábbi szekvenciát követi: Isten ígéretet ad, vagy megismétli a korábbit, de különböző akadályok lépnek fel, amelyek hátráltatják a megvalósulást. Isten azonban nem adja fel, hanem kitart, és a hűségét valamint a hatalmát gyakorolva beteljesíti a fogadását. Isten győzedelmeskedik mind az Ábrahám családjában belülről tapasztalható oppozíció, mind a külső ellenség akadályozása ellenére.

A szövetség – Az ígéret és beteljesedés témájához szorosan kapcsolódik a szövetség gondolata. Maga a szó egy formális megállapodást jelent két fél között. A megegyezés időnként nagyon részletesen kidolgozott kötelezettségeket és kiváltságokat tartalmaz a két fél részéről. A megtört szövetséget gyakran megújítják, mint pl. Exodus 34-ben az aranyborjú imádása után.

A Tízparancsolat - A szövetség kapcsán külön kell beszélnünk a Tízparancsolatról is. Teljesen világos, hogy a Sínai-hegyen kötött szövetség tartalma nem volt új az emberiség számára. A korábbi szövetség megújítása volt ez egy speciális népcsoport felé, így rendelkezései korábban is érvényesek voltak az emberiség felé. A Sínait követő szövetség-megújításokban sem újabb feltételeket látunk, hanem az eredeti megerősítését és kiteljesítését. Maga Jézus mondta: „Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5:17. új prot. ford.)

Jahwe hatalma – Az Exodus nagyszerűen mutatja be Izrael Istenének hatalmát. A legfőbb bizonyítéka ennek maga a szabadítás, de sok kevésbé hatalmas tetten keresztül is megnyilvánult. Megáldotta a bábákat, akik nem ölték meg a fiúgyermekeket; csodákat mutathatott be Mózes, és az Egyiptomot sújtó tíz csapás is ilyen volt. Nem csak hatalmas dolgokat tett Isten, hanem ígéretet adott, hogy ez folytatódik. Kiűzi az pogány népeket Kánaánból, és kiterjeszti Izrael határát. Miközben a nyugati gondolkodásunknak komoly kérdései vannak Isten igazságosságával kapcsolatosan, a gyenge és kiszolgáltatott Izrael számára különösen fontos volt Isten hatalmának ilyen megnyilatkozása. Tapasztalniuk kellett, hogy valóban képes megmenteni őket.

Jahwe jelenléte – Izrael Istene nem egy távoli, érdektelen lény. Nagyon közel jön népéhez. Ez a közelség az alapja a szerető és hatalmas cselekedeteinek. Ott van a bábák mellett (1:20,21), látja Izrael elnyomatását (2:24,25), megjelenik Mózesnek Midiánban (3:1-), találkozik népével a Sínai mellett, és válaszol Mózesnek a mennydörgésben (19:17-20). A csúcspont a 40. fejezetben van, különösen a 34-38. versekben. A szent sátor építése befejeződik, és a felhő betakarja azt, miközben Isten dicsősége betölti a hajlékot. Isten láthatóan is eljött, hogy népe között lakjon. Amikor a felhőoszlop elindul, a nép követi azt. Az Isten népének megteremtése itt éri el a csúcspontját: megalapozza az állandó jelenlétét, hogy a közösség valóságos lehessen Vele. Ez történt meg az Újtestamentumban Krisztus Szentlélek általi jelenlétében az egyházban, és ez valósul meg a második advent után is, amikor „az Isten sátora az emberekkel lesz” (Jel 21:2).

Izrael törékeny válasza – Az Exodus folyamatosan emlékeztet az Isten hűséges tettei és népének hűtlen válasza közötti feszültségre. Isten táplálja a népet – ők elégedetlenkednek. Isten hatalmasan megjelenik a Sínain – a nép fél újra személyesen látni. Isten minden szükségletüket kielégíti, de mihelyt Mózes elhagyja őket, azonnal bálványt építenek. Bármennyire gyengék, zúgolódnak, elbuknak, Isten mégis hűséges marad, és próbálja megértetni velük kegyelmét.

Mit mond Mózes második könyve a mai embernek?

1.      Az üdvösség lényege Isten jelenléte

2.      Istent az emberekhez való kapcsolatában lehet megérteni

3.      Isten megmentő tettének mintája ma is ugyanaz, mint az Exodusban

4.      Az imádat, az énekek, az ünneplés és rítusok központi helyet foglalnak el az Istennel való közösségben

5.      Egy dinamikus, őszinte vezetés kulcsfontosságú Isten népének életében

6.      Isten mindig közel van, és cselekszik

7.      Az imádság fontos, és rendkívüli hatalma van

Szilvási András

2004. február 14.