Ezékiel könyve          

 

BEVEZETÉS

A Biblia átlagos olvasója számára Ezékiel könyve nagyrészt összefüggéstelen látomások zavaros útvesztője, forgó kerekek és száraz csontok kaleidoszkópja, amely dacol minden értelmezéssel. Ez a benyomás gyakran elriasztja az olvasót a könyv tanulmányozásától, s ezzel lemond az Ószövetség egyik nagy irodalmi és lelki feje­zetéről.

 

A szerző és a keletkezés időpontja. Ennek a könyvnek a szerzője „Ezékiel pap, Búzi fia” (1:3). Az Ezékiel név azt jelenti, hogy „Isten megerősít” vagy „Isten meg­keményít”.

Jeremiáshoz (Jer l:l) és Zakariáshoz (Zak 1:1; vö. Neh 12:4, 16) hasonlóan Ezékiel is pap volt (Ez 1:3). Ezékiel apját csupán az 1:3 említi. Csak Jeremiás, Zaka­riás és Ezékiel próféta-pap, és mindhárman a fogság alatt vagy a fogság utáni idő­szakban prófétáltak. Ezékiel papi származása részben magyarázatot ad arra, hogy miért hangsúlyozza a jeruzsálemi templom állapotát, az Úr dicsőségét, a jeruzsálemi papok cselekedeteit és Isten jövőbeli templomát.

Ezékiel szolgálatának időpontjai könyvének kronológiai utalásai alapján meg­határozhatók (1:2; 8:1; 20:1; 24:1; 29:1, 17; 30:20; 31:1; 32:1, 17; 33:21; 40:1). Ezékiel valamennyi próféciája időrendi sorrendben szerepel („a fogság ötödik évétől” kezdődően, 1:2, és „fogságunk huszonötödik évével” bezáróan, 40:1, kivéve a 29:1, 17-ben szereplő próféciákat). Ez a két eltérés azzal a ténnyel magyarázható, hogy téma szerint odaillenek, mert Egyiptom elleni próféciák a 29-32. részben sze­replő többi próféciához hasonlóan.

Ezékiel szolgálata „a harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén” kezdő­dött, „Jójákin király fogságba vitelének ötödik évében” (1:1-2). Jójákin Kr. e. 597 decemberében lépett trónra, miután Jójákim meghalt (2Kir 24:1-12). Mindössze há­rom hónapos uralkodás után Nebukadneccar (Károli szóhasználatában: Nabukodonozor) foglyul ejtette Jójákint, és Babilonba vitette. Jójákin fogságának ötödik éve Kr. e. 593. volt, a negyedik hónap pedig Tammuz hava. Tammuz hava (akkádul Duzu) Kr. e. 593-ban július 27-én kezdődött. Ezért Ezékiel Kr. e. 593. júli­us 31-én kezdte meg szolgálatát (a „ötödik nap” úgy érthető, ha július 27-ét és 31-ét is számítjuk).

Ezékiel azt is mondja, hogy szolgálata „a harmincadik évben” kezdődött (Ez 1:1). A teológusok vitatják ennek az állításnak a pontos jelentését, de sokak szerint itt Ezékiel életkoráról van szó. Ha ez így van, akkor abban az időben kapta a prófétai megbízatását, amikor alkalmassá vált arra, hogy elkezdje a papi szolgálatot (vö. 4Móz 4:3).

Ezékiel könyvében az utolsó keltezett prófécia „a huszonhetedik évben, az első hónap első napján” hangzott el (Ez 29:17). Ezékiel 593-ban kezdett prófétálni (Jójákin fogságának ötödik évében, 1:2), ezért ez a prófécia Kr. e. 571-ben hangzott el (már­cius 26-án). Ily módon Ezékiel prófétai tevékenysége legalább huszonkét évet ölelt fel (Kr. e. 593-571), harmincéves korától ötvenkét éves koráig tartott.

 

Történelmi háttér. Ezékiel könyve Júda babiloni fogsága idején íródott, Nebukadneccar uralma alatt. Ezékiel a foglyok egyik Tél-Ábíbban tartózkodó csoportjával élt együtt (ami nem a mai Izráel területén található Tel-Avivval azonos). Ez a város a Kebár folyó partján volt Babilonban (3:15). Pontos helye ismeretlen, de a Kebár folyót a babiloni nagy csatornával azonosítják (akkádul naru kabaru). Ez a csatorna közvetlenül Babilon fölött ágazott el az Eufráteszből, és a várostól keletre folyt. Átvezetett az ősi Nippúr területén, majd újból egyesült az Eufrátesszel Uruk közelében (bibliai nevén Erek).

A Jeruzsálem összeomlását közvetlenül megelőző években Ezékiel Babilonban szolgált. Üzenete süket fülekre talált mindaddig, amíg Babilonba is el nem jutott a város pusztulásának híre. Jeruzsálem eleste változást hozott Ezékiel prófétai üzene­tében. Jeruzsálem bukása előtt Ezékiel főleg Júda pusztulására összpontosít, mely bűne miatt hamarosan bekövetkezik. Jeruzsálem bukása után Ezékiel főleg Júda jö­vőbeli helyreállásáról szól.

 

Szerkezet és stílus. Ezékiel könyvének szerkezetére és stílusára legalább négy fő jellemző érvényes.

1. Időrendi elrendezés. Amint korábban A szerző és a keletkezés időpontja cím alatt említettük, világos időrendi előrehaladás figyelhető meg a könyvben. Ezékiel az egyetlen nagy próféta, aki ilyen pontos időrendi sorrendben rendezi el anyagát, de Aggeus és Zakariás könyve is hasonló felépítésű.

2. Szerkezeti egyensúly. Az időrendi elrendezés mellett Ezékiel könyvében szer­kezeti rend és összhang is uralkodik. Az első 24 rész Júda ítéletével foglalkozik, a 33-48. rész Júda helyreállásával. E két végletet kiegyensúlyozza a 25-32. részből álló szakasz, mely arról szól, hogy Isten megítél majd más nemzeteket is. Isten dicsősége eltávozott a templomból az ítélet során (9:3; 10:4, 18-19; 11:22-25), majd visszatért a templomba, hogy áldást hozzon (43:1-5). Ezékiel megbízatása volt az ítélet üzenetének átadása (2-3. rész), később pedig újra megbízatást kapott a szaba­dulás üzenetének hirdetésére (33. rész).

3. Isten dicsőségének és tulajdonságainak hangsúlyozása. Ezékiel hangsúlyozza Isten dicsőségét és tulajdonságait. Már megbízatása előtt látomást kapott Isten di­csőségéről, és később is ecseteli Isten dicsőségét a könyvben (1:28; 3:12, 23; 8:4; 9:3; 10:4; 18-19; 11:22-23; 39:11, 21; 43:2-5; 44:4).

Isten tulajdonságairól az egész könyvben tetteiből értesülünk. Isten tizenötször nyilvánítja ki, hogy neve érdekében cselekszik, nehogy megszentségtelenítsék [20:9, 14, 22, 39, 44; 36:20-23 (a 23. versben kétszer); 39:7 (kétszer), 25; 43:7-8]. Isten több mint hatvanszor azzal indokolja tetteit, hogy a nép „tudja meg, hogy én vagyok az Úr” (pl. 6:7; 10, 13-14).

4. Irodalmi eszközök. Ezékiel sajátos irodalmi eszközökkel érteti meg monda­nivalóját a „megkeményedett és csökönyös” néppel. Ezek közé tartoztak a példabe­szédek (12:22-23; 16:44; 18:2-3), látomások (1-3; 8-11; 37; 40-48. rész), példázatok (17. rész; 24:1-14), jelképes cselekedetek (4-5; 12. rész; 24:15-27) és az allegóriák (16-17. rész).

Ezékiel ezekkel az eszközökkel drámai és erőteljes módon adja tovább üzenetét, és felkelti az emberek figyelmét, hogy azok válaszoljanak mondanivalójára.

 

VÁZLAT

I. Júda ítélete (1-24. rész)

A. Ezékiel felkészítése (1-3. rész)

1. Bevezetés (1:1-3)

2. A munkára vonatkozó látomások (1:4-2:7)

3. Üzenet a munkával kapcsolatban (2:8-3:11)

4. Késztetés a munkára (3:12-27)

B. Ezékiel próféciái Júda és Jeruzsálem ellen (4-24. rész)

1. Az ítélet az engedetlenség következménye (4-11. rész)

2. A hamis reménység hiábavalósága (12-19. rész)

3. Júda romlásának története (20-24. rész)

 

II. A pogányok ítélete (25-32. rész)

A. Ammón ítélete (25:1-7)

B. Móáb ítélete (25:8-11)

C. Edóm ítélete (25:12-14)

D. Filisztea ítélete (25:15-17)

E. Tírusz ítélete (26:1-28:19)

1. A város pusztulása (26. rész)

2. Gyászének a város felett (27. rész)

3. A város fejedelmének bukása (28:1-19)