Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

genesis - Mózes első könyve

Az első vers héber szövegének első kifejezése „börésit” ("kezdetben"), mely egyben a könyv héber címe is (az ókorban a könyveket szokás szerint az első vagy első két szavuk után nevezték el).  A Mózes I. könyvének általánosan elfogadott latin neve, a Genezis, azt jelenti, hogy a kezdet, vagy az eredet könyve. Minden tekintetben találó ez a könyv tartalmára nézve, mert egyrészt a világ és az emberiség eredetével, azaz teremtésével és ősi történetével foglalkozik, másrészt pedig Izráel kiválasztásának a kezdetével, amely a pátriarchák történetében tükröződik.

A könyv szerzője: annak ellenére, hogy Mózes első könyve nem nevezi meg szerzőjét, a Biblia és az egyháztörténelem Mózesnek tulajdonítják a könyv megírását. Úgy az Ószövetség, mint az Újszövetség Mózes szerzőségét igazolja a Pentateuchos (Mózes öt könyve) esetében (lásd Józsué 1:7; Dániel 9:11-13; Luk 16:29; János 7:19; Apcsel 26:22; Róma 10:19).

A könyv keletkezésének ideje: a Genezis megírásához minden kétséget kizáróan Mózes régebbi írásos és szájhagyományi forrásokat használt fel, valamint közvetlenül Istentől kijelentett anyagot (4 Móz. 12:8). Mózes „egyiptomi bölcsességre” taníttatott, így előzetesen felkészült arra, hogy megértse és összefoglalja az Isten ihletése alapján az összes meglévő feljegyzést, kéziratot és szájhagyomány útján terjedt anyagokat. A könyv megírása minden bizonnyal a Midián pusztájában eltöltött időszakra tehető. (Kr.e. 1486-1446).

A könyv stílusa, műfaja, témája: bevezetés jellegű ez a könyv a Mózes öt könyvének és az egész Ószövetségnek az elején, mégis magában véve is egy egységes, határozott cél és terv szerint felépített könyv. A könyvet jellemezhetnénk úgy is, mint amely tartalmazza Istennek az emberiséggel és Izráellel tervbe vett szövetségének a kezdetét, amivel elválaszthatatlanul összefügg az is, hogy ez a könyv az ígéretek könyve. Kibontakozóban van itt a világ élete és Istennek kiválasztó s ezen keresztül üdvszerző szándéka. Néha nagy újrakezdések története áll előttünk. Az özönvízből újra felbukkanó világban Nóén keresztül az emberiséggel köt egyetemes szövetséget Isten, hangsúlyozva azt, hogy nem szándéka elpusztítani a földet. Az ősatyákkal már speciális szövetséget köt az Isten, bőven elhalmozva őket ígéreteivel arra nézve, hogy utódaik nagy néppé szaporodnak, akik közül majd megint lesz egy valaki, akiben áldást kapnak a föld összes nemzetségei. – Ez az emberrel szövetségben élni akaró Isten jövőbe mutatása, és ennek az ígéretes jövőnek a kezdeteit látjuk a Genezisben.

A könyv tartalmi felosztása: A Genezis tartalmi felosztása röviden a következő:

I. Az őstörténetek: 1–11 rész.

II. A pátriarchák története: 12–50 rész. – Az utóbbi nagy rész úgy oszlik meg az egyes pátriarchák között, hogy az elbeszélések szükségszerűen egymásba szövődnek, amikor apákról és fiakról van szó együttesen. A további tagolódás: Ábrahám története, 12–25 rész, Izsák története, 21–28 rész, Jákób (és Ézsau), 25–36 rész, József (és testvérei), 37–50 rész.

A könyv háttere: Az 1-38. fejezet sokban tükrözi azt, amit más forrásokból is tudunk az ókori mezopotámiai élet­ről és kultúráról. Teremtés, nemzedékrendek, pusztító áradások, földrajz és térképkészítés, építé­si technikák, népvándorlások, a föld eladása és vétele, jogi szokások és eljárások, pásztorkodás és szarvasmarhatartás - sok más mellett ezek voltak a létfontosságú kérdések abban az időben Me­zopotámia népei számára. Azokat a személyeket, családokat és törzseket is érdekelték ezek, akik­ről az 1 Mózes első 38 részében olvasunk. A szerző Édent, az ember első otthonát Mezopotámiá­ban vagy annak közelében írja le; ott épült Bábel tornya; ott született Ábrám; Izsák onnan vett feleséget; és Jákób 20 évig élt ott. Bár ezek az ősatyák Palesztinában telepedtek le, eredeti hazá­juk Mezopotámia volt. Az 1 Mózes 1-38 részekhez legközelebb álló ókori irodalmi párhuzamok szintén Mezopotámiá­ból származnak. Enuma elis, a történet Márduk isten uralomra kerüléséről a babiloni panteonban, bizonyos tekintetben hasonló (bár teljes mértékben mitikus és politeista) az l Mózes teremtés tör­ténetéhez. Egyes sumér királylisták bizonyos elemei szembetűnő hasonlóságot mutatnak az 1 Mózes 5 származásrendjével. A Gilgames eposz II. táblája szerkezetileg meglehetősen hasonló az 1Mózes 6-8 leírásához az özönvízről. Az 1 Mózes 1-8 több fő eseménye ugyanabban a sorrend­ben szerepel, mint az Atrahasis eposz hasonló eseményei. Lényegében ez utóbbi ugyanazt a teremtés – lázadás - özönvíz alapmotívumot hordozza, mint a bibliai leírás. Az észak-Szíriabeli óko­ri (kb. Kr.e. 2500-2300) Ebla (ma: Tell Mardikn) területén nemrég talált agyagtáblák szintén ér­dekes párhuzamokat hordozhatnak.

Míg az IMózes 1-38 mezopotámiai jelleggel és hátérrel bír, a 39-50. részek egyiptomi hatást mutatnak - bár nem ennyire közvetlen módon. E hatást mutató példák: az egyiptomi szőlőműve­lés (40:9-11), a folyóparti jelenet (41. rész), Egyiptom Kánaán éléskamrája (42. rész), Kánaán, az egyiptomi fogyasztás számos termékének forrása (43. rész), az egyiptomi vallási és társadalmi szo­kások (a 43., 46. részek vége), az egyiptomi közigazgatási szabályozások (47. rész), az egyiptomi temetkezési gyakorlat (50. rész) és az e részekben használatos számos egyiptomi szó és név. A leg­közelebb álló jellegzetes irodalmi párhuzam Egyiptomból a Két fivér meséje, mely némi hason­lóságot mutat József és Potifárné történetével (39. rész). Egyes egyiptomi önéletrajzi leírások (mint Szinuhe története és a Wenamon írása), valamint más történelmi legendák általánosabb irodalmi párhuzamokat kínálnak.

Irodalmi műfaj és felosztás: Az 1 Mózes könyve alapvetően prózai elbeszélés, melyet helyenként rövid versek tarkítanak (a leghosszabb az ún. Jákób áldása a 49:2-27-ben). A próza nagy része lírai minőségű, szóképek és más eszközök teljes készletét használja, melyek a világ legszebb epikai irodalmát jellemzik. Ver­tikális és horizontális párhuzamok a teremtés leírásának kétszer három napja között (lásd 1:11 magy.); a bűn és ítélet hullámzása a 3. részben (a kígyó, az asszony és a férfi egymás után esnek bűnbe; majd lsten fordított sorrendben vonja őket felelősségre; végül az eredeti sorrendben ítéli el őket); az "és meghalt" kifejezés hatásos ismétlődése az 5. rész verseiben; a "megemlékezik pe­dig az Isten Noéról" (8:1) kifejezés drámai fordulata az özönvíz történetének közepén; a Bábel tornyáról szóló beszámoló homokóra szerkezete a 11:1-9-ben (leírás az 1-2.,8-9. v-ben; párbe­széd a 3-4., 6-7. v.-ben; az 5.v. pedig átmenet); a hátborzongató szójáték a 40: 19-ben (lásd 40: 13); az elsőszülöttekről szóló rövid és a fiatalabb fiakról szóló hosszabb leírások váltakozása - ezek és a számos más irodalmi eszköz érdekessé teszi a leírást és értelmező jeleket kínál, melyekre az ol­vasó különös figyelmet kell, hogy fordítson.

A Genezis az ember megváltásának történetében az első fejezet. Ebben a munkában négy nagy esemény és négy nagy ember kerül bemutatásra. Az 1-11 fejezetekben négy monumentális eseményről olvasunk, mely események megkérdőjelezhetetlen eseményei a biblikus történelemnek.

(1) Teremtés: Isten szuverén teremtője az anyagnak és az energiának, a térnek és az időnek. Az emberi lény ennek a teremtési műnek a koronája.

(2) Bűnbeesés: Bár eredetileg jónak teremtetett, a megteremtett világ a bűn törésének és fertőzősének lett kitéve Ádám bűnén keresztül. A bűn megsemmisítő átka ellenére, Isten a megváltás reményének ígéretér fogalmazza meg az asszony magva által (1 Móz 3:15 – a proto-evangélium).

(3) Özönvíz: Ahogyan az emberi faj szaporodik, úgy szaporodik és terjed a bűn is, amíg Isten rákényszerül a pusztítás végzetességének leállítására. Az emberi faj megsemmisül Nóé és családja kivételével.

(4)   Nemzetek: Annak ellenére, hogy mindannyian Ádám gyermekei vagyunk, Nóén keresztül Isten részekre bontja az egységes kultúrát és egy beszélt nyelvet a vízözön utáni időben, és szétszéleszti a népeket a föld színén.

A 12-50 fejezetek négy nagy emberrel foglalkoznak: Ábrahám, Izsák, Jákob és József), akiken keresztül Isten megáld minden nemzetet. Ábrahám elhívása (12. fejezet) a könyv kulcsfontosságú eseménye. A szövetséggel megerősített ígéretei Istennek alapvető fontossággal bírnak Isten embermegváltó tervének kibontakozásában.

Hangsúlyosan vannak jelen az 1 Mózesben szimbolikus jelentésű számok. A tízes szám, amel­lett hogy az 1 Mózes szakaszainak száma, az 5. és 11. rész származásrendjeiben előforduló nevek számát is jelenti (lásd 5:5 magy.). A hetes szám szintén gyakran szerepel. Az 1:1 héber szövege pontosan hét szóból áll, az 1:2 pedig 14-ből (kétszer hét). A teremtés napjainak száma hét, hét név szerepel a 4. rész származásrendjében (lásd 4:17-18 magy.; valamint 4:15,24; 5:31), majd a külön­féle hetesek az özönvíz történetében, Noé fiainak 70 utódja (10. rész), az Ábrámnak tett hétszeres ígéret (12:2-3), a hét bő és a hét szűk esztendő Egyiptomban (41. rész), végül Jákób 70 utódja (46. rész). Más jelentős számok, mint a 12 és 40, szintén hasonló gyakorisággal fordulnak elő.

A könyv célja: Erő­sen kiemelni azt a tényt, hogy Isten népét nem a természetes emberi fejlődés hozta létre, hanem Is­ten legfőbb és kegyes beavatkozása az emberi történelembe. Az elveszett emberi fajból új emberi­séget teremt, akiket magának szentel, elhívja és arra rendeli őket, hogy királyságának népe, vala­mint áldásának közvetítői legyenek az egész föld számára.

A könyv üzenete: Az 1 Mózes könyve alapvető fontosságú a Biblia többi részének megértéséhez. Üzenete gazdag és összetett, főbb elemeinek felsorolása a bibliai üzenet mintegy egészének tömör kivonatát adja. Mindenek előtt a kapcsolatok könyve, melyek közül kiemeli Isten és a természet, Isten és az em­ber, valamint az ember és ember közötti kapcsolatot. Teljes mértékben monoteista, bizonyosnak tartja, hogy csak egy, erre a névre méltó Isten létezik és szemben áll azzal az elképzeléssel, hogy több isten is lehet (politeizmus), hogy egyáltalán nincs isten (ateizmus), vagy hogy minden iste­ni természetű (panteizmus). Világosan tanítja, hogy az egy igaz Isten uralkodik mindenek (azaz az egész teremtett világ) felett, és hogy az isteni kiválasztás szerint gyakran él korlátlan szabadsá­gával és felborít emberi szokást, hagyományt és tervezést. Bemutatja nekünk, Isten hogyan kez­deményez és köt szövetségeket kiválasztott népével, szeretetet és hűséget ígérve nekik, arra szó­lítván őket, hogy ők is ugyanezt tegyék. Bevezeti az áldozatot, mely egy életet egy másik élettel helyettesít (22. rész). Elsőként utal arra az isteni rendelkezésre, mely a gonosz hatalmából való megszabadítást jelenti (vö. 3:15 és Róm 16:17-20), valamint tartalmazza a hit legősibb és legmélyebb meghatározását (15:6). A Zsid 11 több mint fele - a hívők úsz-i listája - az 1 Mózes szerep­lőire utal.

Nem véletlen egybeesés, hogy az 1 Mózes első három fejezetének sok tárgya és témája megjele­nik a Jelenések könyvének utolsó három fejezetében. Csak csodálni tudjuk az Úr irányító hatását, aki biztosít minket, hogy "a teljes írás Istentől ihletett" (2Tim 3: 16) és hogy azok, akik írták "a Szentlélektől indíttatva szólottak" (2Pt 1 :21).

Kovács-Bíró János

2004. február 7.