Levitikusz - Mózes harmadik könyve
Szentségi körök az Ószövetségben
SZENT
(KADOS)
Istenhez tartozó, elkülönített; az ember számára érinthetetlen
terület. III.Mózes.27,21 Ide tartozott: hadizsákmány,
Egészen
égő áldozat, Tízparancsolat rendelkezései (szombat, stb). Aki belépett
erre a területre (hozzányúlt ahhoz, ami az Úré, vagy az ide tartozó
parancsolatokat áthágta halálbüntetést kapott. Nem térhetett többé
vissza a szentségi körbe.
|
KÖZÖNSÉGES
(HOL)
A
kultikus törvények áthágásával vagy betegségek esetén kerültek ebbe a
körbe. Pl. halott érintése, poklosság, menstruáció, stb. Kultikus
tisztátalanságot okozott, ami visszafordítható volt. Tisztulási
folyamat és áldozat révén visszakerülhetett a „tiszta” körbe. Amikor
valaki a közönséges körbe került, kirekesztették a táboron kívülre,
távol került a közösségtől és a szentségtől. |
TISZTA
(TAHOR)
A
kívánatos állapot kifejezője. Tiszta embernek minősült az a személy,
aki engedelmeskedett, békességben volt Istennel és az emberekkel. A
közösségben (táboron belül) élt, a szentély közelségét élvezhette,
áldozatot vitt. Más kifejezéssel ez volt a „salom” állapot, az
egészség, lelki és fizikai egyensúly állapota.
|
TISZTÁTALAN (THÁMÉ)
V.Móz.7,26
Átkozottnak vagy utálatosnak nevezi az ige azt aki ebbe a körbe
került. A tisztátalan állatok húsának fogyasztása okozta ezt a
tisztátalanságot, ami visszafordíthatatlan állapotot idézett elő,
ebből a helyzetből nem lehetett visszakerülni a „tiszta” körbe,
ellentétben a „közönséges” állapottal, ehonnan volt visszatérés.
III.Müzes 11 fejezet sorolja fel a tisztátalan állatokat. |
Isten a szentségi körökkel értette meg az ÓSZ-i emberrel, hogy nem
lehet büntetlenül (következmények nélkül) átlépni bizonyos határokat. A
„szent” fogalmával Isten kifejezte, hogy vannak olyan törvényszerűségek,
amelyeket Isten félretett, elkülönített az ember védelmében. Ennek a
körnek az áttörése a mai napig súlyos erkölcsi következményekkel jár. A
Tízparancsolat minden igéje máig szentség, ami Isten értem magának tart
fenn a mi életünkben is. Olyan, mint a part a folyónál – ettől marad
mederben az élet. A „ne ölj”, „ne lopj” vagy a Szombat megtartása ebbe a
körbe tartozik.
A
„közönséges”-nek nevezett részleges vagy visszafordítható tisztátalanság,
ma az egészségtelen vagy fertőző fogalmának felel meg. Ebben az értelmében
ma is érvényes. Ami akkor kultikus tisztátalanságot okozott, az ma is
betegséget okoz, ha nem tartjuk be a higiéné szabályait. Az akkori
körülmények között csak úgy tudta Isten megóvni népe életét a
fertőzésektől, ha kultikus törvényként fogadalmazta meg az egészségőrzés
alapelveit. Abban a korban még nem voltak ismertek az olyan kifejezések,
mint az egészségtelen, fertőző, bekteriális, ragályos.
A „tisztátalan” kör a
szentségi körök másik véglete. Ahogyan a „szent” érinthetetlen volt az
ember számára, ugyanúgy a „tisztátalan” is. Amikor az első tiltás erkölcsi
jelentőségtű kérdésekre vonatkozik, ugyanúgy ez utóbbi tiltás is. A
tisztátalan állatok húsának fogyasztását Isten olyan komoly tiltásnak
ítélte meg, hogy kiemelte a kultikus törvények sorából (ahol a többi
egészségőrzéssel kapcsolatos törvények voltak) és ebbe a kategóriába
sorolta. Erkölcsi jelentőséget nyer az élet fenntartásának kérdése. A
Teremtő tudta, hogy ezek a húsok olyan mértékben rongálják az ember
egészségét, hogy az már az erkölcsi felelősség kategóriájába tarozik. Erre
utal a tilalom indoklásában szereplő kijelentés: legyetek szentek, mert én
az Úr szent vagyok (III.Móz. 11,44-47).
Lényeges hangsúlyozni,
hogy a tisztátalan húsok kérdése nem a rituális törvények között volt. Ezt
erősíti az a megállapítás is, hogy míg a rituális törvények csak a
zsidókra vonatkozta, addig ezt a törvényt az idegenekre is kiterjesztették
(III.Móz. 17,10-13).
A
modern tudományos ismeretek birtokában csodálni tudjuk azt a bölcsességet,
ami a tisztátalan húsok tiltásában megmutatkozik. Ma már értjük, amit
akkor csak erkölcsi indoklással tudtak elfogadni, hogy bizonyos
élelmiszerek súlyosan károsítják az ember egészségét.
Ma is
világos a szentségi körök üzenete. Az erkölcsi élet vagy az egészség
törvényeinek áthágása súlyos következményeket hordoz. Ami Isten
elkülönített, félretett, azzal a mi életünket védi. Nem azért tilt, hogy
nehézzé tegye az életünket, hanem azért, hogy megmentse. Azzal, hogy az
élet és egészség védelmének alapelvei bekerültek a vallásos törvények
közül, azt akarja kifejezni, hogy élet fenntartása, a lehető legjobb
minőségben való őrzése nemcsak fizikai, hanem erkölcsi és vallásos kérdés
is és szoros kapcsolatban áll, az Istennel való kapcsolatunkkal.
A könyv felosztása
Fókusza |
Odaszentelődés |
Megszentelődés |
Igehelyek |
1:1 |
8:1 |
11:1 |
16:1 |
18:1 |
21:1 |
23:1 |
25:1 |
27:1 |
Felosztása |
A szent cselekmény törvényei |
A megszentelés törvényei |
Áldozatok |
Papszente-lés |
A nép meg-szentelése |
A nép kiengesztelése |
A
népért |
A papért |
Az Istenért |
Kánaánért |
Tárgya |
Isten Útja |
Istennel járáa |
Az elfogadott törvény Istennel
összekapcsol |
A követett törvény közösségbe hoz
Istennel |
Színhelye |
A Sinai hegy |
Ideje |
Kb. 1 hónap |
Első rész: A törvény Isten által elfogadható
formája: A szentség (1:1 – 17:16)
I.
Az Isten megközelítésének
törvényszerűségei (1:1 – 7:38)
A.
Isten megközelítésének módja
közösségben (1:1 – 3:17)
B.
Isten megközelítésének módja a közösségen
kívül (4:1 – 6:7)
C.
Az Áldozatok bemutatásának
törvényei (6:8 – 7:38)
II. A
papság tövénye
(8:1 – 10:20)
A.
A
papszentelés
(8:1 – 36)
B.
A papság szolgálata
(9:1 – 24)
C.
A papok
bűnei
(10:1 – 20)
III.
Izrael tisztasági tövénye
(11:1 – 15:33)
A.
A tiszta és tisztátalan ételek
törvénye (11:1 – 47)
B.
A szülő asszony tisztulási
törvénye (12:1 – 8)
C.
A poklos betegekre vonatkozó
törvények (13:1 – 14:57)
D.
A testi tisztátalanságokra vonatkozó
törvények (15:1 – 33)
IV.
Az engesztelés
törvénye
(16:1 – 17:16)
A.
A négy engesztelési
nap
(16:1 – 34)
B.
Az áldozat
helye
(17:1 – 9)
C.
A vér használatának
törvénye (17:10 – 16)
Második rész: a törvény elfogadásának útja: A
megszentelődés (18:1 – 27:34)
I.
A nép megszentelésének
törvénye
(18:1 – 20:27)
A.
A szexuális bűnök
törvénye
(18:1 – 30)
B.
A szociális rend
törvénye
(19:1 – 37)
C.
A vallási és erkölcsi vétek
büntetése (20:1 – 27)
II. A
papság megszentelésének törvénye
(21:1 – 22:3)
A.
A papságra vonatkozó
tilalmak (21:1 –
15)
B.
A papsággal kapcsolatos, népre vonatkozó
tilalmak (21:16 – 24)
C.
A papságra vonatkozó, áldozati étellel kapcsolatos tilalmak
(22:1 – 16)
D.
Az áldozati állatok hibátlanok
legyenek (22:17 – 30)
E.
A papokra vonatkozó törvények
összefoglalása (22:31 – 33)
III.
Az istentiszteletre vonatkozó törvények
(23:1 – 24:23)
A.
Az ünnepek megszentelésére vonatkozó
törvények (23:1 – 44)
B.
Az istentisztelet szent
eszközei (24:1 – 9)
C.
Isten szent nevének tiszteletére vonatkozó törvények
(24:10 – 23)
IV.
Kánaán megszentelésének
törvénye (25:1 –
26:46)
A.
Kánaán földjének megszentelésére vonatkozó törvény
(25:1 – 55)
B.
Az engedelmesség és engedetlenség következménye Kánaánban
(26:1 – 26:46)
V. A
megszentelődés törvénye és a
fogadalom (27:1 – 34)
A.
Értékes dolgok
odaszentelése (27:1 – 25)
B.
Mentesülés az odaszentelés
alól (27:26 – 34)
C.
A könyv
záradéka
(27:34)
Ősz-Farkas Ernő
2004. február
21
|