Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

Példabeszédek és PrófétáK

Peter Roennfeldt előadása

Ebben a rövid előadásban megkísérlek egy bevezető áttekintést nyújtani 20 könyvről a Jézus által olvasott Bibliából[1] - az Ószövetség Példabeszédek és Malakiás könyve közötti részéről. Nem fogok nagy hangsúlyt fektetni olyan kérdésekre, mint a szerzőség, keletkezési idő, irodalom vagy kritikai formák. Néhány véleményt osztok meg, és arra koncentrálok, amit ezek az írók Istenről mondtak.

Az említett  bibliai könyvek nem alkotnak természetes módon egységet a Bibliában. Három könyv a “bölcsességirodalom könyvei” általános megnevezés alatt születtek: Példabeszédek, Prédikátor könyve és az Énekek éneke [2]. Az egyik könyv egymagában áll: Jeremiás siralmai[3]. A maradék 16 könyv a Próféták[4] megnevezést viseli magán.

A négy nagy próféta (Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel) és 12 kispróféta (az Ószövetséget záró 12 bibliai könyv) “az ókori Izraelben írták Kr.e. 760 és 460 között” és “ Istentől származó széles üzenetcsomagot tartalmaz”. [5]

FURCSA ÉS FÉLREÉRTELMEZETT

A könyveknek ez a gyűjteménye tartalmazza a legfurcsább és leginkább félreértelmezett könyveit a Bibliának. Ez minden bizonnyal igaz a “bölcsességirodalom” könyveire is.

§         Először is nézzük a Példabeszédek könyvét. “A példabeszédek formájában való tanítás az egyik legősibb nevelési, képzési módszer.” [6] Ropogós kijelentései könnyen memorizálhatók és könnyen lehet rájuk emlékezni. Az emberek egész sora vett részt megírásukban, azonban Salamon király 3000 példabeszédet és 1005 éneket írt. [7]  Prédikátor 12:12-ben azt olvassuk, hogy “És azon felül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.” Első pillantásra megkérdezhetjük: “Létezik-e bármilyen sorrend? Vagy ez a könyv csupán mondások gyűjteménye?”

§         Prédikátor könyve “mindig is az ateisták kedvenc könyve volt”. [8] Vannak, akik azt állítják, hogy Volney és Voltaire úgy hivatkozott erre a könyvre, hogy alátámasszák megfogalmazott szkepticizmusukat. Olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek a nagy bibliai tanítások vetületei, és alátámasztja azokat a dolgokat, amelyeket a kereszténység tagad, denunciál. [9] Azonban, amikor megértjük a könyvet, kiderül róla, hogy “Salamon drámai önéletrajza”. Ebben elmondja élete alakulását és azokat a tapasztalatokat, amelyeket Istentől távol élve szerzett, amikor megpróbált minden életvariációt az értelem és boldogság keresésére. Így már érthető a könyv. Üzenete a következő: “Istentől távol az élet tele van gyötrelemmel és elkeseredéssel.”

§         Az Énekek éneke vagy Salamon éneke kiegészíti a Prédikátor könyvét. Ezzel együtt mégis  “az egyik leginkább félreértett könyve a Bibliának.” A múltban “sok keresztény még meg is kérdőjelezte, hogy egyáltalán a szent irodalomhoz sorolható-e a könyv, vagy sem.” [10] Egy szerelmi ének, mely egyidőben érzéki és bensőséges. Keleti költészetet tükröz, olyan képeket és nyelvezetet használ, amelyet mi nem igazán értékelünk. A héber gondolkodású emberhez szól Isten örökkévaló szeretetéről – ahogyan ennek megértéséről az is tanúskodik, hogy a Húsvét ünnepének nyolcadik napján ezt énekelték. [11]

Hogyan olvassuk ezeket a könyveket? Időszerűek-e manapság? Az olvasó sokszor azt találja a Bibliában, amit éppen keres. A How to read the Bible for All its Worth (Hogyan olvassuk a Bibliát az értékének felfedezésére) című könyvben – Gordon Fee és Douglas Stuart kifejtik, hogy a bölcsességirodalom könyveit három módon értelmezték félre, és használták rosszul: [12]

1.       Először: ezeket a könyveket szeletenként, mondatonként olvassák az emberek, ezáltal elmulasztják megismerni az átfogó üzenetét a könyveknek. Például: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak“ (Prédikátor 3:2) eredetileg egy cinikus utalás az élet értelmetlenségére – nem pedig arra való utalás, hogy Isten meghatározza születésünk és halálunk idejét.

2.       Másodsorban: a kifejezések, kategóriák, stílusok és irodalmi megközelítések sokszor félreérttettek. Jó példa ennek illusztrálására a “bolond” kifejezés használata.  A Példabeszédekben ezzel a jelzővel illetett személy egy bizalmatlan ember, vagy olyan, aki nem hisz Istenben. Mi másként használunk kifejezéseket, mint a bölcsességirodalom teszi.

3.   Harmadsorban: az emberek nem követik a bizonyítási útvonalat és eltévesztik a végkövetkeztetéseket. A Prédikátor könyve jó példa erre. A “cinikus bölcsessége” [13] ennek a könyvnek azt sugallja, hogy az élet nem nagy érték. Teszi ezt mindaddig, míg le nem vonja “végső következtetését: A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az Ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd. 12:15) [14]

BÖLCSESSÉG A SZÖVEGÖSSZEFÜGGÉSBEN

A “bölcsesség” nagyon egyszerűen megtalálható az előbb említett három úton keresztül a szöveg összefüggéséből ezekben a könyvekben. Fontos emlékeznünk a szövegösszefüggésre. Salamon – Izrael harmadik királya és a Példabeszédek szerzője – minden valószínűség szerint uralkodásának első éveiben írta a könyvet “amikor engedelmes volt szívében az Isten Lelkének”. [15]  “Ez volt az izráeli monarchia arany korszaka.” [16]  Salamon híre elterjedt, és sokan eljöttek hozzá bölcs tanácsát kérni. [17]

A Példabeszédek témája a bölcsesség felmagasztalása – amit “Isten félelmeként” [18]  ír körül. Annak ellenére, hogy a bölcsesség az Istennel fenntartott helyes kapcsolatnak alapja, a könyv mégsem vallásos. “Az utasításainak többsége erkölcsi és morális, nem pedig lelki természetű.” [19] A Nevelés című könyvben ezt olvassuk: “A szorgalom, becsület, takarékosság, önmegtartóztatás és tisztaság elvei a siker titka; Ezek az elvek, ahogyan a Példabeszédek könyvében felsorakoznak, a gyakorlati bölcsesség kincseit képezik.” [20] 

Sajnos, Salamon nem mindig követte saját bölcsességeinek tanácsát. Más dolgok mellett kiterjedt kapcsolatai az akkori államok vezetőivel bálványimádó feleségek elvételét is jelentették, akiket inkább ajándékba kapott a kapcsolat tiszteletére. Az ő befolyásuk oda vezetett, hogy Salamon elfordult Isten iránti hűségétől. [21]

Erre a háttér-információra figyelnünk kell a Példabeszédek olvasása közben. A Példabeszédek könyve nem prófécia, vagy garanciák megfogalmazása – és nem minden esetben kell ígéretként értelmezni. A legjobb segítség, ha azokat az irányelveket megadom a példabeszédes irodalom megértéséhez, amiket Fee és Stuart ajánl. [22] 

1.       A Példabeszédek nem garantáltan Istentől származó hivatalos utasítások. Tapasztalatból tudjuk, hogy példabeszédek: “A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát” (Példa 15:25) – nem garantált. Különösen az áldások, jutalmazások és lehetőségek követése fontos – de ezek nem garanciák és nem próféciák.

2.       A Példabeszédeket úgy kell olvasni, mint egy gyűjteményt. Minden egyes példabeszédet más példabeszédek tartanak egyensúlyban. Például: “a hősök városába felmegy a bölcs”, vagy más fordítás szerint: “A hősök városát megtámadja a bölcs” (Példa 21:22) – nem egy parancs, sem nem egy katonai lépés. Amikor más bölcsességekkel összehasonlítjuk, kiderül, hogy egy képletes leírás a bölcsesség hatalmáról.

3.       A Példabeszédek úgy vannak megfogalmazva, hogy memorizálhatók legyenek – nem pedig úgy, hogy elméletileg pontosak legyenek. Fee és Stuart aláhúzzák: “Egyetlen példabeszéd sem lehet az igazság tökéletes megfogalmazása. Egyetlen példabeszédet sem lehetett oly tökéletesen megszövegezni, hogy az élet minden helyzetére, mindenkor alkalmazható legyen.” [23]  Például a jó feleség mindenek feletti elkötelezettsége, ahogyan Példabeszédek 31:10-31. szakaszban olvassuk, a versfőkbe rejtett szöveg eredménye. Minden vers a héber ábécé betűinek sorrendjében a megfelelő betűvel kezdődik – így a héber fülnek tetsző költői mű született belőle. Ha szó szerint olvassuk és értelmezzük, lehetetlen lenne egy asszonynak követni azokat, amik itt megfogalmazódnak. Ha mégis megpróbálná, az bűnvád, erőszak és elnyomás terhét tenné a vállára.

4.       Néhány példabeszédet le kell “fordítanunk” a mai életre, hogy értékelni tudjuk őket. Például: “Jobb lakni a tetőnek ormán, mint háborgó asszonnyal” (Példa 25:24) értelmezésre szorul. Ma már nem lakunk olyan lapos tetejű házakban, ahol a tetőn való lakás lehetséges és megszokott volt. Ha nem fordítjuk át a példabeszéd üzenetét a mai életre, értelme elvész.

A MI SZÖVEGÜNK & A SZÖVEG

Mielőtt röviden áttekintjük a prófétai könyveket, szeretném felhívni a figyelmet  két fontos megfigyelésre:

1. Mindannyian “saját tapasztalatunk” [24] alapján közelítünk a Biblia szövegéhez.  Azok akik még a gyermekágyban veszítették el gyermeküket, vagy végignézték, ahogyan társuk fokozatosan veszítette el méltóságát, vagy olyan lányuk van, aki elhagyta családját, barátait, és beletemetkezett a kábítószerekbe és prostitúcióba, azt figyelhetik meg, hogy többé már nem úgy olvassák a Bibliát, ahogyan azelőtt tették. [25]   Nem azt akarom sugallni, hogy ezzel félreértelmezzük a Szentírást – hanem egy valóságos tényezőre világot rá, amelyet Isten figyelembe vesz.

2. Nagy különbözőségek vannak a kereszténységen belül a Szentírás “sima jelentése” értelmezése tekintetében. Kellemetlenül érezzük magunkat, amikor egyes értelmezések nem illeszkednek sem az Isten természetéhez, sem a Biblia összességéhez. Hogyan próbálnak meg emberek teljesen ellentmondó kijelentésekhez bibliai támogatást szerezni? Sok bibliaolvasó olyan csalódott lett emiatt, hogy feladta a Szentírás értelmezésének gondolatát, azt mondván, “ezt csak olvasni és hallgatni kell, ami automatikusan áthatja a hallgatót”. [26] Ha rádöbbentünk arra, hogy a gondos olvasás mennyire fontos amikor a “bölcsességirodalom” könyveit olvassuk, akkor ez halmozottan igaz a próféták írásainak olvasásánál is.

NAGY PRÓFÉTÁK ÉS KIS PRÓFÉTÁK

      A prófétai könyvek a Biblia legnehezebben olvasható és megértéssel értelmezhető könyvei. Ehhez több tényező vezetett. Az Ószövetség több száz prófétája közül csak 16 lett kiválasztva arra, hogy Istentől származó üzeneteket könyv formájában összegyűjtve fogalmazzanak meg. Néhány nagyon híres próféta, mint Illés és Elizeus nem írt egy sort sem a Bibliába. Az elbeszélő könyvekben olvasunk más prófétákról, de nagyon keveset hallunk tőlük személyesen. A prófétai könyvekben hallunk tőlük, de nagyon keveset olvasunk magukról a prófétákról. [27] További másik 4 tényező bonyolítja a prófétai könyvek olvasását:[28]

1.       Ezek az írások inkább szóban elmondott beszéd-és jóslatgyűjtemények – még csak kronologikus sorrendbe sem rendezték őket.

2.       Nem ismerjük pontosan a vallásos, történelmi vagy a kulturális hátteret, amelyen elhangoznak.

3.       A kimondott áldások és az átkok nem a próféta, hanem Isten szavai – azonban minden esetben Isten 3 Móz. 26-ban, 5Móz 4-ben és 5Móz 28-32-ben leírt szövetségére és egyezségeire utalnak.

4.       A jövő eseményeire vonatkozó próféciák nem a mi jövőnkről szólnak. Az ő jövőjük a mi múltunk.

      Amikor a nagypróféta és kispróféta elnevezést használjuk, nem a jelentőségteljességre utalunk. A nagypróféták könyve viszonylag hosszú, nagy terjedelmű könyvek, a kisprófétáké pedig kisebb terjedelmű. Figyelemreméltó, hogy az események sorrendje nem a próféták életének egymás utáni részleteit mutatják be.

      A próféták más és más hátteret vonultatnak föl. Ésaiás a királyi család tagja volt, Jeremiás és Ezékiel papok voltak, Dániel a Babiloni Birodalom kormányának tagja volt. Hóseás Samáriában lakott, Ámós földműves volt, Jónás galileai, Zakariás pedig pap és próféta volt egyszemélyben. Keveset tudunk Mikeásról, Náhumról, Habakukról vagy Sofóniásról. Semmit sem tudunk Jóelről, Abdiásról, Aggeusról vagy Malakiásról.

      Ezek a próféták azután szolgáltak, miután Izrael északi (Izrael) és déli (Júda) királysággá vált ketté, Salamon halála után. Ezeknek a prófétáknak a többsége Júdában szolgált. [29]

BIZARR, BRUTÁLIS ÉS UNALMAS

Egyes próféták által elmondott történetek bizarrnak tűnnek. Miért mondta Isten Hóseásnak, hogy vegyen el feleségül egy prostituáltat? [30]  Más történetek brutálisnak tűnnek – tele átkokkal és ítéletekkel. [31]  Mások pedig unalmasaknak tűnnek – ismétlődő panaszokkal[32] és ijesztő előrejelzésekkel az Úr Napjára[33]   vonatkozóan.

Aztán ott vannak Jónás kalandjai: a Földközi-tenger nagy halának gyomrában, aztán Ninive (mai Mosul!) városának prédikátoraként. Ott vannak még Dániel történetei: a három ifjú a tüzes kemencében és Dániel az oroszlánok vermében. Szerepelnek benne a babiloni király – Nabukodonozor – által látott furcsa álmok és látomások leírásai. Ugyanakkor benne van a babiloni király által látott látomások Dániel számára megmutatott leírása is. Valóban elég nagy kihívás a próféták írásainak olvasása. Szorgalomra van szükség azoknak az időknek és körülményeknek a megértéséhez. Azonban ezekben az írásokban “Isten hangosan beszél”, ahogyan Philip Yancey írja a The Bible Jesus Read – Jézus által olvasott Biblia – című könyvében.  Yancey ezt írja:

“Isten megválaszolja a próféták kínzó kérdéseit. Ő viharzik és kirobban, megvédi a világ kormányzásának módját. Gátat vet a panaszaiknak azzal, hogy a maga panaszait sorolja fel.”[34]

“Minden más dolog fölött a próféták elismétlik az Ószövetség állandó refrénjét, hogy mi sokat jelentünk Istennek..”[35]

Egyik oldalról a próféták leírják Isten fenséges hatalmát – látták a trónján, látták a dicsőségét és látták a nagy napot, amikor ki fogja jelenteni magát minden ember számára. A másik oldalról nézve hirdetik az Isten bensőséges és személyes beavatkozását választott népe és egyének életébe. Leírják Isten törődését a jelentéktelen emberrel, a bánásmódját az özveggyel és árvával.

Isten szenvedélyesen szeret. Vannak helyzetek, amikor örömét leli valamiben, van olyan, amikor csalódását és haragját fejezi ki. Sír és nyög. “A próféták által kifejezett fő üzenet a következő: Isten szereti az embereket..”[36] 

A LEGJOBB TÖRTÉNET

A világ érzéketlen és kegyetlen. A jövő behatárolt. A próféták üzenete: Isten törődik velünk. Több, mint 2500 évvel ezelőtt kijelentett egy álmot egy babiloni királynak, Nabukodonozornak. [37] Isten egy képet használt fel arra, hogy megszólítsa a királyt. Dánielnek, a prófétának, ugyanazt az álmot mutatta meg. A nagy kép feje aranyból volt, melle ezüstből, törzse rézből/bronzból, lábai vasból, a lábfejek pedig vas és cserép elegyéből. Egy kő ledöntötte a képet lábairól és porrá zúzta azt, amit elfújt a szél. A kő nagyra növekedett, ami betöltötte az egész földet.

Dániel elmagyarázta Nabukodonozornak, hogy Isten tudja, mi történik. Babilont Médó-Perzsia követte, majd Görögország és Róma. A szétesés idejében élünk. Ennek ellenére az üzenet világos: “támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké mg nem romol.” [38]

Alden Thompson a Who’s Afraid of the Old Testament God? (Kicsoda fél az Ószövetség Istenétől?) című könyvébe belefoglal egy fejezetet, a következő címmel: Az Ószövetség legjobb története[39]  Thompson céltudatosan kifejti, hogy az Újszövetség meghatározó kijelentése az, hogy a Názáreti Jézusban teljesedett az Ószövetségi írók és próféták reménysége. [40]  Erre utal úgy, mint a legjobb történetre – arra a történetre, amikor Isten teljes mértékben azonosul az emberiséggel egy egyedülálló emberben, akinek neve: Jézus. Egyébként a jövendölő próféciák nagyon kevés helyet foglalnak el a prófétai írásokból – Ésaiás írt Jézus születesének csodájáról, Mikeás megjövendölte születésének helyét, és Dánielnek megmutatta Isten Jézus keresztségének pontos idejét és halálának értelmét. [41]

Ez a próféták által elmondott történet – Isten hangosan megszólal, Isten beavatkozik, Isten azonosul velünk, és Isten aktív szerepet vállal népének megvédésében és megmentésében. Ez a legjobb történet!

Debrecen, 2004. szeptember 11.