A Prédikátor könyve 

Címe:

A könyv a héber kánonban a kezdő mondat (1:1) alapján (dibré kóhelet ben-dávid) kapta a kóhelet elnevezést. A Septuaginta[1] “Ecclesiastes” szóval adja vissza. A feliraton kívül a könyvben a következő helyeken fordul még elő a kóhelet szó: 1,2.12; 7,27; 12,8.9.10. A héber KáHaL ige jelentése: összegyülekezni, összehívni. A latin fordítás a héber kóhelet szót concionator-ral fordítja, ami magyarul: prédikátor.

 Szerzője és keletkezési ideje:

A könyv így kezdődik: “A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.” Dávid e fiának bizonyára Salamont kell értenünk. Erre következtethetünk a szerző szórakozásairól, fényűző életéről, bölcsességéről szóló leírásból. A zsidó és keresztény hagyomány is Salamon királyt tartja szerzőnek, bár vannak akik kétségbe vonják ezt.

 “Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.” (1:12) kifejezés a héberben nem feltétlenül jelenti azt, hogy mostmár nem király[2]. Salamon visszatekintve életére, idős korában írta. Egyes magyarázók szerint a könyv Salamon nyilvános bűnvallomása. Salamon udvarában – bölcsessége hírétől vonzva – sok külföldi és honi vendég volt. Látogatóit éppúgy, mint alattvalóit megbotránkoztatta a király élete, soknejűsége. Most élete végén e nyilvános vallomás által a király meg akarja alázni magát népe és vendégei előtt. 

Témája:

Keserű számvetés az élet kilátástalanságáról, értelmetlenségéről, ha az ember Isten nélkül él. Ebből a szempontból a mű két részre oszlik: az első 11 fejezet az utolsó - a 12. -, megállapításai felől érthető: „Emlékezzél meg a te Teremtődről ifjúságodnak idejében, míg a veszedelmek napjai el nem jönnek, míg el nem jönnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket.! (…)A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! (Préd. 12: 3. 15.)

 

Nehéz egy átfogó vázlatot kialakítani, de a főbb témák a következők:

·               A hiábavaló élet részletezése („vanitátum vanitás” vö. Kölcsey Ferenc azonos c. versével) 1-2 fejezet

·               Az élet kíméletlen hajszája („A lélek gyötrelme”) 1:2-9; 2:23-24; 4:6; 5:13-18; 6:7

·               A bizonytalan jövő 8:6-8

·               A halál után nincs öntudatos további, túlvilági élet 3:19-21; 9:7-8; 12:9 (helyesen:„az élet pedig visszatér…”)

·               Álmokról: 2:24; 5:3.7.12; beszédről: 5:1-7; 7:5. 21-22. bölcsességről 2:14kk; 7:5.16; 8:1.5; 9:1kk.

·               Mindennek rendelt ideje van 3:1kk; 8:5

·               Az élet elmúlásáról 12:1-9.

 

Tanulsága:

A mondanivaló nem ellentmondást nem tűrő parancs formájában hangzik el, hanem meghökkentő formájával is gondolkodásra késztet s a helyes látás felé szorít. De jó szolgálatot tesz, amikor bölcs vizsgálódásai és éles megfigyelései, valamint kemény logikája erejével kihúzza a talajt a nagyon magabiztos s nagyon a láthatókra és emberire építő élet alól s odaszorít Isten félelmére. És ha nem lenne igaza a Préd látásának, ha nem lenne magában véve minden hiábavalóság, akkor Isten Fiának nem kellett volna emberi testben eljönnie és elszenvednie a kereszthalált megváltásunkért. Az Újszövetség felől nézve a Préd is, mint a törvény, a Krisztusra vezérlő mester a szemünkben.

Salamon megfigyeli a körülötte zajló életet és levonja a tanulságokat. Ilyen az élet “a nap alatt”. Ha kirekesztjük belőle Istent, hiábavaló, értéktelen, értelmetlen, céltalan és üres. Az emberi természet és a történelem folyton ismétli önmagát: semmi új nincs a nap alatt. Az élet igazságtalan, az élvezetek nem elégítenek ki, a becsületes életet, és a bölcsességet szétzúzza a halál. “Légy reális! - üzeni a Prédikátor. “Nézd meg mit ér az élet Isten nélkül!” Isten úgy teremtette az embert, hogy nélküle nem boldogulhat. A könyv olyan mértékben tárja fel az ember totális csődjét Isten nélkül, mint egyetlen más könyve sem a Bibliának. Ezzel szemben Isten örömmel akarja kitölteni az emberi élet minden egyes területét: a munkát, az otthont, a házasságot. Ezért végkövetkeztetése ma is éppúgy időszerű, mint volt háromezer évvel ezelőtt. A megoldás az Istennel való kapcsolat, már ifjú kortól az ember egész életében.

Szőllősi Árpád ifj. 2004. szeptember 18.