Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

Ruth könyve - vázlat

A könyv címe és szerzője. Ruth könyvét egy móábi asszonyról nevezték el. Ez az asszony egy Móáb földjén lakó héber férfihoz ment feleségül. Ruth a férje halála után Naomival, megözvegyült héber anyósával együtt az izráeli Betlehembe költözött. Izráelben Isten csodálatos módon gondoskodott róla. Boáz, egy jómódú héber gazda vette feleségül. Ruth lett Dávid király dédanyja. Neve szerepel Krisztus családfájában a Mt 1:5-ben.

A Bibliában csak Ruth és Eszter könyvét nevezték el nőkről. Eszter héber asszony volt, aki egy pogány királyhoz ment feleségül. Izráel történetének egy sorsdöntő időszakában Isten Eszter segítségével mentette meg népét a pusztulástól. Ezzel szemben Ruth pogány asszony volt, akit héber férfi vett feleségül. Isten arra használta fel őt, hogy a Messiás, az Úr Jézus Krisztus egyik ősanyja legyen.

Az ortodox zsidók pünkösd napján évről évre fölolvassák Ruth könyvét. Pünkösd ünnepe a törvény Sínai-hegyi átadásának emlékét őrzi, és egybeesik a termés első zsengéjének ünnepéhez kapcsolódó áldozatok bemutatásának kezdetével (2Móz 23:16). Ruth eljegyzése az aratásnak erre az ünnepi időszakára esett, amikor az árpát szelelték (Ruth 3:2; vö. 1:22).

Nem tudjuk, hogy ki írta Ruth könyvét. A zsidó hagyomány Sámuelnek tulajdonítja a könyvet. Sámuelt az indíthatta Ruth könyvének megírására, hogy (Dávid dédszülei, Ruth és Boáz révén) igazolni akarta Dávid jogát a trónra.

A legtöbb konzervatív teológus a királyság korára - Dávid vagy Salamon idejére - teszi Ruth könyvének megírását. Salamon nem szerepel a könyv végén levő családfában (4:18-21 ), amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a könyvet Dávid uralkodása alatt írták. Ugyanakkor a szerző megmagyaráz egy régi szokást, a saru átadását (4:7), amit az írás idején már nem gyakoroltak. Emiatt néhányan azt feltételezik, hogy a salamoni kor a valószínűbb, mivel általában hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy szokás feledésbe merüljön.

Történelmi és irodalmi vonatkozások. Ruth könyve ragyogó gyöngyszemként tündöklik a koromfekete háttér előtt. Az elbeszélés a Bírák könyvében megörökített időszakban játszódik (Ruth 1:1 ), amely Izráel történetének talán a legsötétebb szakasza volt. Józsué győzelmeit lelki hanyatlás követte, melyet csak rövid időre szakított meg egy-egy megújulási hullám. A bírák idejében a hitehagyás egyre súlyosabbá vált; a Bírák könyve a romlottság és a véres belviszály képével zárul.

A bírák korát a hit gyengesége és a felelőtlen magatartás jellemezte. Ez még Gedeon esetében is igaz, aki nagy hitről tett tanúságot az országba beözönlő midiániak, amálékiak és a keletről jövő sivatagi törzsek legyőzésekor (Bír 7:12, 17-21), de később nem kereste Isten útmutatását bírói működése alatt (Bír 8:16-17, 21, 27). Gedeonnak sok felesége és ágyasa volt, akiktől összesen 70 fia született (Bír 8:29-32).                                                                                                            

Miután Gedeon meghalt, a sikemi ágyasától származó Abímelek egy kivételével Gedeon összes fiát megölte, és istentelen és kegyetlen királyként uralkodott (Bír 9).                                                                                              

Mivel Ruth Dávid dédanyja volt (Ruth 4:17), és Dávid Kr. e. 1010-ben kezdett uralkodni Hebrónban, a Ruth könyvében leírt események a XII. sz. második felében játszódtak. Ez azt jelenti, hogy Ruth Gedeon kortársa lehetett.

Az Izráelben elharapódzott szabadosságot többször említi a Bírák könyve, és az utolsó vers újra leszögezi: „Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (Bír 21:25). Ezzel szemben Ruth könyve olyan embereket mutat be, akik felelősségteljesen döntöttek, és hittek Isten szuverén irányításában.

Ruth nemzetségének, Moábnak származását Mózes jegyzi fel (1Móz 19:30-38). Sodoma és Gomora pusztulása után született Lót és lányai vérfertőzéses kapcsolatuk gyümölcseként Moáb (a Moábiták atyja) és Ben-Ammin (az Ammoniták atyja).

A sógorházasság (az a követelmény, hogy a férfi vegye feleségül elhunyt fivérének özvegyét; 5Móz 25:5-6) gyakorlatának sajátos összetevőit a Ruth 4:9-17 mutatja be. Boáz tette ellentétben áll ősével Júdával, aki szemelöl próbálta téveszteni ezt a szabályt Támárral menyével kapcsolatban (1Móz 38:7-30).

Amikor a Betlehem kapujánál levő vének tanúi voltak a Boáz és Ruth közötti sógorházasság megkötésének, megáldották egybekelésüket, és megemlítették Pérecet is, akit Támár szült Júdának (Ruth 4:9-12). Ruth a mózesi törvénynek megfelelően, tisztességesen „kérte meg” Boázt, míg Támár álruhával és csábítással érte el célját. Ha nem született volna meg Pérec (Támártól) és Óbéd (Ruthtól és Boáztól), akkor a Júdától Dávidhoz vezető ág megszakadt volna.

Ma az anyósviccek a humoristák kelléktárába tartoznak. Elképzelhető, hogy ez Naomi érzéketlen kortársai esetében is így volt. Ezzel szemben minden nemzedék előtt követendő példaként áll az a szeretet és gondoskodás, amelyben Ruth részesítette idősödő anyósát. Boáz is készségesen gondoskodott Naomiról, nemcsak Ruthról, ami azt mutatja, hogy a férfi ebben Ruth-hoz hasonlóan gondolkodott. Ez az elbeszélés a legjobb anyóstörténet – gyakrabban kellene föleleveníteni.

Teológiai mondanivaló. Ruth könyvének szerzője számos teológiai igazságra rávilágított művében. A könyvben sok helyen szerepelnek Isten különböző nevei: az „Úr” (Jahve) 17-szer, az „Isten” ('elóhím) háromszor [ 1:16 (kétszer); 2:12], a „Mindenható” (šaddaj) pedig kétszer (1:20-21). A Jahve név arról tanúskodik, hogy Isten mindig aktív szereplő a szövetség népének életében.

A szerző két helyen nyíltan említi az Úr szuverén, mindenre figyelemmel levő kegyelmét, melyet Ruth könyvének főszereplői megtapasztaltak: (1) Naomi megtudta „Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki” (1:6). (2) Ruth évekig meddő volt Móábban, mielőtt a férje, Mahlón meghalt volna. Később Boáz feleségeként „az Úr megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült” (4:13).

A felelősség és választás újra meg újra előtérbe kerül e könyvben. Elimelek alighanem felelőtlen volt, amikor Betlehemet elhagyva Móáb földjére ment (1:2). Naomi azonban felelősségének tudatában visszatért (1:7). Orpá visszatért otthonába és móábi isteneihez, ezzel szemben Ruth úgy döntött, hogy Naomi Istenét követi, és gondoskodik anyósáról (1:14-17). A legközelebbi rokon nem vállalta a rokoni kötelezettséget, de a hűséges Boáz felelősségteljesen segített Ruthon (3:12; 4:1-10). A „kivált”, „megváltó”, „megváltás”, „közeli rokon” és „vállalja a rokoni kötelezettséget” kifejezések ugyanabból a héber szóból származnak. E héber kifejezés különböző alakjai hússzor szerepelnek a könyvben, ezért a „megváltás” szót tekinthetjük a könyv egyik kulcsszavának (Ruth 4:4, 6-7).

A történet másik kulcsszava a hesed, amely szeretetből fakadó hűséget és jóságot jelent azok iránt, akikért valaki felelősséggel tartozik. Naomi azt kérte az Úrtól, hogy mutasson hesed-et a menyei iránt ( 1:8). Naomi az Úr iránta (mint "élő" iránt) tanúsított hesed-ét látta abban is, amit Boáz tett Ruthért (2:20). Boáz szerint Ruth hesed-ről tett bizonyságot, amikor ahelyett, hogy fiatalabb férjet keresett volna, Boázt kérte meg arra, hogy vegye feleségül. Boáz szerint Ruth ezzel még jobban megmutatta hűségét, mint korábban Naomi esetében (3:10). Boáz is a hesed-ből fakadó tettet vitt véghez, amikor a puszta kötelesség határait túllépve feleségül vette Ruthot.

A könyv üzenete. A könyv mindenkor érvényes központi igazságát a következőképpen fogalmazhatjuk meg: az Úr hűségesen szereti és irányítja népét, és csodálatos módon gondoskodik róla. Isten népének is hűségesen kellene követni Istent a hétköznapi élet megszokott tevékenységei közepette. Mivel az Úr kiárasztja kegyelmét népének fiaira, nekik ezt Ruth-hoz és Boázhoz hasonlóan azzal kell viszonozniuk, hogy hűségesen engedelmeskednek Uruknak, és nagylelkűen bánnak másokkal.

Ruth könyve egyértelműen felelősségteljes életre biztatta olvasóit Izráel történetének egy olyan időszakában, amelyre a felelőtlenség volt jellemző. Kétségtelen, hogy erre az üzenetre ma is nagy szükség van.

Boáz arra a nála nagyobb emberre mutat, aki az ő családjából származott, az Úr Jézus Krisztusra. Boáz kegyelmesen megváltotta (kiváltotta) Ruthot, Krisztus pedig kegyelmesen megváltotta az egész emberiséget.

VÁZLAT

I. Bevezetés (1:1-5)

A. Szomorú jövevénység (1:1-2)

B. Nyomasztó üresség (1:3-5)

II. Hit által otthont keresve ( 1:6-22)

A. Szeretetből fakadó döntés (1:6-18)

B. Keserédes hazatérés (1:19-22)

III. Felelősségteljesen megélhetést keresve (2. rész)

      A. Isten keze (2:1-3)

B. Megérdemelt szeretet (2:4-17)

C. Öröm (2:18-23)

IV Megváltó szeretetet keresve (3. rész)

     A. A terv (3:1-5)

B. A kérés (3:6-9)

C. Az ígéret (3:10-15)

D. A várakozás (3:16-18)

V A megváltás szeretetteljes jutalmának elnyerése (4:1-13)

     A. A megváltás visszautasítása (4:1-8)

B. A megváltás véghezvitele (4:9-12)

Fenyvesi Péter
2004. márc. 27.

teljes