Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

Jeremiás Siralmai

 I.                   A Siralmak könyvéről általában

 A Siralmak könyve a massoréta kánonban és a Károli fordítású Szentírásban eltérő helyen található. A siralmak használatáról tudjuk, hogy a második deportálás és a templom lerombolásának emlékén használták, a hosszú nap liturgiája alkalmával. Héber nevét kezdő szaváról kapta: Ó jaj, mennyire. A bevezető szó vezet el bennünket a siralmakhoz. A könyv tartalma azonban a siralmak műfajával valósul meg a héber költészetben.

A fogságban és az azt követő időszakban, majd a Talmudban már kimondottan siratóének elnevezéssel találkozunk, és e megjelöléssel kerül a latin Vulgata kánonjába, Lamentationes néven. A nemzeti bibliafordítások követik a görög, és latin sorrendet, illetve a jeremiási szerzőséget sem kérdőjelezik meg, mint azt sokan később megteszik.

A könyv öt részből áll, melyek az ország, Jeruzsálem és a templom elpusztulás feletti kesergés hangnemében fogalmazódik meg.

II.                A könyv tartalma, és mondanivalója

Az első ének verselésében és tartalmában iskolapéldája a keleti költészetnek. Kollektív panaszéneknek is tekinthetjük, mivel a nép helyett a szerző mondja el, a nemzeti tragédiát követően. A fejezet 1-11 versei bevezetik a szenvedést a siratóének műfajával, míg a 12-22 szakaszban a megalázott Jeruzsálem szólal meg.

A mű valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a gyászünnep kialakult, melyet a város romjainál tartottak, egy jellegzetes gyász-liturgia kereti között és ekkor mindig felolvasták a Siralmak könyvét.

Megjelenik a Teremtő igazzá nyilvánításának gondolata, melyben már nem folytatja Istennel való perlekedését a város. A sirató és panasz elemek keverednek, melyek az érzésekre mélyebb hatást gyakorolnak.

A második ének az isteni büntetés következményeinek bemutatása..

A harmadik ének eltér az első két rész bevezetésétől, ugyanis nem ’jaj’ felkiáltással kezdődik el, hanem a személyes névmás egyes szám első személyű alakjával: „Én vagyok az az ember, aki…”

A negyedik ének gondolatmenete nagy hasonlóságot mutat a második fejezet siratóénekével. 4,1).

Jellegzetes, hogy a prófétákat a papok követik mindkét műben, míg más könyvekben lehetséges fordított sorrend is.

Az utolsó ének az ötödik, mely mondanivalójában és költői szerkezetében a leginkább áttekinthető. A szerző eltávolodik a jeruzsálemi színtérről, és az országban uralkodó helyzetet tárja fel, a kaldeus seregek pusztítása nyomán. Műfaját tekintve kollektív panaszének, mely az elnyomott nép imájaként is felfogható.

„Emlékezzél meg Uram mi esett meg rajtunk” (5,1).

A Siralmak könyve bevezeti a mai olvasót egy nép fájdalmának és szenvedéseinek legintimebb részeibe. Szabadjon azzal a bibliai hasonlattal zárni e néhány sort, hogy az Olvasó akkor fogja megérteni a választott nép szenvedéseit, titkait, ha felismeri, hogy szent helyen áll, és saruit levéve közelíti meg e téma kutatását.