Lehotka Gábor 1938-ban született. Vácott, Pikéthy Tibornál, a székesegyház karnagyánál és első orgonistájánál kezdett zenét tanulni. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt, orgonát Hammerschlag Jánosnál, Halász Kálmánnál, Gergely Ferencnél, zeneszerzést Sugár Rezsőnél, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián Pécsi Sebestyénnél orgonát, Szervánszky Endrénél zeneszerzést tanult.

Tanulmányait 1963-ban kitüntetéssel fejezte be. 1966-ban zeneszerzésből is diplomát szerzett. 1963-ban az Országos Filharmónia szólistája lett, ettől kezdve rendszeresen koncertezett Magyarországon, majd külföldön is. Európa valamennyi országában fellépett. A legtöbb meghívást Németországból, Franciaországból és a Szovjetunióból kapta. Az Avignoni Fesztivál keretében lépett fel először a Grignan-ban, ahová két évtizeden keresztül rendszeresen visszahívták. 1979-ben újra zeneszerzéssel kezdett foglalkozni, és orgonaművei jelentős részét a történelmi múltú kisváros 19 regiszteres orgonáján mutatta be.
1969-ben kezdett orgonát tanítani a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, majd 1975-tõl a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol 1985-től egyetemi tanár, az orgonatanszak vezetõje volt.
 

Komponistaként orgona-, kamarazenei, nagyzenekari és kórusműveket ír.
A koncertezésen és a tanításon kívül nemzetközi orgonaversenyek zsűrijében vesz részt, orgonaépítési szakértőnek kérik fel. Mintegy 50 lemeze jelent meg.
Könyvet írt Az én hangszerem az orgona, valamint Az orgonaoktatás módszertana címmel.

Többek között Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész és a francia művészetek és irodalom rendjének lovagja.