A Biblia kiállítás margójára

– Avagy hogyan lett a betérőből megtérő?

Biblia kiállítás… – olvastam a reklámtáblán, ahogy elsétáltam Debrecen belvárosának egyik forgalmas utcáján. Mivel nagy tisztelője és olvasója vagyok a Bibliának, ezért beléptem a ReményPontba, hogy megtekintsem a tárlatot. A fogadtatás kedves volt, a kiállítás rendkívül gazdag, lelkileg felemeltek az egyes Bibliákhoz fűzött történetek, így hamarosan kíváncsi lettem, vajon melyik egyház működteti a könyvesboltot. A Hetednapi Adventista Egyház, volt a válasz és én azonnal megkérdeztem, hol vannak gyülekezeteik. 

Ezt követően elindultam, hogy felkeressem az imaházakat. Mindkét helyen érdeklődve fogadtak, a tagok segítőkészek voltak, barátságosak, többször is meghívtak kirándulásra, közös programokra. Bekapcsolódtam a szombatiskolába, szívesen végeztem önkéntesi munkát a befolyásközpontban is, szórólapokat vittem ismerősökhöz és idegenekhez egyaránt. Rendszeres látogatója lettem az imaóráknak, ahol az evangéliumokat tanulmányoztuk hétről hétre.

Közben nemcsak a hónapok teltek, hanem elkezdődött életemben az az időszak is, amikor Jézus a szívem ajtaja elé állt és kopogtatott. Ezzel az érzéssel nem voltam egyedül, mert ebben az időszakban többen is készültünk keresztségre. Nem gondoltam, hogy sokáig váratom Jézust. Nyár eleje volt és elhatároztam, hogy követem Őt.

A ReményPontban újabb programot indítottak az ott dolgozók: keresztségi csoport indult, amely nyitott volt bárki számára. November elejére alaposan áttanulmányoztuk a hitelveket, és még ebben a hónapban, november 12-én szövetséget kötöttem az Úrral. Micsoda felemelő ünnep volt! Isten nagy családjához tartozni hatalmas kiváltság!

„Boldog nép az, amelynek így van dolga, boldog nép az, amelynek az Úr az Istene” (Zsolt 144: 15).

Hoffmann László