Azok, akik Isten szolgálatában az egyház vezetésére kaptak elhívást, „viseljenek gondot Isten egyházára" (1Tim 3:5); „legeltessék az Isten anyaszentegyházát" (ApCsel 20:28); és néhány ember vállán nyugodjon „az összes gyülekezetek gondja", ahogy a pogányok szeretett apostola tapasztalta (2Kor 11:28). A prófétaság lelke írásainak alábbi kivonatai tanúsítják Krisztus népe iránt érzett szeretetét, akiket egybegyűjtött az egyház közösségébe.

„Tanúsítom testvéreim előtt, hogy Krisztus egyháza, bármennyire is erőtlen és gyarló, mégis Krisztus megkülönböztetett figyelmének egyedüli tárgya a bolygón. Míg az egész földre kiterjeszti hívását, hogy jöjjenek hozzá és részesüljenek az üdvösségben, angyalainak parancsolja, hogy isteni segítségben részesítsék mindazokat, akik bűnbánattal és töredelemmel mennek hozzá; Ő pedig személyesen, Szentlelke által jön egyházába. »Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből« (Zsolt 130:3–8).

Lelkészek és az egész egyház! Mondjuk mi is tiszta szívből ugyanezt, így válaszoljunk Isten irántunk – mint nép és egyének iránt – tanúsított nagy jóságára és szeretetére: »Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!« »Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek, szolgái az Úrnak! Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb« (Zsolt 131:3; Zsolt 135:1–5). Gondoljuk meg, testvéreim és testvérnőim, hogy az Úrnak népe, választott népe, egyháza van, hogy tulajdona, megerősített vára legyen, amelyet a bűntől sújtott, forrongó világban megtart, és azt akarja, hogy az övén kívül ne ismerjenek abban más tekintélyt és más törvényt" (Testimonies to Ministers, pp. 15–16.).