Gyűjtések pénzalapok létesítésére – A pénzalapok létesítésére való gyűjtések rendjét a következő szabályok foglalják magukban:

1. Külön megegyezés, tanács nélkül egyetlen egyházterület, gyülekezet vagy intézmény se tervezzen olyan munkát, amelyhez saját területén kívülről kell pénzalapot gyűjtenie. Saját területén pedig minden gyűjtésnek összhangban kell lennie a helyi egyházterület, unió és a Generál Konferencia alapszabályaival.

2. A következő alapelveket és módszereket fogadtuk el, hogy megvédjük gyülekezeteinket a felhatalmazás nélküli, csalárd és az egyházon kívüli gyűjtésektől:

a. A lelkészek és gyülekezeti tisztviselők ne engedjenek fel a szószékre olyan személyeket, akik bizonyos célból adakozásra kérik a gyülekezetet, de az egyházterületi vezetéstől nem rendelkeznek felhatalmazással vagy ajánlással (lásd 77., 147. oldal)!

b. Felhatalmazás nélkül a pénzgyűjtés nem engedélyezhető sem nyilvánosan, sem magánúton.

c. Csak felelős személyeknek adható pénzgyűjtés céljára használható kiadvány.

d. Minden pénzt, amit népünk valamilyen felhívásra adományozott, a gyülekezet megszokott csatornáin keresztül kell továbbítani.

e. Az egyházterület egy meghatározott részén munkálkodó egyházi alkalmazottaknak nincs joguk ahhoz, hogy az egyházterület más részén vagy más egyházterületen a munkájukért pénzt kérjenek, hacsak az egyházterület tisztségviselőivel meg nem beszélték ezt, és írásos felhatalmazást nem kaptak.

f. Az egyházterületi és gyülekezeti tisztségviselők tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy megakadályozzák az engedély nélküli gyűjtést.

3. Az házankénti gyűjtési programon kívül nem lehet más pénzgyűjtési kampányt szervezni, amely felhasználja az Házankénti gyűjtésre szánt kiadványokat és az házankénti gyűjtés címkével ellátott perselyeket akár a hazai, akár a külföldi missziómunkára. (Egyes országokban évenkénti házankénti gyűjtési (Ingathernig) kampányt szerveznek, amelynek keretén belül a gyülekezeti tagok házról házra járnak, és adományokat gyűjtenek jóléti programokra – a ford.). Az unió és a helyi egyházterületek (misszióterüket/csatolt terület) tegyenek megfelelő lépéseket ezen szabály betertatására!

4. A divízióközi alkalmazottak, amikor saját gyülekezetüket meglátogatják, vagy levél által kapcsolatot tartanak gyülekezetükkel, csak olyan gyűjtéseket kérhetnek, amelyek a költségvetésben szerepelnek. Működjenek együtt a gyülekezetekkel és az egyházterületekkel olyan alapok gyűjtésében, amelyektől világmissziós munkánk függ. Minden ilyen összeget a szabályos csatornákon keresztül kell eljuttatni rendeltetési helyére.

A gyülekezeti pénzalap megteremtésének kétes módszerei – A hetednapi adventisták mindig határozottan felléptek a helyi vagy a közös munka céljaira történő kétes természetű pénzgyűjtés bármilyen formája ellen.

„Milyen eszközöket használ fel sok gyülekezet, ha vallásos célra gyűjtenek pénzt? Bazárokat, vacsorákat, jótékony célú vásárokat tartanak, sőt még a lottót és az ehhez hasonlókat is felhasználják. Az Isten tiszteletére elkülönített helyet gyakran megszentségtelenítik evéssel, ivással, adásvétellel és szórakozással. A fiatalság nem tiszteli eléggé Isten házát, az imádság helyét. Az önmegtartóztatás erődítményei meggyengülnek. Az önzésre, az étvágyra, a hivalkodás szeretetére építenek, amelyek megtűrésük következtében csak erősödnek" (Testimonies 9. kötet, p. 91.).

„Miközben Isten műve terjed, mind gyakoribb segélykérések érkeznek hozzánk. Hogy e kéréseknek eleget tehessünk, meg kell szívlelnünk az Úr parancsát: »Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban!« (Mal 3:10). Ha a hitvalló keresztények hűségesen hoznák tizedeiket és adományaikat Istennek, akkor tárháza megtelne. Akkor nem lenne szükség kiállításokra, sorsolásokra és szórakoztató rendezvényekre, hogy az evangélium terjesztéséhez szükséges anyagi eszközöket biztosítsák" (Az apostolok története, p. 230.).

A tized és az adományok nem személyes letétek – Az egyházba befizetett tizedet és adományokat nem lehet később az adományozó javára fordítható pénzalapnak tekinteni. Ezt a pénzösszeget arra a célra kell felhasználni, amire adták.

Az adósság elkerülése – A gyülekezet bizottsága mindig tanácskozzon egyházterületének tisztségviselőivel, mielőtt bármilyen fajta kölcsönt venne fel. Sok gyülekezet került anyagilag szorult helyzetbe, mert gyülekezetek vagy iskolák építését, vásárlását elhamarkodottan, meggondolatlanul tervezték. Ezeket el lehet kerülni, ha a gyülekezet tanácsot kér, mielőtt belefog ilyen vállalkozásba, és ragaszkodik az ilyen vállalkozások finanszírozására vonatkozó egyházi szabályokhoz.

A gyülekezeti épületek anyagi fedezete – A gyülekezeti épületek vásárlását vagy építését tervező gyülekezeteket óva intjük attól, hogy olyan anyagi elkötelezettségeket vegyenek magukra, amelyek nagy valószínűséggel pénzügyi zavarba sodornák a tagságot. Az egyházterületi és az unióbizottság adjon jól megfontolt tanácsokat ilyen esetekben, figyelembe véve a gyülekezet létszámát, anyagi helyzetét és az épület jellemzőit.

Gyülekezeti épületek vásárlásakor vagy építésekor semmi szín alatt ne kötelezzék el magukat a tagok, és ne kezdjenek bele az építkezésbe addig, amíg az egyházterületi és az unió-/misszióbizottság, meg nem győződik arról, hogy az anyagi ügyek rendje megegyezik a bevett szabályokkal, ahhoz hozzá nem járult.

A pénzalapok kezelése és könyvelése – Az Úr művére adott pénz gyűjtése és kezelése szent feladat. E pénzek beáramlásának tényleges csatornáit elsősorban a helyi gyülekezet tagjai jelentik. A gyülekezeti pénztáros átveszi a pénzt (lásd 60–64. oldal), és a közösség számára szánt összegeket szétosztja. Az egyházterületnek és az egyetemes célokra szánt összegeket a gyülekezeti pénztáros továbbítja az egyházterületi pénztárosnak. Az egyházterületi pénztáros szétosztja az egyházterület pénzét, de az uniónak/missziónak vagy az egyetemes célokra szánt összegeket továbbítja az unió-/missziópénztárosnak. Az unió/misszió pénztárosa szétosztja az uniónak/missziónak szánt összegeket, de az egyetemes célokra szánt összegeket továbbítja a divízió vagy a Generál Konferencia pénztárosának. Minden pénztáros – a gyülekezeti pénztárostól a Generál Konferencia pénztárosáig – a gyülekezeti bizottság vagy az egyház egyéb bizottságának irányítása alatt dolgozik. Nem oszthatják el önkényesen a pénzt, az illetékes bizottságok határozataitól függetlenül.

Könyvvizsgálat – Minden pénztárkönyvet, a gyülekezeti pénztárosétól és missziójegyzőjétől kezdve a Generál Konferencia pénztárosának pénztárkönyvéig be kell mutatni az erre a feladatra kijelölt könyvvizsgálóknak. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni az egyház minden intézményének pénztárkönyvére is. Ez a pénzkezelés legbiztosabb módja (lásd 63. oldal).