A szombat szent intézménye Isten emberiség iránti szeretetének jelképe. Isten teremtői hatalmának emlékeztetője, ugyanakkor jele annak, hogy neki van hatalma arra, hogy újjáteremtse és megszentelje életünket (Ez 20:12); szombatünneplésünk hűségünk bizonysága. A szombat helyes megünneplése annak bizonyítéka, hogy hűek vagyunk Teremtőnkhöz és közösségünk van Üdvözítőnkkel. A szombatünneplés bizonyos értelemben az engedelmesség próbája is. Ha egyénenként nem álljuk ki ezt a próbát, akkor hogyan tudnánk a világ előtt helyesen képviselni a szombat üzenetét?

A megszentelt nap különleges helyet foglal el a hetednapi adventisták életében. A hét hetedik napja, amely péntek naplementétől szombat naplementéig tart (3Móz 23:32), Isten ajándéka, az Ő – időben megnyilvánuló – kegyelmének jele. A szombat kiváltság, különleges találkozó azzal az Istennel, aki szeret bennünket, és akit mi is szeretünk; szent idő, amelyet Isten örökkévaló törvénye különít el a többi naptól: az örömnek, Isten imádatának és a másokkal való közösségnek az ideje (Ésa 58:13). A hívő örömmel és hálával üdvözli a szombatot. „Isten szeretete (…) határt szabott a munka követelményeinek; irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Az Ő napján megőrzi a család számára a vele, a természettel és az egymással való kapcsolat alkalmát" (Előtted az élet, p. 249.).

A szombat órái Isten tulajdonát képezik, és csak vele tölthetjük el azokat. Az Úr napjának megünneplésében nincs helye saját kedvteléseinknek, szavainknak, üzleti ügyeinknek és gondolatainknak (Ésa 58:13). Naplementekor gyűjtsük össze a családot, köszöntsük énekkel és imával a szent napot, majd szintén imánkkal és az ő csodálatos szeretete iránti hálánkkal zárjuk a napot! A szombat otthon és a gyülekezetben is az istentisztelet különleges napja. Nekünk és gyermekeinknek is az öröm ideje, amikor még többet tanulhatunk Istenről a Bibliából és a természet könyvének lapjairól. A szombat annak is az alkalma, hogy meglátogassuk a betegeket és munkálkodjunk a lelkek üdvösségéért. Félre kell tennünk a hat munkanap közönséges dolgait. Szükségtelen dolgokat nem szabad végeznünk. Világi olvasmányok vagy világi műsorok ne foglalják el időnket Isten szent napján.

„A szombat nem a haszontalan semmittevés idejéül rendeltetett. A törvény megtiltja a világi munkát az Úr pihenőnapján; a megélhetés érdekében végzett mindennapi tevékenységet szüneteltetni kell, a világi örömökért vagy haszonért való munka sem törvényes e napon – de ahogyan Isten megszűnt teremtő munkájától, megpihent szombaton, és megáldotta azt, úgy kell az embernek is elhagynia napi elfoglaltságát, és az egészséges pihenésnek, az imádásnak és a szent cselekedeteknek szentelnie e szent órákat" (Jézus élete, p. 165.).

A helyesen irányított tevékenységekből álló program – az igazi szombattartás lelkületével együtt – a hét legboldogabb és legjobb napjává, a menny valódi előízévé teszi a szombatot számunkra és gyermekeink számára is.