Minket mint hetednapi adventistákat a világból hívott ki Isten. Reformátorok vagyunk. Az igazi vallásnak, amely belép életünk minden területére, átformáló hatással kell lennie minden tevékenységünkre. Életünket és szokásainkat alapelvek határozzák meg, és ne a körülöttünk lévő világ! A szokások és a divat évenként változhatnak, ám a helyes viselkedés alapszabályai mindig ugyanazok maradnak.

A keresztény jellemében fontos tényező az öltözködés. Történelmünk kezdeti szakaszában arról is tanítást kaptunk, hogyan kell a keresztényeknek öltözködniük, éspedig azért, hogy „Isten megvédje népét a világ romboló befolyásától, és támogassa fizikai és erkölcsi egészségét…" (Testimonies 4. kötet, p. 634.). Ez valóban mindenre kiterjedő cél! Önmagában nem erény, ha nem úgy öltözködünk, mint a körülöttünk élők, csak azért, hogy mások legyünk; de ha a kifinomultság és erkölcsösség alapelveiről van szó, akkor a lelkiismeretes keresztény inkább hű lesz saját meggyőződéséhez, mint hogy kövesse az uralkodó szokásokat.

A keresztényeknek kerülniük kell a kihívó viselkedést és „a költséges díszítéseket". Amikor csak lehetséges, a ruházat legyen „jó minőségű, megfelelő színű és a szolgálathoz illő. A választásnál inkább a tartósságot és ne a feltűnést tartsuk szem előtt! Öltözetünket jellemezze a „szerénység", a „szépség", az „elegancia" és a „helyhez illő, természetes egyszerűség" (Messages to Young People, pp. 351–352.). Hogy ne legyen szembetűnő, ruházatunk a kor divatjának konzervatívabb és a lehető legjózanabb irányzatát képviselje.

Akár a férfiak, akár a nők öltözködéséről legyen szó, a hóbortos és szélsőséges irányzatok követése a komoly dolgok iránti érdeklődés hiányára utal. Tekintet nélkül arra, hogy az emberek általában milyen értelmesen öltözködnek, a divatban mindig vannak szélsőségek, amelyek áthágják a mértékletesség törvényeit, és így közvetlenül befolyásolják az erkölcstelen állapotok terjedését. Sokan, akik vakon követik a divatirányzatokat, esetleg alig vannak tisztában azok hatásával, de ettől még a következmények nem kevéssé katasztrofálisak! Isten népének mindig a visszafogottabban öltözködők soraiban a helye, és ne engedjék meg, hogy „az öltözködés kérdése töltse ki gondolataikat" (Evangelism, p. 273.). Ne ők legyenek az elsők, akik követik a legújabb divatirányzatot, de ne is legyenek az utolsók, akik leteszik a régit.

„Öltözködjünk egyszerűen, tartózkodjunk az ékszerektől és mindenfajta díszítéstől: öltözködésünk a hitünkre utal" (Testimonies 3. kötet, p. 366.). A Szentírás világosan tanítja, hogy az ékszerviselés ellentétes Isten akaratával. „…nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel" – figyelmeztet Pál apostol (1Tim 2:9). A díszítő ékszerek viselése hivalkodás, ami nincs összhangban a keresztény önmegtagadással.

Egyes országokban a jegygyűrű használatát rendkívül fontosnak tartják, mivel ez az emberek gondolkodásában az erény ismérve, s ennél fogva nem tartják dísznek. Ilyen körülmények között nem ítélhetjük el ezt a szokást.

Emlékezzünk arra, hogy nem a „külső dísz" fejezi ki az igazi keresztény jellemet, hanem „a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek, …ami igen becses az Isten előtt" (1Pt 3:3–4). El kell kerülni az olyan kozmetikai cikkek használatát, amelyek nem egyeznek a jó ízléssel és a keresztény mértékletesség alapelveivel. Rendesen, krisztusi lelkülettel kell annak a személynek viselkednie és önmagával bánnia, aki mindig arra törekszik, hogy örömet szerezzen Krisztusnak, a mi Urunknak, és helyesen képviselje Őt.

A keresztény szülők felelőssége, hogy példájukkal, tanításukkal és tekintélyükkel úgy neveljék fiaikat és leányaikat, hogy azok szerényen öltözködjenek, s így vívják ki ismerőseik tiszteletét és bizalmát. Népünk csak akkor vélje magáról, hogy jól öltözködik, ha ruházatukra egyaránt jellemző a szerénység, a jó ízlés és a tartózkodás.