Az udvarlást a házasság előkészítő szakaszának tekintjük, amelyben az egymáshoz kölcsönösen vonzódó párok jobban megismerik egymást, készülve a házasságra. A keresztény házasság Isten által megszentelt egység egy hívő férfi és nő között, hogy benne beteljesedjen a kölcsönös szeretet, egymás támogatása, egymás boldogítása; a gyermekek nemzése és felnevelése, akik szintén keresztények lesznek. Isten terve szerint ezt az egységet csak az egyik fél halála oldja fel.

A házasság az emberi társadalom alapja. A férfi és nő közötti igazi szeretetet Isten rendelte. „A házasság gondolatával foglalkozók tegyék mérlegre annak az embernek a nézeteit, akivel sorsukat össze akarják kötni. Figyeljék, hogyan formálódik jelleme. Házasságkötésükkel kapcsolatos minden lépésüket jellemezze szerénység, egyszerűség, őszinteség és az a komoly szándék, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljenek. A házasság kihat a későbbi életre, mind ebben a világban, mind az elkövetkezendőben. Az őszinte keresztény nem tervez olyan dolgot, amit Isten nem hagyhat jóvá" (A nagy Orvos lábnyomán, p. 249.).

Tragédiához vezethet, ha a keresztény udvarlásban nem sikerül követni ezeket az alapelveket. A boldog, sikeres otthon feltétele, hogy a férjnek és feleségnek egységes elképzelései és céljai legyenek. A Szentírás ezt tanácsolja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában" (2Kor 6:14). Nagyon valószínű, hogy a hitbeli eltérés megmérgezi az otthon boldogságát. Ha a szülők különböző hitelveket vallanak, az zűrzavarhoz, bonyodalmakhoz és a gyermeknevelés kudarcához vezethet.

„A családi kötelék a legszorosabb, leggyöngédebb és legszentebb a földön. Isten az emberiség áldásául szánta. És áldás is az mindenütt, ahol értelmesen, istenfélelemben és a vele járó felelősségeket kellően mérlegelve lépnek házasságra" (Boldog otthon, p. 20.).

Isten tisztelete, a szombatünneplés, a pihenés, a társas kapcsolatok, az anyagi források kezelése és a gyermeknevelés fontos összetevői a boldog családi kapcsolatoknak. Mivel az e területeken mutatkozó különbségek a kapcsolatok megromlásához, elcsüggedéshez és végül a keresztény élet teljes elvesztéséhez vezethetnek, a házasságra való megfelelő felkészülés feltétlenül foglalja magába az ezen területekre kiterjedő jegyesoktatást, amelyet a lelkész végez.

»Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?« (Ámós 3:3). A házassági kapcsolat boldogsága és sikere a házasfelek egységén múlik; de a hívő és a hitetlen között alapvető a különbség ízlésben, hajlamban és célban. Két urat szolgálnak, akik között nem lehet összhang. Bármilyen tiszták és jók az egyik elvei, egy hitetlen társ befolyása elfordíthat Istentől" (Pátriárkák és próféták, p. 138.).

A Prófétaság Lelke következetesen óv a „hívő és hitetlen" közötti házasságtól, és további figyelmeztetéseket is ad, hogy ne lépjünk egységre olyan keresztény testvérünkkel sem, aki „nem fogadta el a jelenvaló igazságot" (Testimonies 5. kötet, p. 364.). Sokkal valószínűbb, hogy a házasság tartós lesz, és a családi élet betölti Istentől neki szánt rendeltetését, ha a férjet és a feleséget közös lelki értékek és életmód köti össze. Ez okok miatt a Hetednapi Adventista Egyház erőteljesen ellenzi azt, hogy egy hetednapi adventista egy nem adventistával kössön házasságot, és nyomatékosan felszólítja a hetednapi adventista lelkészeket, hogy ne tartsanak meg ilyen esküvői szertartást!

Az egyház elismeri az egyén házastársa kiválasztásával kapcsolatos végső döntésének jogát, mindeközben azonban reméli, hogy amennyiben a tag olyan társat választ, aki nem tagja az egyháznak, akkor a jegyespár megérti és méltányolja, hogy egy adventista lelkipásztortól, aki a fentebb felvázolt alapelvek képviselete mellett kötelezte el magát, nem várható el, hogy a házasság megkötésében így szerepet vállaljon. Ha valaki mégis ilyen házasságra lép, az egyház nak szeretetet és törődést kell tanúsítania, hogy a házaspárt a Krisztusban meglelhető teljes egységre ösztönözze. (A házasság témájában további információ található a 15., Házasság, válás és újraházasodás c. fejezetben.)