A házasság eredete – A házasság isteni intézmény, amelyet Isten maga alapított még a bűnbeesés előtt, amikor még minden – beleértve a házasságot is – „igen jó" volt (1Móz 1:31). „Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté" (1Móz 2:24). „Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. „Tisztességes (...) a házasság" (Zsid 13:4). Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bűnbeesés után magával vitt az Éden kapuin túlra" (Boldog otthon, p. 25.).

A házasság egysége – Istennek az volt a szándéka, hogy Ádám és Éva házassága minta legyen minden jövőbeni frigy számára. Mindezt Krisztus is megerősítette: „Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és ezt mondá: annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza" (Mt 19:4–6).

Meddig tart? – A házasság élethosszig tartó szövetség a férj és feleség, valamint a házaspár és Isten között (Mk 10:2–9; Róm 7:2). Pál rámutat arra, hogy Krisztusnak az egyházzal kötött szövetsége példát ad a férj és feleség kapcsolatára (Ef 5:31–32). Isten szándéka az, hogy a házastársi kapcsolat végleges legyen, amint végleges Krisztus szövetsége az Ő egyházával.

Nemi kapcsolat a házasságban – A házasságon belüli nemi kapcsolat Isten szent ajándéka az emberiség számára; amely a házasság szerves része, és csakis a házasságon belülre korlátozódik (1Móz 2:24; Péld 5:5–20). Az ilyen bensőséges kapcsolat, amely Isten terve szerint kizárólag férj és feleség között gyakorolható, egyre meghittebb közelséget, boldogságot és biztonságérzetet kölcsönöz a párnak, és biztosítja az emberiség fennmaradását. A házasság Isten rendelése szerint monogám, heteroszexuális kapcsolat (Mt 19:4–5).

Társas viszony a házasságban – A házasságban az egység kölcsönös tisztelet és szeretet által érhető el (Ef 5:21–28). „A házasság egy életre szóló egység, a Krisztus és az ő egyháza közötti összetartozás jelképe. A férjnek és feleségnek olyan lelkületet kell tanúsítania egymás iránt, amilyet Krisztus tanúsít egyháza iránt" (Testimonies 7. kötet, p. 46.). Isten Igéje elítéli a személyes kapcsolatokban megnyilvánuló erőszakot (1Móz 6:11, 13; Zsolt 11:5; Ésa 58:4–5; Róm 13:10; Gal 5:19–21). Krisztus lelkületének jellemzői a szeretet, az elfogadás, mások megerősítése és építése, s nem az erőszak vagy a lealacsonyítás (Róm 12:10; 14:19; Ef 4:26; 5:28–29; Kol 3:8–14; 1Thessz 5:11). Krisztus követői között nincs helye a zsarnoki uralomnak és az erőszaknak (Mt 20:25–28; Ef 6:4). A házasságon és családon belüli erőszak visszataszító (lásd Boldog otthon, pp. 290–291.).

Sem a férj, sem a feleség nem uralkodhat a másik felett. Az Úr lefektette az alapelveket, amelyek irányadóul szolgálnak e területen. A férjnek olyan gyengéden kell szeretnie feleségét, ahogy Krisztus szereti egyházát. A feleségnek is tisztelnie és szeretnie kell férjét. Mindkettőjüknek a kedvesség lelkületét kell ápolniuk magukban, és el kell határozniuk, hogy soha nem szomorítják vagy sértik meg a másikat" (Testimonies 7. kötet, p. 47.).

A bűnbeesés hatása a házasságra – A bűn megjelenése negatívan hatott a házasságra. Amikor Ádám és Éva vétkeztek, elveszítették azt az egységet, amely egymással és Istennel összekötötte őket (1Móz 3:6–24). Kapcsolatukat megbélyegezte a bűntudat, a szégyen, a vádolás és a fájdalom. Ahol a bűn uralkodik, ott szomorú következményei a házasságban is láthatók: az elidegenedés, a magányosság, a hűtlenség, az elhanyagolás, az erőszak, a bántalmazás, a szétköltözés, a válás, a partnerek egymás feletti uralkodása és szexuális perverziók képében. A bűnnek a házasságra gyakorolt hatását mutatja a poligám házasság is. Az ilyen házasságok – bár az Ószövetségben gyakorolták ezeket – nincsenek összhangban Isten tervével; aki azt kívánja népétől, hogy múlja felül kultúrájának népszerű erkölcsi szokásait, amelyek ellentétesek a Biblia nézetével.

Helyreállítás és gyógyulás – 1. Krisztusban lakozva helyre kell állítani az isteni ideált. Miközben meg akarja menteni a világot a bűntől és annak következményeitől, Isten arra is törekszik, hogy visszaállítsa a házasságot eredeti állapotába. Mindezt azok életében tervezi, akik újjászülettek Krisztus országába, akiknek szívét a Szentlélek megszentelte, s akiknek az a legfőbb életcéljuk, hogy felmagasztalják az Úr Jézus Krisztust (lásd 1Pt 3:7; Gondolatok a Hegyi Beszédről, pp. 60–61.).

2. Krisztusban lakozva az egységet és egyenlőséget is helyre kell állítani. Az evangélium kihangsúlyozza, hogy férj és feleség szeressék egymást, és engedjenek egymásnak (1Kor 7:3–4; Ef 5:21). A férj vezetői szerepének modellje az önfeláldozó szeretet és szolgálat, amelyet Krisztus gyakorol egyháza irányában (Ef 5:24–25). Péter és Pál apostol is beszélnek arról, hogy a tiszteletre milyen nagy szükség van a házastársi kapcsolatban (1Pt 3:7; Ef 5:22–23).

3. A kegyelem ajtaja mindenki előtt nyitva áll – Isten arra törekszik, hogy tökéletesen helyreállítson és megbékéltessen önmagával mindenkit, aki képtelen elérni az isteni normát (2Kor 5:19). Ebbe a körbe beletartoznak azok is, akik átélték házassági kapcsolatuk felbomlását.

4. Az egyház szerepe – Az Ószövetségben Mózes, az Újszövetségben pedig Pál foglalkozott a tönkrement házasságokból adódó problémákkal (5Móz 24:1–5; 1Kor 7:11). Mindketten magasra emelték és megerősítették a házasság eszményét, miközben építő és megmentő szándékkal munkálkodtak azokért, akik nem érték el ezt az isteni színvonalat. Így Isten mai egyházának is az az elhívatása, hogy magasra emelje és megerősítse Isten házassággal kapcsolatos eszményét, de ugyanakkor legyen megbékélést munkáló, megbocsátó, gyógyító közösség, amely megértést és együttérzést tanúsít, ha egy kapcsolatban törés áll be.