Ismerve a Biblia házassággal kapcsolatos tanításait, az egyház tudatában van annak, hogy a házasságok sok esetben messze állnak az ideálistól. A válás és újraházasodás problémáját csak akkor láthatjuk igazi megvilágításban, ha a menny szemszögéből és az Éden kertjének hátterén szemléljük. Istennek világunkkal kapcsolatos szent tervének középpontjában az Ő képmására alkotott lények álltak, akik – terve szerint – majd szaporodnak, benépesítik a földet, ill. tisztaságban, összhangban és boldogságban élnek együtt. Évát Ádám oldalából teremtette, és feleségül adta őt a férfihoz. Így alapította meg Isten a házasságot. Isten volt ezen intézmény szerzője, és Ő volt jelen házasságkötőként is az első frigynél. Miután Isten feltárta Ádám előtt, hogy Éva csontjából való csont és testéből való test, Ádámban sosem támadt kétség afelől, hogy ők ketten egy test. Abban sem kételkedett soha e szent pár egyik tagja sem, hogy Isten terve szerint kapcsolatuk, otthonuk örökké megmarad.

Az egyház fenntartás nélkül ragaszkodik a házassággal és az otthonnal kapcsolatos bibliai állásponthoz, mert hiszi azt, hogy e magasztos nézet lealacsonyítása a mennyei eszménykép megrongálásához, tönkretételéhez vezet. A házasság isteni intézményébe vetett hit a Szentíráson alapszik. Következésképpen: a válás és újraházasodás zűrzavaros területén minden elképzelésnek és érvelésnek állandóan összhangban kell lennie az Édenben kinyilatkoztatott szent eszménnyel.

Az egyház hisz Isten törvényében, és hisz Isten megbocsátó kegyelmében is. Hiszi, hogy a győzelmet és az üdvösséget azok is biztosan megtalálhatják, akik a válás és újraházasodás kérdésében vétkeztek, mint ahogy azok is, akik Isten más szent elveiben buktak el. Egyetlen itt bemutatott ponttal sem az a szándékunk, hogy lekicsinyeljük Isten kegyelmét vagy az Ő megbocsátását. Az egyház az Úr félelmében teszi közzé az alapelveket és gyakorlatokat, amelyeket alkalmazni kell a házasság, a válás és újraházasodás esetében.

Bár a házasságkötésben először egyedül Isten működött közre, elismerjük, hogy az emberek ezen a földön polgári kormányok fennhatósága alatt élnek; ezért a házasságnak van egy isteni és egy polgári oldala. Az isteni oldalt Isten törvényei szabályozzák, a polgárit pedig az állam törvényei.

Ezen tanításokkal összhangban az egyház álláspontja a következő:

1. Amikor Jézus azt mondta: „Ember el ne válassza", kegyelemmel teljes intézkedése folytán vezérelvet adott az egyháznak, amelynek minden olyan polgári rendelet felett kell állnia, ami eltér attól, ahogy Jézus értelmezi a házassági kapcsolatot irányító isteni törvényt. A Megváltó szabályt ad követőinek, amelyhez ragaszkodniuk kell még akkor is, ha az állam vagy az uralkodó szokások nagyobb szabadságot biztosítanak. „Jézus a Hegyi Beszédben világosan leszögezte, hogy a hűtlenségen kívül, egyéb ok miatt a házasság fel nem bontható" (Gondolatok a Hegyi Beszédről, p. 59.; Mt 5:32; 19:9).

2. A házassági fogadalomhoz való hűtlenségen általában a házasságtörést vagy paráznaságot értik. Azonban az Újszövetségben a paráznaság szó jelentése bővebb a szokásos használatánál (1Kor 6:9; 1Tim 1:9–10; Róm 1:24–27.). Ennélfogva a szexuális perverziók, beleértve a vérfertőzést, a gyermekek elleni nemi erőszakot és a homoszexualitást is értjük alatta, és Isten házassággal kapcsolatos tervének a megrontását látjuk benne. S mint ilyenek, szintén okot adnak a különélésre vagy válásra.

Habár a Szentírás lehetségesnek látja a fenti okok miatti válást, és azt is, hogy a hitetlen fél elhagyja hívő házastársát (1Kor 7:10–15), komoly erőfeszítéseket kell tenniük a gyülekezetnek és a megbékélésben érdekelteknek, hogy arra bátorítsák a házasfeleket, nyilvánítsanak egymás iránt krisztusi lelkületet, hog a kapcsolat lehetőleg helyreálljon. A gyülekezet viszonyuljon szeretetteljesen és megmentő lelkülettel a párhoz, hogy segítse a megbékélés folyamatát.

3. Abban az esetben, ha a megbékélés nem jön létre, annak a félnek, aki a házassági fogadalmat megszegő társához hűséges maradt, a Biblia jogot ad a váláshoz és az újraházasodáshoz is.

4. A házasságtörésben bűnösnek talált házasfelet gyülekezeti fenyíték alá kell helyezni (lásd 14. fejezet, A gyülekezeti fegyelem címszó). Ha őszintén meg is bánja bűnét, a házasfelet mégis egy bizonyos időre fegyelmi intézkedés alá kell helyezni, hogy a gyülekezet kifejezze rosszallását, de ne szüntessék meg gyülekezeti tagságát. Ha viszont a vétkes nem adja bizonyosságát teljes és őszinte bűnbánatának, akkor törölni kell gyülekezeti tagságát. Abban az esetben, ha a kihágás nyilvános szégyent hozott Isten ügyére és az egyházra, jó hírnevünk megőrzése érdekében szüntessük meg a vétkes gyülekezeti tagságát, még ha bizonyságát adja is bűnbánatának.

A fegyelmezés ezen formáinak lényege, hogy elérje a fenyíték kettős célját: javítson, de mentsen is. Krisztus evangéliumában a fegyelmezés megmentő oldala mindig összekapcsolódott azzal, hogy a bűnös valóban egy új teremtéssé alakult át Jézus Krisztusban.

5. Az elvált vétkes félnek nincs erkölcsi joga az újraházasodáshoz, míg az ártatlan fél él, új házasságot nem köt és tiszta marad. Ha a vétkes fél mégis házasságra lép, és még tagja az egyháznak, akkor ki kell zárni. Ha az, akivel házasságot köt, szintén gyülekezeti tag, akkor az ő tagságát is meg kell szüntetni.

6. Elismerjük, hogy időnként a házassági kapcsolatok oly mértékben megromlanak, hogy mind a férj, mind a feleség számára jobb, ha külön élnek. „Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét" (1Kor 7:10–11). Ilyen esetekben a gyermekekről való gondoskodás, a javak kezelése vagy esetleg az egyik házasfél személyes védelme szükségessé teheti a házastársi státusz megváltoztatását. Ilyen esetekben megengedhető az a forma, amelyet bizonyos országokban törvényes különélésként ismernek. Néhány helyen a polgári joggyakorlat szerint ez a különélés csak törvényes válás útján valósulhat meg.

Ám az ilyen különélés vagy válás, amelyben nem a fizikai erőszak vagy „a házassági fogadalom megszegéséről" stb. van szó (lásd fentebb 1. és 2. bekezdés), egyik félnek sem biztosít bibliai jogot az újraházasodáshoz, hacsak ez alatt a másik fél újra nem házasodik, házasságtörést, ill. paráznaságot követ el vagy meghal. Ha az így elvált gyülekezeti tag az imént felsorolt bibliai okok nélkül újraházasodik, ki kell zárni a gyülekezeti tagok sorából; s ha az, akivel házasságot köt, szintén gyülekezeti tag, őt is törölni kell a gyülekezeti névsorból. (lásd 194–196. oldal.)

7. A vétkes felet, aki házassági fogadalmát megszegve elvált, és megfosztották gyülekezeti tagságától, majd újraházasodott, vagy azt a személyt, aki nem az 1. és 2. pontban ismertetett okok alapján vált el, mégis újraházasodott, és kikerült a gyülekezeti tagok sorából, úgy kell tekinteni, mint aki nem alkalmas a gyülekezeti tagságra, kivéve a következő feltételek teljesülése esetén.

8. A házassági szerződés nemcsak szentebb, hanem végtelenül összetettebb is az átlagos szerződéseknél, mivel annyi minden tartozhat hozzá; például a gyermekek. Ezért ha a megtérő vétkes újrafelvételét kéri a gyülekezeti tagok sorába, lehetőségei igen korlátozottak. Mielőtt a helyi gyülekezet meghozná végső döntését, az újrafelvételi kérelmet a gyülekezet a lelkész vagy a körzetvezető által vigye az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) bizottság elé, hogy adjanak tanácsot vagy javaslatot minden lehetséges lépésre vonatkozóan, amelyet a megtérő megtehet annak érdekében, hogy biztonságosan visszavehessék a tagok sorába.

9. A fent említett okok miatt tagságuktól megfosztott személyek újbóli keresztség által nyerhetik vissza tagságukat (lásd 199. oldal).

10. Ha egy tagságától megfosztott személyt végül a 8. pontban foglaltak szerint visszavettek a gyülekezet tagjainak sorába, nagyon kell vigyázni arra, hogy a gyülekezet egysége és összhangja érdekében az ilyen személyre ne bízzanak felelősségteljes vezetői tisztséget, különösen olyat ne, amely felszenteléssel jár; hacsak nagyon gondosan meg nem tanácskozták a kérdést az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) vezetőkkel.

11. Egyetlen hetednapi adventista lelkésznek sincs joga ahhoz, hogy olyan személy újraházasodásánál közreműködjön, akinek a fenti szakaszok alapján nincs bibliai joga az újraházasodáshoz.