„Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. …Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók" (Ef 5:25–30).

A gyülekezettel kapcsolatos fegyelmi eljárásokban ez a lelkület vezessen; akár egy egyénről, akár egy gyülekezetről mint testületről legyen szó: segíteni és megőrizni Isten ügyét! A körülmények azonban szükségessé tehetik egy-egy gyülekezet feloszlatását. Például olyan sok tag elköltözik, hogy a visszamaradtak száma nem elegendő a szervezet fenntartásához. Alkalmanként olyan nehézségek támadnak, amelyek veszélyeztetik a gyülekezet életét. Ahol úgy tűnik, hogy a problémák megoldása fegyelmi intézkedést igényel, ott tanácsos ébredésre felhívó sorozatot szervezni. Ezeknek az összejöveteleket azzal a céllal kell tartani, hogy a gyülekezet felgyógyuljon szerencsétlen állapotából, és tagjainak segítsen abban, hogy megújítsák az Úrral való szövetségüket. Ez sokkal jobb módszer annál, mint olyan intézkedések meghozatala, amelyek végül szakadáshoz vezetnének a gyülekezetben, ami végül a gyülekezet feloszlatását tenné szükségessé.

A következő okok miatt lehet gyülekezeteket feloszlatni, vagy a gyülekezetek közösségéből kizárni:

1. A taglétszám csökkenése – Előfordulhat az, hogy a gyülekezet fenntartására tett minden erőfeszítés ellenére a taglétszám annyira lecsökken a környékről való elköltözés, elhalálozás vagy hitehagyás miatt, hogy veszélybe kerül a gyülekezet léte. Ilyen körülmények között az egyházterület bizottsága tegyen lépéseket, és javasolja a gyülekezetnek a feloszlatását.

Mielőtt a feloszlatás megtörténne, a megmaradt tagokat figyelmeztetni kell, hogy tagságukat helyezzék át más gyülekezetekbe.

Ha elég tag marad, akkor össze kell hívni egy gyűlést, amelyen az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) elnök vagy az általa kijelölt lelkész elnököl. Ezen a gyűlésen kell megszavazni a rendes tagsággal rendelkező tagok levelének más gyülekezetbe való elküldését. Így a gyülekezet az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) bizottság javaslatára feloszlatja önmagát. Az egyházterületi (miszszióterületi/csatolt területi) bizottság előtt így nyitva az út, hogy a gyülekezet feloszlatásának jegyzőkönyvezését elvégezze.

Ha az egyházterület bizottságának megítélése alapján túl kevés tag maradt ahhoz, hogy egy ilyen gyűlést összehívjanak, akkor az egyházterület bizottságának joga van ahhoz, hogy a tagokat rendes tagként egy másik gyülekezetbe irányítsa. E módon a gyülekezet feloszlatása megtörtént.

Ha a feloszlatás idején vannak olyan tagok, akik gyülekezeti fegyelem alatt állnak, ezért nem adható nekik levél, amely bizonyítaná, hogy rendes tagsággal rendelkeznek, ezek átmenetileg az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) gyülekezetben legyenek tagok, és ez idő alatt az egyházterület tisztviselői bizonyosodjanak meg afelől, hogy minden erőfeszítést megtettek annak érdekében, hogy ezeket a személyeket a lehető leghamarabb kielégítő keresztényi tapasztalathoz segítsék. Ha erőfeszítésük sikeres, akkor az illetők tagságát meg lehet erősíteni az egyházterület gyülekezetében, vagy levelüket átirányíthatják egy másik gyülekezetbe. Ha nem lehet segíteni rajtuk, és jó útra téríteni őket, akkor nevüket az egyházterület bizottságának szavazata alapján törölni kell a névsorból.

2. Fegyelmi okok – Szerencsére ritkák azok az alkalmak, amikor fegyelmi okok miatt kell gyülekezeteket kizárni, hiszen az egyház missziója a keresés és a megmentés. Ahol állandósulnak a súlyos problémák, mint például a hitehagyás, a Gyülekezeti kézikönyvvel összhangban való cselekvés visszautasítása vagy az egyházterülettel (misszióterülettel/csatolt területtel) szembeni lázadás, akkor komoly erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy elkerülhető legyen a kizárás. A lelkész prédikációival és személyes látogatásokkal igyekezzen elmélyíteni a gyülekezet lelki életét. Az egyházterülettel (misszióterülettel/csatolt területtel) együttműködve ébredést munkáló sorozatot kell tartani, hogy a tagok megújítsák az Úrral kötött szövetségüket. Ha ezek az erőfeszítések nem járnak sikerrel, a lelkész az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) bizottsággal együttműködve tanácskozzon a gyülekezettel, és annak vezetőségével, a gyógyításra és megbékélésre törekedve, hogy a gyülekezet továbbra is Istennek és megmentő igazságának tanúja lehessen.

Krisztus lelkülete hasson át minden arra irányuló törekvést, hogy a vétkes gyülekezetnek segítsenek, és minden velük szemben alkalmazott fegyelmi intézkedést. Ezt a lelkületet csodálatosan és meggyőzően ábrázolják az Ef 5:25–30 versei, amelyekben Pál elmondja nekünk, hogy Krisztus szereti az egyházat, és életét adta érte, hogy meglegyen az az öröme, hogy mint dicsőséges egyházat mutathassa majd be mennyei Atyjának.

Az ilyen jellegű gyógyító intézkedéseket kell előnyben részesíteni, hogy megelőzzük a kapcsolatok megromlását, ami később a gyülekezet kizárásához vezethet.

Mindazonáltal, ha a gyülekezet megőrzésére tett erőfeszítések kudarcot vallanak, az egyházterület bizottsága gondosan tanulmányozza a gyülekezet kizárásának kérdését. Ha e lépés mellett döntenek, akkor egy minden részletre kiterjedő javaslatot kell jegyzőkönyvbe venni a gyülekezet kizárására vonatkozóan, a fennálló okok igazolásával együtt. Ezt követően az alábbiak szerint kell eljárni:

a. A javasolt kizárásra vonatkozó döntést egy testvéri óra keretében tárják az érintett gyülekezet elé, informálás és megfontolás céljából.

b. Abban az esetben, ha a gyülekezet nem fogadja el a javaslatot, a terület kétféleképpen reagálhat:

1) Tegyen lépéseket, hogy a gyülekezet kiküszöbölje a fegyelmezésre okot adó dolgokat, fogadja el az egyházterület feltételeit, majd kérelmezze az egyházterületnél (misszióterületnél/csatolt területnél) a feloszlatásra vagy kizárásra tett javaslat visszavonását.

2) Forduljon az unió végrehajtó bizottságához, hogy az döntsön a gyülekezet ügyében.

c. Abban az esetben, ha a gyülekezet kitartóan lázad, vagy az unió végrehajtó bizottsága helybenhagyja az egyházterületnek a gyülekezet kizárására vonatkozó javaslatát, akkor az egyházterületnek (miszszióterületnek/csatolt területnek) össze kell hívnia a végrehajtó bizottság ülését, és a rendkívüli (vagy szabályos) konferenciai ülésnek javasolnia kell a gyülekezet kizárását, az okok feltárásával.

d. Ha az ülésen többségi szavazással a kizárás mellett döntenek, akkor az egyházterületnek (misszióterületnek/csatolt területnek) végre kell hajtania a döntést.

A tagokról való gondoskodás – A feloszlatott vagy kizárt gyülekezetnek lehetnek olyan hűséges tagjai, akik szeretnének a Hetednapi Adventista Egyház tagjai maradni. Az ő érdekükben, tagságukat átmenetileg – legfeljebb kilencven napig – az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) gyülekezetnél kell nyilvántartani, így adva alkalmat nekik, hogy az egyházterületi gyülekezethez tartozzanak, vagy levelüket választásuk szerint más gyülekezetbe kérjék át.

E tagok helyzetét az egyházterület bizottsága értékeli, és ha kielégítőnek találja, akkor javasolja, hogy tagok lehessenek az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) gyülekezetnél, vagy más, az ő választásuk szerinti gyülekezetben.

A feloszlatott vagy kizárt gyülekezet azon tagjainak neveit, akik fegyelem alatt állnak, át kell adni az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) titkárnak, abból a célból, hogy az egyházterületi (misszióterületi/csatolt területi) bizottság idejekorán figyelemmel tudja kísérni őket, mint ahogy azt a fenti, 1. pontban már elmondtuk, a létszámcsökkenés miatt feloszlatott gyülekezetekkel kapcsolatosan.

A végrehajtás minden esetben az egyházterületi (misszióterületi) konferencia feladata – Bármilyen okból történjék is egy gyülekezet feloszlatása, kizárása, a következő egyházterületi (misszióterületi) konferencián minden esetben jelenteni kell a tények állását, és javaslatot kell tenni, hogy töröljék a gyülekezetet a gyülekezetek névsorából.

Gyülekezeti vagyon, pénzalap és feljegyzések – Ha a taglétszám csökkenése vagy fegyelmi okok miatt egy gyülekezetet feloszlatnak vagy kizárnak, minden adományt, pénzügyi feljegyzést, minden ingó vagy ingatlan vagyont, akár a helyi gyülekezet, akár az egyházterület, akár más felekezeti jogi személy nevén volt, az egyházterületnél (misszióterületnél/csatolt területnél) kell letétbe helyezni. Így az egyházterület joga, tekintélye és kötelessége az, hogy kezelje, védelmezze vagy rendelkezzen minden szóban forgó vagyonnal és pénzalappal. A feloszlatott vagy kizárt gyülekezet minden könyvét és feljegyzését az egyházterület titkára és/vagy pénztárosa kell, hogy őrizze.