A hitelvi összefoglalót elsősorban a keresztelendők oktatásához állítottuk össze (lásd 31–35. oldal).
1. Az igaz és élő Isten, az Istenség első személye a mi mennyei Atyánk, aki Fia, Krisztus Jézus által teremtett mindent. (Mt 28:18–19; 1Kor 8:5–6; Ef 3:9; Jer 10:10–12; Zsid 1:1–3; ApCsel 17:22–29; Kol 1:16–18)
2. Jézus Krisztus az Istenség második személye, Isten örökkévaló Fia, egyedül Ő vált meg a bűnből. Az ember megváltása kegyelemből, a Megváltóba vetett hit által történik. (Mt 28:18–19; Jn 3:16; Mik 5:2; Mt 1:21; 2:5–6; ApCsel 4:12; 1Jn 5:11–12; Ef 1:9 15; 2:4–8; Róm 3:23–26)
3. A Szentlélek az Istenség harmadik személye, Krisztus képviselője a földön, a bűnösöket bűnbánatra és Isten minden kívánalma iránti engedelmességre vezeti. (Mt 28:18–19; Jn 14:26; 15:26; 16:7–15; Róm 8:1–10; Ef 4:30)
4. Krisztus által a hívők a megvallott, megbánt és – amennyire tőlük telt – jóvá is tett bűnök bocsánatát elnyerik. (Ef 1:7; Kol 1:14–15; 1Jn 1:7–9; Ésa 55:6–7; Ez 33:15; Mt 5:23–24; 6:14–15)
5. A Biblia Isten ihletett Igéje, amely hitünk és cselekedeteink tökéletes, mindenre elegendő és egyetlen alapvető szabálya. (2Tim 3:15– 17; 2Pt 1:19–21; Zsolt 119:9, 11, 105, 130; 1Thessz 2:13; Ésa 8:20; Jer 15:16; Zsid 4:12)
6. Mindazoknak, akik a mennyek országába lépnek, tapasztalniuk kell a megtérést, az újjászületést, amely által az ember új szívet kap és új teremtéssé lesz. Így nemzeti vagy társadalmi háttértől függetlenül tagja lesz „minden nemzetség"-nek „mennyen és földön" (Mt 18:3; Jn 3:3; 2Kor 5:17; Ez 36:26–27; Zsid 8:10–12; 1Pt 1:23; 2:2; ApCsel 17:26; Ef 3:15)
7. Krisztus az újjászületett szívben lakozik, amelybe belevési Isten törvényének alapelveit, elvezeti a hívőt arra, hogy öröme teljék a törvény iránti engedelmességben, amihez erejét is adja. (2Kor 6:16; Zsolt 40:9; Zsid 8:10–12; Jn 14:15; Kol 1:27; 3:16; Gal 2:20; Ef 3:14–21)
8. Krisztus mennybemenetelekor kezdte meg főpapi szolgálatát a mennyei szentélyben, amely a korábban elkészített földi sátor előképe. Amikor Krisztus belépett szolgálatának második szakaszába, a szentek szentjébe, egy vizsgálati ítélet kezdődött el, amelyet a földi szolgálatban a nagy engesztelési nap mintázott. A vizsgálati ítélet munkája a mennyei szentélyben 1844-ben kezdődött, a 2300 prófétai időszak végén, és a kegyelemidő lezárulásával ér véget. (Zsid 4:14; 8:1–2; 3Móz 16:2, 29; Zsid 9:23–24; Dán 8:14; 9:24–27; Jel 14:6–7; 22:11)
9. Krisztus második eljövetele az egyház reménysége, az evangélium csúcspontja és a megváltási terv célja, amikor Jézus valóságosan, személyesen, láthatóan és szent angyalaival jön el. Az idők jeleinek sokasága tanúsítja, hogy Jézus eljövetele közel van. A próféciák különböző eseményeinek már-már teljes beteljesedése azt jelzi, hogy közel van, éppen „az ajtó előtt". (Jn 14:1–3; Tit 2:11–14; Zsid 9:28; ApCsel 1:9–11; Jel 1:7; Mt 25:31; Lk 9:26; 21:25–33; Mt 24:14, 36–39, 33)
10. A meghalt igazak feltámadnak Krisztus második eljövetelekor. Az élő igazakkal együtt elragadtatnak, hogy a levegőben találkozzanak az Úrral, és vele együtt mennek a mennybe, ahol a millenniumként ismert ezer esztendőt töltik. (Jel 1:7; Jn 5:25, 28, 29; Hós 13:14; 1Kor 15:51–55; 1Thessz 4:13–18; Jn 11:24–25; 14:1–3; Jel 20:4–6; Ésa 25:8–9)
11. A Krisztus visszajövetelekor élő gonoszok meg fognak halni eljövetele dicsőségétől. Majd minden idők meghalt gonoszaival együtt megvárják a második feltámadást, amely záróeseménye lesz az ezeréves periódusnak. (2Thessz 1:7–10; 2:8; Júd 14–15; Jel 20:5, 12, 15; Jn 5:28–29; ApCsel 24:15; Ésa 24:21–22)
12. Az ezer év végén a következő események történnek: (a) Krisztus leszáll a mennyből az igazakkal, a szent várossal, az új Jeruzsálemmel (Jel 21:2, 10); (b) a halott gonoszok feltámadnak az utolsó ítéletre (Jel 20:11–12); (c) a gonoszok megkapják a bűnért járó végleges büntetést, amikor tűz száll alá a mennyből, Istentől, és megemészti őket (Jel 20:7–10; 14–15); és (d) a tűz, amely elpusztítja a bűn nyomait, megtisztítja a földet is (2Pt 3:10–14; Mal 4:1, 3; Jel 20:8, 4).
13. A tűz által megtisztított és Isten hatalma által megújított föld lesz a megváltottak örök otthona. (2Pt 3: 9–13; Ésa 65:17–25; 35:1– 10; 45:18; Mt 5:5; Mal 4:1–3; Péld 11:31)
14. A hét hetedik napja Krisztus teremtő és megváltó hatalmának örök jele, ezért ez az Úr napja, azaz a keresztény szombat, amely az élő Isten pecsétje – és péntek naplementétől szombat naplementéig kell ünnepelni. (1Móz 2:1–3; 2Móz 16:23–31; 20:8–11; Jn 1:1–3, 14; Ez 20:12, 20; Mk 1:21–32; 2:27–28; Ésa 58:13; Lk 4:16; 23:54–56; 24:1; ApCsel 17:2; Zsid 4:9–11; Ésa 66:22–23; 3Móz 23:32)
15. A házasság az Istentől származó intézmények egyike, az Éden kertjéből ered, és már a bűneset előtt létezett. Jézus is tiszteletben tartotta és megerősítette szentségét és állandóságát. Az Újszövetség újra megerősíti a házassági kapcsolat szentségét, és arra tanít, hogy a halálig tartó hűség és erkölcsi tisztaság szándékával kell házasságra lépni. A házasságon kívüli szexuális kapcsolat és a homoszexualitás, amelyet a Biblia bűnnek bélyegez, az isteni tervvel ellenkezik. Jézus követői az Ő kegyelme által megőrzik erkölcsi tisztaságukat a szexuális kapcsolatokra vonatkozó bibliai vezérelvek alapján. „Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartoztassátok" (1Thessz 4:3).
A keresztény férj és feleség szeresse és tisztelje egymást, ahogy Isten is szereti és tiszteletben tartja őket. Azt a parancsot kapták, hogy szeressék és tiszteljék gyermekeiket, kedvesen bánjanak velük, és tanítsák meg őket Isten szeretetére és szolgálatára. Ennek érdekében tartsanak családi áhítatokat, vegyenek részt a szombatiskolában és más gyülekezeti istentiszteleteken, és ha lehetséges, járjanak a gyülekezet által működtetett iskolába. Hasonlóképpen a gyermekek is tiszteljék szüleiket és engedelmeskedjenek nekik. (1Móz 2:21–24; 5Móz 4:6–7; Mt 19:3–9; 1Kor 6:9–11; Ef 5:24–25, 28; Kol 3:18–21; 1Thessz 4:3–8; Zsid 10:23–35; 13:4; 1Pt 3:7)
16. Az Úr tizede szent, amely Istennek az Ő szolgáiról való gondoskodására adatott. Az önkéntes adományok is részét képezik Isten tervének, amelyek által világszéles művét támogatjuk. (3Móz 27:30– 32; Mal 3:8–12; 4Móz 18:20–28; Mt 23:23; Péld 3:9–10; 1Kor. 9:13–14; 2Kor 9:6–7; Zsolt 96:8; lásd még 16., 33., 35., 51., 161–166. oldal).
17. Halhatatlanság csak az evangélium által lehetséges, és Isten ajándékaként Krisztus második eljövetelekor nyerjük el. (1Kor 15:21–22; 51–55; Zsolt 146:3–4; Préd 9:5–6, 10; 1Tim 6:15–16; 2Tim 1:10; 1Jn 5:11–12)
18. Az ember állapota a halálban az öntudatlanság. Minden ember, jók és rosszak egyaránt, haláluktól a feltámadásig a sírban maradnak. (Préd 9:5–6; Zsolt 115:17; 146:3–4; Jób 14:10–12; 21–22; 17:13; Jn 11:11–14; 1Thessz 4:13; Jn 5:28–29)
19. A keresztényt megszentelődésre hívta el az Úr, ezért életét a magatartásában való gondosság, öltözködését a szerénység és az egyszerűség kell, hogy jellemezze. (1Thessz 3:13; 4:3, 7; 5:23; 1Pt 2:21; 3:15, 3–5; Ésa 3:16–24; 1Kor 10:31; 1Tim 2:9–10; lásd még 16., 176 182. oldal).
20. A keresztény legyen tudatában annak, hogy teste a Szentlélek temploma. Azzal tiszteli Istent, hogy értelmesen óvja testét, mértéktartó a jóban, és elkerüli az ártalmas dolgok használatát. Tartózkodik a tisztátalan ételektől, a szeszesitalok fogyasztásától, készítésétől és eladásától, a dohány emberi fogyasztásra való bármely formájának használatától, készítésétől vagy eladásától és a kábítószerek vagy más gyógyszerek helytelen használatától és forgalmazásától. (1Kor 3:16–17; 6:19–20; 9:25; 10:31; 2Kor 7:1; Gal 5:17–21; 6:7–8; 1Pt 2:9–12; 1Kor 10:1–11; 3Móz 11:1–8; lásd még: 16., 33., 35., 195. oldal).
21. Az egyház nem nélkülözi a lelki ajándékokat, és a prófétaság ajándéka a maradék egyház egyik ismertetőjele. (1Kor 1:5–7; 12:1– 28; Ám 3:7; Hós 12:10, 13; Jel 12:17; 19:10; lásd még: 15., 33., 34. oldal).
A hetednapi adventisták elismerik, hogy ez az ajándék Ellen G. White életében és szolgálatában megnyilvánult.
22. A Biblia egy meghatározott egyházi szervezetről tanít. E szervezet tagjainak szent kötelessége, hogy rendeljék alá magukat neki, hűségesen támogassák azt, és járuljanak hozzá a fenntartásához. Azt a figyelmeztetést kapták, hogy ne hagyják el a maguk gyülekezetét. (Mt 16:16–18; Ef 1:10–23; 2:19–22; 1Kor 14:33, 40; Tit 1:5–9; Mt 18:15–18; 1Kor 12:12–28; 16:1–3; Zsid 10:25; ApCsel 4:32–35; 6:1– 7)
23. Az alámerítéses keresztség Krisztus halálát, eltemetését és feltámadását jelképezi, és nyíltan kifejezi az Ő megmentő kegyelmébe vetett hitet, a bűnről és a világról való lemondást. Ez a gyülekezeti tagság feltétele. (Mt 3:13–17; 28:19; ApCsel 2:38, 41–47; 8:35–39; 16:32, 33; 22:16; Róm 6:1–11; Gal 3:27; Kol 3:1–3; lásd még 30., 33., 35. oldal).
24. Az úrvacsora szertartásával a Megváltó halálára emlékezünk. A keresztény növekedéshez és közösséghez feltétlenül szükséges, hogy a test tagjai részt vegyenek a szertartásban. A jegyek befogadását a lábmosás szertartása előzi meg, amely előkészület erre az ünnepélyes istentiszteletre. (Mt 26:26–29; 1Kor 11:23–26; Jn 6:48–56; 13:1–17; 1Kor 11:27–30)
25. A keresztény élet teljes elfordulás a világi szokásoktól (pl.: kártyázás, színházba járás, társastánc stb.), amelyek gyengítik és rombolják a lelki életet. (2Kor 6:15–18; 1Jn 2:15–17; Jak 4:4; 2Tim 2:19–22; Ef 5:8–11; Kol 3:5–10; lásd még: 178–180 oldal).
26. Az Ige tanulmányozásakor Isten szól hozzánk, világosságot és erőt ad nekünk. Ima által a lélek Istennel egyesül. Ezek a menny által rendelt eszközök, amelyek által a bűn felett győzelmet aratunk, és keresztény jellemet fejlesztünk. (Zsolt 19:8–9; 119:130; Jn 6:63; 17:17; 1Pt 2:2; 1Thessz 5:17; Lk 18:1; Zsolt 55:18; Ésa 50:4)
27. Jézus szent parancsa minden gyülekezeti tagot arra szólít, hogy használja talentumait a személyes lélekmentő munkában, ezzel segítve az evangélium egész világon való hirdetését. Jézus akkor jön el, ha ez a munka befeleződött. (Mt 25:14–29; 28:18–20; Jel 22:17; Ésa 43:10–12; 2Kor 5:17–20; Róm. 10:13–15; Mt 24:14)
28. Isten az emberiséget egyformán kezeli, és figyelmezteti a bekövetkezendő eseményekre, amelyek rendkívüli mértékben befolyásolják sorsukat. Ezért küldte el Krisztus közeli visszatérésének üzenetét. Ezt az előkészítő üzenetet a Jelenések könyve 14. fejezetének hármas angyali üzenete jelképezi, és ma teljesedik be a nagy, második adventmozgalomban. Ez hívta életre a maradékot, vagyis a Hetednapi Adventista Egyházat, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét. (Ám 3:7; Mt 24:29–34; Jel 14:6–10; Sof 3:13; Mik 4:7–8; Jel 14:12; Ésa 26:2; Jel 22:14)