A férfi és a nő Isten képmására lett alkotva, külön egyéniséggel rendelkezik, ill. a gondolkodás és cselekvés hatalmával és szabadságával. Bár szabad lényként születtek, mindnyájan a test, a lélek és a szellem oszthatatlan egységei, Istentől függ az életük, lélegzetük és létük egyéb részei.

Amikor ősszüleink nem engedelmeskedtek Istennek, megtagadták tőle való függőségüket, és elveszítették kiváltságaikat. Isten képmása összetört bennük, és a halál hatalmába kerültek. Utódaik ezt a bukott természetet és annak következményeit öröklik, gyengeségekkel és bűnös hajlamokkal születnek. Isten azonban megbékéltette magával a földet Krisztusban, és Szentlelke által a bűnbánó emberekben helyreállítja az isteni képmást. Az újjászületettek Istent dicsőítik. Az Alkotó arra hívja el őket, hogy szeressék Őt és egymást, és viseljenek gondot környezetükre. (1Móz 1:26–28; 2:7; Zsolt 8:4–8; ApCsel 17:24–28; 1Móz 3; Zsolt 51:5; Róm 5:12–17; 2Kor 5:19–20; Zsolt 51:10; 1Jn 4:7–8, 11, 20; 1Móz 2:12)