Az ülésező Generál Konferencia, ill. az évi két ülésszak között a végrehajtó bizottság, az egyház legfelsőbb irányító szerve. Alkotmánya feljogosítja arra, hogy alárendelt szervezeteket hozzon létre a világ különböző részein az evangélium terjesztése érdekében. Ezért minden alárendelt szervezet és intézmény szerte a világon úgy ismeri el a Generál Konferenciát, mint Isten után a legfelsőbb tekintélyt a hetednapi adventisták között.

Nézeteltérések esetén – szervezeteken és intézményeken belül vagy azok között – a következő, felettes intézményhez forduljanak a felek a kérdés intézésével egészen addig, amíg el nem érkezik a Generál Konferencia rendszeres ülésszaka vagy a végrehajtó bizottság éves tanácskozása. Az ülésszakok közötti időben a végrehajtó bizottság képezi a legfőbb tekintélyt minden kérdésben, amelyben nézetkülönbség támad. A bizottság döntéseit felül lehet vizsgálni a Generál Konferencia ülésszakán vagy a végrehajtó bizottság éves tanácskozásán.

„Többször kaptam tanítást az Úrtól, hogy ember ítéletét ne rendeljük alá egy másik ember ítéletének. Soha ne tekintsék egy ember véleményét vagy néhány férfi ítéletét elég bölcsnek és erősnek ahhoz, hogy az egyházat vezesse, és meghatározza az irány kijelölésében. Ha azonban az összes területről összegyűlt testvérek által alkotott Generál Konferencia határoz valamit, akkor az egyes személyek elhatározásukat, függetlenségüket és személyes véleményüket adják fel, és ne ragaszkodjanak makacsul ahhoz. Egy munkás soha ne tekintse erénynek álláspontjához való makacs ragaszkodását, ha az a közösség döntése ellen van.

Időnként, amikor férfiak kis csoportját bízták meg a munka intézésével, és ők a Generál Konferencia nevében balga tervek véghezvitelével törekedtek Isten műve korlátozására, azt mondtam, nem tudom e néhány ember által képviselt Generál Konferencia szavát többé Isten szavaként elfogadni. De ez nem jelenti azt, hogy a Generál Konferencia határozatait – amelyeket szabályosan kinevezett, a világszéles terület minden részét képviselő férfiak hoztak – ne tartsuk tiszteletben. Isten elrendelte, hogy egyháza képviselőinek felhatalmazásuk legyen, amikor a föld minden részéről összejönnek a Generál Konferenciára. Néhányan abban a veszélyben vannak, hogy elkövetik azt a hibát, hogy egy ember belátására vagy emberek kis csoportjára ruházzák azt a hatalmat, amelyet Isten a közösségre bízott a Generál Konferencia hangja és ítélete által, azzal a céllal, hogy Isten munkája felvirágzására és előbbre vitelére terveket fektessen le.

Ha ezt a hatalmat, amelyet Isten a gyülekezetnek adott, egy emberre ruházzák, felhatalmazást adva neki, hogy mások felett ítélkezzék, akkor az igazi bibliai rend felborul. Sátán alattomos módon, sőt néha elképesztő erővel tud hatni az ilyen emberre, remélve, hogy általa a többit is befolyásolhatja. A hatalmat, amelyet hajlamosak vagyunk egy ember vagy egy kis csoport kezébe adni, bízzuk az egyház legfelsőbb szintű szervezetére" (Testimonies 9. kötet, pp. 260–261.).