Az Újszövetségben a keresztséget az egyházba való felvétel szertartásaként alapították. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!" (Mt 28:19–20).

„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát" (ApCsel 2:38).

A keresztség az egyháztagság feltétele – „Krisztus a lelki országába való belépés jelévé tette a keresztséget. Ő szabta ezt a feltételt, amelylyel rendelkeznie kell mindenkinek, aki azt kívánja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek hatalma alatt állónak ismerjék. Mielőtt az ember otthonra találna a gyülekezetben, mielőtt átlépné Isten lelki országának küszöbét, el kell nyernie az isteni név pecsétjét: »Az Úr a mi igazságunk«" (Jer 23:6).

„A keresztség a világról való legünnepélyesebb lemondás. Akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelkednek, nyilvánosan kijelentik – keresztény életük kezdetén –, hogy megtagadták Sátán szolgálatát, és a királyi család tagjai, a mennyei Király gyermekei lettek. Engedelmeskedtek a parancsnak: »menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek! És rajtuk beteljesedett az ígéret: 'És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá', azt mondja a mindenható Úr«" (2Kor 6:17–18).

Világossá kell tenni a keresztény élet alapelveit azok előtt, akik nemrég ismerték meg az igazságot. Hitvallásuk még nem bizonyítja, hogy megváltó kapcsolatban vannak Krisztussal. Nem elég mondanunk, hogy »hiszek«, hanem élnünk is kell az igazságot. Isten azt akarja, hogy szavainkkal, magatartásunkkal, jellemünkkel bizonyítsuk vele való kapcsolatunkat" (Testimonies 6. kötet, pp. 91–92.).

A keresztség formája – A hetednapi adventisták az alámerítéses keresztségben hisznek, és tagként csak azokat fogadják el, akiket ily módon kereszteltek meg. Azt, aki felismeri elveszett, bűnös állapotát, őszintén megbánja vétkeit, és átmegy a megtérés tapasztalatán, megfelelő tanítás után el lehet fogadni a keresztségre és a gyülekezeti tagságra.

Lelkészek a keresztség előtt alapos tanítást adjanak a keresztelendőknek – A lelkész addig senkit ne javasoljon keresztségre és gyülekezeti felvételre, amíg a gyülekezet nyilvános vallástétel által meg nem győződik arról, hogy a keresztelendő megfelelő oktatásban részesült, és kész ennek a lépésnek a megtételére (lásd 31–35 oldal). Azokban a gyülekezetekben, ahol a gyakori keresztség csökkenti a nyilvános vallástétel jelentőségét, alternatív megoldást érdemes keresni. A lelkész addig nem végezte el feladatát, amíg a keresztelendőket alapos oktatásban nem részesítette, és amíg azok nem ismerik, és nem kötelezték el magukat az egyház valamennyi alapvető hitelve és azok gyakorlati megvalósítása iránt, továbbá amíg nem készültek fel arra, hogy magukra vállalják az egyháztagsággal járó kötelezettségeket. Ez előbb említettek alapvető elvek kell, hogy legyenek minden gyülekezetben. Ragaszkodniuk kell ahhoz is, hogy a keresztelendőket személyes eligazításban részesítsék, és – ahol lehetséges – keresztségi osztályokban is tanítsák; mindezt a gyülekezet bizottsága ellenőrizze.

„A tanítványság próbáját nem alkalmazzuk a keresztségre jelentkezőkön olyan gondosan, mint ahogy kellene. Meg kell tudni, hogy csak a hetednapi adventista nevet akarják-e felvenni, vagy az Úr oldalára állnak-e, kijönnek a világból, elszakadnak attól, és nem érintik azt, ami tisztátalan. A keresztség előtt a keresztelendőt alaposan ki kell kérdezni tapasztalatairól. A kikérdezés ne legyen rideg, vizsga ízű, hanem kedves, szelíd, Isten Bárányára mutató, aki elveszi a világ bűneit. Az evangélium kívánalmait kérjük számon a keresztelendőktől!" (Testimonies 6. kötet, pp. 95–96.).

„Ha megbizonyosodtunk, hogy a jelentkezők teljesen értik a hittételeket, el kell fogadni őket" (Testimonies to Ministers, p. 128.).

Nyilvános vallástétel – A gyülekezetnek jogában áll, hogy mindazok hitét és magatartását megismerje, akik kérik a gyülekezeti közösségébe való felvételüket. Helyénvaló a nyilvános vallástétel megtartása minden keresztelendő számára a keresztség előtt, lehetőleg a gyülekezet jelenlétében. Ha ez kivihetetlennek bizonyulna, akkor a vallástétel a gyülekezet bizottsága vagy a gyülekezet bizottsága által kiválasztott bizottság, mint például a vének bizottsága előtt történjék, akik a keresztséget megelőzően beszámolnak a gyülekezetnek. Az előző részben említett alternatíva alkalmazásánál lehetőséget kell adni a keresztelendőknek abbéli vágyuk nyilvános kifejezésére, hogy csatlakozni kívánnak az egyházhoz, és hogy azonosulnak a gyülekezettel, és hogy a gyülekezet is azonosul velük.

Keresztségi szövetség – Felekezetünk keresztségi szövetségként fogadja el a keresztelendők számára összeállított hitelvi jegyzéket, a keresztségi fogadalommal és a Keresztségi és Elkötelezettségi Bizonyítvánnyal együtt. Mindenkinek, aki keresztség által a gyülekezet tagja lett, át kell adni ezen dokumentum nyomtatott példányát a helyesen kitöltött Keresztségi és Elkötelezettségi Bizonyítvánnyal együtt. Akiket hitvallomás útján vettek fel, azoknak ugyancsak megfelelő bizonyítványt kell adni.

A hitelvi összefoglalás kifejezetten a keresztelendők eligazításához kell, hogy készüljön. Minden keresztelendőnek alaposan ismernie kell ezeket a tanításokat és a hívőkre háruló kötelességeket. Gyakorlatilag bizonyítaniuk kell, hogy készek elfogadni minden hitelvet, amelyet a hetednapi adventisták tanítanak, valamint a gyakorlat alapelveit, amelyek ezeknek a tanításoknak a külső kifejezései, mert „gyümölcseikről ismeritek meg őket".

A Hetednapi Adventista Egyház leendő tagjait a keresztség vagy a hitvallomás alapján történő felvétel előtt alapos tanításban kell részesíteni a Szentírásból az egyház alapvető hittételeivel kapcsolatban; a Gyülekezeti kézikönyv harmadik fejezetében (lásd 9. oldal) foglaltak szerint. Az evangelizátorok, gyülekezeti lelkészek és mások tanító munkájához segítséget nyújt a Gyülekezeti kézikönyv Függelékében erre a célra előkészített jegyzék, valamint a Lelkészi kézikönyvben található útmutatás, amely a tanítást szentírási alapra helyezi és gyakorlativá teszi.