Ez a megjegyzés magyarázó anyagot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan járjon el egy gyülekezet rendkívüli esetekben. A helyi gyülekezet más módon is kezelheti ezeket az ügyeket. Ezek az alternatív módszerek legyenek összhangban a Hetednapi Adventista Egyház általánosan elfogadott szervezeti és működési elveivel.

1. Az istentisztelet formája (elvek) (lásd 80. oldal) – Amikor a lelkészek a szószékre mennek és letérdelnek, a gyülekezet is lehajtott fővel könyörögjön Isten jelenlétéért és áldásáért. Az áhítatos csend felkészít a kezdőénekre és az utána következőkre.

Az istentiszteletnek két fő része van:

a. A gyülekezet megnyilvánulása dicséretben és imádatban, amit énekkel, imával és adományokkal fejez ki.

b. Isten Igéjének üzenete. Az, aki az üzenetet tolmácsolja és az élet kenyerét megtöri, érezze át e munka szentségét, és legyen alaposan felkészült. Aki pásztori imában az imádkozókat Isten elé vezeti, az egész istentisztelet talán legszentebb részét végzi, ezért félelemérzettel és alázattal vegye tudomásul annak fontosságát. Térdeljen le – szemben a gyülekezettel –, a gyülekezet is forduljon a szószék felé – ahol csak lehetséges, térdeljen le az egész gyülekezet. Az ima legyen rövid, de imádatot, hálát foglaljon magába, és fejezze ki az imádkozók személyes szükségleteit, valamint a világszéles misszióét is.

Közvetlenül az igehirdetés előtt legyen megfelelő zene- vagy énekszolgálat. Azután következik az óra egyik legfontosabb része, Isten nyájának lelki táplálása. Ha a gyülekezet igazi táplálékot kapott, és úgy érzik, hogy „Isten meglátogatta az Ő népét" (Lk 1:68), akkor az Istent dicsőítő, áldott eredmények nem maradnak el.

Az adakozás az istentisztelet egyik lényeges része. Míg egyfelől ezt a tanácsot kapjuk: „Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben" (Zsolt 96:9), másrészről arra buzdít, hogy: „hozzatok ajándékot, és jöjjetek be az ő tornácaiba!" (Zsolt 96:8). Tehát Istennek hozott ajándékaink átadásának természetes helye van az istentisztelet rendjében.

A felszentelt presbiter, különösen, ha presbiterré szentelt segédlelkész, működjön együtt a gyülekezet lelkészével az istentiszteleti rend kialakításában. Ha egy gyülekezetnek nincs saját lelkésze, a felszentelt presbiterre hárul az istentisztelet terhe, és vagy maga tartja azt meg, vagy valakit felkér annak vezetésére. Időről időre olyan alkalmakat is kell tartani, amikor bizonyságtételek és istendicsőítések hangzanak el; vagy időt lehet adni néhány tagnak, hogy a missziómunkában szerzett tapasztalataikat elmondják.

2. Az istentisztelet formája (lásd 80. oldal) – A következőkben két istentiszteleti formát javasolunk:

Hosszabb istentiszteleti rend

– Orgona előjáték

– Hirdetések

– A kórus és a szolgálattevők bevonulása

– Isten dicsőítése (doxológia)

– Ima Isten jelenlétéért (invocatio)

– Igeolvasás

– Istent dicsőítő közös ének

– Pásztori ima

– Kórus vagy zene

– Adománygyűjtés

– Felajánló ének

– Prédikáció

– Közös ének

– Áldásmondás

– A gyülekezet állva marad, vagy leül

néhány perces csendes imára

– Orgona utójáték

Rövidebb istentiszteleti rend

– Kijelentések

– Közös ének

– Ima

– Adománygyűjtés

– Ének vagy zene

– Prédikáció

– Közös ének

– Áldásmondás

– A gyülekezet állva marad, vagy leül csendes imára

3. Lábmosás (lásd 84. oldal) – A lábmosáshoz külön helységet kell biztosítani a férfiaknak és a nőknek. A fogyatékkal élőkről külön gondoskodni kell, ha a távolság vagy a lépcsők gondot okoznának. Az olyan helyeken, ahol társadalmilag elfogadható, és a ruházat olyan, hogy szeméremprobléma nem merül fel, külön lehetőséget lehet adni férjnek és feleségnek, vagy a szülőknek és megkeresztelt gyermekeiknek, hogy együtt mossanak lábat. A gyülekezet jelöljön ki segítőket, akik a félénk és érzékeny személyeknek – akik a társ kiválasztását kellemetlen helyzetként élik meg – segítenek társat találni a lábmosáshoz.

4. Kenyér és must (lásd 84. oldal) – Amíg a gyülekezet újra összegyűlik, és a szolgálattevő lelkészek vagy felszentelt presbiterek elfoglalják helyüket az asztal mellett – amelyen a kenyér és a must elő lett készítve –, és amíg a diakónusok és diakónusnők elfoglalják helyüket, a gyülekezet énekelhet. Ezután leveszik a kenyérről a terítőt, és egy megfelelő igeszakaszt olvasnak, mint pl.: 1Kor 11:23–24; Mt 26:26; Mk 14:22; vagy Lk 22:19, vagy egy rövid prédikáció hangzik el, ha ez nem történt meg korábban. Különösen hatásos, ha a prédikáció a kenyér és a must jelentőségét hangsúlyozza, így az üzenet friss marad a részvevők elméjében, amikor a jegyeket kiosztják. A szolgálattevők rendszerint térdelnek, amíg áldást kérnek a kenyérre. A gyülekezet letérdelhet, vagy ülve maradhat. A kenyeret először nagyobb darabokra törik, egy-egy darabot rakva mindegyik tálcára a vének és lelkészek számára, hogy azok utána apró darabokra törjék. A lelkész és a vének átadják a diakónusoknak a tálcát a kenyérrel, a diakónusok pedig kiszolgálják a gyülekezetet. Ez alatt az idő alatt felemelő zene szólhat, bizonyságtételek, rövid prédikáció, felolvasás hangozhat el, közös éneklés, vagy csendes orgona vagy zongorajáték szólhat.

Mindenki tartsa a kezében a kenyerét, amíg a szolgálattevő lelkészt vagy felszentelt presbitert is kiszolgálták. Amikor mindnyájan helyet foglaltak, a szolgálat vezetője felhívást intéz, hogy egyszerre részesüljenek a kenyér jegyében. A kenyér elfogyasztása közben a résztvevők csendben imádkozzanak.

Azután a lelkész egy ideillő szakaszt olvas, mint pl.: 1Kor 11: 25–26; Mt 26:27–29; Mk 14:23–25; vagy Lk 22:20. A vezetők letérdelnek, és áldást kérnek a mustra. A must kiosztása a kenyér kiosztásához hasonlóan történik. Miután a szolgálattevő lelkészeket és a felszentelt presbitereket is kiszolgálták, mindenki egyszerre fogyasztja el az italt.

Egy másik változat, hogy megtörik a kenyeret és megáldják; azután a kenyeret és a mustot ugyanarra a tálcára helyezik, és kiosztják a gyülekezetnek. A résztvevők mindkettőből elvesznek egyet. Elfogyasztják a kenyeret, és utána csendben imádkoznak. A mustért mondott ima után azt is elfogyasztják, majd csendben imádkoznak. Ahol a padok vagy a székek úgy vannak kialakítva, hogy helye legyen a pohárnak, a poharak összegyűjtése szükségtelen az istentisztelet végéig.

5. Az adventista ifjúsági osztály (lásd 87. oldal) – A helyi gyülekezet adventista ifjúsági osztályának vezetősége segédanyagokhoz juthat a divízió, az unió és a helyi egyházterület (misszióterület/csatolt terület) ifjúsági osztályától. Az egyik ilyen segédanyag a Youth Ministry Accent negyedéves folyóirat, amelyet a Generál Konferencia ifjúsági osztálya ad ki. Az ifjúsági szolgálatot segítő számos nyomdai kiadvány szintén elérhető, gazdag tartalommal. Ezeket az egyházterület (misszióterület/csatolt terület) ifjúsági osztályától és az Adventista Könyvközpontokból (Adventist Book Centre) lehet beszerezni.

6. Az adventista ifjúsági osztály (lásd 87. oldal) – Az adventista ifjúsági osztály szervezeti tervét a 9. fejezetben – A gyülekezet alosztályai és tisztségviselőik csz. – röviden vázoljuk. Részletes információt az egyházterületi (misszióterület/csatolt terület) ifjúságvezetőtől lehet beszerezni. Fontos, hogy minden gyülekezet tanulmányozza saját ifjúsága és családjai jellegét, anyagi helyzetét, személyi állományát, adottságát, iskolai kapcsolatait, hogy e tényezők figyelembevételével a legeredményesebb ifjúsági szolgálatot végezhessék. Egyes helyeken az „osztály" kifejezés helyett a „közösség" vagy az „akciócsoport" kifejezéseket használják, de az adventista ifjúság név mindig szerepeljen, hogy tisztázza a szervezet azonosságát.

7. Az adventista serdülő osztály (lásd 87. oldal) – Minden osztályterem egy külön egyesületnek számít, a tanár a vezető, a diákok közül pedig tisztviselőket kell választani. Ahol nincs egyházi iskola, a serdülő osztály tagságát be kell vonni egy családias jellegű, összevont ifjúsági programba.

8. Az összejövetel ideje (lásd 89. oldal) – Annak érdekében, hogy a tagság missziós lelkülete erősödjön és fejlődjön, kiegészítő misszióórákat is lehet tartani az alább felsorolt lehetőségek közül választva:

a. Minden szombaton a szombatiskola és a prédikáció között tízperces missziószolgálatot lehet tartani.

b. A hét közepén közös misszió- és imaórát lehet tartani. Ezen alkalom első részét a lelki üzenet képezi, amelyet az imádkozás követ, mert tudnunk kell, hogy az ima a lelki növekedés és a szolgálatra való felkészülés elengedhetetlen feltétele. A fennmaradó időt a gyülekezeti evangelisták képzésére lehet fordítani. Útbaigazítást kell adni a lélekmentő munka módszereiről, és alkalmat kell adni a tagoknak, hogy elmondják problémáikat, amelyekkel evangelizáló munkájuk során találkoztak, majd közösen beszéljük meg azokat.

c. Gyülekezeti misszióórákat a legkülönbözőbb időpontokban lehet tartani, ahogy ez a helyi gyülekezet körülményeinek a legjobban megfelel. A misszióbizottság gondosan tervezzen, hogy a gyülekezeti misszióórák a lelki megújulás és a gyakorlati képzés alkalmai legyenek, és gondoskodjon arról is, hogy ugyanolyan rendszerességgel és folyamatossággal tartsák az összejöveteleket, mint a gyülekezet bármely más alkalmait.

9. Testvéri óra (lásd 89. oldal) – A beszámolók a következő tevékenységeket érintik:

a. A jegyző beszámolójában közli a gyülekezet jelenlegi létszámát, a fogadott és a más gyülekezetbe távozott tagok számát. Meg kell azt is említeni – számokkal, mert nem feltétlenül szükséges neveket mondani –, hogy az év folyamán hány személy tagsága szűnt meg, és hányan haltak meg. Egy rövid beszámoló a gyülekezeti bizottság döntéseiről bizonyára minden gyülekezeti tagot érdekel.

b. A misszióvezető beszámolója ismerteti a gyülekezet évi missziós tevékenységét, beleértve jótékonysági szolgálatait is, valamint a jövőre vonatkozó terveit. Ezt követi a missziótitkár beszámolója.

c. A pénztáros jelentése tartalmazza, hogy mennyi tized folyt be, amit aztán továbbítottak az egyházterületi (misszióterület/csatolt terület) pénztárosnak. A pénztáros számol be a kapott és továbbadott misszióadományok összegéről, valamint arról, hogy mennyi pénz folyt be a gyülekezeti alapba, és abból mennyit költöttek el.

d. A diakónusok és diakónusnők beszámolnak a tagok meglátogatásáról, a szegényekért végzett munkáról és más, felügyeletük alá tartozó tevékenységekről.

e. Az ifjúsági titkár beszámolójában körvonalazza a gyülekezet ifjúságának missziós tevékenységét és szolgálatuk egyéb területeit.

f. A szombatiskolai jegyző a szombatiskolai taglétszámról és más, a szombatiskolához tartozó dolgokról ad jelentést.

g. A pénztáros jelentésében beszámol az egyházi iskola pénzügyi helyzetéről, részletezi a felszerelések és egyéb iránti szükségleteket.

h. Az egyházi iskola igazgatója vagy tanára beszámol a beiratkozásokról, az iskola nevelési előmeneteléről, a diákok közötti keresztségek számáról, valamint a gyerekek eredményeiről a gyülekezeti munkában.

i. Az otthon és iskola egyesület vezetője beszámol a szervezet tevékenységéről és szükségleteiről.

j. A kommunikációs osztály vezetője beszámol a sajtós, rádiós és televíziós kapcsolatokról és más kapcsolódó tevékenységekről, amelyben a gyülekezet és a közösség részt vesz.

10. Albizottságok (lásd 92. oldal) – Nagyon nagy gyülekezetekben a bizottság kinevezhet egy albizottságot az evangelizáció megszervezésére. Ennek az albizottságnak a tagjai a gyülekezet különböző osztályainak vezetői, elnöke pedig egy felszentelt presbiter. Ez az albizottság beszámol a gyülekezeti bizottságnak, és a különböző osztályok missziós terveinek egyeztetését is magára vállalja.