Hitünk sáfárai vagyunk

Ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy a hit ajándék Istentől vagy nekem is van benne részem?

Érdemes belegondolni Ef 2:8 gondolatába: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”.

Tehát az Ige azt mondja, a hit ajándék. Akkor az. Viszont próbáljuk megérteni az ajándék természetét. Amikor kapok egy ajándékot, akkor tulajdonképpen mi is történik? Isten ad nekem egy ajándékot, akár a hitet, mint az efézusi gondolatban, tehát olyan kiváltságot kaptam, amely el sem vehető tőlem? Nem is vagyok érte felelős? Vagy az a kérdés, mit teszek azzal az ajándékkal, amit kaptam? Elfogadom, élek vele, megváltoztatom, semmibe veszem, megtagadom?

Vegyük a fának a példáját, akár annak a fának, aminek az árnyékában megformálta Isten Fia Ádámot és felsegítette a földről, miután életet lehelt az agyagtestbe. Kinek köszönhető a fa és így annak árnyéka? Világos, hogy a Teremtőnek. Ha százalékban akarnám kifejezni, mert ez a mi gondolkodásunkban lényeges, akkor egyértelmű, hogy 100%-ot kell mondanunk. Vagyis az ajándék, példánkban a fa, teljes egészében Istennek köszönhető.

Hol található Ádám része az ajándékot illetően? Bizonyára nem Isten 100%-ából kell kiporciózni valamennyit, mondjuk 1%-ot, hanem ettől függetlenül keresendő. Bizonyára abban a pluszban keresendő Ádám része, ami csak az ember esetében van meg. Ádám erkölcsi felelősségében, ami abból a tényből következik, hogy Ádám Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve.

Egy madár is használja ugyanazt a fát, de annak semmi felelőssége nincsen a fával kapcsolatosan, csak rászáll, fészket rak rajta, belecsipeget a fa gyümölcsébe. De egy madárnak nincs felelőssége a fával kapcsolatban, mert nem Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve.

Térjünk vissza a hit ajándéka kérdéskörhöz.

Gondoljuk át Mártha, Lázár testvére hitét a feltámadásban. Mártha megkapta a hit ajándékát Jézus Istenségét, hatalmát illetően? Mi van avval a szadduceus párti rabbival, aki szintén ott figyelt a Lázár sírja előtti tömegben. Neki is megadatott a hit ajándéka, vagy sem? Hitt a feltámadásban?

Mondhatjuk, hogy Mártha boldog lehet, mert tőle el sem vehető a hit ajándéka, de a szadduceus rabbi sajnos nem kapta meg ezt az ajándékot?

Világosan kiérződik Mártha esetében, hogy küzdött a hit ajándékával. Vajon eljön Jézus, hogy meggyógyítsa Lázárt? Hiszen szereti és Ő megteheti, hogy eljön, van még ideje ideérni, hány beteggel megtette már ugyanezt, hát akkor vele ne tenné? „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Jn 11:21). Mártha ugyanazt kérdezi, mint Mária (32. v.). Bizonyára az elmúlt napokban állandóan erről beszéltek, kérdeztek.

Ha már meg halt is, és te itt vagy már, „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten” (v. 22). Amikor Jézus visszakérdez (26. v.) azt válaszolja, küzdve a feltámadásba vetett hitével, hogy én benned hiszek Uram inkább, nem az eseményben, azt nem tudom elképzelni (27. v.). Hát már meghalt! Emberileg, már nem lehet semmit se tenni.

Amikor Jézus elrendeli a kő elhengerítését, Mártha a szája elé emeli a kezét és felkiált, „Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos” (39. v.), és a kétségbeesés könnye csordul ki a szeméből, most már mit lehet tennünk? Már elmúlt!

Látható, hogy Mártha küzd a hitével! Hol, igen rendíthetetlenül hisz, hol pedig elillant a szívéből, hiszen az események ellene szólnak és a fantáziája is korlátozott!

A hit valóban ajándék, de az az én felelősségem, mit teszek az Istentől kapott ajándékommal. Hiszen én erkölcsi lény vagyok. És most jön a nagy DE! Hogyan élek az erkölcsi felelősségemmel? Le is tagadhatom, meg is kérdőjelezhetem, másként magyarázhatom, a vállamat is megránthatom, és még sorolhatnám a lehetőségeimet. Isten megtisztelt minket a szabadságunkkal!

A szadduceus rabbi döntése volt, hogy hisz Istenben, de nem hisz abban, hogy a Teremtő Isten újjá is tud teremteni. Ezért nem hisz a feltámadásban, állítson Jézus bármit. Szabadságában van, nem?

Mártha esete is mutatja, hogy mennyire küzdött a hitével, de eltökélten meg akarta ragadni a hitét a mindent helyre állítani képes Messiásban; a feltámadás Istenébe vette hitét. Az volt a személyes döntése, hogy meg akarja tartani az ajándékba kapott hitét Jézus személyében. Ez volt az erkölcsi válasza a hit ajándékára. Ez nem 100%+1%, hanem az Isten ajándékának az elfogadása és nem megtagadása, félreértése, kinevetése stb. Nem engedte Mártha, hogy az események, amelyek Jézus szeretete és gondviselése ellen beszéltek, azok megingassák hitében. Mártha akart hinni Jézus szeretetében! Abba a hitébe kapaszkodott, hogy amit kér Jézustól, azt Ő megvalósítja most azonnal, vagy hamarosan, vagy ha máskor nem, de a feltámadáskor biztosan!

 

Zarka Péter
Sáfársági osztályvezető