Regionális Hitéleti Konferencia Kecskeméten

Különleges alkalomnak adott helyszínt a kecskeméti adventista kápolna 2022. szeptember 10-én: Regionális Hitéleti Konferencia került megrendezésre, melyre már nagyon vágyódtak az érintett egyházterületi régió hittestvérei.

Összesen 5 gyülekezet képviseltette magát ezen az együttléten és megközelítőleg 100 testvér ünnepelte együtt a szombatot meghittséggel, örömmel és nagy hálával.

Délelőtt mind a felnőttek, mind a gyermekek több kiscsoportban vették át a szombatiskolai tanulmányt, melyhez Kis István lelkésztől kaptunk egy nagyon gyakorlatias kérdéssort. Az idő rövidsége ellenére őszinte és mély egyéni tapasztalatmegosztások, igei megélések hangzottak el a csoportokban, hiszen a tanulmány témája minden hívőt velejéig érint: türelemmel, szelídséggel várakozni a megpróbáló helyzetekben, és ráhagyatkozni az igazságosan ítélő Istenre (Várakozni a kemencében).

A délelőtti istentisztelet igazán felemelő zenei szolgálatokkal és egy csodálatos zsoltárolvasással kezdődött. Ezt követően Kalocsai Tamás hívta előre a gyermekeket és a fiatalokat (akik hála az Úrnak, szép számban voltak jelen), és beszélgetett velük a szívünk ajtajának kulcsáról, hogy ez a kulcs a mi kezünkben van, és hogy mi döntjük el, hogy kinek engedünk bemenetelt a szívünkbe.

Árvai Tamás, a kecskeméti körzet lelkipásztora őszinte barátsággal és nagy szeretettel mutatta be a szolgáló lelkész- és presbitertestvéreket, egy-egy közös, személyes tapasztalatot, élettörténetet megosztva a gyülekezettel. Így köszönthettük Kalocsai Tamást, Stramszki Istvánt, Kis Istvánt és Gyurkó Jánost.

Délelőtt két igeszolgálatot is meghallgathattunk Kalocsai Tamástól és Stramszki Istvántól. Tamás arról tett bizonyságot, hogy a mi drága Urunk mennyire hiteles, és hogy mi képezi hitelességének alapját: az hogy Ő előbb szeretett és ez a szeretet von bennünket Őhozzá, és tesz alkalmassá bennünket a Krisztusi életre. Isten önmagát adja és önmaga szerint cselekszik, világos céljai vannak, stabil értékrendje, belső iránytűje van: a feltétel nélküli szeretet, szavai összhangban vannak cselekedeteivel, felelősséget vállal a saját tetteiért, teljesítményéért, őszintén válaszol a kérdéseinkre és bizalmat ad nekünk, vállalva ezzel a sebezhetőségét, ennek koronája pedig Jézus Krisztus a kereszten. Gondolatait 2Tim 2:13 versével zárta: „ha hitetlenkedünk, Ő hű marad, Ő magát meg nem tagadhatja”.

Stramszki István pedig a hiteles tanítványságról beszélt Jak 1:22 verse alapján, kihangsúlyozva, hogy a világ ki van éhezve a hiteles emberekre, olyan emberekre, akiknek a vallott és követett értékei egybeesnek és nem különböznek. „Boldog az az ember, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.” Beszélt az őskeresztények hitelességéről és önvizsgálatra hívott mindnyájunkat. Azzal a felhívással zárta gondolatait, hogy keressük és őrizzük a hitelességet Istenért, hogy hiteles képviselők lehessünk; önmagunkért, hogy üdvösséget nyerhessünk; és másokért, hogy hiteles legyen a missziónk és ők is üdvösséget nyerhessenek.

Az egész nap folyamán többször énekeltük lelkesen és hitben összeforrva a „Mennyben fenn a trónusnál” című éneket, mely a szívünket még inkább az Úrhoz emelte.

A tágas udvaron megtartott közös ebéd további lehetőséget kínált arra, hogy rég nem látott testvérekkel beszélgessünk, szeretetben kapcsolódjunk egymáshoz, hogy gyönyörködjünk a késő nyári természet csodáiban, a szaladgáló, vidám gyermekeinkben, a lecsendesült, komoly és tetterős fiataljainkban, az ősz hajú, kedves időseinkben és minden egyes emberben, aki örömmel volt jelen ezen a lelki alkalmon. Élvezhettük a finom ételeket, ízeket, zöldségeket, gyümölcsöket és hálásak voltunk a bőségért.

A délutáni fórumbeszélgetésen kérdéseket lehetett intézni Kalocsai Tamáshoz, mint a Dunamelléki Egyházterület újonnan megválasztott elnökéhez. Nagyon jó volt megtapasztalni a családias, szinte baráti légkört, ami végig jellemezte ezt a beszélgetést is. Tamás beszélt az Úr útkészítéséről az ő életében és szolgálatában, egyéni megküzdéseiről, továbbá tanúságot tett Krisztusról, a felé és minden egyes testvér felé való szolgálatkészségéről, barátságáról. Beszélt a kiscsoportok fontosságáról, hangsúlyozta a hitéleti tapasztalatok megosztásának és az Úr imádásának különleges szerepét az istentiszteleteinken.

Mindezek mellett kedves és humoros pillanatokat osztott meg az életéből, ezzel is láttatva, hogy ő ugyanolyan küzdő ember, mint bármelyikünk, végezetül pedig kérte imatámogatásunkat az új szolgálati területére.

„Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged” (Zsolt 84:2, 5).

Farkas Réka