ÖTÖDIK RÉSZ
Keresztény növekedés. A gyermek kereszténységtől a felnőtt kereszténységig.
Hogyan megy végbe ez a fejlődés?
A nagy megoszlás: azok, akik ismerik Istent és azok, akik nem.
Esküvőnk után igyekeztem mindenben felesé­gem kedvében járni. Sok időt és igyekezetei fordí­tottam erre. A házimunkából is kivettem a részem. De rossz krémmel kentem be a parkettet, és sok időbe telt, mire sikerült eltávolítanom. Mosogatás közben eltörtem egy esküvői ajándékot. A vasalást is megpróbáltam, de kiégettem feleségem legszebb ruháját. Reggel a kenyérpirítót a legmagasabb fokra állítottam be, ezért a kenyér megégett, a sütő pedig tönkre ment. Reggelizés közben a kenyér égett részének eltávolításával kellett elfoglalnom magam. Megpróbáltam felvarrni egypár gombot, de a ruha elejét odavarrtam a hátuljához.
Feleségem szeretett volna velem beszélgetni, együtt lenni velem, de túl foglalt voltam. Meg kellett javítanom a kenyérpirítót, le kellett súrolnom a parkettről a krémet. Szóval nem jutott idő a felesé­gemre.
Azt hiszem, a kedves olvasó észrevette, hogy ez csak egy példa. Előfordul azonban, hogy annyira igyekszünk valakinek örömet okozni, hogy szem elől tévesztjük, hogy legnagyobb örömet azzal szereznénk, ha leülnénk és beszélgetnénk vele. Törek­vésünk hasztalan, ha azzal próbálunk meg foglalkozni, amihez nincs képességünk.
Mégis milyen sokszor végződik a kapcsolatunk úgy Jézussal mint a galataiaké, akikről Pál apostol így ír: »Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?« (Gal 3,3). Milyen könnyű beleesni abba a tévedésbe, hogy a kereszténységet a törvény felől közelítsük meg, és gyakorlatban jöjjünk rá, hogy Jézussal való kapcso­latunkat elhanyagoltuk, míg arra törekedtünk, hogy jót cselekedjünk, hogy újból megmentsük magunkat.
Pál apostol az első keresztényeket ismételten emlékeztette arra, hogy azt a munkát, amit Isten kezdett el életükben, be is fejezi (Fil 1,6). Ezeket mondta nekik: »Azért, amiképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne« (Kol 2,6). »Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk« (Zsid 10,38- 39). »Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra« (Zsid 12,2).
Nem elég megkezdeni a kapcsolatot Krisztussal. Nem elég egyszer elfogadni megbocsátó kegyel­mét. Krisztus elfogadása folyamatos kapcsolat nél­kül nem elég az üdvösséghez. A házasság is több, mint az igen kimondása az anyakönyvvezető előtt. Megházasodni fontos, de ugyanolyan fontos házas­ságban maradni. Nézzük meg Jézus példázatait, amelyeket a vele való folyamatos kapcsolat alapel­véről mondott el. »Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára«(Luk 9,62). »És mivelhogy a gonoszság megsokaso­dik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mind­végig állhatatos marad, az idvezül« (Mát 24,12-13). »Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizony­nyal az én tanítványaim vagytok« (Ján 8,31).
János evangéliumának 15. részében találjuk Jé­zus mélyreható kijelentését a vele való kapcsolat fontosságáról. Töltsünk vele egy rövid időt a sző­lőskertben.

MARADJUNK A SZŐLŐTŐN
Jézus kijelentette: »Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miké­pen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magá­tól, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (1-5 versek).
Itt Jézus a szőlőtőkéhez hasonlítja magát. Azt mondja: »Én vagyok az igazi szőlőtő.« Az Ótestamentumban Izraelé volt a szőlőtő szerepe. Ők azon­ban terméketlen szőlőtőnek bizonyultak, ezért Jé­zus példázatában a szőlőtő egy új vonatkozást, ma­gyarázatot kapott. A zsidók Isten gyermekei voltak, de túlságosan biztonságban érezték magukat, mert Izraelhez tartoztak. A mai hasonlóság pedig azokra utal, akik a szőlőtőkét az egyházra vonatkoztatják, és úgy gondolják, hogy míg nevük benne van az egyházi könyvekben, számukra biztos az örök élet.
De Jézus azt mondta: »Én vagyok az igazi szőlőtő.« Itt a vele való kapcsolatról, összeköttetésről beszél, nem pedig az egyházhoz tartozásról. Jézus ezeket a szavakat a felsőházban megtörtént események után mondta, amikor tanítványaival a Gecsemáné kertje felé igyekezve egy szőlőskert mellett mentek el. Jézus egy szőlőtőkére mutatott, ami látható volt a holdfénynél, és felhasználta példájában, hogy ta­nítványait tanítsa vele.
Láttál-e már közelebbről szőlőtőkét? Télen, le­velek nélkül, amikor csak az ágai láthatók, nagyon csúnya. Gyökérhez hasonlít, barna, csomós, görbe, mintha el volna száradva. Arra emlékeztet akiről ezek a szavak íródtak: »Felnőtt, mint egy vesszőszál... mint gyökér a száraz földből« (Ésa 53,2). Jézus szépsége belülről árad. Ugyanabban a versben még ezt is olvassuk róla: »nem volt néki alakja és ékes­sége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívána­tos!« Jézus szépsége az Atyával való kapcsolatból ered, aki a példázatban a szőlőműves.
Természetesen mi vagyunk a példázat ágai. Ér­dekes, hogy az ágak sokszor szebbnek tűnnek, mint maga a tőke. Tavasszal és nyáron zöld leveleivel, ősszel élénk színeivel. Az, ami a tőkéből árad, meg­szépíti az ágakat. Ezt kívánja Jézus követőinek aján­dékozni, amíg Ő a háttérben marad.

KÉTFÉLE SZŐLŐVESSZŐ
János evangéliumának 15. részében kétféle sző­lővesszőről tesz említést. »Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz« (2. vers). Létezik olyan vessző is, amely benne van és mégsem terem gyümölcsöt? Itt ezt olvassuk. Nem arról olvasunk: mindegyik szőlővessző, amelyik va­lódinak mutatkozik, és mindegyik szőlővessző ame­lyik  az egyházzal van kapcsolatban. Azt mondja: »Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümöl­csöt nem terem, lemetsz.«
Lehet tehát Jézussal kapcsolatban lenni és nem teremni gyümölcsöt? Júdás a legjobb példa erre. Nyilvánvaló, hogy nem termett gyümölcsöt, ezért lemetszették Jézusról. Kétségtelen, hogy Júdás sohasem adta át magát teljesen Jézusnak. Akár a többi tanítványnak, neki is volt képessége ördögöket űzni, betegeket gyógyítani, halottakat támasztani Jézus erejével. Lehetséges, hogy valaki elfogadja Krisztust, őszintén megtér, a Szőlőtőkében, Krisztusban van, de nem marad kapcsolatban Jézussal, nem terem gyümölcsöt, le lesz metszve? A kulcs a ma­radjatok én bennem mondat. Nem elegendő kap­csolatot létesíteni Krisztussal, hanem Ő benne kell maradnunk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Ez a pél­dázat magyarázatot ad a következő állításra: »Aki egyszer megmentett, örökre megmentett,« Láthat­juk, hogy a szőlővessző is le lehet metszve.
Kapcsolatba kerülni a szőlőtővel, Jézus Krisztus­sal csupán a kezdet. Ugyanolyan fontos benne ma­radni. Mit jelent a marad szó? A Bibliát tanulmá­nyozva azt jelenti, tartózkodni, lakni valakivel vagy valahol. Amikor Jézus a feltámadás napján a két tanítvánnyal Emmausba ért, kérték, hogy maradjon velük, tartózkodjon velük. Zákeusnak Jézus azt mondta, »ma nékem a te házadban kell marad­nom,« ma nálad kell tartózkodnom.
A tőkében maradás nem gépies tett. A tőkével, Jézus Krisztussal való kapcsolatot ápolni kell. Ez a példabeszéd betekintést nyújt az Isteni erő és az emberi erőfeszítés problematikájába. Ez volt Jézus tanítása arról, hogy hogyan kell felhasználni az akaratot és az akaraterőt a folyamatos keresztényi tapasztalatban. Mi benne maradunk, Ő pedig ben­nünk. Egy szőlővessző sem terem gyümölcsöt, ha csak időnként érintkezik a tőkével. A kapcsolatnak állandónak kell lennie. A szőlővesszőnek a tőkén kell maradnia. A szőlőtőke szőlőt terem, de nem azért terem szőlőt, hogy szőlőtőke legyen. Az egész­séges szőlővessző egészséges gyümölcsöt terem, természetesen, önként. Ha van egészséges szőlőtő­kéd, számíthatsz termésre. Ha nem akarod, hogy termése legyen, egyszerűen vágd le a vesszőt a tőkéről. Az igazi szőlőtőke és szőlővessző önként terem gyümölcsöt. Ha azt akarjuk, hogy szőlőnk teremjen, ne a szőlőtőkétől függetlenül próbáljuk megtermelni. Néhányan megpróbálták. Készítettek műanyag szőlőt. Némelyik a megtévesztésig hason­lít az igazi szőlőhöz. De próbáljunk csak egybe beleharapni. Nagy csalódást okoz.

MI A SZŐLŐ?
Mit jelképez a szőlő? »Teljesek lévén az igazság­nak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására« (Fil 1,11). Fi­gyeljük meg a sorrendet. A gyümölcs az igazság gyümölcse, melyet Jézus Krisztus teremt Isten di­csőségére és magasztalására. Gal 5,22-23 a lélek gyümölcseiről beszél: a szeretetről, örömről, bé­kességről, béketűrésről és a többiről. Tehát a gyü­mölcs igazságosság, az igazság pedig természetes azon az ágon, amelyik kapcsolatban van az igazi szőlőtővel. Ezért egy kereszténynek sem kell mun­kálkodnia a saját igazságán. Erre soha senki sem kérte. Krisztus nem mondja, hogy fáradozzunk a gyümölcsért. Hív, hogy maradjunk meg benne. A kereszténynek állandóan kell törekednie, hogy kap­csolatban maradjon Istennel, hogy a szőlőtőkén maradjon. Nem arra, hogy az igazság gyümölcsét teremje, mert aki a szőlőtőkén marad, mindenkép­pen terem gyümölcsöt.
Krisztussal véget érnek próbálkozásaink, hogy a szőlőtőtől függetlenül teremjünk gyümölcsöt. Ami­kor felismerjük állapotunkat, belátjuk, hogy Jézus nélkül hiába próbálkozunk gyümölcsöt teremni, Pál apostollal együtt kijelenthetjük, hogy a jó vég­hezvitelét (magunkban) nem találjuk (Róm 7,18). Ezt felismerve értjük meg, mit jelent a szőlőtőké­ben maradni. Megértjük a szükségét és előjogát annak, hogy benne maradjunk.

»NÁLAM NÉLKÜL SEMMIT SEM CSELEKEDHETTEK«
Sokan félnek a cselekedet nélküli vallástól. Jézus azt mondta: »Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők« (Ján 15,5). A hangsúlyt kijelentésének első részére teszi. »Én vagyok a szőlőtő«. Ti nem a sző­lőtő, ti a szőlővesszők vagytok. »Nálam nélkül sem­mit sem cselekedhettek.« Ez elbátortalanító kijelen­tés, de biztató is lehet, mint Fil 4,13-ban: »Minden­re van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.« Vele mindenre van erőnk. Ez a kijelentés olyan szép, mint a megváltás a mennyben és olyan biztos, mint az örök élet. Jézus teljesíti tervét azáltal, hogy bennünk éli életét, amint átadjuk magunkat neki. Akkor sok gyümölcsöt terem. Van remény jó ter­mésre az Úr szőlőskertjében. Istent érdekli a ter­més. Érdeklődéssel várja az aratás eredményét. Ő a szőlősgazda, a nagy kertész, a gazda pedig bízik a termésben.
Nemrégen szomszédommal Krisztus kereszten bevégzett munkájáról beszélgettünk, arról, hogy az üdvösség és az örök élet Jézus áldozatával biztosít­va van számunkra. Szomszédom azt kérdezte tőlem: »Miért van szükség megszentelődésre? Milyen terv teljesedik be azzal, hogy keresztény életet élünk?«
Mi a célunk a gyümölccsel? Hogy: »dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« Mát 5,16-ban azt olvassuk: »Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« Tehát mi a gyümölcs célja? Dicsőíti, megtiszteli Istent, és felfedi szeretetét az emberek előtt.
Jézus tanítása alapján van reményünk aratásra, termésre, a szőlőskertben Isten dicsőségére.

HOGYAN MARADJUNK A SZŐLŐTŐKÉN?
Hogyan maradjunk szoros kapcsolatban Jézus Krisztussal? Mit tegyünk akkor, amikor erőnk el­fogy, amikor belátjuk, hogy egyedül képtelenek vagyunk gyümölcsöt teremni, amikor felismerjük, hogy Isten nélkül tehetetlenek vagyunk? Mit jelent Krisztusban maradni, Krisztusban lenni, hogy »Krisz­tus ti köztetek van?« (Kol 1,27). Nyilvánvaló, hogy szoros kapcsolatot jelent. Krisztus itt arra kér ben­nünket, hogy kapcsolatunk maradjon olyan, mint amikor elfogadtuk őt, mint egyedüli reményünket. Hív bennünket, hogy maradjunk kapcsolatban ve­le. Ne essünk abba a csapdába, amiről már beszél­tem. Nem tarthatunk fenn kapcsolatot senkivel úgy, hogy megpróbálunk mindenben a kedvében járni, hogy cselekedeteinkkel mintegy megvásároljuk. A kapcsolat indít tettekre, nem pedig fordítva.
Jézus kegyelméből először elfogadjuk őt és kap­csolatba kerülünk vele, a szőlőtővel. Habár ezt a barátságot nem cselekedeteinkkel érdemeljük ki, ez nem azt jelenti, hogy Jézus kegyelmének elfogadásához nincs szükség erőfeszítésre. Legtöbb bűnös tudja, hogy milyen nehéz megszabadulni az éntől és megtérni Jézushoz. A mi feladatunk azon­ban nem az, hogy egyedül törekedjünk a tökéletes­ségre, és arra, hogy Isten elfogadjon bennünket. Arra kell törekednünk, hogy naponként beismer­jük, nélküle nem vagyunk képesek semmire, és hozzá forduljunk kegyelemért.
Volt már nap, hogy nehezünkre esett Jézushoz menni? Pál apostol ezt harcnak nevezi, és arra buz­dít, hogy» harcold meg a hitnek szép harcát« (1 Tim 6,12). Sokszor nehéz minden nap időt szentelni Istennek. Nem mindig tűnik természetesnek, hogy egész nap kapcsolatban legyünk vele. Ehhez sok­szor nagy erőfeszítésre van szükség.
Jézus János evangéliumának 15. részében meg­mutatja, hogy törekvésünket mire irányítsuk. Nem azt kéri tőlünk, hogy dolgozzunk a termésért, ha­nem azt tanácsolja, hogy maradjunk benne. Ha benne maradunk, a gyümölcstermés természetes, spontán jelenség lesz.
Jézust először elfogadjuk személyes Megváltónk­nak. A szőlőtőkével való kapcsolat ezáltal keletke­zik és folytatódik. Nagyon fontos megértenünk, hogy Jézus nem ránk hárítja a munka és a gyümölcstermés felelősségét. Gyümölcsöt kell teremnünk, de azt csak a Jézusba vetett hittel tehetjük. »Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.« »Miké­pen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magá­tól, hanemha a szőlőtőkén marad.« A szőlőtőkén maradva sok gyümölcsöt terem. A gyümölcstermés természetes folyamattá válik, ha Jézusban maradunk.

IDŐRE VAN SZÜKSÉG
Jézusnak a szőlőtőkéről szóló példázatából egy másik tanulságot is levonhatunk, amit nem szeret­nék elhallgatni. A szőlő, a szőlővessző és a szőlőskert növekedésre, fejlődésre utal. A növekedés fo­kozatos folyamat. Egy szőlőskert sem képes meg­szakítás nélkül teremni. A gyümölcséréshez idő kell.
Lehet, hogy nem mindenki járatos a kerti mun­kában, de biztosan próbálkozott már virág átülte­téssel. Gondolatban töltsünk el egy pár percet a kertben, és figyeljük meg a növekedés folyamatát. Feleségem nemrégen vett egy cserepes virágot. A virág szépen fejlődött, de egy idő után nagyobb cserépbe kellett ültetni. Feleségem tudta nélkül kiültettem a kertbe. Mivel feleségemnek nem tet­szett ez a hely, átültettem a kert másik részébe. Itt viszont nekem nem tetszett, ezért a virágot újból átültettem. Persze a sok átültetést a virág megsínyli. Észrevettem, hogy egy idő után levelei sárgulni kezdtek.
A szőlőskertről szóló példázatból meg kell lát­nunk, hogy a növekedés akkor is folytatódik, ami­kor a vessző összeköttetésben marad a tőkével. Ez nagyon érdekes, mert közülünk sokan tudják, hogy jóllehet azt választották, hogy Jézusban maradnak, fejletlenségük mégis sokszor meglátszik, és fájdal­masan érinti őket, hogy a munka befejezetlen.
A szőlőskertben azt is látjuk, hogy a tőke és a vessző közötti részleges kapcsolatból nem terem­het gyümölcs. Istennek nem az a terve, hogy rész­ben benne, részben pedig saját magunkban bíz­zunk.
Eszembe jut az az ember, aki nehéz csomagot cipelve felkéredzkedett egy lovas kocsira. A lovat öregnek és fáradtnak, a kocsit kicsinek látta, ezért a csomagot a hátán hagyta. Úgy gondolta, nem becsületes dolog, hogy a kocsis és a lova az ő nehéz csomagját is vigyék.
Egy másik ember utolsó pénzén négynapos hajóútra váltott jegyet. Mivel arra már nem futotta a pénzéből, hogy a hajó éttermében egyen, vitt ma­gával kekszet és sajtot. Amíg a többi utas az ebéd­lőben étkezett, ő a hajó kéménye mögé bújva evett a kekszből és a sajtból. Két nap múlva, amikor már úgy érezte, éhen hal, észrevették, hogy nem jár az ebédlőbe. »Mi történt veled? - kérdezték tőle. - A jegy árában az étkezés is benne van. Gyere és ebé­delj te is.«
Elfogadjuk Isten kegyelmét, és azt mondjuk, cso­dálatos, hogy örök életet kapunk a mennyben, most tehát vinni kell terhünket. Ezzel öntudatlanul is felváltjuk a bűn terhét a szentség terhével, hiszen azért küzdünk, hogy saját erőnkből gyümölcsöt teremjünk. Jézus meghívott bennünket a Bárány esküvőjére, hogy vele vacsorázzunk, és mi azt hisszük, hogy a vacsorát nekünk kell vinnünk.
Elfogadjuk a csodálatos evangéliumot, ami nagy hatással van ránk, de ez az érzés lassan elmúlik, nem látjuk, hogy vele járva és barátkozva is ugyan­azzal a módszerrel kell dolgoznunk, mint amikor megismertük őt - hittel. A hiten kívül még mással is hozzá szeretnénk járulni a barátságunkhoz. Fájdalmas folyamattá válik átengedni Istennek terhün­ket, bűneinket, botlásainkat. Nem engedjük meg, hogy erőt adjon az engedelmességre, amire nagy szükségünk van. Nem vesszük észre, hogy ajándék­ként kínálja fel nekünk a győzelmet.

JÉZUS A PÉLDAKÉPÜNK
A másik tanulság a szőlőtőkéről szóló példázat­ban, hogy Jézus példát mutat nekünk, hogyan ma­radjunk Istenben. A szőlőt karóhoz kell kötni, hogy egyenesen nőjön. Karó nélkül nem tud felfelé nőni.
Jézus azt mondta, hogy Ő a szőlőtő, támasza pedig az Atya, a szőlőműves. Jézus élete a legnagyobb példa számunkra abban, hogy hogyan lehet Isten­ben maradni és tőle függni személyes istentisztelet­tel és összeköttetéssel. A Bibliában arról olvasunk, hogy Jézus már kora reggel, szürkületkor felkelt, hogy Atyjával egyedül legyen a természetben. Sok­szor éjjeleket töltött imádkozással.
Elrettentő gondolat egész éjjel imádkozni. Jézus ezt nem kéri tőlünk. Tanítványaitól sem várta el. Mikor szenteltünk tizenöt, húsz percet személyes istentiszteletre, hogy válaszoljunk Jézus szerető hí­vására?
Látok két embert az emmausi úton (Luk 24). Váratlanul egy idegen csatlakozik hozzájuk. Szívük tele van boldogsággal, amint hallgatják mondani­valóját. Sötétben érkeznek haza, ezért kérik az ide­gent, hogy maradjon velük. Még mielőtt felismer­ték benne Jézust, kérték, hogy maradjon velük.
Későre jár. Minden jel arra mutat, hogy a vég nagyon közel van. Lassan besötétedik. Nem szeret­nénk a két tanítvánnyal együtt kérni Jézust, hogy maradjon velünk?

AZ ARATÁS IDEJE KÖZELEDIK
Ha kapcsolatban maradunk Jézussal és megen­gedjük neki, hogy folytassa munkáját életünkben, ha keressük a kapcsolatot és az összeköttetést vele, már előre örülhetünk az aratásnak. Az aratás ideje elérkezik életünkben, ha benne maradunk. Ahogy folytatja munkáját, életünkben a Szentlélek gyü­mölcsei megérnek.
Sokat utazó barátomnak volt egy három éves kislánya. Többnapos útjáról hazatérve boldogan szaladt barátom elé egy összefirkált lappal:
»Apu, nézd, megtanultam írni.«
Mint minden jó apa, ezt válaszolta:
»Megtanultál írni? Hát ez nagyszerű, nagyon örü­lök neki.«
Még egy ideig folytatta a dicsérgetést, mire a kislány ezt kérdezte tőle:
»Mi van a papírra írva?«
Barátom hirtelen nem tudott mit válaszolni. Pár kínos másodperc után leült, és mintha a választ fentről kapta volna, ezt mondta: »Az van rá írva, hogy még kicsi vagy, de már nagyon szeretnél tudni írni és nagyon törekszel, hogy megtanulj írni. Még az is rajta van, hogy amikor nagy leszel, nagyon szépen fogsz írni.«
A kislány apjára nézett, és azt mondta:
»Ez mind a papírra van írva?«
»Bizony, mind rá van írva.«
Küzdök, mint a növekvő keresztény, de az enge­delmesség, amit kiküzdök magamnak, nem az igazi. Firkálmány. Bemutatom Istennek, és azt mondom: »Nézd, megtanultam engedelmeskedni.«
Jó mennyei Atyánk ezt válaszolja:
»Tudod-e, hogy törekvéseidből mit olvasok ki? Azt, hogy növekszel és egy nap megérted, hogy igazán minek van értelme.«
Előre örülhetünk az érett kornak, az aratásnak életünkben és a Földön. Isten befejezi életünkben azt, amit elkezdett. Amíg vele maradunk, semmitől sem kell félnünk.
Ma több millió ember hisz Jézus Krisztus máso­dik eljövetelében. Volt idő, amikor hirdetőit vészmadaraknak és a végítélet prófétáinak nevezték. Ma a Föld helyzetével foglalkozó tudósok és a politiku­sok is katasztrófát jövendölnek. Világi vezetők is rájöttek arra, hogy a Föld rohamosan közeledik végéhez, ami ellen nem tehetnek semmit.
Több évvel ezelőtt apám és nagybátyám evangélizációs estéket tartottak egy városban. Nagybátyám egyik este épp hogy elkezdte a világ végéről és Jézus második eljöveteléről szóló prédikációját, amikor egy ember hirtelen felugrott az első sorokból, a gyülekezet felé fordult és elkezdett kiabálni. »Ne higgyenek a Venden testvéreknek! Vészmadarak. Azért jöttek ide, hogy félrevezessenek bennünket. A világ végéről beszélnek, ami sohasem fog bekö­vetkezni. Ezután is minden úgy fog folytatódni, mint eddig.«
Nagybátyám felé fordulva ezt mondta:
»Nincs egy bizonyítéka sem.«
»De igen, van - felelte nagybátyám. - Ön az utolsó, akivel találkoztam.«
»Mit ért ezen?« - kérdezte az ember.
Nagybátyám fellapozta 2 Pét 3,3-4-et.
»Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.« Az ember ezt hallva csöndben visszaült a helyére.
Izgalmas dolgok történnek a megigazulás útján. Az Úr megadja a helyes feleletet a kellő időben. Nem hagy semmit befejezetlenül. Amit elkezd, min­dent befejez.
A feltámadás reggelén Jézus a sírban vett magá­nak annyi időt, hogy a halotti leplét gondosan összehajtogassa és letegye. Nem volt rá többé szük­sége. Biztosak lehetünk abban, hogy befejezi a megváltás és megmentés nagy tervét. Gondoskodott arról, hogy kárpótoljon bennünket azért, hogy erre a bűnös világra születtünk. Hálát érzünk iránta, mert véghez tudja vinni a megváltás nagy tervét, ami az örökkévalóság kezdete. Semmi sem fogja őt meggátolni ebben.

JÉZUS MÁSODIK ELJÖVETELE: JÓ VAGY ROSSZ HÍR?
Milyen érzés tölt el minket, amikor Jézus máso­dik eljöveteléről hallunk vagy olvasunk? Jó vagy rossz hírnek tartjuk-e? Örülünk vagy félünk tőle? A döntő kérdés, hogy felkészültünk-e rá?
»Túl messze vagyunk tőle. Nem fog sikerülni. Semmi reményt nem fűzünk hozzá« - mondhatjuk.
Megkérdeztem egy fiatalembertől, hogy legelő­ször mit csinálna a mennyben? »Annyira meglepne, hogy eljutottam, hogy nem tudom mit csinálnék« - felelte.
A szöveg, amit itt szeretnék megemlíteni, re­ményt önt mindenkibe, mert megmutatja, hogyan készülhetünk fel Jézus második eljövetelére. »Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valá­tok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által« (Ef 2,13). Úgy érezzük, hogy túl messze vagyunk Jézustól? Vére, felszentelése és értünk hozott áldozata lehetővé teszi, hogy a közelébe kerüljünk. Ez öröm­hír. A megváltást nem lehet kiérdemelni, ajándék­ként kapjuk minden nap.
Meg vagyunk-e váltva? Biztosak lehetünk-e ab­ban, hogy Jézus megváltott minket? Attól függ, hogy hogyan értelmezzük. A görögben a megváltás szó­nak három értelme van. Az első az elfogadtam-e Jézus halálát az emberiség számára kérdésre vála­szol. A második, hogy elfogadom-e ma Jézust mint megváltómat? A harmadik pedig, hogy megváltott leszek-e?
Elfogadtuk Jézusnak az emberiséget megmentő halálát? Ha igen, ebből a szempontból meg vagyunk mentve. Elfogadtuk-e Jézust megváltónknak? Be­szélő viszonyban vagyunk-e vele? Voltunk-e már ma kapcsolatban vele? Szenteltünk-e ma időt neki? A választ tudnunk kell. Amiatt, hogy a jövőben meg leszünk-e váltva, nem kell aggódnunk. Előre nem ismerjük tetteinket. Tudjuk, hogy ma meg vagyunk váltva. Ezután is Isten mellett dönthetünk. A legfon­tosabb, hogy ma elfogadjuk Jézust, aki közel visz a mennyhez. Válasszuk ezt. Ezt választva előre örül­hetünk a bűn megsemmisülésének, és annak az órának, amikor Jézus eljön népéért.

ISTENISMERET - ÖRÖK ÉLET
Ján 17,3-ban ezt olvassuk: »Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.« A keresz­tény élet alapja Isten ismerete. Ezzel tudjuk elfo­gadni megváltását, megbocsátását és erejét. Jézus eljövetelekor az lesz döntő, hogy megismertük-e Istent vagy nem. Nézzük meg, hogyan fog ez meg­történni.
Jézus eljövetelekor az emberek két csoportra fognak oszlani, és különböző névvel fogják illetni őket; jó és rossz, igaz és gonosz, juh és kecske, igaz és igazságtalan, búza és konkoly, okos és bolond, meleg és hideg és így tovább. Csak két csoport lesz.
Az Első részben egy menyegzőről hallottunk, amelyről Máté evangéliumának 25. részében olvas­hatunk. Az öt eszes és az öt bolond szűzről olvasva megértettük, hogy mi volt a különbség a két cso­port között. Amikor a bolond szüzek visszamentek és kérték, hogy engedjék be őket a vacsorára, azt a választ kapták, hogy »Nem ismerlek titeket.« Máté evangéliumának 7. részében is ehhez hasonló fel­osztásról olvasunk. »Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördö­göket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők« (22-23. vers). Ezekből az igékből látjuk, hogy Jézus eljövetelekor az emberek két csoportot fognak alkotni. Az egyikbe azok tartoz­nak, akik ismerik Istent, a másikba azok, akik nem. Más választás nem lesz.
Szeretném, ha elolvasnánk egypár verset Jel 3. részéből. Az első három részben hét gyülekezetről olvasunk. A 3. rész 13. versétől a hetedik gyüleke­zetről és a Jézus eljövetelét megelőző időről ír János apostol. Az utolsó gyülekezet a laodiceai gyü­lekezetként ismert. »Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kez­dete.« Kiről van szó? Jézusról.
Ne felejtsük el, hogy János jelenései Jézus köny­ve. Az evangéliumok róla szólnak, de nem az Ő könyvei. Egyedül ez a könyv kezdődik így: »Jézus Krisztus kijelentése, amelyet... megjelenté az ő szol­gájának Jánosnak.« A Biblia összes könyve közül János kijelentései Jézus könyve egy sajátos módon. Ezért akik meg akarják ismerni Istent, megkülön­böztetett figyelmet szenteljenek neki.
Ezt követi a laodiceai gyülekezet jellemzése. »Tu­dom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév« (15. vers). Itt álljunk meg egy percre. Ez bizony ijesztő gondo­lat. Isten jobban szeretné, ha az emberek hidegek lennének, mint langymelegek? Azt olvassuk: »Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból« (16. vers). Más szóval Isten az ilyen embereket nem tűri meg. »Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és me­zítelen.« Itt megkapjuk Laodicea, a langymeleg gyülekezet jellemzését.

MILYEN A LANGYMELEG?
Ha Laodiceát úgy ismerik mint langymeleg gyülekezetet, tagjainak hány százaléka langymeleg? Többségük. Ez így logikus. Mit értünk azon, hogy egy ország demokratikus? Azt, hogy a lakosság többségének a demokratikus kormányban van bizalma. A laodiceai gyülekezetnek legalább 51%-a langyme­leg. Ez súlyos állítás. Azt jelenti, hogy a Jézus eljö­vetelét megelőző ideig sok langymeleg ember lesz a tagja. Ha a gyülekezet többsége langymeleg, vár­ható, hogy némelyik tanító is az legyen. A prédikátorok és egyházi vezetők között is lesznek langyme­legek. Elképesztő, hogy a langymelegek saját embe­reiket fogják alkalmazni. A langymelegség minden­hol érezhető lesz, mert a tagok többsége a laodiceai gyülekezetben ilyen.
Ez egy másik kérdéshez vezet. Mit jelent langymelegnek lenni? Mitől lesz langymeleg valaki? Hogy ezt könnyebben megértsük, a mosogató csapját hoznám fel példaként. Bal oldalon van a hideg, jobb oldalon pedig a meleg csap. Ha langyos vizet akarunk, mind a kettőt egyformán megengedjük.
Lehet, hogy ez a példa nem segít, mert nevetsé­ges azt hinni a laodiceai gyülekezet tagjáról, hogy a bal oldala hideg, a jobb pedig meleg.
De könnyebben megértjük, hogy langyosat a hideg és meleg keverékéből kapunk. Ha megengedjük a Szentírás­nak, hogy önmagát tolmácsolja, megértjük, hogy mi teszi az embert langymeleggé. Olvassuk el Máté evangéliumának 23. részét, ahol Jézus nagyon vilá­gosan bemutatja, hogy az akkor élő emberek kívül melegek, belül pedig hidegek voltak. Ez teszi az embert langymeleggé. Ezeket mondta Jézus: »hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtak­nak csontjaival és minden undoksággal rakvák.« Más szóval romlottak voltak. Ezek súlyos szavak. Jézus még ezt is mondta: »Kígyók, mérges kígyók­nak fajzatai« (33. vers). Könnyekkel a szemében mondta ezeket a szavakat Jézus. Ugyanabban a rész­ben ezt is olvassuk: »megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragado­mánnyal és mértéktelenséggel.« Ha valami belül jó, kívülről is az. De lehet, hogy a külseje ép, egészsé­ges, a belseje pedig romlott.
Az ember lehet megnyerő, kifogástalan viselke­désű és erkölcsös ember. Az erkölcsös magatartás a látszatra épül, ami nem más, mint alkalmazkodás a törvényhez, szabályokhoz. Az erkölcsös ember látszatra elfogadja a társadalmi szokásokat, de nem biztos, hogy egyetért velük. A langymeleg ember látszatra mindenben becsületesen jár el, de rossz okból.
Az egyház híveinek többsége a közvetlenül Jézus eljövetelét megelőző ideig felületes lesz. Azt teszik, ami látszatra helyes - munkájukkal próbálnak igaz­ságosságot nyerni. Nem ismerik Istent, mégis gyermekeiként próbálnak élni. Szomorú, hogy Laodicea nem ismeri fel állapotát. Nem tudja, hogy: »nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.«
Itt álljunk meg egy pillanatra. Hány csoportra oszlanak az emberek jézus második eljövetelekor? Már említettük, hogy kettőre. Melyik kettőre? A hidegre és melegre.
Amikor Jézus újból eljön, hogy elhozza jutalmát, szintén két csoport lesz. Nem hoz langymeleg jutal­mat langymeleg embereknek. Nem lesz langymeleg kénkővel égő tó, sem langymeleg menny a langymelegek részére.
Ha csak két csoport lesz Jézus második eljövete­lekor, mi fog történni a langymelegek nagy csoport­jával? Eltűnik. A hideg vagy a meleg csoporthoz csatlakozik. A laodiceai gyülekezet korától Jézus második eljöveteléig lesz idő, amikor az emberek választhatnak a két csoport között. Senki sem ma­rad langymelegnek.
A JÉZUS ELJÖVETELÉT MEGELŐZŐ JELEK
Azért érdekel ez a téma, mert hiszem, hogy a csoportok közötti választás már több éve tart és napról napra nyilvánvalóbbá válik. Hiszem, hogy ez a legfeltűnőbb jele annak, hogy Jézus eljövetele nagyon közel van. Bizonyos, hogy közvetlenül Jé­zus eljövetele előtt az emberek két csoporthoz fog­nak tartozni, a hideg és a meleg csoporthoz.
Erre gondolva olvassuk el a Jelenések könyvéből a 3,18-19 verseket. Itt egy üzenetet találunk azok­hoz, akik Laodiceához tartoznak és langymelegek. »Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.«
A langymelegekhez szóló üzenetet bontsuk fel két részre, hogy érthetőbb legyen. Az első rész a 15-17. verseket foglalja magában. Itt Isten megfeddi Laodiceát. »Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.« De azt mondod: »Gazdag vagyok, és meggaz­dagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.«
Van valami megindító Jézus türelmében. Jó tud­ni, hogy a langymeleg Laodicea mégis az Ő gyüle­kezete. Isten sohasem dorgál meg senkit anélkül, hogy segítséget ne nyújtana.
Az üzenet második része tanács. »Azt tanácso­lom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen... és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.« A 18. vers tanács Laodiceának.
Fordítsunk egy pár percet a Laodiceának adott tanácsra. A jelenésekben használt szimbólumok szerint az arany a hitet és a szeretetet jelképezi. Mit jelképez a fehér ruha? Krisztus igazságát. A szemgyógyító ír pedig lelki látást ad a Szentlélek segít­ségével. Laodiceának, a langymeleg embereknek adott tanács az, hogy szükségük van Krisztus igaz­ságára hit által, amely szeretetet ad a Szentlélek segítségével. Laodiceának szüksége van Krisztus igazságára hit által, a hitet pedig a Jézussal való naponkénti, személyes kapcsolatból merítheti.

A TANÁCS EREDMÉNYE
Mi lesz az Igaz Tanú tanácsának eredménye? Ettől függ, hogy a harmadik, a langymeleg csoport a hideg vagy a meleg csoporthoz csatlakozik.
A feddés polarizálódást idézhet elő. A bűnök miatti kíméletlen, kemény feddés a gyülekezetben szakadást idéz elő. Bizonyos azonban, hogy ébredés még sohasem történt a külső alapján. Soha. A külső változást nevezhetjük reformációnak, de nem ér semmit, ha nem előzi meg újjászületés. Az újjászü­letés vezet igazi reformációhoz, az újjászületés pe­dig a szívben játszódik le és a lelki élettől függ.
Itt figyelmesen alá kell húznunk azt, hogy min­den őszinte újjászületés Krisztus igazságán, hiten, szereteten, a Szentleiken és a Jézussal való szemé­lyes kapcsolaton alapszik.
A Jelenések 3. részében levő üzenet a nagy fel­osztó üzenet; mert az embereknek választaniuk kell a két csoport között. Mi dönti el a Krisztus hit általi igazságáról szóló üzenetben és a Krisztussal való kapcsolat szükségérzetében, hogy az emberek me­lyik csoportot választják?
Csupán egy dolog. A laodiceaiak, a langymeleg emberek megszokták, hogy másban keresnek biz­tonságot, mint Krisztus igazságában, hitben, szere­tetben és a Szentlélekben. Biztonságot külső dol­gokban találnak, abban, amit csinálnak. Az »erős« emberek külső dolgokban találnak biztonságot, mert látszatra erkölcsös életet tudnak élni. Azt mondják, hagyjál nekünk békét Krisztus hit általi igazságával és az Istennel való személyes kapcsolattal, ami hitet és szeretetet nyújt. Anélkül is jó, erkölcsös életet élünk. Istennek legyen gondja arra, hogy a bolygók össze ne ütközzenek, az út szélén fekvő részegekre, a tolvajokra, a szajhákra. Én boldogulok magam is, köszönöm.
Ez a laodiceai, a langymeleg ember baja. Ez volt a Jézus idejében élő emberek baja is. Amikor Jézus Istenről, hitről, szeretetről, átadásról beszélt nekik, úgy érezték, hogy veszélyben forog a biztonságuk, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól. Aki azt gondolja, hogy biztos lehet az örök életben, mert jó életet él, megváltozik, amikor Jézus igazságáról, egyedüli re­ményünk fontosságáról hall. Vagy elfogadja mint örömhírt és hittel kapcsolatba lép Krisztussal, elfo­gadja igazságosságát és szeretetét minden nap, vagy pedig az egésznek hátat fordít és azt mondja: »Nem, köszönöm, engem ez nem érdekel.« Ez való­ságos rejtély, amit nehezen lehet megmagyarázni.
Jézus jelenléte mindenhol változást idézett elő. Ahol Jézus megjelenik, ott ébredés vagy lázadás van. Amerre Pál apostol járt, Jézusról és keresztha­láláról beszélt. Az emberek választottak. Vagy öröm­mel fogadták a zsinagógában, vagy kiűzték a vá­rosból. Jézus jelenlétében nem lehet két szék kö­zött ülni.
Emiatt tűnik el a nagy harmadik csoport röviddel Jézus eljövetele előtt. Eljövetelekor csak két cso­port lesz. Krisztus hit általi igazságának fontossága egyre érezhetőbb lesz, és semmi sem tudja megál­lítani. Ez az utolsó üzenet Jézus eljövetele előtt, ez idézi elő az utolsó eseményeket. Örülhetünk an­nak, amikorlátjuk, hogy bekövetkeznek, mert meg­mutatják, hogy Jézus eljövetele nagyon, nagyon közel van.

A NAGY MEGOSZLÁS
A nagy megoszlás ma is folyik minden egyház­ban, az egész Földön. Jézus azt mondta, nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák a Földre, hanem fegyvert (Mát 10,34). Arról is beszél, hogy viszályt idéz elő a rokonok közt. Ennek tanúi vagyunk. Férj és feleség évekig békességben éltek egy fedél alatt, mert mind a ketten langymelegek voltak. Röviddel Jézus eljövetele előtt lesz, ahol egyik meleggé, má­sik pedig hideggé válik. Mi történik akkor az ilyen családban? Nem tudnak tovább megférni egymással.
Sajnos a nyugati országokban a házasságok 53%-a válással végződik, és az egyházban ugyanez az arány. Régebben nem így volt. Sokféle következménye van a megoszlásnak a családban és az imaházban. Akár­melyik csoportot választják is, a választás nagyon gyorsan fog végbemenni.
Ki merem mondani, hogy mindannyian tudjuk, melyik csoport felé tartunk. Honnan tudjuk? Abból, hogy ismerjük-e Istent vagy nem. Leszűkíthetjük egy kérdésre: Ismerjük-e Istent mint személyes barátunkat? Vele töltjük-e időnk egy részét, elfo­gadjuk-e megmentő kegyelmét? Mert ez létkérdés.
Lehet, hogy fájdalmas küzdelmeink vannak, de ha ismerjük Istent és naponként vele vagyunk, győzni fogunk. Ha néha csatát veszítünk, bátorítson min­ket a gondolat, hogy Isten már megnyerte a harcot. Ha elolvasta a Könyv végét, tudja, hogy győzni fogunk.
János 17,3 világosan leírja: »Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.« Jézus ismerete által nyerjük el az üdvösséget.
Ugrás a lap tetejére