Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

I. Bevezetés: közel van a harag napja 1:1-2

II. Ítélet a környező népek és Izrael ellen (Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom, Ammon, Moáb, Júda, Izrael) 1:3-2:16

III. Prófétai üzenet Izrael ellen 3:1-6:14

            A. A prófétai szó bizonyossága 3:1-8

            B. A büntetés elkerülhetetlen, mivel Izrael nem tért meg 3:9-4:13

            C. Siratóének a nemzet pusztulása miatt 5:1-27

            D. Az élvhajhászó felső réteg ítélete 6:1-14

IV. Öt látomás Izrael sorsáról 7:1-9:10 (Sáskák; tűz, mérő-zsinór; érett gyümölcs; az Úr ítéletet tart)

V. A helyreállítás ígérete 9:11-15

A szerző

A könyv írója Ámós, egyszerű származású pásztor és vadfüge (szikomór) termesztő volt. Nevének valószínű jelentése: „teherhordó”. A Betlehemtől mintegy 8 km-re délkeletre fekvő Tékoában született. Édesapját, családját nem nevezi meg a Biblia. Isten innen, a tékoai pásztorok közül hívta el a prófétai szolgálatra. Nem járt semmilyen „prófétaiskolába”, de jól ismerte Mózes könyveit, és bátran hirdette Isten üzenetét.

Kortörténeti háttér

Izrael és Júda már kettészakadt, északon (Izrael) II. Jeroboám uralkodott, míg délen (Júda) Uzziás volt a király. Ámós Júdabeli volt, de küldetését Izrael területén kellett végeznie. Jeroboám uralkodása alatt nagy volt a jólét az országban. A Föníciával folytatott kereskedelem, a tevekaravánok megvámolása, és a Szíria rovására történő terjeszkedés gondtalan életet hozott. Az életszínvonal emelkedett, de a társadalmi különbségek erősödtek. A gazdagok kizsákmányolták az alacsonyabb osztályúakat, önző fényűzésbe, erkölcstelenségben éltek. Miközben látszólag Istent szolgálták, bálványokat is imádtak. Béthelben és Dánban aranyborjú állt.

A könyv keletkezési ideje a Kr.e. 760 körüli időre tehető.

A könyv témája

Az Istentől elszakadt, bűnös emberekre ítélet vár, amit a próféta által előre meghirdet. A próféta azzal kezdi működését, hogy ítéletet mond a környező népek felett. A „három, sőt négy vétke miatt…” kifejezés jellegzetes forma volt az ősi időkben. A bűnök felsorolása helyett csak számukra ill. megszámlálhatatlanságukra utal. Egy-két példát említ csak, amivel betelt a pohár.

Ahogy a próféta felsorolja a vádlottak bűneit, kegyetlenségeit, eljut Júda bűneihez is. Sajnos, akik büszkék voltak arra, hogy hűen megőrzik a törvényt, éppen törvényszegésük miatt kapnak büntetést. Ha Ámós itt abbahagyja beszédét, valószínűleg ő lett volna a legnépszerűbb próféta Izraelben. De nem itt nem áll meg, hanem elmondja amiért jött: Izrael kiváltotta Isten jogos haragját. A részletes vádbeszédben leleplezi a valós állapotokat. Isten választott népe elfordult tőle, ezért az ítélete is elkerülhetetlen.

Az ítélet azonban mégis kegyelemmel párosul. Az előzetes figyelmeztetések lehetőséget adnak mindenkinek a megtérésre. „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát, az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Ámós 3:7)

Isten célja vágya a bűnös ember megtérése, nem a pusztulása. „Engem keressetek, és éltek!” (Ámós 5:4) – mondja az Úr. Aki hozzá fordul, az megmenekül.

 A végső csapás előtt az Úr figyelmeztető csapásokat adott, de azok sem használtak. A 7. és 8. fejezet a végső ítéletet előrejelző látomásokat írja le. Ámós először egy mindent elpusztító sáskarajt lát, majd az ítélet tüzét. A próféta közbenjár a népért, és Isten enged kérésének. A harmadik látomásban az Úr egy függőónnal vizsgálja a falat, ami arra utal, hogy megvizsgálja népét. Mivel Izrael nem felelt meg az elvárásoknak Izrael szentélyére pusztulás vár.

Egy közbeeső jelenetben azt látjuk, hogy Amáziás, Béthel főpapja haragra gerjed Ámós ellen. Üzen a királynak, és megpróbálja hazaparancsolni Júdáeába. Ámós Istentől való elhívására hivatkozva nem hátrál meg, sőt a főpap halálát is megjövendöli.

A negyedik látomás egy kosár érett gyümölcs képén keresztül utal a nép romlására, közelgő pusztulására. Az ötödik, utolsó látomásban Isten az oltár mellett áll, hogy végrehajtsa ítéletét. Döbbenetes képeket látunk, melyek elmondják, hogy egyszerűen nincs menekvés, mindenkinek felelnie kell tetteiért.

A prófétálás végén újra a kegyelem, a reménység jelenik meg. Lesz maradék, akik hűek maradtak Istenhez. Isten megrostálja népét, mint a búzát, de nem hagy elveszni egyetlen igazat sem.

A 9:11-15 versek a megtérők jutalmát mutatják be. A helyreállított országban bőség és jólét lesz, Isten gondot visel népéről.

A könyv üzenete

Isten számon tartja minden ember és nép bűnét. Az „Úr napja” úgy jön el mint az ítélet napja, nem pedig a szabadulásé. Isten a jogfosztottak, elnyomottak mellé áll, és megbünteti elnyomóikat. A bűnök takargatása, a látszatvallásosság semmit sem ér. A jó hír az, hogy Isten ítélete és kegyelme nem választható el. A különböző figyelmeztetéseket vegyük észre, és közeledjünk Istenhez, akkor nincs mitől félnünk. Isten ígéretei bátorítsanak bennünket, és kérjük tőle az erőt, hogy hozzá hűek maradhassunk.

Kis István