Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

Bírák könyve- vázlat

A könyv címe és kánonban elfoglalt helye. A könyv magyar címe (A bírák könyve) a latin Liber Judicum és a görög Septuagintában használt Kritai (Bírák) elnevezéseken keresztül a héber šóp^etím (bírák), sópét (bíró, szabadító) szóra vezethető vissza. A bírák (bírók) tevékenysége elsősorban a vezetés, végrehajtás (ide tartozik a hadviselés is) és helyenként a bíródi hatalom is beletartozott (vö. 4:5).

A magyar Bibliában a Bírák könyve a történelmi könyvek csoportjában található. A héber Bibliában ez a könyv a Próféták megjelölésű részben szerepel (a Törvény után és Az írások előtt), pontosabban a korai Próféták között (ide tartozik Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok).

A könyv szerzője és a megírás ideje. A Bírák könyvében fellelhető belső bizonyítékok arra utalnak, hogy ez a mű a királyság korának elején keletkezhetett, Saul felkenése (Kr. e. 1051) után, de Jeruzsálem Dávid általi elfoglalása (Kr. e. 1004) előtt. Ezt a feltevést a következő három tény támasztja alá: (1) A könyv vége felé (17:6; 18:1; 19:1; 21:25) többször is megismételt mondat – „abban az időben nem volt király Izráelben” - olyan időszakból tekint vissza, amikor már volt király Izráelben. (2) Az a Jeruzsálemre vonatkozó kijelentés, amely szerint a jebúsziak ott laknak még ma is (1:21), azzal magyarázható, hogy Jeruzsálem Dávid általi elfoglalása előtt írták (vö. 2Sám 5:6-7). (3) A Gézerben lakó kánaániak említése korábbi keletkezési időpontra utal annál, amikor az egyiptomiak nászajándékul odaadták ezt a várost Salamon egyiptomi feleségének (vö. lKir 9:16).

A Bírák könyve ugyan nem tartalmaz belső bizonyítékot a szerzőre nézve, de a Talmud (Baba Bathra 14b) Sámuelnek tulajdonítja a Bírák, Ruth és Sámuel könyveit. Bár ez nehezen igazolható, hacsak az nem, hogy Sámuel író volt (lSám 10:25), akkor azonban Bírák könyve kb. Kr. e  1040 és 1020 között keletkezett.

 Kétségtelen, hogy műve megalkotásához korábbról származó szóbeli és írott forrásokat is fölhasznált az ihletett szerző, amikor Izráel történetének a Józsué halála és a királyság kialakulása közé eső szakaszából teológiai szempontok szerint kiválasztotta és följegyezte a megörökítésre szánt részeket.

A bírák korának kronológiája. A tudósok egyetértenek abban, hogy a bírák kora Józsué halálával kezdődött, és Saul felkenésével, illetve a királyság megalakulásával fejeződött be. Saul királyságának Kr. e. 1051-ben kezdődött, ami nem kétséges. A vitás időpont Józsu halálának ideje. A konzervatív teológusok Kr. e. 1446-ra teszik az Egyiptomból való kivonulást, és a bírák korát pedig Kr. e. 1390-től vagy 1350-től 1050-ig,  az lKir 6:1-ben és a Bír 11:26-ban följegyzett számok szó szerinti értelmezése alapján. Ezzel szemben a liberálisok a kivonulást későbbi időpontra teszik (kb Kr. e. 1280-1260), a bírák korát pedig Kr. e. 1220-tól 1050-ig számolják.

Erős érvek szólnak amellett, hogy a bírák kora Kr. e. 1350 körül vette kezdetét (vö. Eugene H. Merrill, „Paul’s Use of »About 450 years« in Acts 13:20”, Bibliotheca Sacra 138. July-September 1981:249-50). A Józsuét túlélő vének (Józs 24:31; Bír 2:7) legfeljebb 20 évesek lehettek Kr. e. 1444-ben, amikor a kémek az Ígéret földjére léptek (4Móz 13:2; 14:29) két évvel a kivonulás után. Ha körülbelül 110 évig éltek (Józsué ennyi idős volt, amikor meghalt; Józs 24:29), akkor a legidősebbek Kr. e. 1354 körül halhattak meg. (Ha Kr. e. 1464-ben születtek, és legfeljebb 110 évet éltek, akkor legkésőbb Kr. u. 1354-ig meg kellett halniuk.) A bálványimádás, mely az első elnyomáshoz vezetett (Kúsan-Risátaim jóvoltából, Bír 3:8), valószínűleg az előbb említett vének halála után (2:7) kezdődhetett el.

Ha összeadjuk a bírák működésének valamint az őket megelőző elnyomásnak az éveit, akkor 410 évet kapunk (feltéve, hogy Sámson a filiszteus elnyomás után bíráskodott). Ez az idő túl hosszú ahhoz, hogy beilleszthessük Józsué és Saul közé. Ezért a teológusok egyetértenek abban, hogy egyes elnyomók és bírák működése részben fedi egymást. Ezek az átfedések azért sem meglepők, mert valószínű, hogy a bírák többsége (vagy talán mindegyike) Izráelnek csak egy földrajzilag korlátozott részén uralkodott.

Történelmi és teológiai háttér. Történelmi szempontból a Bírák könyve Józsué könyvének a folytatása. A két könyv kapcsolódási pontja Józsué halála, melyet mindkét mű említ (Bír 2:6-9; vö. Józs 24:29-31). Józsué sikerei, melyeket a hadviselésben ért el, az egész térségben megtörték a kánaáni katonai szövetség ellenállását (Józs 11:16-23), de még mindig jelentős területek vártak arra, hogy az egyes törzsek birtokba vegyék őket (Józs 13:1; Bír 1:2-36). A bírák korában az izráeliek között több helyen elkülönülten élő kánaániak időnként új erőre kaptak (4:2). A könyv amellett, hogy visszapillant Józsué győzelmeire, egyúttal előre is tekint az izráeli királyság megalapítására (vö. 17:6; 18:1; 19:1; 21:25; továbbá vö. a 8:23-at az lSám 8:7; 12:12 versekkel).

Teológiai szempontból a bírák kora átmenetet jelentett abból a korból, amelyben Jahve Mózes és Józsué közvetítésével irányított, abba a korba, amikor Izráel királyai révén valósult meg az isteni uralom. A bírák idejében Jahve szabadítókat támasztott, akiket azért választott ki és kent föl Lelkével, hogy népét, Izráelt, megszabadítsa ellenségeitől. Ironikusnak tűnik, hogy Jahve előzőleg ezeknek az ellenségeknek a kezébe adta Izráel fiait, így büntetve őket bűneikért (vö. a Bír 3:1-6 magyarázatával).

A könyv célja és témája. A Bírák könyvét azzal a céllal írták, hogy szemléltesse Isten ítéletét, amellyel az Úr Izráelt sújtotta hitehagyása miatt. Konkrétabban fogalmazva, a könyv megörökíti Izráelnek Jahve királyi uralma iránti engedetlenségét. Ezt az uralmat Jahve olyan vezetők révén gyakorolta, akiket szuverén módon nevezett ki a nép élére és Lelkével ruházott föl. Ezen kívül megörökíti a későbbi, örökletes, központi királyságra vonatkozó igényt, mely által Jahve tovább gyakorolja királyi uralmát Izráel népe fölött. Mivel Izráel engedetlen volt Jahve iránt és a kánaáni isteneket imádta, nem tapasztalhatta az isteni áldást, és nem győzhette le teljesen ellenségeit (vö. 3:1-6). A kánaániaknak Izráel erkölcsi és társadalmi életére gyakorolt hatása hitehagyáshoz és zűrzavarhoz vezetett, ami azt mutatta, hogy Izráelnek szüksége van örökletes, központi királyságra.

Izráel bírái

   *Abímelek, Gedeon fia (Bír 9) - annak ellenére, hogy gyakran bírónak tekintik - nem szerepel itt, mert jogtalanul bitorolta a hatalmat Sikem fölött, és Isten nem jelölte ki bírónak.

VÁZLAT

I. Előszó: A bírák korát előidéző okok (1:1-2:5)

A. A politikai-katonai háttér - Izráel részlegesen hódította meg Kánaánt (1. rész)                             

B. A vallási-lelki háttér- Izráel megszegte a Jahvéval kötött szövetséget (2:1-5)

II. Történeti beszámoló: A bírák tetteiről tanúskodó esetek (2:6-16:31)

      A. Bevezetés a bírák történetéhez (2:6-3:6)

B. Az elnyomás időszakai és a szabadítások (3:7-16:31)

1. Otniél megszabadítja Izráel fiait Kúsan-Risátaim elnyomása alól (3:7-11)

2. Éhúd megszabadítja Izráel fiait Eglón elnyomása alól (3:12-30)

3. Samgar megszabadítja Izráel fiait a filiszteusok elnyomása alól (3:31)

4. Debóra és Bárák megszabadítja Izráel fiait a kánaániak elnyomása alól (4­5. rész)

5. Gedeon megszabadítja Izráel fiait a midjániak elnyomása alól (6:1-8:32)

6. Tólá és Jáír bíráskodása Abímelek jogtalan uralkodása után (8:33-10:5)

7. Jefte megszabadítja Izráel fiait az amuróniak elnyomása alól (10:6-12:7)

8. Ibsán, Élón és Abdón bíráskodása (12:8-15)

9. Sámson megszabadítja Izráel fiait a filiszteusok elnyomása alól (13-16. rész)

III. Utóirat: A bírák korára jellemző állapotok (17-21. rész)

A. Hitehagyás: Míká bálványimádása és a dániak áttelepülése (17-18. rész)

B. Erkölcsi romlás: A gibeai rémtett és a Benjámin elleni háború (19-21. rész)

Fenyvesi Péter
2004. márc. 27.

teljes