Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

Bírák könyve - teljes

A könyv címe és kánonban elfoglalt helye. A könyv magyar címe (A bírák könyve) a latin Liber Judicum és a görög Septuagintában használt Kritai (Bírák) elnevezéseken keresztül a héber šóp^etím (bírák) szóra vezethető vissza. Ez a cím pontosnak mondható, feltéve, hogy a törvényes bíráskodás fogalmát - amely a köztudatban a magyar bíró szóhoz kapcsolódik - kiterjesztjük az általános irányítási tevékenységre, beleértve az Izráel ellenségeitől való megszabadítás harci tetteit is.

A magyar Bibliában a Bírák könyve abban a csoportban található, amelyet a közkeletű „történeti könyvek” névvel szoktak illetni. A héber Bibliában ez a könyv a Próféták megjelölésű részben szerepel (e rész előtt a Törvény áll, utána pedig Az írások), pontosabban a korai Próféták között (ide tartozik Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok).

A könyv szerzője és a megírás ideje. A Bírák könyvében fellelhető belső bizonyítékok arra utalnak, hogy ez a mű a királyság korának elején keletkezhetett, Saul felkenése (Kr. e. 1051) után, de Jeruzsálem Dávid általi elfoglalása (Kr. e. 1004) előtt. Ezt a feltevést a következő három tény támasztja alá: (1) A könyv vége felé (17:6; 18:1; 19:1; 21:25) többször is megismételt mondat – „abban az időben nem volt király Izráelben” - olyan időszakból tekint vissza, amikor már volt király Izráelben. (2) Az a Jeruzsálemre vonatkozó kijelentés, amely szerint a jebúsziak ott laknak még ma is (1:21), azzal magyarázható, hogy Jeruzsálem Dávid általi elfoglalása előtt írták (vö. 2Sám 5:6-7). (3) A Gézerben lakó kánaániak említése korábbi keletkezési időpontra utal annál, amikor az egyiptomiak nászajándékul odaadták ezt a várost Salamon egyiptomi feleségének (vö. lKir 9:16).

A Bírák könyve ugyan nem tartalmaz belső bizonyítékot a szerzőre nézve, de a Talmud (Baba Bathra 14b) Sámuelnek tulajdonítja a Bírák, Ruth és Sámuel könyveit. Az a feltételezés, mely szerint Sámuel írta a Bírák könyvét, nehezen igazolható, viszont összhangban áll az imént említett belső bizonyítékkal, valamint azzal az ismert ténnyel, hogy Sámuel író volt (lSám 10:25). Ezek szerint a Bírák könyve nagyjából Kr. e. 1040 és 1020 között keletkezhetett. Kétségtelen, hogy műve megalkotásához korábbról származó szóbeli és írott forrásokat is fölhasznált az ihletett szerző, amikor Izráel történetének a Józsué halála és a királyság kialakulása közé eső szakaszából teológiai szempontok szerint kiválasztotta és följegyezte azokat a részleteket, amelyeket meg akart örökíteni ebben a könyvben.

A bírák korának kronológiája. A tudósok egyetértenek abban, hogy a bírák kora Józsué halálával kezdődött, és Saul felkenésével, illetve a királyság megalakulásával fejeződött be. A vélemények azonban eltérnek azzal kapcsolatban, hogy mennyi idő telt el e két esemény között. Mivel a legtöbb tudós úgy véli, hogy a királyság Kr. e. 1051-ben Saullal kezdődött, a vita középpontjában Józsué halálának időpontja áll. Ez a kérdés szorosan összefügg a Mózes vezetésével történt kivonulás időpontjával, melyet sok konzervatív teológus Kr. e. 1446-ra tesz, a liberális tudósok viszont többnyire későbbi időponthoz ragaszkodnak (kb. Kr. e. 1280-1260). A konzervatív álláspont az lKir 6:1-ben és a Bír 11:26-ban följegyzett számok szó szerinti értelmezésére épül. Azok a tudósok, akik a kivonulást későbbre te­szik, a bírák korát ennek megfelelően körülbelül Kr. e. 1220-tól 1050-ig számítják, míg a korábbi kivonulás hívei szerint ez a korszak nagyjából Kr. e. 1390 és 1350 között kezdődött, és Kr. e. 1050 körül ért véget.

Erős érvek szólnak amellett, hogy a bírák kora Kr. e. 1350 körül vette kezdetét (vö. Eugene H. Merrill, „Paul’s Use of »About 450 years« in Acts 13:20”, Bibliotheca Sacra 138. July-September 1981:249-50). A Józsuét túlélő vének (Józs 24:31; Bír 2:7) legfeljebb 20 évesek lehettek Kr. e. 1444-ben, amikor a kémek az Ígéret földjére léptek (4Móz 13:2; 14:29) két évvel a kivonulás után. Ha körülbelül 110 évig éltek (Józsué ennyi idős volt, amikor meghalt; Józs 24:29), akkor a legidősebbek Kr. e. 1354 körül halhattak meg. (Ha Kr. e. 1464-ben születtek, és legfeljebb 110 évet éltek, akkor legkésőbb Kr. u. 1354-ig meg kellett halniuk.) A bálványimádás, mely az első elnyomáshoz vezetett (Kúsan-Risátaim jóvoltából, Bír 3:8), valószínűleg az előbb említett vének halála után (2:7) kezdődhetett el.

A Bírák könyvében Gileádnak az amuróniak általi elfoglalása a következő olyan esemény, amelynek időpontja megállapítható. Jefte szerint ez 300 évvel (11:26) azután történt, hogy Izráel elfoglalta a Jordánon túli területet (vagyis kb. Kr. u. 1406-ban). Így a Kr. e. 1106-os esztendő vagy Jefte bíráskodásának kezdetét jelentette (ez a valószínűbb), vagy az amuróniak beözönlését, ami 18 évvel korábban történt (ez is lehetséges). Sámson bíráskodásának (kb. Kr. e. 1105-1085), valamint Éli (kb. Kr. e. 1144-1104) és Sámuel (kb. Kr. e. 1104-1020) működésének ideje meglehetős pontossággal kiszámítható (Sámson és Sámuel működése részben fedi egymást) Saul uralkodásának szinte bizonyosra vehető évszámaiból.

Ha összeadjuk a bírák működésének valamint az őket megelőző elnyomásnak az éveit, akkor 410 évet kapunk (feltéve, hogy Sámson a filiszteus elnyomás után bíráskodott). Ez az idő túl hosszú ahhoz, hogy beilleszthessük Józsué és Saul közé. Ezért a teológusok egyetértenek abban, hogy egyes elnyomók és bírák működése részben fedi egymást. Ezek az átfedések azért sem meglepők, mert valószínű, hogy a bírák többsége (vagy talán mindegyike) Izráelnek csak egy földrajzilag korlátozott részén uralkodott.

Történelmi és teológiai háttér. Történelmi szempontból a Bírák könyve Józsué könyvének a folytatása. A két könyv kapcsolódási pontja Józsué halála, melyet mindkét mű említ (Bír 2:6-9; vö. Józs 24:29-31). Józsué sikerei, melyeket a hadviselésben ért el, az egész térségben megtörték a kánaáni katonai szövetség ellenállását (Józs 11:16-23), de még mindig jelentős területek vártak arra, hogy az egyes törzsek birtokba vegyék őket (Józs 13:1; Bír 1:2-36). A bírák korában az izráeliek között több helyen elkülönülten élő kánaániak időnként új erőre kaptak (4:2). A könyv amellett, hogy visszapillant Józsué győzelmeire, egyúttal előre is tekint az izráeli királyság megalapítására (vö. 17:6; 18:1; 19:1; 21:25; továbbá vö. a 8:23-at az lSám 8:7; 12:12 versekkel).

Teológiai szempontból a bírák kora átmenetet jelentett abból a korból, amelyben Jahve Mózes és Józsué közvetítésével irányított, abba a korba, amikor Izráel királyai révén valósult meg az isteni uralom. A bírák idejében Jahve szabadítókat támasztott, akiket azért választott ki és kent föl Lelkével, hogy népét, Izráelt, megszabadítsa ellenségeitől. Ironikusnak tűnik, hogy Jahve előzőleg ezeknek az ellenségeknek a kezébe adta Izráel fiait, így büntetve őket bűneikért (vö. a Bír 3:1-6 magyarázatával).

A bírák szerepe. A héber sópét („bíró, szabadító”) szó tágabb értelmű a mai magyar „bíró” szónál. Ezt az általános megjelölést használták a vezetésre, beleértve a végrehajtó (ide tartozik a hadviselés irányítása is) és a bírói hatalmat is. Izráel bírái tehát elsősorban a hadviselés és a polgári élet vezetői voltak, akik helyenként a szűk értelemben vett bírói hatalmat is gyakorolták (vö. 4:5).

A könyv célja és témája. A Bírák könyvét azzal a céllal írták, hogy szemléltesse Isten ítéletét, amellyel az Úr Izráelt sújtotta hitehagyása miatt. Konkrétabban fogalmazva, a könyv megörökíti Izráelnek Jahve királyi uralma iránti engedetlenségét. Ezt az uralmat Jahve olyan vezetők révén gyakorolta, akiket szuverén módon nevezett ki a nép élére és Lelkével ruházott föl. Ezen kívül megörökíti a későbbi, örökletes, központi királyságra vonatkozó igényt, mely által Jahve tovább gyakorolja királyi uralmát Izráel népe fölött. Mivel Izráel engedetlen volt Jahve iránt és a kánaáni isteneket imádta, nem tapasztalhatta az isteni áldást, és nem győzhette le teljesen ellenségeit (vö. 3:1-6). A kánaániaknak Izráel erkölcsi és társadalmi életére gyakorolt hatása hitehagyáshoz és zűrzavarhoz vezetett, ami azt mutatta, hogy Izráelnek szüksége van örökletes, központi királyságra.

Izráel bírái

   *Abímelek, Gedeon fia (Bír 9) - annak ellenére, hogy gyakran bírónak tekintik - nem szerepel itt, mert jogtalanul bitorolta a hatalmat Sikem fölött, és Isten nem jelölte ki bírónak.

VÁZLAT

I. Előszó: A bírák korát előidéző okok (1:1-2:5)

A. A politikai-katonai háttér - Izráel részlegesen hódította meg Kánaánt (1. rész)

      1. Júda és Simeon sikeresen meghódítja Kánaán déli részét (1:1-20)

2. Benjámin nem tudja küízni a jebúsziakat (1:21)

3. József házának részben sikerül elfoglalnia Kánaán középső részét (1:22­29)

4. Izráel törzseinek kudarca Kánaán északi részén (1:30-33)

5. Az emóriak a hegyvidékre szorítják Dánt (1:34-36)

B. A vallási-lelki háttér- Izráel megszegte a Jahvéval kötött szövetséget (2:1-5)

      1. Az Úr angyalának bejelentése (2:1-3)

2. Izráel népének válasza (2:4-5)

II. Történeti beszámoló: A bírák tetteiről tanúskodó esetek (2:6-16:31)

      A. Bevezetés a bírák történetéhez (2:6-3:6)

1. Józsué halálának összefoglalása (2:6-10)

2. A bírák korára jellemző minta (2:11-19)

3. A szövetség megszegésének következményei (2:20-23)

4. Az országban maradt népek fölsorolása (3:1-6)

B. Az elnyomás időszakai és a szabadítások (3:7-16:31)

1. Otniél megszabadítja Izráel fiait Kúsan-Risátaim elnyomása alól (3:7-11)

2. Éhúd megszabadítja Izráel fiait Eglón elnyomása alól (3:12-30)

3. Samgar megszabadítja Izráel fiait a filiszteusok elnyomása alól (3:31)

4. Debóra és Bárák megszabadítja Izráel fiait a kánaániak elnyomása alól (4­5. rész)

5. Gedeon megszabadítja Izráel fiait a midjániak elnyomása alól (6:1-8:32)

6. Tólá és Jáír bíráskodása Abímelek jogtalan uralkodása után (8:33-10:5)

7. Jefte megszabadítja Izráel fiait az amuróniak elnyomása alól (10:6-12:7)

8. Ibsán, Élón és Abdón bíráskodása (12:8-15)

9. Sámson megszabadítja Izráel fiait a filiszteusok elnyomása alól (13-16. rész)

III. Utóirat: A bírák korára jellemző állapotok (17-21. rész)

A. Hitehagyás: Míká bálványimádása és a dániak áttelepülése (17-18. rész)

1. Az efraimi Míká bálványimádása (17. rész)

2. A dániak északra települnek át (18. rész)

B. Erkölcsi romlás: A gibeai rémtett és a Benjámin elleni háború (19-21. rész)

1. A lévita másodfelesége ellen elkövetett rémtett ( 19. rész)

2. Háború Benjámin törzse ellen (20. rész)

3. Benjámin törzsének helyreállítása (21:1-24)

Fenyvesi Péter
2004. márc. 27. 4. A bírák korának jellemzése (21:25)