HABAKUK 
		 PRÓFÉTA 
		könyve                
		
		 Szerző:
		
		Keveset tudunk 
		Habakukról azon kívül, hogy Jeremiás kortársa volt és Izráel vallási 
		hagyományaiban mélyen gyökerezett, erős hitű ember. Feltételezhető, hogy 
		Náhum, Sofoniás, Jóel társprófétája volt.  Nevének jelentése: "Khöbakkuk" 
		= "keblére szorított". 
		 
		Időpont: 
		
		A babiloni támadás 
		megjövendölése (1 :6) azt jelzi, hogy Habakuk vagy Jósiás uralkodásának 
		(Kr. e. 640-609) vége felé, vagy Jójákim uralkodásának (609-598) elején 
		élt Júdában. A próféciát általában valamivel a kárkemisi csata (605) elé 
		vagy után teszik, amikor az egyiptomi erőket, akik a legutolsó asszír 
		király segítségére vonultak fel, szétverték a babiloniak Nabupolasszár 
		és Nabukodonozor vezetésével, s egészen az egyiptomi határig üldözték 
		őket (Jer 46). Habakuk, mint Jeremiás is, valószínűleg megélte 
		próféciájának kezdeti beteljesedését, amikor a babiloniak 597-ben 
		megtámadták Jeruzsálemet. 
		 
		Üzenet: 
		
		A prófétai írások 
		között Habakuk könyve abban egyedülálló, hogy nem tartalmaz Izráelnek 
		szóló jövendölést. Inkább a próféta és Isten közötti párbeszéd. (Jónás 
		könyve, bár elbeszélés, az Úr és egy prófétája közötti konfliktus 
		történetét mutatja be.) Az első két részben Habakuk Istennel vitatkozik 
		azokon a dolgokon, melyek számára nemcsak kifürkészhetetlenek, hanem 
		igazságtalannak is látszanak. Miután választ kap, gyönyörű hitvallással 
		felel (3. rész). Az Istennel való 
		küzdelem leírása azonban nem pusztán egy személyes napló részlete, mely
		valamilyen módon nyilvánosságra 
		került. Izráelnek készült. Kétség kívül a hívőket képviselte Júdában, 
		akik azon küszködtek, hogy megértsék Isten útjait. Isten válaszai ezért 
		mindazoknak szóltak, akik osztoztak Habakuk aggasztó kételyeiben. 
		Habakuk vallomása pedig közösségi megnyilvánulás lett amint azt a 
		liturgiai jegyzetek mutatják.
		
		Habakukot megzavarta, hogy míg 
		gonoszság, viszály és elnyomás uralkodott Júdában, Isten látszólag 
		semmit nem tett. Amikor megtudta, hogy az Úr valamire készül a 
		"kegyetlen" babiloniak által (1 :6), értetlensége csak fokozódott: 
		Isten, akinek "tisztább a szeme, hogysem nézhetné a gonoszt" (1: 13), 
		hogyan lehet, hogy ilyen népet "ítéletre rendel" (1: 12) egy "nála 
		igazabb" (1: 13) népen? Isten világossá teszi, hogy a romlott pusztító 
		végül maga is elpusztul. A végén Habakuk megtanulja, hogyan kell 
		megnyugodni Isten végzéseiben és cselekvését imádó lelkülettel kivárni.
		 
		Irodalmi 
		sajátosságok: 
		A szerző világosan 
		és érzelemdúsan írt, és több emlékezetes kifejezést is megfogalmazott 
		(1:1,4,14,20; 3:2,17-19). A könyv népszerű volt a két Szövetség közötti 
		időszakban; első két fejezetéről teljes magyarázatot találtak a 
		holt-tengeri tekercsek között.
		 
		Szerkezet:
		 
		
		I.                   
		Cím (1:1)
		
		II.                
		Habakuk első panasza: Miért járhat büntetlenül a gonosz Júdában? 
		(1:2-4)
		
		III.              
		Isten válasza: A babiloniak fogják megbüntetni Júdát (1 :5-11)
		
		IV.             
		Habakuk második panasza: Egy igazságos Isten hogyan használhatja 
		az istentelen Babilont a nála igazabb nép megbüntetésére? (1: 12-2:1)
		
		V.                
		Isten válasza: Babilon is megkapja büntetését, a hit pedig 
		jutalmát (2:2-20)
		
		VI.             
		Habakuk imája: Miután kéri Isten haragjának és kegyelmének 
		kinyilvánítását (ahogyan azt a múltban látta), az Istenbe vetett bizalom 
		és öröm hitvallásával fejezi be (3. rész)
		 
		 
		Kovács-Bíró János