Bibliai Szabadegyetem
4029 Debrecen, Fazekas M. u. 7.

BEVEZETÉS HÓSEÁS KÖNYVÉHEZ

Szerző és időpont

Hóseás, Beeri fia az Kr. e. 8. sz. közepe táján prófétált, s szolgálatait Ámós próféta idején, vagy nem sokkal utána kezdte meg. Ámós egy ismeretlen ellenség kezéből származó isteni ítélettel fenyegette Izráelt; Hóseás ezt az ellenséget Asszíriaként nevezi meg (7:11,-8:9; 10:6, 11:11). Az 1:1-ben említett királyokból ítélve Hóseás legalább 38 évig prófétált, bár szinte semmit nem tudunk róla könyvén kí­vüli forrásokból. Az író próféták közül ő vole az egyetlen, aki az északi királyságból (Izraelből) szárma­zott, és próféciája is elsősorban arra a királyságra vonatozik. De mivel prófétai tevékenységének idejét Júda királyainak említésével adja meg, a könyv valószínűleg Júdában íródott, az északi főváros, Samá­ria bukása után (722-721) - erre utalnak az egész könyvben előforduló Júdára történő utalások (1:7,11; 4:15; 5:5,10,13; 6:4,11; 10:11; 11:12; 12:2). Hogy maga Hóseás volt-e a szerzője a próféciáit megőrző könyvnek, nem tudjuk. Hóseás könyve elsőként á11 a Biblia "tizenkét próféta könyve" (az apokrif iro­dalomban, Sal Büles. 49:10) vagy a "kis próféták" elnevezésű részében (mely cím e könyvek rövidségé­re utal Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel könveihez képest).

Háttér                       

Hóseás az északi királyság tragikus utolsó napjaiban élt, melynek 25 éve alatt (II. Jeroboámot köve­tően) hat király uralkodott (2Kir 15:8-17:41). Négyen (Zakariás, Sallum, Pekája és Péka) még uralko­dásuk idején utódjuk áldozatává váltak, egyikük (Hóseás) harcban esett fogságba; s csak egyet (Mená­hem) követett a trónon saját fia. Ezek a királyok, akiket Isten "haragjában" adott és "felindulásában" vett el (13:11) úgy sodródtak, mint "forgács a víz színén" (10:7). Egyik "vérontást" a másik "vérontás" követte (4:2). Asszíria nyugatra terjeszkedett és Menáhem elfogadta uralkodónak ezt a világhatalmat és adófizetőjük lett (2Kir 15:19-20). De nem sokkal ezután, Kr. e. 733-ban Asszíria szétdarabolta Izráelt Péka cselszövése miatt (aki megölte Pekáját, Menáhem fiát és utódját, hogy Izráel trónjára ke­rülhessen). Csak Efraim és Nyugat-Manasse területei maradtak Izráel királyánál. Később, Hóseás (Péka utódja) hűtlensége miatt, Samáriát elfoglalták, és népét száműzték 722-721-ben, mely az északi királyság végét jelentette.

Téma és üzenet

A könyv első része (1-3. fejezet) Hóseás családi életét beszéli el mintegy jelképként (hasonlóan Ézsa­iás, Jeremiás és Ezékiel életének szimbolizmusához), s magába foglalja azt az üzenetet, amit a próféta az Urtól kapott. Isten úgy rendelte, hogy Hóseás parázna feleséget vegyen el, Gómert, s mindhárom gyermekük jelképes nevet kapjon, mely a baljós üzenet egy-egy részét jelenti. A 2. fejezet Hóseás és Gómer kapcsolatát, valamint az általa jelképezett Isten és Izráel kapcsolatát írja le. A gyerekek azt a pa­rancsot kapják, hogy kergessék el a hűtlen anyát a háztól; a cél azonban az volt, hogy megváltozzon, nem pedig, hogy megszabaduljanak tőle. A próféta azt a parancsot kapta, hogy továbbra is szeresse fe­leségét, visszafogadta és egy ideig elkülönítve tartotta (3. fejezet). Az eset szemléletesen mutatja be az Úr kapcsolatát az izraelitákkal (vö. 2:4,9,18), akik hűtlenek voltak Hozzá, amikor a kánaáni isteneket imádták, mint jólétük forrását. Izráel előtt a száműzetés időszaka állt (vö. 7:16; 8:14; 9:3,6,17; 11:5). De az Úr továbbra is szerette szövetséges népét és vágyott arra, hogy visszafogadja őket, ahogyan Hó­seás is visszafogadta Gómert. E visszatérés leírása az egyiptomi kivonulás és a kánaáni letelepedés ké­peit idézi (vö. 1:11; 2:14-23; 3:5; 1 1:10-11; 14:4-7). Hóseás úgy tekintette, hogy Iztáel múltbeli esemé­nyei az Úrral megadják az alapvető mintát Isten jövőbeli cselekedeteihez a néppel kapcsolatban.

A könyv második része (4-14. fejezet) részletezi Izráel elmerülését a kánaáni vallásban, de nehéz len­ne az anyag rendszerezett felépítését meghatározni. Más prófétai könyvekhez hasonlóan Hóseás is bűn­bánatra szólított. A biztos pusztulást elkerülendő Izráel egyetlen lehetősége az volt, hogy elhagyja bál­ványait és visszatér az Úrhoz (6., 14. fejezet). Az uga-ritnál felfedezett anyagokból összegyűjtött infor­máció (mely a Kr. e. 15. sz.-ból származik , és a korakeresztény történész, Euszébiosz írásai lehetővé teszik, hogy pontosabban megismer­jük azokat a vallási szokásokat, melyek ellen Hóseás tiltakozott.

Hóseás szerint Izráel legnagyobb baja az volt, hogy nem tisztelte Istenét (4:6; 13:4). Isten szeretettel fordult Izráelhez (2:19; 4:1; 6:6; 10:12; 12:6). Az Isten és Izráel közötti szövetségi kapcsolat intimitá­sa, melyet a könyv első részében a férj-feleség kapcsolat ábrázol, a későbbiekben atya-gyermek kapcso­lattá alakul (11:1-4). Az Istennel szembeni hűtlenség lelki paráznaság volt (4:13-14, 5:4; 9:1; vö. Jer 3). Izráel Baált imádta és áldozott a pogány szentélyekben, melybe beletartozott az ottani szent prosti­tuáltakkal való kapcsolat (4:14) és a borjú szobrának imádása Samáriában (8:5; 10:5-b, 13:2). Nemzet­közi viszály (5:13; 7:8-11) és anyagiasság is jellemző volt. A nyers nyelvezet ellenére, melyen az elke­rülhetetlen isteni ítélet bejelentésre került, a könyv legfőbb célja, hogy kihirdesse Isten könyörületét és szeretetét mely - végül is - nem engedi el Izráelt.

Sajátos problémák

Hóseás könyvében legalább két összetett probléma jelenik meg. Az első az 1-3. fejezetekben elmesélt történet különlegességére és Gómer személyére vonatkozik. Míg egyes értelmezők szerint a történet pusztán allegóriája Isten és Izráel kapcsolatának, mások azt állítják - s ez a valószínűbb -, hogy a tör­ténetet szó szerint kell értenünk. Az utóbbiak közül egyesek úgy tartják, hogy Gómer kezdetben hűsé­ges volt és később lett hűtlen, mások pedig; hogy már a házasság előtt is hűtlen volt.

A könyv másik problémája a 3. fejezet kapcsolata az 1. fejezettel. Annak ellenére, hogy a 3. fejezet nem utal gyermekekre, egyes értelmezők szerint a két fejezet ugyanarról az epizódról számol be külön­böző módon. Valószínűbb azonban a hagyományos értelmezés, miszerint a 3. fejezet az 1. fejezet foly­tatása - azaz miután Gómer hűtlennek bizonyult, Hóséás azt az utasítást kapta, hogy fogadja vissza őt.

Szerkezet

                I. Felirat (l:l)

           II. A hűtlen feleség és a hű férj (1:2-3:5)

                A. A gyermekek mint jelek (1:2-2:1)

                B. A hűtlen feleség (2:2-23)

1. Az Úr megítéli Izráelt (2:2-13)

2. Az Ur helyreállítja Izráelt (2:14-23)

                    C. A hű férj (3. rész)

                III. A hűtlen nép és a hű Isten (4.-14. rész)

                    A. Izráel hűtlensége (4:1-6:3)

1. Az általános vád (4:1-3)

2. Az ügy bejelentése és a következmények leírása (4:4-19)

3. Különleges üzenet a népnek és a vezetőknek (5. rész)

4. Fájdalmas kérés (6:1-3)

                   B. Izráel büntetése (6:4-10:15)

1. Az eset megállapítása (6:4-10:15) 2. Az ítélethozatal (8.-9. rész)

3. Összegzés és kérés (10. rész)

                   C. Az Úr hűséges szeretete (1l.-14. rész)

1. Az Úr atyai szeretete (11:1-11)

2. Izráel büntetése a hűtlenségért (11:12-13:16)

3. Izráel helyreállítása a bűnbánat után (14. rész) (Forrás: NIV)

Id. Szőllősi Árpád

2004. október 30