|
Bibliai Szabadegyetem |
||
 |
 |
Józsué könyve "Ahol a Biblia beszél, ott beszélünk, ahol hallgat ott mi is hallgatunk" (Campbell).
CÍM ÉS TÉMA A könyv főszereplője, Józsué után kapta a nevét, aki az egész könyvben a középpontban áll. Nevének héber formája ['vu/hy Yehosua, a görög (LXX) bibliában IhsouÖ" Jészusz vagy Jézus. A könyv témája: hódítás és letelepedés, a pátriárkáknak adott ígéretek beteljesedése. Az ígéret: 1Móz. 15,13.16.18 (Lásd még 17:18). Sok-sok évnyi egyiptomi szolgaság és negyven éves pusztai vándorlás után az izraeliták végre beléphettek az atyáiknak ígért földre. Évszázadokkal, sőt évezredekkel korábbi jóslatok és próféciák pontosan a jövendölések szerint következtek be. A könyv felöleli Mózes utódának életét, és elbeszéli Kánaán meghódításának történetét a Jordán folyón való átkeléstől egészen a szövetség megújításának sikemi szertartásáig, amely összefogta az Úr követésében egységes Izraelita törzseket. A könyv leírja, miként osztotta fel a tizenkét törzs egymás között Kánaánt. Végül Józsué intelmeit és halálát örökíti meg. A könyv témája tehát Izráel letelepedése az ígéret földjén. Józsué könyvének helye a kánonban: A ószövetség zsidó felosztása: törvény, próféták, írások. Józsué könyvét a prófétai könyvek közé sorolták. (Jézus ezt a felosztást használta: Lk 24:44-ben). Jézus így hitelesíti az Ószövetséget, benne Józsué könyvét is.
SZERZŐ ÉS IDŐPONT A könyv legnagyobb részét Józsué írta. A legkorábbi zsidó hagyományok (Talmud) szerint Józsué maga írta saját könyvét, kivéve a temetéséről szóló utolsó szakaszt, mely Eleázár, Áron fiának műve (az utolsó vers pedig bizonyára egy későbbi hozzátoldás). A hagyományos álláspont, miszerint a hadjárat Kr.e.1406 körül történt. Ebben az esetben az elnyomás II. Amunhotep uralkodása alatt, apja, III. Tutmószisz halála után lehetett, akiről tudjuk, hogy rabszolgamunkát alkalmazott építéseihez. E korábbi dátum jobban illik a Bír 11:26, illetve az 1Kir 6:1 két adatához, mivel még 150 évet hagy Mózes és a királyság között. Józsué könyvének Krisztusa Fiatalabb korában Józsuét Hóseának hívták (4Móz 13:9,17), melynek jelentése "szabadítás". Később Mózes változtatta nevét Józsuéra, ami annyit tesz: "Az ÚR szabadít meg" (vagy "Az ÚR ad győzelmet"). Amikor ugyanezt a nevet (melynek görög alakja Jézus; lásd Mt 1:21 magy.) kapta Mária elsőszülött fia, a leghőbben szeretett név lett. „Az Úr seregének fejedelme” (5:13-15), akivel Józsué találkozik bizonyára egy testet öltés előtti megjelenése Krisztusnak (v. ö. Józsué 5: 15-t 2 Mózes 3: 2-vel).
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR Az izráeliták kánaáni bevonulásának idején az ókori Kelet nagyhatalmai viszonylag gyengék voltak. A hetiták eltűntek a színről. Sem Babilon, sem Egyiptom nem tudott katonai jelenlétet fenntartani Kánaánban, az asszírok pedig csak évszázadokkal később küldték be seregeiket. A hódítás és a háború etikai kérdése A hódítás és a háború etikai kérdése Elmondja, Isten hogyan küldte el népét szolgája, Józsué vezetésével, hogy az Ő nevében vegyék el Kánaánt a bálványimádó és erkölcstelen kánaániak kezéből (kiknek bűne már égbe kiáltott; lásd 1Móz 15:16). Elmondja, Isten hogyan segítette népét vállalkozásában, és hogyan adott nekik feltételhez kötött földhasználatot az ősi ígéret beteljesítéseként. A Kánaánért vívott harc tehát az Úr szent háborúja volt, egy adott időpontban következett be a megváltás programjában. Isten nem adott megbízást vagy engedélyt népének Józsué vezetésével, hogy karddal hódítsák meg a világot, hanem csak egy bizonyos, körülhatárolt küldetést. Maga a meghódított föld sem Izráel nemzeti tulajdona lett a hódítás jogán, hanem az Úré. Az országot tehát meg kellett tisztítani a pogányság minden maradványától.
SZERKEZET I. Belépés a földre (1:1-5:12)A. Buzdítás a hódításra (1.
rész) II. A föld meghódítása 5:13-12:24)A. A kezdeti harcok
(5:13-8:35) III. A föld szétosztása (13-21. rész) A. A meghódításra váró
területek (13:1-7) IV. Utószó: Törzsi egység és hűség az Úrhoz (22-24. rész)A. A bizonyság oltára a
Jordánnál (22. rész) Szőllősi Árpád id. |
 |
||
 |
||
 |
||
 |
||
 |
||
|
|
||
|
|
||
 |
||
